Szomatizáció Az érzelmi zavarok elsődlegesen testi tünetben való megjelenítődése (konvertálódása) Az érzelmi zavar egyes tünetei manifeszt módon jelen.

Az előadások a következő témára: "Szomatizáció Az érzelmi zavarok elsődlegesen testi tünetben való megjelenítődése (konvertálódása) Az érzelmi zavar egyes tünetei manifeszt módon jelen."— Előadás másolata:

1 Szomatizáció Az érzelmi zavarok elsődlegesen testi tünetben való megjelenítődése (konvertálódása) Az érzelmi zavar egyes tünetei manifeszt módon jelen lehetnek, de nem dominálják a tüneti képet Ha az érzelmi zavar tünetei megfelelnek valamely mentális zavar diagnosztikus kritériumainak, azt kell diagnosztizálni Depresszió, szorongásos kórképek részjelensége is lehet vegetatív zavar, vagy fájdalom

2 Egy vagy több neurológiai tünet, melyet szervi eltérés nem magyaráz
F44.x Konverziós zavar (miért ezzel kezdjük?) Egy vagy több neurológiai tünet, melyet szervi eltérés nem magyaráz Briquet és Charcot (trauma), Freud (Anna O. esete) Epidemiológia: egyes tünetek alapján 30% is lehet; a zavar előfordulási aránya: 22/ , de egyes populációkban jelentősen gyakoribb Etiológia: pszichoanalitikus illetve agyi metabolizmus BNO-10

3 Diagnózis: az akaratlagos motoros vagy szenzoros működések zavara (neurológiai tünetek), melyet nem magyaráz szervi eltérés, hátterében pszichés tényezők állnak Klinikai kép: (ha a tünet:) Amnézia, Fuga, Stupor (disszociatív) Transz és megszállottsági zavarok Motoros, F44.4 Rohamok vagy Konvulziók, F44.5 Szenzoros v deficit, F44.6 Kevert kategória, F44.7 Fontos: elsődleges betegségelőny másodlagos betegségelőny (figyelem, kontroll),

4 Differenciál diagnózis:
organikus neurológiai betegségtől kell megkülönböztetni (25-50%-ban később kerül dg.-ra); szomatizáció, szimuláció Kórlefolyás: 90-100% néhány hét alatt gyógyul (hirtelen kezdet, egyértelmű stresszor, jó adaptációs szint), 25%-ban későbbiekben is kialakul Kezelés: általában spontán (élethelyzet válthatja ki), pszichoterápia (ált. odaforduló, de autoriter is), pl. viselkedésterápia, hipnózis, relaxáció, pszichoanalízis; gyógyszeres terápia BNO-10

5 F 45.0 Szomatizációs zavar Testi tünet, melyek hátterében nincs szervi elváltozás Előzmények: korai leírások (hisztéria), Briquet: tünet sokszínűsége, „Briquet syndrome” Epidemiológia: %, nő/ffi 5:1; háziorvosi rend. 5-10%; 30 éves kor előtti kezdettel, alacsony szociális státuszban gyakoribb; 2/3 egyéb pszichiátriai.zavar, személyiség zavarban előfordulhat (elkerülő, paranoid, kényszeres típus) Etiológia: - pszichoanalízis: betegségelőny, elfojtás - behaviorizmus: modell-követés és tanulás, kulturális hatások - biológiai: neuropszichológia (habituáció hiánya, szelektálás zavara), genetika (első fokban rokon 10-20%), BNO-10

6 egy szexuális (pl. erekció), és egy pszeudo-neurológiai (pl. szédülés,
Diagnózis: 4 fájdalom (pl. hasi, háti), 2 bélrendszeri (pl. hányinger, hasmenés), egy szexuális (pl. erekció), és egy pszeudo-neurológiai (pl. szédülés, eszméletvesztés) tünet Klinikai kép: változatos (körülményes, homályos, nem konzekvens) és hosszú ideje tartó tünet Differenciál dg.: nem pszichés zavarok, egyéb pszich.zavar (nem a testi tünet az elsődleges), egyéb szomatikus zavar Kórlefolyás: krónikus Kezelés: jó és stabil orvos-beteg kapcsolat fontos; pszichoterápia; gyógyszer BNO-10

7 F 45.1 Nem differenciált szomatoform zavar
Ha az előző diagnosztikus kritériumai nem teljesülnek, ez állítható fel. Gyermekkorban általában csak ez használható Nincsenek meg a tüneti kritériumok, vagy az időtartam Nem okoz jelentős funkció romlást Hiányzik a modorosság a panaszkodásban A szomatikus betegségek kizárása mellett más pszichiátriai kórképektől is differenciálni kell (depr, szorng kórkép, sch részjelenség…) A szomatizációs zavar tartós fennállása másodlagosan szorongást, deprimáltságot eredményezhet A betegek dependencia igénye nagy, de a pszichoterápiára való alkalmasság rossz: alexitimiás jegyek miatt Terápiás lehetőségek: Pszichoterápia : csak a terápiás kapcsolat megszilárdulása után lehet elfogadtatni, feltárni a pszichogén tényezőket és megkezdeni a célzott kezelést. Gyógyszeres kezelést a másodlagos szorongás vagy depresszió szükségessé tehet

8 F 45.2 Hipochondriázis Testi tünetek túlértékelése, súlyos betegségtől való félelem és azzal való szinte állandó foglalkozás Epidemiológia: háziorvosnál 4-6%; éves kor körül kezdődik; nő/ffi arány egyenlő Diagnózis: testi tünet és következményes súlyos betegség miatti aggódás, negatív vizsgálat és orvosi megerősítés ellenére is; min. 6 hónapos időtartam Differenciál dg.: testi betegségek; szomatoform zavarok; depresszió és/vagy szorongás; pszichotikus zavarok BNO-10

9 Klinikai kép: Súlyos betegségtől való félelem vagy súlyos betegség meglétének hite (azzal való állandó foglalkozás), melynek alapja, hogy a beteg a magán észlelt fizikális jelenségeket félreértelmezi. A bajjal való foglalkozás a megfelelő orvosi vizsgálat és megnyugtatás ellenére megmarad. A félelem nem téveseszme értékű, nem korlátozódik a külső megjelenésre (mint a Test diszmorfiás zavarnál) Klinikailag jelentő szenvedést és a szociális funkciókban jelentős romlást eredményez. Pszichogén jellemzők: Sajátos kognitív séma a betegségről (sokszor kuriózumnak tartja) Prominens betegszerep viselkedés (részletesen tájékozódik a tünetekről, az orvost leértékeli) Személyiségjegyek: nárcisztikus (egocentrikus, szenzitív) vagy kényszeres (makacs, kicsinyes, sértődékeny) Hátterében gyakran felfedhető a pszichotrauma, mely az addig magabiztos, lelkiismeretes betegnél szorongást, regressziót okoz. Terápia: pszichiátriai/pszichológiai belátás ált.nincsen ez kevéssé hatékony; csoportterápia; jó terapeuta-páciens kapcs. (elfogadó, rendszeres vizitek)

10 Test-dysmorphiás zavar
Elképzelt vagy túlreagált testi hibával való állandó foglalkozás Epidemiológia: 25-50% szubklinikus állapot, év között jelentkezik, egyedülálló; más pszichiátriai zavarral társulhat Etiológia: Szociokulturális tényezők; pszichodinamika Klinikai kép: Általában arc (haj, orr) környékén, testfelépítésben jelentkezik Diff. dg.: evészavar, agysérülés (neglect sy.), pszichózis Kórlefolyás: fokozatos kezdet, fluktuáló, krónikus Kezelés: testi kezelés eredménytelen; gyógyszeres terápia; pszichoterápia BNO-10

11 F 45.3 Szomatoform vegetatív diszfunkció
A vegetatív idegrendszer befolyása alatt álló szerv-vagy szervrendszer betegségére utaló panaszok A tünetek alapja lehet objektív vegetatív izgalmi állapot, vagy csak szubjektív panasz A szervi okok kizárása és a pszichogén tényezők feltárása a diagnosztika alapja Idetartozik: Pylorus spasmus (gyomorszáj szűkűlet) Meteorizmus (haspuffadás) Köldök colica (hasfájás-gyermeki) Cor nervosum (szív idegesség) Aerophagia (kóros levegőnyelés-böfögés) Globus hysthericus (gombóc érzés) Pszichogén pruritus (viszketegség) Terápia: pszichoterápiák

12 F 45.4 Állandó szomatoform fájdalom
Szervi alap nélkül, vagy minimális elváltozás mellett fellépő épülő tartós fájdalom Epidemiológia: gyakori; év között, fizikai munkakörben, gyakori szorongás és depresszió Etiológia: pszichodinamikai behaviorizmus interperszonális tényezők biológiai (szerotonin és endorfinok) Klinikai kép: heterogén betegcsoport (fej-, alsó háti-, medencei fájdalom); fájdalom a középpontban, „ha ez nem volna …”, gyakran műtétet kérnek; depressziós tünetek %-ban vannak BNO-10

13 Differenciál diagnózis: szervi okok; szomatoform zavarok
Egy vagy több anatómiai területre vonatkozó fájdalom áll a klinikai kép előterében, amely elég súlyos ahhoz, hogy klinikai figyelmet indokoljon. A fájdalom klinikailag jelentős szenvedést vagy a szociális funkciók romlását okozza. A pszichológiai faktorok jelentősége valószínűsíthető a fájdalom kezdetével, súlyosságával exacerbációjával vagy fennmaradásával kapcsolatban. A tünetet nem szándékosan produkálja. A fájdalom nem magyarázható jobban hangulatzavar vagy pszichotikuszavar jelenlétével. Kezelés: farmakoterápia (SSRI); viselkedésterápia (biofeedback, hipnózis); pszichodinamikus terápia komplex fájdalom kezelés „fájdalom klinikák”