Hisztamin szerepe az elhízásban: génexpressziós vizsgálatok vad és hisztamin hiányos egereken O B E K O N Tamási Viola, Éder Katalin, Tölgyesi Gergely,

Az előadások a következő témára: "Hisztamin szerepe az elhízásban: génexpressziós vizsgálatok vad és hisztamin hiányos egereken O B E K O N Tamási Viola, Éder Katalin, Tölgyesi Gergely,"— Előadás másolata:

1 Hisztamin szerepe az elhízásban: génexpressziós vizsgálatok vad és hisztamin hiányos egereken
O B E K O N Tamási Viola, Éder Katalin, Tölgyesi Gergely, Wiener Zoltán, Molnár Viktor, Falus András Genetikai-, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Nagyvárad tér 4., 1089, Budapest. Diszkusszió Testtömeg meghatározás: A HDC KO egerek elhízásra hajlamosabbak, testtömege nagyobb mértékben nő, mint a vad típusúaké (2. ábra). Génexpressziós analízis: Eddigi vizsgálataink során csupán a 0 időpontos vad és HDC KO állatok (1), valamint az 1 hónapig kalóriadús diétán tartott, vad egerek (2) kerültek összehasonlításra. Mindkét esetben az array ~500 génben mutatott szignifikáns változást. Ezek közül jelentős: 1.     Hisztamin összefüggésbe hozható az elhízás szabályzásában fontos génekkel, mint pl. a leptin receptor, IL-1beta és PPARalpha, lipin-1, nur77, adipophilin és apolipoproteinek (3. ábra). 2.   Kalóriadús diéta hatására nő a hisztamint szintetizáló, HDC (hisztidin dekarboxiláz) mennyisége a zsírszövetben. Elhízás során számos lipid bioszintézisben fontos gén expressziója megváltozik (szteroil-koenzim A deszaturáz; 2, 3-hidroxi-3-metilglutaril-koenzim A szintáz), azonban az előbb említett, lipidanyagcsere szabályzásában fontosak nem (4. ábra). Bevezetés A kóros elhízás korunk egyik legismertebb betegségre hajlamosító tényezője (pl. II. típusú diabetes, vérnyomás, érrendszeri megbetegedések, egyes daganatok). A hízósejtekben termelődő hisztamin egy olyan endogén amin, melynek nagyfokú szerepe van az obezitás szabályzásában; a központi idegrendszerben étvágytalanságot idéz elő, valamint a leptin szabályzásában is részt vesz, a zsírszövetben pedig lipolízist hoz létre (1). Kísérleteink során a hisztamin zsíranyagcserére, elhízásra gyakorolt hatását vizsgáltuk hisztamin mentes és vad típusú egérmodell segítségével. Eredmények Vad Balbc HDC KO Balbc 1. ábra. Vad típusú és HDC KO egerek genotipizálása (2). 2. Ábra. Vad és HDCKO egerek testsúlyának változása normál, vagy kalóriadus táp hatására 3. Ábra. Vad és HDCKO egerek génexpressziós mintázatának összehasonlítása normál kalóriatartalmú táp jelenlétében. 4. Ábra. 1 hónapig tartó, normál és nagy kalóriatartalmú tápot fogyasztó, vad és egerek génexpressziós mintázatának összehasonlítása 2x változás filter, p <0, 05). Módszerek Állatok: A kísérlethez a Semmelweis Egyetem Genetikai-, Sejt és Immunbiológiai Intézetében álományában lévő, vad és hisztamin-dekarboxiláz (HDC KO) génhiányos Balb/c egértörzset (2) használjuk (1. ábra). Az egerek a NET épületében lévő (8. emelet) állatházban kerülnek felszaporításra. Az egerek 4 féle tápban részesülnek: normál kalória tartalmú (6%) hisztaminos táp (ND); kalóriadús (22.5%), hisztaminos táp (HFD); normál kalória tartalmú (6%), hisztamin mentes táp (HF); kalóriadús (22.5%), hisztamin mentes táp (HFD HF). Elhízásos-modell kialakítása: A felszaporított egerek az elválasztás után normál (vad), vagy hisztamin mentes (HDC KO) tápra kerülnek. Két hét után, mind a vad típusú, mind a HDC KO egereket két csoportra osztjuk és értelem szerűen a csoport fele kalóriadús, másik fele normál tápra kerül. Génexpresszós vizsgálatok: A 0, 1, 3 és 6 hónapig speciális tápon tartott egerek fehér zsírszövetéből RNS-t preparáltunk (Quigen, miRneasy kit). génexpressziós mintázatot egy színű microarray technikával vizsgáltuk. A microarray szkennelés Agilent DNA Microarray Scanner, a normalizáció pedig Feature Extraction szoftver segítségével történt. A statisztikai analízist GeneSpring és Ingenuity Pathway Analysis szoftverrel végeztük (Benjamini and Hochberg többszörös hipotézis vizsgálat, 2x változás filter, p <0, 05). Referenciák Jorgensen et al., 2006 Increased susceptibility to diet-induced obesity in histamine-deficient mice Neuroendocrinology 83: H. Ohtsu, S. et al. Mice lacking histidine decarboxylase exhibit abnormal mast cells. FEBS Letts. 502 (2001), pp. 53–56