Esztétika.

Az előadások a következő témára: "Esztétika."— Előadás másolata:

1 Esztétika

2 Mi a szép? Dalí: Az utolsó vacsora szentsége 2

3 Mi a szép? 3

4 Mi a szép? Francesca Woodman: Cím nélkül (Providence, Rhode Island, 1976) 4

5 Mi a szép?

6 Mi a szép? A sorozatot először 1150-ben írta le két indiai matematikus, Gopala és Hemacsandra, akik a szanszkrit költészet elméleti kérdéseit vizsgálva ütköztek egy összegre bontási problémába (hányféleképpen lehet rövid és hosszú szótagokkal kitölteni egy adott időtartamot, ha egy hosszú szótag két rövidnek felel meg?). Nyugaton tőlük függetlenül találta meg 1202-ben Fibonacci, aki Liber Abaci (Könyv az abakuszról) című művében egy képzeletbeli nyúlcsalád növekedését adta fel gyakorlófeladatként: hány pár nyúl lesz n hónap múlva, ha feltételezzük, hogy * az első hónapban csak egyetlen újszülött nyúl-pár van; * az újszülött nyúl-párok két hónap alatt válnak termékennyé; * minden termékeny nyúl-pár minden hónapban egy újabb párt szül; * és a nyulak örökké élnek? Az első néhány Fibonacci-szám: 0, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987, 1597, 2584, 4181, 6765, 10946, 17711, 28657, 46368, 75025, , , , , , , , , , , … 6

7 Mi a szép? Bizonyos formákat szépnek látunk.
A forma szépség-érzetet kelt bennünk. Kapcsolat a stimulus (forma) és a reakció (szépeség-érzet) között. Az esztétikai ítéleteink ugyanúgy a fizikai reakcióinkban testesülnek meg, mint az érzelmeink. Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Az aranymetszés arányait tartalmazó formák sokáig nagy esztétikai értékkel bírtak a nyugati kultúrákban, és máig alkalmazzák számos területen (például tipográfiában vagy fényképészetben). Az ókori pithagoreánusok (Pithagorasz és követői), akik szerint a valóság matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egy alap törvényét vélték felfedezni. Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is. A pitagoreusok a pentagrammát a tökéletesség jelképének tekintették. A pentagramma csúcsaiban lévő szögek összege 5 × 36° = 180°, ugyanannyi, mint egy háromszög szögeinek összege. Számos helyen megtalálható benne az aranymetszés aránya. A középen lévő alakzat maga is szabályos ötszög, a csúcsok által kifeszített ötszöghöz is pontosan az aranymetszés szabályai szerint aránylik. 7

8 Mi a szép? A virágszirmok száma gyakran Fibonacci-szám: például a liliomnak, a nősziromnak és a hármassziromnak három; a haranglábnak, a boglárkának, a larkspurnak és a vadrózsának öt; a szarkalábnak, a vérpipacsnak és a pillangóvirágnak nyolc; a jakabnapi aggófűnek, a hamvaskának és a körömvirágnak 13; az őszirózsának, a borzas kúpvirágnak és a cikóriának 21; a fodroslevelű margitvirágnak, az útilapunak és egyes százszorszépeknek 34; más százszorszép-fajoknak pedig 55 vagy 89 szirma van. Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai, a málna szemei, a karfiol rózsái és egyes kaktuszok tüskéi. A nautiluszok háza is hasonlít a Fibonacci-spirálhoz, de nem egy negyed, hanem egy teljes kör alatt nő meg a sugár \phi\,-szeresére. A növények szárán az egymást követő levelek elfordulása (a phyllotaxis) többnyire (egyes becslések szerint 90%-ban) Fn / Fn + 2 teljeskör (például szilfa és hárs esetén 1/2, bükknél, mogyorónál és szedernél 1/3, tölgynél, almánál, cseresznyénél és meggynél 2/5, nyárnál, rózsánál és baracknál 3/8, fűznél és mandulánál 5/13). Ezek az arányok éppen a \phi^{-2}\, lánctörtbe fejtésekor kapott közelítő törtek (\phi\, az aranymetszés). 8

9 Mi a szép? - Esztétikai Objektivizmus
Immanuel Kant: „A szépség objektív és univerzális.” A műalkotás az, amiben az esztétikai érték (az esztétikum) benne van Az esztétikum a tárgyak saját belső sajátossága Pl.: egység, egyensúly, ideális arány, aranymetszet, kompozíciós szabályok Kant: Ha valamit szépnek ítélünk, akkor nem csak magunk számára ítéljük meg, hanem mások számára is, úgy beszélünk róla, mintha a szépség a tárgy saját tulajdonsága lenne. A szép érdek nélküli tetszik: az ábrázolthoz vagy megjelenőhöz nem fűződik gyakorlati érdekünk. Az esztétikum önállóságát védelmezte a gyakorlati céllal és az elméleti fogalommal szemben. Érdek nélküli tetszés: az ábrázolthoz vagy megjelenőhöz nem fűződik gyakorlati érdekünk. Az esztétikum érvényességre tart igényt, s ugyanakkor mégsem akarja, hogy célfogalmak alá rendeljük. A zseni mintaszerűt alkot anélkül, hogy valami csupán szabályszerűt állítana elő. A szép tapasztalatában mi az, ami nem csupán ízlésreakciót juttat kifejezésre, hanem kötelező érvényű. 9

10 Mi a szép? - Esztétikai Szubjektivizmus
Benedetto Croce A tárgyaknak vannak bizonyos (nem esztétikai) tulajdonságai. A befogadó kapcsolatban van a tárggyal. A tárgy tulajdonságai kiváltják a választ a befogadóban. De a válasz fölötte áll a tulajdonságok észlelésének, azon túl kezdődik. Pl.: tetszés, élvezet, gyönyörködés, fennköltség. 10

11 Mi a szép? – Esztétikai kapcsolat
David Hume: A szép a szemlélő és a tárgy kölcsönhatása. Természeti kapcsolat a stimulus és az esztétikai ítélet között. Szép az, amire rezonálunk. Amire a megfelelő idegpályák aktiválódnak. Fiatalság, termékenység, egészségeség. Hume: vannak relációk, amelyeket a természet állított fel forma és érzület között: "Az elme belső felépítésének eredeti szerkezete alapján bizonyos formák vagy tulajdonságok vélhetően tetszést aratnak, mások pedig nem." Habár az esztétikai ítéletek nem a dolgokban magukban rejlő esztétikai tulajdonságokról szólnak, de nem is pusztán a szemlélő tapasztalatairól (érzéseiről, benyomásairól…), hanem kölcsönhatásukról. "Egy tárgy annyiban rendelkezik esztétikai minőséggel, amennyiben alkalmas arra, hogy bizonyos választ váltson ki." Az egyének esztétikai érzékenysége minőségét és kifinomultáságát tekintve nagyon különböző lehet. A kritikusokat kifinomultabb érzékenység jellemzi, amiből mértékadónak tekintett ítéletek következnek. 11

12 Mi a szép? - Összefoglalás
Esztétikai objektivizmus – a szép a tárgy belső tulajdonsága, csak nyitottnak kell lenni rá, és akkor biztos, hogy meglátjuk, nem tőlünk függ Esztétikai szubjektivizmus – a szép a mi érzékelésünkben lakozik, azt látjuk szépnek, amire nyitottak vagyunk, amihez szokva vagyunk, amit szépnek akarunk látni akár egy kellemes emlék miatt; bármi lehet szép, ez a tárgy belső tulajdonságaitól nem függ Esztétikai kapcsolat – a szép a tárgy és a megismerő szubjektum kapcsolatában lakozik; számítanak mind a tárgy belső tulajdonságai, mind a mi érzékelésünk, kifinomultságunk, van, amilyen tulajdonságokra érzékenyebben vagyunk, van, amilyenekre kevésbé – ezt azonban többféleképen is lehet értelmezni attól függően milyennek tekintjük a kapcsolat természetét, miről gondoljuk azt, hogy meghatározza azt 12

13 Esztétika A görög αἰσθητική "aisthetike" szóból származik, amely észlelést és érzékelést jelent. Mint fogalom a széppel, illetve a művészettel való elméleti foglalatoskodást jelenti. A 18. századi angol és német gondolkodásban vált önálló diszciplínává. A fogalmat első alkalommal Alexander Gottlieb Baumgarten használta. munkájában. A szépség (természeti, művészi) megkülönböztetett tapasztalata; tetszés, élvezet, gyönyörködés. A művészetek alapvető egysége: az esztétikai élmény és ítélet természetének feltárása Az esztétikai viszony elsősorban a művészetben jelenik meg, de a mindennapi élet területeit is átjárja. Nem kognitív és nem gyakorlati, hanem egy olyan sajátos viszony, amely révén szenvedélyek nélkül és önmaguk kedvéért fordulunk a tárgyak felé

14 Mi a művészet? Definiálhatatlan (Családi Hasonlóságon alapuló érv)
Költészet, szobrászat, zene, festészet... Pasziánsz, sakk, foci, tollaslabda... Lehet közöttük hasonlóság anélkül, hogy mindegyikben lenne közös vonás. Problémák: Családi hasonlóság hátterében genetikai kapcsolat. Ne vessük el eleve, hogy talán van közös nevező. Mi köti össze a sok művészeti ágat? Mi a közös bennük. Következtetés: értelmetlen vállalkozás általános definíciót keresni. A legjobb esetben is legfeljebb egy bizonyos művészeti ág definíciójában reménykedhetünk.

15 Mi a művészet? Értelemhordozó Forma
Minden műalkotás esztétikai emóciót vált ki – van közös minőségük. Értelemhordozó forma: a műalkotás szerkezetének megkülönböztető vonásai közötti viszony. Érzékeny műkritikusok intuitíve felismerik. Problémák: Körben forgó. Cáfolhatatlan. Minden igazi műalkotás esztétikai emóciót vált ki a nézőben/hallgatóban/olvasóban. Ez az emóció más, mint a hétköznapi érzések, érzelmek: semmi köze a gyakorlati érdekeltségekhez. Az értelemhordozó forma egy meghatározhatatlan tulajdonság, amelyet érzékeny műkritikusok intuitíve felismernek a műalkotásokban azáltal, hogy esztétikai emóciót hoz létre bennük. Körben forgás: az esztétikai emóciót egy olyan tulajdonság váltja ki, amely esztétikai emóciót képes kiváltani. Cáfolhatatlanság: aki nem érezte az esztétikai emóciót az vagy nem is élte át hiánytalanul a műalkotást, vagy nem érzékeny kritikus.

16 Mi a művészet? Esztétikai emóció
Pl.: Van Gogh elnyűtt cipőket ábrázoló híres képén a színek és a textúra összjátéka...

17 Mi a művészet? Ez csak egy naplemente, az átlagembernek mégis tetszik, talán még jobban is, mint a két mocskos cipő, amikor a párjával egy esti sétán andalog…

18 Mi a művészet? Idealista elmélet Művészet vs. Mesterség
Műalkotás = eszme a művész tudatában. Művészet = az eszme kifejezése egy bizonyos művészeti közegben minden további cél nélkül. Problémák: Galériában az alkotásnak csak a nyomai. Több nagy műalkotás direkt megrendelésre készült. A művész képessége (pl. Kézügyessége) segítségével kifejezi saját kreativitását. Ha a képességet funkcionális tárgy létrehozására használják: mesterség. Ha a képességet kereskedelmi vagy ipari célra használják: tervezés (design). A műalkotás nem fizikai természetű, hanem egy, a művész tudatában lakozó eszme vagy érzés. A művész – képzelőereje által – az eszmének fizikai kifejezést ad, melyet a választott művészeti ág közege tovább szűkít, ám maga a műalkotás a művész tudatában marad. A műalkotások nem szolgálnak semmilyen konkrét célt – az igazi művészetnek nincs célja magán túl: az igazi művészet öncél.

19 Mi a művészet? Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Irodalmi, zenei művek esetén még elfogadható, de furcsa gondolat, hogy a galériában a művész tényleges alkotásainak csak nyomait tekinthetjük meg. Portrék – modellek önreklámjai. Színdarabok – puszta szórakoztatás.

20 Mi a művészet? Intézmény elmélet Minden műalkotás emberi produktum.
Minden műalkotást műalkotássá szenteltek. Vagyis az a művészet, amit művészetnek kezelnek. Problémák: Nincs jó/rossz. Miért értékesebb ami műalkotás? Körbenforgás: ki a művészeti világ tagja? Miért szentelnek valamit műalkotássá, mást meg nem? Két vonás van, ami az eltérő műalkotásokban közös. - Minden műalkotás artefaktum – emberi produktum. (Egy tengerparton felszedett fadarab is tekinthető emberi produktumnak, ha valaki egy galériában kiállítja.) Mindegyik dolognak a műalkotás státuszt adta a művészeti világ valamely tagja vagy csoportja. (galériatulajdonos, producer, karmester, képzőművész stb.) A társadalmunkban bizonyos egyének és csoportok képesek arra, hogy bármely emberi produktumot műalkotássá változtassanak egy egyszerű „felszentelési” aktussal, mely akár azt a formát is öltheti, hogy valamit „művészetnek” neveznek, de gyakrabban a dolog kiállítását, kiadását, vagy előadását jelenti.

21 Mi a művészet? Duchamp: Szökőkút Warhol: Brillo dobozok
Ha valamit műalkotássá szentelnek, az nem minősíti az illető dolgot jó vagy rossz műalkotássá, csak besorolja. Bizonyos dolgokat (amiket műalkotásnak tekintünk) miért tartunk értékesebbnek másoknál? Ha műalkotás az, amit a művészeti világ tagja azzá szentel, és a művészeti világnak az a tagja, aki dolgokat szentel műalkotásokká, akkor körbenforgó az érvelés. A művészeti világba való besorolásnak független kritériumot kell adni. Ha bizonyos emberi produktumok művészetté nyilvánítása mögött nincs semmiféle logika – semmiféle kritériumrendszer --, akkor miért kellene, hogy érdekeljen minket a művészet?

22 Mi a művészet? - Összefoglalás
Definiálhatatlan? – családi hasonlóság: olyan mint a játék Egy értelemhordozó forma? – egy meghatározhatatlan viszony a műalkotás tulajdonságai között, amelyet csak intuitíven lehet megragadni Valami idea? – egy eszme, vízió a művész tudatában, amelyet a művész a maga művészeti eszközeivel kifejez, de igazán csak a művész elméjében van Egy intézmény? – mindaz, amit kiállítanak, megvesznek, dicsérnek a kritikusok, vagyis bármi lehet, akár egy piszoár is a kiállító teremben 22

23 Mi a műalkotás? Művészet = másolás / utánzás (mimézis)
Műalkotás = másolat Platón: az ideák (ősképek) utánzatainak másolata. Arisztotelész: a cselekvő ember belső jellemvonásainak a másolata. Kant: a természeti, eredeti szépség megjelenítése, lemásolása Naívan: néhány festmény, szobor valóban másolat. Problémák: Hamisítók. Van Meegeren. Arisztotelész: A műalkotás célja a cselekvő ember belső jellemvonásainak, azaz „éthoszá”-nak utánzása. A művekben mindig egyének és egyedi helyzetek szerepelnek, mert csak ezek válthatnak ki érzelmeket a befogadóból. Az utánzás mégsem (pusztán) meghatározott egyedek és esetleges események másolását jelenti. A mű a jellegzetes, típusszerű bemutatására törekszik, az egyediben az általános megmutatására. Az egyes művészetek között az utánzás tárgya, módszere és eszközei teremtenek különbséget.

24 Kezdetek: A szép, a szépség és Érosz
A szépről gondolkodásnak gazdag hagyománya van a különböző kultúrákban. Kezdeteit Európában a görög gondolkodáshoz, s elsősorban két nagy klasszikusához, Platónhoz és Arisztotelészhez kapcsoljuk, akik összefoglalói és továbbfejlesztői a korábbi elképzeléseknek. Kalokagathia: (gör. kalós kai agathós, magyarul ’szép’ ’és’ ’jó’) a testi, morális és szellemi tökéletességet, tágabb értelemben pedig az igaz, a jó és a szép egységét jelentette a görögök nevelődés eszménye szerint. Érosz mint közvetítő az istenek és a halandók között

25 Ókor: Platón - Mimézis A mimézis, utánzás a görög művészetfelfogás kulcsfogalma, melynek legeredetibb formája talán a színészi tevékenység, alighanem a mimosz volt a művészszemélyiség egyik legrégebbi típusa. Platón, aki korábban maga is költészettel foglalkozott, élesen bírálta a költői és egyéb művészi ábrázolást. Szerinte a művészet az idea elsőrendű valósága és a mesterségek által előállított másolatához képest csak harmadrendű valóságot képvisel, az utánzás utánzását jelenti. A költők nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Puszta látszatot keltenek, s ennek élvezetével félreviszik az egyén nevelését, ezért károsnak tekinthető. Szókratész „Magunk között szólva - mert ti bizonyára nem fogtok beárulni a tragédiaköltőknél és az utánzó költészet többi művelőjénél - az ilyen alkotások valósággal merényletet jelentenek a hallgatóság szelleme ellen, hacsak valakiben az ellenméregképp nincs meg annak felismerése, hogy voltaképp milyenek is ezek a művek… …az ágy háromféle formában jelentkezik: az egyik a természetbeli forma, melyről - azt hiszem - megállapíthatjuk, hogy isten alkotta. Ki más is alkotta volna? A második az, amelyet az asztalos készít. A harmadik pedig, amelyet a festő… …Az utánzó művészet tehát nyilván igen távol van az igazságtóé, s minden valószínűség szerint éppen azálta tud mindent ábrázolni, hogy minden dolognak csak egy kis részét ragadja meg, s ez a kis rész is csak egy árnyképé. A festő például … le tudja nekünk festeni a várgát, az ácsot s a többi mesterembert is, anélkül, hogy e mesterségekhez valamit is konyítana, de azért - ha jó festő - azáltal, hogy egy ácsot lefest, és az messziről mutatja, a gyermekeket és az oktalan embereket könnyen megtéveszti, mert a kép valóságos ácsnak látszik. … De azt is meg kell jegyeznünk, hogy - ha a gyönyörködtető költészet és az utánzó művészet valószínűvé tudná tenni, hogy szükség van rá a jól kormányzott államban, szíves örömest befogadnánk, hiszen tudatában vagyunk, hogy mi is a varázsa alatt vagyunk; de nem engedi a lelkisimeretünk, hogy a nyilvánvaló igazságot eláruljuk.” (Részletek Platón „Állam” című munkájának Tizedik könyvéből. In: Platón Összes Művei II. kötet. Európa Könyvkiadó 1984, (Fordította: Szabó Miklós.)

26 Ókor: Arisztotelész - Mimézis
Platónnal szemben a művészet hasznos és értelmes voltát hangsúlyozta. A költészet lényege szerinte is az utánzás, de nem az ideáké, hanem a cselekvő ember belső jellemvonásaié, azaz „éthoszáé”. A művekben mindig egyének és egyedi helyzetek szerepelnek, mert csak ezek válthatnak ki érzelmeket a befogadóból. Az utánzás mégsem (pusztán) meghatározott egyedek és esetleges események másolását jelenti. A mű a jellegzetes, típusszerű bemutatására törekszik, az egyediben az általános megmutatására. A műalkotás (a tragédia) a befogadóban a részvét és félelem általi megtisztulást, katarzist eredményez. A költő és a történetíró „A költő dolga nem az, hogy a megtörtént dolgokat mondja, hanem hogy olyan dolgokat, amelyek megtörténhetnek vagyis amelyek a valószínűség vagy szükségszerűség szerint lehetségesek. A történetíró és a költő ugyanis nem abban különböznek, hogy versben beszélnek-e vagy sem …, hanem abban, hogy az egyik megtörtént dolgokat mond el, a másik pedig olyanokat, amelyek megtörténhetnek.”

27 Újkor: Az egyéni ízlés és a sensus communis
Az ízlés probléma sajátos jelentősége a 17. és a 18. században: az individuális ítélet jelentőségének megnövekedése, hasonló ízlésű emberek ízlésközössége: „A hasonló ízlésű emberek felismerik egymást, az ízlés beléptet a közösségbe és közösséget teremt. Jó ízléssel rendelkezni életformát jelent, a jó ízlés norma, magatartásminta, amelyet el kell sajátítani.” Az egyéni és a csoportos minták nem illeszkednek konfliktusmentesen egymáshoz az individuális ízlésfogalom belső veszedelme az önkényes tartalmakkal telített relativizmus a normatív ízlésfogalomé a kiüresedés, a konvencionalizálódás

28 Mi a műalkotás? Vermeer: Lány gyöngy fülbevalóval Vermeer: A tejeslány
A portréfestő lefesti ami előtte van. A hamisító csak „szolgalelkűen másol”; „csak kézműves”. A szolgalelkű másolót a művésztől a kreativitás választja el.

29 Mi a műalkotás? Van Meegeren: Vacsora Emmaus-ban
Másolás helyett: kreatív teremtés. A „másolás” inkább mintavételt jelent – a látottból, tapasztaltból merít a művész, de a műalkotás valóságát maga teremti. A stílust lopó másoló ugyan az egyes képeket maga alkotja, de a stílust nem. A művész tehát stílust alkot; a művészi teljesítményt csak akkor értékelhetjük teljes mértékben, ha minden egyes darabot az egész életmű összefüggésébe tudunk helyezni.

30 Mi a műalkotás? – A szerző halála
Mi számít a műalkotás megítélése során? A szerző akarata, a műalkotás kontextusa. Extrém: történeti hitelesség. A szerző nem, csak a konkrét alkotás. Anti-intencionalizmus. „A szerző halála.” A befogadó. Átéli az élményt, és esztétikai ítéletet hoz. Történeti hitelesség zenében: történetileg hiteles hangzás produkálása – a mű komponálásának idejében adott hangszerek alkalmazása; a kor tempójának és interpretációs stílusának felhasználása. Probléma: A „hiteles” előadók elfelejtik, hogy ma már nincsenek „hiteles” befogadók – az adott kor óta eltelt idők produktumait már ismerjük és befolyásolnak minket. Anti-intencionalizmus: csak magában a műalkotásban megtestesült intenciót – szándékot – kell figyelembe vennünk. Az igazi esztétikai viszonyulás szempontjából nem odaillő minden ami naplókból, interjúkból, és hasonló forrásokból szűrhető ki. Az esztétikai viszonyulásnak csak a mű belső (a műben található) tényeivel szabad foglalkoznia. Az, hogy a művész mit akart, mire gondolt, a külsődlegességek mind lényegtelenek. Roland Barthes ( ): „A szerző halála” – miután egy (pl.) irodalmi szöveg nyilvánosságra került, az olvasónak kell interpretálnia, a szerzőnek nem szabad privilegizált helyzetet tulajdonítani ezen a téren.

31 Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása
A művészet igazolásának kérdése az európai történelemben a görög szókratikus filozófiában merült fel. „Ez (…) régi és komoly téma, mely mindig akkor vetődik fel, amikor újfajta igazságigény áll szemben a tradíciónak azzal a formájával, amely költői lelemény vagy művészi formanyelv formájában áthagyományozódik.” Meggyőzően hangzik, hogy a művészet olyan korban, amikor erős legitimáció ágyazta bele a környező világba, magától értetődő integrációt teremtett a közösség, a társadalom, az egyház és az alkotó művész önfelfogása között. A mi problémánk éppen az, hogy ez a magától értetődés s vele együtt az átfogó önértelmezés közössége már a 19. században megszűnt.”

32 Tradíció és modernség: konfliktus és kapcsolat
„A 19. századi művész messianisztikus tudata abból a táplálkozott, hogy a művész megteremti saját közösségét. Formarombolás, provokáció a 20. században. (Pl. Duchamp: Szökőkút.) Van-e még, helyreállítható-e a kapcsolat a tradíció és a modernség között? Gadamer olyan keretet akar kidolgozni, amely a klasszikus művészeti hagyományt és a modern művészetet egyaránt átfogja: „a mértékeket úgy kell megválasztani, hogy ne csak a múlt és a hagyomány nagy művészetét fogják át, hanem a modern művészetet is, mert hisz ez utóbbi nemcsak szembehelyezkedik az előbbivel, hanem erőit és ösztönzéseit is belőle merítette”. „ha az úgynevezett klasszikus művészetre gondolunk, azt látjuk, hogy az általa alkotott műveket elsősorban nem művészetnek tekintették, hanem a vallási vagy világi szférában található formálásoknak, melyek az emberek saját életvilágát és annak kiemelt aktusait. A kultuszt, az uralkodó reprezentációját és hasonlókat díszítették. Ám abban a pillanatban, amikor … a műalkotás minden életvonatkozásból kiszabadulva megkezdte teljes önállósulását, és a művészetért való művészetté … változott, amikor a művészet nem akart más lenni, csak művészet, akkor bekövetkezett a nagy művészeti forradalom, amely a moderneknél odaáig fokozódott, hogy minden képtartalom-hagyományt és érthető kijelentést elutasítottak, s mindkét oldalon kérdésessé vált: művészet ez még? Egyáltalán művészet akar lenni” (33-34)

33 Antropológiai alapok, játék
A művészet autonómiájának jelentősége és felülbírálása: azoknak az antropológiai alapoknak a feltárása, amelyeken a művészet jelensége nyugszik. A művészet mindig együttjátszást igényel, ez a nézőre is vonatkozik. „A modern művészet egyik alaptörekvése, hogy át szeretné hidalni azt a távolságot, amelyet a művészet a nézőkkel, a fogyasztókkal, a közönséggel szemben tart.” A mű nem lezártságot, hanem megértendő feladatot jelent: „minden mű hagy minden befogadónak egy bizonyos játékteret, melyet ki kell tölteni”. Felfedés, feltárás, megnyilvánulás - elrejtettség, rejtőzködés. Az elleplezés, elrejtés, mely az ember végességének része

34 Ábrázolás, mimézis Nem valami ismert utánzása, hanem ábrázolása, érzéki teljességében való felidézése. Az ábrázolás nem a külső tárgy, a denotátum, hanem a létrehozott belső jelentés, a jelenség a maga egyedi mivoltában A művészet - játék - mindig egyfajta önábrázolás. Csak benne magában találjuk meg azt, amit mondani akar. Ennek felépítésében nekünk is részt kell venni: kommunikáció, dialógus. Közös teljesítmény.

35 A befogadás Az üzenet, a mű mindig szól valakihez.
A jelentés felépítésében nekünk is részt kell venni: kommunikáció, dialógus. A horizont és a horizont-összeolvadás fogalma: a mű időhorizontja és elfeledett tartalma összeolvad és a közös „játékban” föltárul a jelen időhorizontjával, melynek során szembesülünk saját gyökereinkkel, előítéleteinkkel, rejtett, elfeledett értékeinkkel. Ily módon azokat a műalkotásokat tudjuk befogadni, értékelni, amelyek rólunk, nekünk szólnak, amelyek tükröt tartanak elénk. Az értelmezés elkerülhetetlensége: hány jelentése van a műnek? A kritika szerepe és jelentősége „Kétségtelen, hogy az emberi civilizációra roppant veszélyt jelent az a passzivitás, melyhez a kultúra túl kényelmes sokszorosító eljárásainak az alkalmazása vezet. Ez főleg a tömegmédiumokra érvényes… a követelmény, amely előttünk áll…: aktivizálnunk kell saját tudásvágyunkat és választási képességünket a művészet és minden egyéb iránt, amit a tömegmédiumok útján terjesztenek. Két szélsőség: az ismerősség élvezetének a formája. … ebből ered a giccs és az antiművészet. Ilyenkor azt halljuk ki, amit már tudunk. … A második forma a giccs ellenpárja: az esztétikai ínyencség.”

36 Mi a műalkotás? – Összefoglalás
Platón: az ideák evilági másolatainak, vagyis a tárgyaknak a másolatai Arisztotelész: az emberek, hősök példaértékű jellemvonásainak a másolatai, ábrázolásai Kant: az univerzális, eredeti természeti szépség másolatai, megjelenítései a zseni által Ponsztmodern: bármi, amit annak nevezünk Gadamer: egy közös megértő, létfeltáró játék, tevékenység, amely egy közös horizontban összeolvasztja a szerző és a befogadó közös gyökereit 36

37 És még egy kis naturalizálás…
Neuroesztétika (Semir Zeki) Az esztétikai ítélet idegi alapjai. Komar & Melamid: The Most Wanted Paintings on the Web 1995-től kb USD/ ország / felmérés mi a legkedveltebb kép? és a legkevésbé kívánt eredetileg egész kiállítást szerveztek – de csak két képet állítottak ki

38 USA

39 Dánia

40 Kína

41 Kenya

42 Finnország