Az Európai Unió Monetáris Politikája

Az előadások a következő témára: "Az Európai Unió Monetáris Politikája"— Előadás másolata:

1 Az Európai Unió Monetáris Politikája

2 A gazdasági és monetáris unió (GMU) az EU-ban folyó fokozatos gazdasági integráció eredménye.
Az EU egységes piacának kibővítését jelenti, ahol közös termékszabályozás van érvényben, és megvalósul az áruk, a tőke, a munka és a szolgáltatások szabad mozgása. Bevezették a közös valutát – az eurót – az euróövezetben, amelyet jelenleg 17 uniós tagállam alkot. Az ERM II-ben való legalább kétéves részvételt és a konvergenciakritériumok teljesítését követően mind a 27 uniós tagállamnak – az Egyesült Királyság és Dánia kivételével – be kell vezetnie az eurót. Az egységes monetáris politikát az Európai Központi Bank (EKB) szabja meg, amelyet harmonizált fiskális politikák és összehangolt gazdasági politikák egészítenek ki. A GMU-n belül nincs a gazdasági politikáért felelős egyetlen intézmény. Ehelyett a felelősségi körök a tagállamok és számos uniós intézmény között oszlanak meg.

3 Jogalap — A hágai (1969), a párizsi (1972), a brüsszeli (1978), a hannoveri (1988) a madridi és a strasbourgi (mindkettő 1989) és a maastrichti (1991–92) európai csúcstalálkozók határozatai; — Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 119–144., 219. és 282–284. cikke; — Az EUMSZ-hez csatolt alábbi jegyzőkönyvek: a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába történő átmenetről; a túlzott hiány és a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárásról; a konvergenciakritériumokról; Dánia és az Egyesült Királyság kimaradási záradékáról; a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról, valamint az eurócsoportról.

4 célkitűzések A GMU fokozatos gazdasági integráció eredménye, ezért nem tekinthető végleges állapotnak. A GMU irányítását úgy alakították ki, hogy segítse a fenntartható gazdasági növekedést és a magas szintű foglalkoztatottságot a megfelelő gazdasági és monetáris döntéshozatal révén. Ez három fő gazdasági tevékenységet ölel fel: az árstabilitást célzó monetáris szakpolitika; a tagállamok gazdasági szakpolitikáinak az összehangolása; az egységes piac zökkenőmentes működésének biztosítása.

5 Előzmények A Római Szerződés mindössze néhány cikke foglalkozott a gazdaságpolitikák összehangolásával, a monetáris és árfolyam-politikával. - Gazdaságpolitikák összehangolása - Közösségi intézmények gondoskodása a pénzügyi stabilitásról - A szerződés nem foglalkozott az árfolyam-stabilitással

6 Előzmények A Római Szerződésben a felek gazdaságpolitikáját érintő részében két kötelezettség érintkezik a monetáris politikával: Konjunktúrapolitika Fizetési egyensúly biztosítása

7 Előzmények Monetáris Bizottságot állítottak fel, tanácsadó jogkörrel Minden tagállamnak 2 képviselő Egy a központi bankból Egy a pénzügyminisztériumból

8 Hágai csúcstalálkozó 1969 december Állam-és kormányfői találkozó
Tervezet kidolgozása a gazdasági és monetáris unió létrehozására Valamint a monetáris együttműködésnek a gazdaságpolitikák összehangolására kell épülnie

9 Werner-terv 3 szakaszos tervezet 10 éves végrehajtási idő
1.szakasz: kormányközi konferencia a RSZ szükséges módosításai céljából 2. szakasz: általános átmenet megoldása 3. szakasz: gazdaságpolitikai döntési központ létrehozása, független szervként.

10 „kígyó az alagútban” 1972-ben a párizsi csúcstalálkozón a Közösség kísérletet tett arra, hogy friss lendületet adjon a monetáris integrációnak a „valutakígyó az alagútban” elnevezésű mechanizmus létrehozásával, amelynek célja, hogy a nemzeti valuták változását (a kígyó) a dollár változása által meghatározott szűk határok (az alagút) között tartsák. A kőolajválság, a dollár gyengülése és gazdasági politikák különbözőségei azonban közbeszóltak, és a „kígyót” alkotó tagállamok többsége két éven belül kilépett, aminek következtében végül a Németországból, Benelux-államokból és Dániából álló „németmárka-övezetre” zsugorodott.

11 Brüsszeli csúcs-Európai Monetáris Rendszer létrehozása
Központi eleme az ECU (Európai Valutaegység) Árfolyam mechanizmus létrehozása

12 GMU Bevezetése GMU kérdésének megvizsgálására bizottságot állítottak fel Európai Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors volt az elnöke. 1989 áprilisában tett a Tanácsnak jelentést, amely tartalmazza a később Maastrichtban kodifikált gondolatok többségét.

13 A bizottság 1989-ban benyújtott jelentése konkrét intézkedésekre tett javaslatot a GMU három szakaszban való bevezetésére. Különösen kiemelte a gazdasági politikák, a nemzeti költségvetési hiányra vonatkozó szabályok jobb összehangolásának és egy új, az Unió monetáris politikájáért felelős, teljes mértékben független intézmény, az Európai Központi Bank (EKB) létrehozásának szükségességét. A Delors-jelentés alapján az Európai Tanács 1989-ben Madridban tartott ülésén úgy határozott, hogy július 1-ig elindítja a GMU első szakaszát, azaz a tőkemozgás teljes liberalizációját.

14 1989 decemberében a strasbourgi Európai Tanács kormányközi konferencia összehívására szólított fel, amelynek keretében meghatároznák, hogy milyen módosításokat kell végrehajtani a Szerződésen ahhoz, hogy megvalósítható legyen a GMU. E kormányközi konferencia munkája vezetett az Európai Unióról szóló szerződéshez, amelyet az állam- és kormányfők hivatalosan 1991 decemberében, a maastrichti Európai Tanácson hagytak jóvá és február 7-én írtak alá.

15 GMU 3 szakaszos létrehozása

16 1. szakasz Az első, amely még semmilyen szerződésmódosítást nem igényelt a Tanács 1989-júniusában Madridban hozott határozata alapján július 1-jén vette kezdetét. A tőke szabad mozgása a tagországok között

17 2. szakasz (1994. január 1-től december 31-ig): a tagállami gazdasági politikák konvergenciája, illetve a tagállamok nemzeti központi bankjai közötti együttműködés erősítése. A monetáris politikák összehangolását az Európai Monetáris Intézet (EMI) létrehozásával intézményesítették, amelynek feladatai között szerepelt a nemzeti központi bankok közötti együttműködés erősítése és az egységes valuta bevezetéséhez szükséges előkészületek megtétele. A folyamat során a nemzeti központi bankoknak el kellett érniük függetlenségüket;

18 3.szakasz (1999. január 1-je óta folyamatosan): eurónak tagállamok egységes valutájaként való fokozatos bevezetése és a közös monetáris politika végrehajtása az EKB égisze alatt. A harmadik szakasz megkezdésének feltétele volt a tartós, magas fokú konvergencia megvalósítása, amelyet a Szerződésben foglalt számos kritérium alapján mértek. A költségvetési szabályokat kötelezővé tették és az ezeket nem teljesítő tagállamnak szankciókkal kellett szembenéznie. Bevezették az egységes monetáris politikát, amelyet a nemzeti központi bankokból és az EKB-ból álló Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) szab meg

19 Maastrichti konvergencia kritériumok
Költségvetési politika Árstabilitás Kamatpolitika Árfolyam-politika

20 Költségvetési politika
1: GDP-hez mért bruttó adósságállomány nem haladhatja meg a GDP 60%-át 2: a folyó költségvetési hiány mértékének maximumát 3 %-ban határozták meg.

21

22 Árstabilitás A nagymértékű árstabilitás érdekében az EUSZ előírja, hogy a 3. szakaszhoz csatlakozó tagállamban a fogyasztói árszintemelkedés a három legjobb teljesítményt nyújtó államét legfeljebb 1,5%kal haladhatja mega vizsgálatot megelőző esztendőben. Ez azt jelentette, hogy 1999-ben, a 3. szakasz kezdetén, 2,7% ot meg nem haladó inflációval lehetett bekerülni a 3. szakaszba. Ennek azonban minden évben meg kell felelni.

23 Kamatpolitika Az irányadónak tekintett hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a három legstabilabb ország kamatlábszintjét legfeljebb 2%-kal haladhatja meg. Ha a kamatráta magas, akkor könnyű hozzá alkalmazkodni, ha nagyon alacsony, akkor nehéz felzárkózni ben, a 3 legjobb teljesítményének alapja 5,8% volt, ami hagyott némi mozgásteret a többi tagállamnak.

24

25 Árfolyam-politika Az eredeti követelmény szerint az adott valuta legalább 2 éve nem lépett ki az EMR keretében meghatározott 2,25%-os normális ingadozási sávból, s egyetlen más tagállam valutája szemben sem vált szükségessé leértékelése.

26 Intézményi vonatkozás
EMI felszámolása EKB –Európai Központi Bank- és KBER – Központi Bankok Európai Rendszere-létrejötte EKB fő célja, az árstabilitás fenntartása, vagyis az antiinflációs politika folytatása KBER feladata:külföldi devizaügyletek folytatása, a tagállamok hivatalos valutatartalékainak őrzése és kezelése, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása

27 Az Európai Központi Bank döntéshozó testületei
A Kormányzótanács tagjai az euró-övezetben részt vevő tagállamok nemzeti jegybankjainak elnökei és az Igazgatóság tagjai. A Kormányzótanács fő feladata a monetáris politikai irányelvek és a végrehajtás módjának meghatározása. Emellett dönt a monetáris politikán kívüli alapfeladatokról, engedélyezi az euró-bankjegyek kibocsátását, valamint az intézmény működésével kapcsolatos legfontosabb kérdések is a hatáskörébe tartoznak.

28 A hat főből álló Igazgatóság (az EKB elnöke, alelnöke és négy további tag) egyes tagjait az EU-országok állam- és kormányfői nevezik ki, egyhangú döntés alapján. Az Igazgatóság felelős a Kormányzótanácsban meghatározott monetáris politika végrehajtásáért, amelyre az euró-övezetben részt vevő tagállamok nemzeti jegybankjainak közreműködésével kerül sor.

29 Az EKB harmadik döntéshozó testületének, az Általános Tanácsnak tagja minden tagállam, tehát az euró-övezeten kívüli tagállamok jegybankelnökei is, valamint az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke. Az Általános Tanács átmeneti feladatokat lát el, amelyek közül a legfontosabb a monetáris és árfolyam-politikai koordináció az euró-övezet és az abban még részt nem vevő EU-tagállamok között. Ebből következően az Általános Tanács csak addig marad fenn, amíg van olyan EU-tagállam, amely nem vesz részt az euró-övezetben

30 Stabilitási és növekedési paktum
1997. június 16-án és június 17-én elfogadták a Stabilitási és Növekedési paktumot amelynek fő célja az európai gazdasági és monetáris unió megteremtésének további lépéseihez szükséges költségvetési fegyelem biztosítása volt.

31 Euró-politika Az új közös pénz bevezetése több szempontból is hatalmas feladat, gazdasági jogi, intézményi, politikai, és pszichológiai értelemben egyaránt. A pénzkibocsátás hagyományosan a szuverenitás letéteményesének privilégiuma volt. A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában ez a jog átszáll az európai unióra Az eurót január 1-jén vezették be az euró-övezetet alkotó 12 tagállamban

32 Az euró-övezet bővülése

33 Köszönöm a figyelmet! 

34 Források: Az Európai Unió politikái: szerkesztette: Kende Tamás- Szűcs Tamás