Napjaink „népviselete” A katonai gyakorlók utóélete egy Közép- Tisza-vidéki faluban.

Az előadások a következő témára: "Napjaink „népviselete” A katonai gyakorlók utóélete egy Közép- Tisza-vidéki faluban."— Előadás másolata:

1 Napjaink „népviselete” A katonai gyakorlók utóélete egy Közép- Tisza-vidéki faluban

2 Kutatás, de minek? •Miért? •Mit? •Hol? •Hogyan? Adatközlő az elsődleges információs központban, a kocsmában

3 Farmer vs. gyakorló (John Fiske)

4 Praktikum •„Jó strapabíró, oszt azért.” •„Nem szed fel semmilyen magvakat, muharmagot, ami beleragad az embernek a ruhájába, erről lepereg.”

5 A jelentésalkotás folyamata Jel 1.Denotáció (objektív) 2.Konnotáció (szubjektív)

6 Maszkulin értékrend •„Majdnem az egész férfi azt hord mind.” •„Jóformán úgy nézett ki, hogy szinte szégyen volt, ha valakit nem vittek el katonának.” •„Nők?! Hát, itt falun nem, megmondom őszintén.”

7 Pozitív attitűdök a sorkatonaság intézményével szemben •„Éppen, hogy el vannak mán ereszkedve, no. Csak megtanították mán az embert, nem az hogy másképp gondolkodni, rend, fegyelem, csak voltak ilyen dolgok.” •„Én szerintem még most is jó lenne, mai fiataloknak is.”

8 Élményközösség •„De ennek úgyis az volt a lényege, hogy az társaság ami összekovácsolódott, annak az volt a lényege, hogy abban a körben benne éltek az emberek. Volt ennek az egésznek egy szép kilátása.” •„Amíg volt a kiképzés, addig komoly, utána, nem, utána már csak elvoltunk, mint a befőtt. … Így visszagondolva mán, jó volt.”

9 Változó materiális-kognitív mező A „régi” és az „új” típusú gyakorlóruhák

10 Társadalmi megkülönböztető jelek rendszerei (Klaniczay Gábor) (Intézményes szabályozás) (Ideologikus rendszerezés) Hagyományos elrendeződés Divat

11 A szokás fogalma A szokások abban különböznek a divatoktól, hogy viszonylag állandó társadalmi viselkedéstípusok. Változnak, de a változásban az egyén részvétele kevésbé aktív és tudatos. (E. Sapir) A szokást olyan állandósult, ám potenciálisan változó társadalmi viselkedéstípusnak tekintem, mely követésének gyakorlati hozadékai mellett bizonyos, a közösség egésze által elfogadott – többnyire látensen jelenlévő és munkálkodó – értékek, attitűdök közvetítésének lehetőségével ruházza fel az egyént. (Bakos Á.)

12