KÖZGAZDASÁGTAN I..

KÖZGAZDASÁGTAN I.

Tartalom A közgazdaságtan alapfogalmai. Kereslet-kínálat, ár
A fogyasztó preferenciarendszere. Hasznosság, közömbösségi görbék Jövedelem-árak-fogyasztói optimum Piaci kereslet, keresletrugalmasság Fogyasztói magatartás Vállalkozások, hatékonyság, munkamegosztás Rövidtávú termelési függvény; határ-, átlagtermék Termeléselemzés isoquant-görbékkel Költségek Piactípusok Termelői kínálat

Irodalom Kötelező irodalom: Koppányi Mihály: Mikroökonómia (Műszaki Könyvkiadó, Budapest) Ajánlott irodalom: Solt Katalin: Bp. 1997) Mikroökonómia (Tri-Mester Bt, Tatabánya) Előadásjegyzet

1. A közgazdaságtan alapfogalmai

A közgazdaságtan alapfogalmai 1.1. Rendszerelméleti alapok #1
A rendszer: egymással kölcsönhatásban lévő elemek halmaza. Másképpen: a rendszer különböző, de bizonyos módon egymással összefüggő elemek együttese (pl. vállalkozás és részegységei). A rendszer lehet: materiális (anyagi, valóságos) absztrakt (elméleti, gondolati)

1.1. Rendszerelméleti alapok #2
A rendszer ált. tulajdonságai: komplex (ált. sok, egymással bonyolult kapcsolatban álló elemből áll); hierarchikus (az elemek egymással alá-, fölé-, mellérendeltségi viszonyban vannak); kvázidekomponálható (a rendszer rövid- ill. hosszútávú vizsgálata más-más eredményre vezet).

A rendszer és környezete: RENDSZER input output KÖRNYEZET

A rendszerek típusai: statikus-dinamikus működő-nem működő zárt-nyílt célratörő-nem célratörő természetes-tervezett határozott-határozatlan meghatározhatók-meghatározhatatlan rendezett-szervezett adaptív-nem adaptív öntanuló-nem öntanuló kiemelt: a vállalat, mint rendszer jellemzői

A gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése
1.1. Rendszerelméleti alapok #5 A tudomány, mint rendszer – a közgazdaságtan részei. TUDOMÁNY Természettud. Társadalomtud. Közgazdaságtan Mikro-ökonómia Makro-ökonómia Nemzetközi közgazdaságtan A gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése

1.2. Gazdaság és gazdálkodás #1
A gazdaság: a társadalom anyagi szférája, az anyagi javak és szolgáltatások előállításával, elosztásával, forgalmazásával és fogyasztásával összefüggő jelenségek és kölcsönhatások összessége (az embernek, mint társas lénynek a viszonyai). A gazdasági tevékenységek két végpontja a termelés és a fogyasztás, mint végső felhasználás.

1.2. Gazdaság és gazdálkodás #1 (Alapfogalmak)
Szükséglet: valamely alapvető elégedettség hiánya. Igények: a szükséglet kielégítésére irányuló vágy. Kereslet: olyan termék iránti igény, amely mögött vásárlási képesség és akarat áll.

MASLOW-féle szükséglet hierarchia rendszer 2 alaptétele: léteznek emberi szükségletek; a különböző emberi szükségletek fontossági sorrendet alkotnak: hierarchikus felépítésű rendszert alkotnak.

ÖN- MEG-VALÓSÍTÁS ELISMERÉSRE, SIKERRE vonatkozó szükségletek A SZERETETRE, HOVATARTOZÁSRA vonatkozó szükségletek A BIZTONSÁGRA vonatkozó szükségletek FIZIOLÓGIAI szükségletek

A szükséglet (tágabb értelemben): az egyén és a közösség szubjektív hiányérzete, életfeltételeink elsajátítására irányuló belső igény, mely fogyasztásra serkent. A gazdasági szükségletek: a közgazdaságtan tárgya (gazdasági tevékenységgel összefüggő szükségletek). A gazdasági szükségletek kielégítésének eszközei: a javak. A gazdasági szükségletek kielégítésének mozzanata: a fogyasztás. Hasznosság: a javak azon fontos tulajdonságainak összessége, melyek alkalmassá teszik a szükségletek kielégítésére.

JAVAK Szabad javak Gazdasági javak Termékek Magán-javak Közjavak Anyagi jell. Tárgyiasult termékek Szolgálta-tások Nem anyagi jell.

Szabad javak: a természetben készen előforduló, közvetlenül fogyasztható javak. Szükséglet kielégítésre közvetlenül alkalmas. (napfény, víz, …) Gazdasági javak: termeléssel létrehozott javak. Termék: gazdasági javak a szükségletek kielégítésére. Tárgyiasult termékek: tárgyiasult gazdasági javak az anyagi szükségletek kielégítésére. Szolgáltatás:olyan cselekmény vagy teljesítmény, amelyet egyik fél nyújt a másiknak – és amely nem tárgyiasult és nem eredményez tulajdonjogot semmi fölött. Anyagi jellegű szolg.: termékkel kapcsolatos teljesítmény, pl: szállítás, raktározás, csomagolás, … Nem anyagi szolgáltatás: szükségletkielégítés, amely tisztán cselekményen/teljesítményen keresztül valósul meg, pl.: adótanácsadás, baby sitter, takarítás …

Magánjavak: egyének fogyasztják. Ha valaki már elfogyasztotta, a többi már nem fogyaszthatja. Közjavak: amelyek fogyasztásából senki sem zárható ki. Közösségek fogyasztják. Nem osztható. (közvilágítás)

1.4. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései #1
A közgazdaságtan a szűkösség viszonyai közötti választások és döntések tudománya. Olyan társadalomtudomány, amely az emberek, csoportok gazdasági folyamatokban, [vagyis a termelésben, elosztásban, cserében (forgalmazás) és fogyasztásban] betöltött szerepével, a döntési alternatívákkal foglalkozik.

1.4. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései #2 A termelési tényezők
A természeti tényezők: a termőföld, termőképességével és kincseivel együtt. A föld a termelési tényezők szerepében a termelés színhelyét is jelenti. A munka: a munkaerő az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, amelyet a termelési, gazdasági tevékenysége során felhasznál. Tőke, amely egyrészt reáljavakban (épület, gép, berendezés, …), másrészt viszont pénz, követelés, formában jelenik meg. A vállalkozó, vállalkozás, aki az összes többi termelési tényezőt egységbe szervezi.

Termelési lehetőségek határgörbéje: egy elméleti modell, amely a maximális termelési képességet illusztrálja. A görbe minden pontja hatékony (un. Pareto féle hatékonyság) az egyik termék termelésének növelése a másik termelésének csökkentésével jár. Alakja az origóra konkáv. Munka Tőke L2 L1 K2 K1

Jól szemlélteti a szűkösséget! Jelentése: a szűkösség oka a termelési tényezők korlátozott rendelkezésre állása. A választási lehetőségek (alternatívák): az érdekek függvényei. Minden szóba jöhető költségnek és hozadéknak az arányát vizsgálva hozzák meg a döntéseiket a vállalkozások. A hatékony gazdaság a határgörbén működik. A termelési tényezőket ekkor kihasználják (munkanélküliség, parlagföld, stb. esetén ez nem lehetséges).

1.4. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései #5
A közgazdaságtan kérdései: Mit termeljek: milyen javakat és szolgáltatásokat, milyen mennyiségben és minőségben állítsanak elő a gazdaság szereplői. Hogyan termeljek: a javak és szolgáltatások előállítása során a rendelkezésre álló erőforrásokat, a termelési tényezőket milyen arányban kombinálják. (tőkeintenzív-, munkaintenzív-technológiák) Kinek termeljek: a javakat és szolgáltatásokat kik fogják elfogyasztani. Milyen elvek alapján osztják el a javakat és a megtermelt jövedelmeket a társadalom tagjai, csoportjai. (gazdasági törvényszerűségek az elosztásban – ez a társadalom tulajdoni, szervezeti struktúrájától, működési mechanizmusától, koordinációs rendszerétől függ.) GAZDASÁGKOORDINÁCIÓ

1.4. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései #6 A nemzetgazdaság fogalma
A gazdaság magába foglalja az anyagi és emberi erőforrásokat, azaz a fizikai és szellemi javakat, valamint szolgáltatásokat, gazdasági tevékenységeket, illetve mindezek kölcsönhatás kapcsolatait. A gazdaság állapot és folyamat, statikus és dinamikus jelenség egyszerre. A gazdaság egy ország földrajzi, nemzeti határain belüli egységként: nemzetgazdaság.

1.5. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései. A piac #1
A piaci szereplők önmagában jelentéktelen cselekedetei összeadódnak (gazdasági tömegjelenség),s a piac, mint élő rendszer automatikus reakcióiként valósul meg. Tehát a szereplőknek alapvető szabályokkal, törvényszerűségekkel kell szembenézniük – piaci automatizmusok.

A piac definiciója: azokból a potenciális vevőkből áll, akiknek bizonyos szükségletei és igényei megegyeznek és akik készek és képesek csereügyletbe bonyolódni, hogy azokat kielégítsék. Komplex, interaktív rendszer, amelynek elemei cserefolyamatokkal kötődnek egymáshoz.

A piaci tényezők: KERESLET JÖ-VE-DE-LEM PIAC ÁR KÍNÁLAT

1.5. A közgazdaságtan tárgya és alapkérdései. A kereslet #1
Piaci kereslet: az az árumennyiség, amelyet a vásárlók különböző árak mellett hajlandóak és képesek megvásárolni (meghatározott mennyiségű, minőségű áru fizetőképes kereslete) Szoros a kapcsolata a fogyasztói szükséglettel, de nem azonos azzal

Keresleti függvény (d = demand) : egy adott termék fizetőképes keresletének mennyiségeit (q=quantity) fejezi ki a termék árának (p= price) függvényében. Megmutatja valamely áru azon mennyiségeit, amelyeket a vásárlók különböző árak mellett hajlandóak és képesek megvásárolni. Értelmezhető egyéni, vagy kereslet összegzésként, azaz piaci keresletként.

A keresleti függvény: p d q

Kereslet törvénye: A keresleti függvény alakját és helyzetét a fogyasztók száma, jövedelme, igényei, és ízlése határozza meg. Mindezek változatlansága esetén az adott termék iránti keresletet (nagysága, növekedése, csökkenése) az ár határozza meg. A fogyasztók száma, jövedelem változása, fogyasztói szokás változás esetén a függvény képe eltolódik. (a függvény elmozdulása és a függvényen történt elmozdulás eltérő)

Árváltozás esetén, a függvényen történik elmozdulás: p p2 p1 d q q2 q1

Fogyasztói jövedelmek, szám, ízlés, szokásváltozás: p d2 p d1 q q1 q2

1.6. A kínálat #1 Kínálati függvény: azt az összefüggést fejezi ki, hogy a termelők különböző árak mellett, milyen árumennyiségeket kínálnak eladásra a piacon (s = supply). Jobbra emelkedő irányú, azaz növekvő árhoz magasabb kínálat tartozik (egyre kifizetődőbb a termelés és az eladás). #1

1.6. A kínálat #2 p s q

1.6. A kínálat #3 p A termelők száma vagy az árak növekednek, ezért kifizetődőbb a termelés: s p2 p1 q q1 q2

1.6. A kínálat #4 s2 p Változatlan árak mellet növekszenek a termelési költségek: s1 p1 q q2 q1

1.7. A piaci egyensúly – a Marshall kereszt #1
Marshall-kereszt: Ugyanazon termékre vonatkozó keresleti és kínálati görbék egyazon koordináta rendszerben történő ábrázolása. A Marshall-kereszt teszi lehetővé néhány fontos piaci fogalom tisztázását. Egy konkrét áruféleség teljes piacát ábrázoló grafikon. Piaci (parciális) egyensúly: ha a piacon olyan árak vannak, amelyek mellett az áru keresett és kínált mennyisége egyenlő (E).

d pT E pE pH qTd qTs q qHs qE qHd

A valóságot az egyensúlytalanság jellemzi - a piac segíti, hogy ez ne legyen végleges. Csak rövidtávon jó koordinátor, hosszú távon kell a stratégiai tervezés. Egyensúlyi ár: az az ár, amelynél a kereslet és a kínálat egyenlő (pE). Nem azonos a piaci árral, amely a kereslet-kínálat alakította változó ár, - csak egy egyensúlyi ár van! Egyensúlyi mennyiség: az egyensúlyi árhoz tartozó keresett vagy kínált tömeg (qE).

Túlkínálat (többlet): ha a piaci ár az egyensúlyi felett van (pT). Ilyenkor az eladók többletet akarnak eladni (qTs), mint amennyit a vevők hajlandóak megvenni (qTd). Túlkereslet (hiány): ha a piaci ár az egyensúlyi alatt van (pH). Többet vásárolnának (qHd), mint amennyit kínálnak (qHs).

1.8. A kereslet rugalmassága #1
p p Rugalmas kereslet Rugalmatlan kereslet p2 p2 p1 p1 q q2 q1 q q2 q1

A kereslet árrugalmasságát meghatározó tényezők. Rugalmatlan, ha: nincs helyettesítő termék, vagy versenytárs; a vevők nem veszik észre a megemelt árat; a vevő lusta olcsó áru után nézni, vásárlási szokást változtatni; a vevő azt hiszi, hogy a minőségváltozás, vagy az infláció okozza; Veblen hatás (tömeg-); presztizs, vagy sznob hatás; butaság: „…ha drágább, biztosan jobb!” alacsonyabb rendű, vagy inferior termékek esetében.

A kereslet árrugalmassági együtthatója, ha: q=a kereslet változása (q2 – q1); p=az ár változása (p2 – p1). A számítás módja hasonló jövedelem rugalmassági együttható esetén is!

A kereslet rugalmassági együttható megmutatja tehát, hogy hogyan változik a kereslet megváltozása a keresletet befolyásoló tényezőhöz képest. rugalmatlan kereslet: E < 1 rugalmas kereslet : E > 1 közömbös kereslet : E = 1

1.8. A kínálat rugalmassága #5
A kínálati rugalmasság (ε) azonos módon értelmezendő a keresleti rugalmasság fogalmával; számítása is hasonló módon történik: viszonyszám, ami megmutatja, hogy hogyan viszonyul a kínálat megváltozása a kínálatot befolyásoló tényezőhöz képest. rugalmatlan eset: ε < 1 rugalmas eset: ε > 1 közömbös eset: ε = 1

1.9. A piac további elemei #1 Ár: az áru értékének pénzben történő kifejezése. A piaci árat rövidtávon a kereslet-kínálat határozza meg (termelők ráfordításai, vevők rendelkezésre álló pénzmennyisége, értékítélete, az áru hasznossága befolyásol). Kereslet növekedése árnövekedést, a kereslet csökkenése árcsökkenést okoz. Azonban az ár maga is befolyásolja a kereslet-kínálatot. Az ár egyes szereplők számára megváltoztathatatlan külső adottság (a kereslet, kínálat, ár kölcsönhatásban állnak).

1.9. A piac további elemei #2 Jövedelem:
A termelő oldaláról: az áruk értékelése során a realizált árbevétel és a termelés során felmerült költségek különbözete. A fogyasztó oldaláról: a fogyasztó vásárlási célra rendelkezésre álló pénze, vásárlóképessége.

1.10. A gazdaság szereplői #1 A gazdasági alanyok olyan önálló gazdasági, szervezeti, intézményi egységek, amelyek saját nevükben képesek: eszközöket birtokolni kötelezettséget vállalni gazdasági tevékenységet végezni más egységekkel ügyleteket létesíteni.

1.10. A gazdaság szereplői #2 A gazdasági alanyok fő csoportjai:
A háztartások, akik fogyasztó gazdaságok, A vállalatok, akik profitszerzés céljából termelést folytató és szolgáltatást nyújtó önálló gazdasági egységek, A nem profitérdekelt gazdasági egységek, olyan szervezetek, intézmények, amelyek a gazdasági alanyok más csoportjában nem szerepelnek. Az állam: közhatalmi tényező, gazdasági funkciói: gazdasági hatékonyság elősegítése; makroegyensúly és stabilitás biztosítása; társ.i igazságosság és méltányosság. A külföld, amellyel kapcsolatosan folytatnak gazdasági tevékenységet a vállalatok.

1.10. A gazdaság szereplői #3 A háztartás:
a fogyasztás gazdasági, szervezeti alapegysége; ált.: egymással rokoni kapcsolatban állók közössége (nem család, mert alapja a gazdasági közösség!); egy jövedelem/fogyasztási egység; gazdasági funkciói: végső fogyasztó; jövedelemösszpontosító felhasználó; a gazdaság munkaerő bázisát adja; a jöv. egy részét megtakarítja; vagyona a nemzeti vagyon része; saját szükségletre termel; FOGYASZTÓ = HÁZTARTÁS

1.10. A gazdaság szereplői #4 Vállalat (üzleti szervezet):
önálló jogalanyként működő, jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás; funkciója a javak és szolgáltatások előállítása = termelés; a termelés szervezeti alapegységei; tevékenységük jellemzői: önállóság; profitérdekeltség; kockázatvállalás; a valóságos piac minősíti tevékenységüket.

1.10. A gazdaság szereplői #5 A külföld: funkciói:
hazai árúkat vesz át – export; saját árúit juttatja be – import; beruházásokat hajt végre = megtakarítás.

1.10. A gazdaság szereplői #6 Állam (kormányzat): közhatalmi tényező;
ahol a piaci szabályozás nem érvényesül, ott van szükség funkcióira: környezetvédelem, monopóliumok, munkanélküliség, infláció, konjunktúrák, jövedelem újraelosztás, …; gazdasági funkciói: gazdasági hatékonyság elősegítése; makrogazdasági egyensúly és stabilitás biztosítása; társadalmi igazságosság és méltányosság.

1.11. A gazdasági koordináció alaptípusai
Kornai János szerinti 4 koordinációs típus: Etikai koordináció: A gazdasági kapcsolatokban a társadalmi erkölcsi normák, tradíciók érvényesülnek. Kötelező erejűek, amelyek megsértését a társadalom szankcionálja (hagyományok, szokások, erkölcsi elvek). Agresszív koordináció: A gazdaság szereplői szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. A nyers erőszak érvényesül. Ritkán és kivételes körülmények között fordul elő (hadigazdaság, gyarmatosítás).

Piaci koordináció: KINEK? piac piac HOGYAN? MIT? piac

Bürokratikus (centralizált) koordináció: KINEK? KÖZPONT HOGYAN? MIT?

Vegyes koordináció: KINEK? piac piac ÁLLAM HOGYAN? MIT? piac

1.11. Tulajdonviszonyok és koordinációs mechanizmusok #2
A piaci koordináció a magántulajdonnak megfelelő adekvát mozgásforma; a bürokratikus koordináció pedig az állami tulajdonnak megfelelő adekvát mozgásforma.

1.12. A közgazdasági gondolkodás fejlődése #1
merkantilizmus (kereskedelemcentrikus): XVII. sz. Anglia: a nemzet gazdaságát a pénz testesíti meg => minél több (arany) kerüljön az országba (kolonializmus-gyarmatosítás)

fiziokraták XVIII. sz. (fiziológia=élettan): továbbfejleszti a merkantilisták elméletét. Feudális vonás: Minél több nemesfémmel rendelkezik az ország, annál gazdagabb. A politikai rendet a királynak kell a természet rendjéhez igazítani. Polgári vonás: minél nagyobb terméktömeget állít elő az ország, annál gazdagabb. a külker nem a gazdaság forrása, mivel az áruval egyenértékű pénzt kapnak. a forgalom helyett a termelés van a középpontban, az emberi gondolkodás kitüntetett szerepet kap.

F. Quesnay (orvos): Angliában ekkortájt tárták fel a vérkeringést. Az elmélet a gazdaság vérkeringését kívánja bemutatni, azt, ahogyan az áru és a pénz a gazdaság szereplői között mozog. „csak az állami beavatkozás nélküli, magárahagyott gazdaság működőképes”.

klasszikus közgazdaságtan: A. Smith (1776): az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet érte vásárolni . Egy nemzet gazdagsága nem a felhalmozott nemesfémkészletet jelenti, hanem azt, hogy az emberek elégedettek legyenek, szükségleteik ki tudják elégíteni. Felesleges egy közös kollektív irányítás a jólét eléréséhez, a piaci mechanizmus működteti ezt. Adam Smith liberális, piacpárti gondolkodású volt.

D. Ricardo (1817): a gazdaság és a társadalom fejlődését a tulajviszonyok előmozdíthatják, vagy gátolhatják. Ricardo Londonban volt tőzsdei alkusz, rövid idő alatt multi-milliomos lett, ezután közgazdaságtannal foglalkozott. „Éjjeliőr állam” koncepció: az államnak csak a közrend biztosí-tása, a jogrend megőrzése a cél, erőteljes gazdasági befolyással nem él.

Összességében: a gazdaságot „láthatatlan kéz” irányítja = piac, aminek fő működési mechanizmusa a kereslet/kínálat; mégpedig az állam aktív szerepvállalása nélkül! (néhány terület kivételével, pl: közjavak – szolgáltatások) Marxizmus: az 1860-as években jelent meg A tőke című mű, mely összefoglalja a marxista nézeteket (pl. gyermekmunka, kizsákmányolás ellen küzdött)

a modern makroökonómiai elméletek megalapozója: J. M. Keynes (1936) cambridgei közgazdász. Fő műve Az általános elmélet (A pénz, a kamat, a foglalkoztatás általános elmélete). Teljesen új felfogású közgazdaságtant alkot, innentől válik ketté a mikro- és makroökomómia. Keynes a vezéralakja az állami szerepvállalás erősödésének. Szerinte a keresleti oldal nem elégséges. A kínálati oldal műkö-dik önmagától is, rugalmas, a kereslet viszont nem ilyen.

A piaci mechanizmus nem biztosítja a kereslet nagyságát, ez az állami gazdaságpolitikára, a fiskális politikára támaszkodhat. Ha a gazdaság visszaesik, az államnak be kell avatkoznia (pótlólagos keresletet kell alkalmaznia). Keynes 1946-ban halt meg, így nem élhette meg azt, hogy elképzelései megvalósuljanak ’73 a keynesi eszmék diadalmas időszaka.

Az 1970-es évektől az állami szerepvállalás csökkent. A keynes-i tanok hanyatlása az 1970-es évekre tehető (olajárrobbanás – stagfláció, munkaerőhiány (ennek következtében Németország-ban leszármazottakkal együtt ma már 6-8 millió vendégmunkás van).

2. A fogyasztó preferenciarendszere. Hasznosság, közömbösségi görbék

2.1. Hasznosság és kereslet #1
A hasznosság: valamely jószág hasznos tulajdonságainak összessége, illetve az a kielégülés, élvezet, amelyet a fogyasztó az adott jószág, vagy szolgáltatás elfogyasztása révén nyer. A fogyasztó nagyrészt a hasznosság alapján dönt. A hasznosság mérhetősége: kétféle szemlélet létezik: Kardinális megközelítés: A fogyasztó a hasznosságok abszolút nagyságát tőszámokkal képes meghatározni. Arányaiban is különbséget tud tenni – mennyivel hasznosabb az egyik a másiknál. Ordinális megközelítés: A fogyasztó megelégszik a hasznossági sorrend felállításával – preferencia-rendezés (a jószágok soha nem önmagukban léteznek: jószágkosár).

A hasznosság kardinális megközelítése. A határhaszon elmélet Telítettségi pont: a fogyasztási folyamat azon a pontja, melynél több jószág fogyasztása már nem növeli a hasznot, az elégedettséget. Egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összes haszna már nem nő tovább. Kérdés, hogy a termékek egyes egységeinek elfogyasztása azonos mértékben járul-e hozzá a haszonnövekedéshez – mennyivel nő az összhaszon, ha egy újabb terméketegységet elfogyaszt. Ez az adott termék határhaszna.

Adott termék határhaszna (MU = marginal utility): A határhaszon az a szám, amely megmutatja, hogy hogyan változik a fogyasztó összhaszna (TU = total utility), ha egy egységgel növeli valamely termék fogyasztását. A utility, a haszon a fogyasztó szubjektív értékítélete. Az összhaszon (TU): a határhasznok összege. Q = QUANTITY

Az összhaszon és a határhaszon összefüggése: Az egyre növekvő termék fogyasztásával járó határhaszon csökkenő tendenciát mutat. Az összhaszon (TU) nem nő a végtelenségig a határhaszontól (MU) függ. Ahol MU = 0 ott a TU maximuma, ahol MU negatív ott a TU csökkenő.

A csökkenő határhaszon (MU) elve: az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő (Hermann Gossen – Gossen I. törvénye). A törvény nem igaz minden esetre (szenvedélyek). A javak nagy részére igaz a törvény, azonban nem biztos, hogy telítettségi pontról lehet beszélni (az MU és TU közötti összefüggés).

Optimális fogyasztói döntés több termék esetén: kérdés, hogy hogyan lehet kialakítani a legkedvezőbb fogyasztási szerkezetet. Szoros a kapcsolat a feláldozott haszonnal. A feláldozott haszon: azon termék utolsó egységének határhaszna, amelyről lemondani kényszerülünk, a nyert haszon pedig az így fogyaszthatóvá vált másik termék határhaszna. Addig érdemes csereberélni a termékek között, amíg az összhaszon a csere segítségével növelhető. Míg a lemondással feláldozott haszon kisebb, mint a nyert haszon.

Az előnykiegyenlítődés elve: a fogyasztását optimalizálni kívánó addig növelheti összhasznát, amíg fogyasztási szerkezetének átrendezésével nyert haszna nagyobb a feláldozott haszonnál. Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármelyik termékre nézve ugyanakkora.

2.2. A közömbösségi görbék. A helyettesítés határrátája. #1
A továbbiak már az egyéni fogyasztói preferenciáktól függenek. Relációviszonyok: szigorúan preferált: ha az egyik kosár határozottan hasznosabb. A(x1;y1) > B(x2;y2) gyengén preferált: ha az egyik legalább olyan jó, mint a másik. A(x1;y1) >= B(x2;y2) közömbösen preferált: ha a gyenge mindkét irányban érvényesül. A(x1;y1) ><= B(x2;y2)

A preferenciarendezés axiómái: a teljesség követelménye: a fogyasztó el tudja dönteni, melyik kosár előnyösebb számára, vagy közömbös; reflexivitás: két egyforma kosarat közömbösnek kell ítélnie; tranzitivitás: ha a fogyasztó preferálja A-t B-vel szemben és B-t C-vel szemben, akkor A-t is C-vel szemben; dominancia elve: két kosár közül azt preferálja,amelyikben legalább eggyel több jószág van („a több jobb, mint a kevesebb”).

A közömbös kosarak (pl: A, B és C) adják a közömbösségi görbét. A közömbösségi görbe (haszon egyenlőségi szintvonal): a fogyasztó számára egymással közömbösségi viszonyban álló jószágkosarak (termékkombinációk) mértani helye a fogyasztói térben. Azonos hasznosságú pontok. Origóra konvex, negatív emelkedésű.

2.2. A közömbösségi görbék. A helyettesítés határrátája. #4 pl.1:
6 fogyasztói kosárba 2-féle termék különböző mennyiségeit helyezzük – nem természetes egységben mérve (pl. db/év, kg/hónap, stb), hanem fogyasztási egységben (pl.: alkalom/év, cal/óra, …). A különböző fogyasztói kosarakban lévő 2-féle termék kombinációi a következők (egy halmaz, amelyből a fogyasztó választhat. Milyen a kosarak közti viszony?):

Fogy.-i kosár Élelmiszer [egység] Ruházati cikk [egység] A 30 B 10 50 C 40 20 D E F

Ruházat = = = 60 Dominancia elve: A < D A > E B > F F > E B > E C > E B 50 PREFERÁLT kombinációk: a kosarak legalább olyan jók, mint „A” D F 40 30 A C 20 E 10 DISZPREFERÁLT kombinációk Élelmiszer 10 20 30 40 50

A közömbösségi térkép: a közömbösségi görbék együttese, amely kifejezi a fogyasztó ízlését, preferenciarendszerét (különböző szükséglet kielégítési szintek).

X terméket preferál: Y terméket preferál:

A közömbösségi görbék jellemzői: (a preferencia rendezés axiómáiból következnek) Nem metszhetik egymást: A tranzitivitás axiómájából következik

Negatív meredekségűek: A dominancia elvéből következik. Ahol több van az erősebben preferált ([ld: 81.]A<D – D preferáltabb). De a dominancia elvből következően erősebben preferálja a fogyasztó az átlagot a szélsőséggel szemben, ezért: Konvexek: emberi tényező. Minél távolabb helyezkednek el az origótól annál preferáltabbak: A<D

Helyettesítési ráta (RS =Rate of Substitution): két terméknek azt az arányát értjük, amely mellett a fogyasztó hajlandó elcserélni az egyik jószágot a másikra:

A közömbösségi görbék tulajdonságaiból következik, hogy a hasznosság szempontjából közömbös jószágkombinációk helyettesíthetik egymást: RSAC = Δx/ Δy = 20/10 = 2; RSAB = Δx/ Δy = 10/20 = 0,5. A helyettesítési arányok tehát változnak. Ruházat B 50 40 30 A C 20 10 Élelmiszer 10 20 30 40 50

Ha a két jószágkombinációt jelentő pontot közelítjük egymáshoz, akkor azok a közömbösségi görbe egy pontjában találkoznak. Ezen ponthoz húzott érintő meredeksége (abszolút értéke) megadja a helyettesítési határrátát.

2.2. A közömbösségi görbék. A helyettesítés határrátája. #11A
x

Helyettesítési határráta (MRS = Marginal Rate of Substitution): az egyik jószág azon mennyisége, amelyet a fogyasztó hajlandó feláldozni a másik jószág egy tetszőleges kis egységével történő növelése céljából:

Különleges alakú közömbösségi görbék: Két termék a fogyasztásban létrejött viszonya szerint lehet: Egymást helyettesítő: Szélsőséges esetben egy-egy egységük tökéletesen helyettesítheti egymást, akár oly mértékben is, hogy a másikból nulla lesz a fogyasztás (kifli - zsemle).

Egymást kiegészítő: Őket csak egy meghatározott arányban lehet együtt használni (autó - benzin).

Semleges: A szükséglet kielégítés szempontjából közömbös termékek, melyek közül egyiknek sincs hatása a szükséglet kielégítésre (napernyő - üzemanyag).

2.3. A költségvetési egyenes. A fogyasztó racionális választása. #1
A fogyasztói magatartás az azonos preferencia egyenesen elhelyezkedő jószágkosarak esetében nem eldönthető – még az sem, hogy mely közömbösségi görbéről választ. Azonban ismertek a fogyasztói lehetőségek korlátai: a jószágok ára (p), és a fogyasztó rendelkezésre álló jövedelme (I). Ezek behatárolják a megvásárolható jószágkombinációkat. Ezen megvásárolható jószágkombinációk ábrázolása a költségvetési egyenes.

A költségvetési egyenes: azon jószágkombinációk összessége, a két jószág terében, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelemből, annak teljes elköltésével megvásárolhat, annak piaci ára mellett. A meredekség negatív előjele a választás esetén történő valamely termékről való lemondást mutatja. A termékek arányától függ a meredekség.

Az egyenes által behatárolt terület minden pontja a két termék meghatározott mennyiségeit tartalmazó jószágkosár. Az ezen területen kívüli pontok az adott jövedelem és árak mellett elérhetetlen – tehát a költségvetési egyenes a fogyasztó számára egyben költség korlát is.

A költségvetési egyenlet: az x és y tengelyt metsző pontokra az egyenlőség áll fenn.

A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árainak arányát tükrözi. A költségvetési egyenes elmozdulása: Az origótól mért távolsága a fogyasztó jövedelmétől, meredeksége pedig a két termék árarányától függ.

A fogyasztó racionális választása (a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes együttes elemzése): A fogyasztó törekvése az elérhető legnagyobb haszon (az origótól legtávolabbi közömbösségi görbén foglal helyet), a költségvetési egyenes viszont korlátot szab ennek a törekvésnek. így a költségvetési egyenes és az origótól legtávolabb eső, a költségvetési egyenest még érintő közömbösségi görbe közös pontja ez a pont.

Az A pontban a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe értékei egyenlők

3. A jövedelem és árváltozás hatása az optimumra #1
Jövedelem-fogyasztás görbe (ICC = Income Consumption Curve): változatlan árak mellett a jövedelem változásával a közömbösségi görbe önmagával párhuzamosan eltolódik; ha ezeket a más-más jövedelemhez tartozó költségvetési egyenesek adta érintő pontokat összekötjük kapjuk a görbét. ICC: a fogyasztó optimális választásait képviselő pontok sorozata, növekvő jövedelem, változatlan árak esetén.

az ICC görbe levetítésével megkapjuk az adott termékre vonatkozó Engel görbét. Engel-görbe: a fogyasztó jövedelme és az adott jószág megvásárolt mennyisége közötti viszonyt fejezi ki, változatlan árak mellett. Jellemzi a jószágok keresletének változását a jövedelem változásával.

Ár-fogyasztás görbe (PCC = Price Consumption Curve): Nem csak a jövedelem, hanem az árváltozás is előidézi a költségvetési egyenes elmozdulását: Az elmozdulás következtében a költségvetési egyenes már nem érinti az előző keresleti görbét, hanem egyre alacsonyabb szintű hasznosságot jelentő jószágkosarat tartalmazók felé mozdul. Ezen új érintőket összekötve kapjuk az ár-fogyasztás görbét és kapjuk az egyéni keresleti függvényt.

fogyasztó választásait vizsgálva jutottunk el az egyéni keresleti függvényhez, Egyéni keresleti függvény: megmutatja az adott termék azon mennyiségeit, amelyeket az egyéni fogyasztó különböző árak mellett hajlandó és képes is megvásárolni.

Vannak kivételek (paradox hatások): Presztizs-, vagy sznob-hatás: Ha a divatos árucikk ára csökken, akkor a fogyasztók egy része már nem veszi, mivel azt bárki megveheti. Spekulációs hatás: Az áremelésre a fogyasztó többletvásárlással reagál, újabb áremeléstől tartva. Veblen-hatás: érvényesül, amikor a fogyasztó az árhoz kapcsolja a minőséget. Giffen-, vagy inferior (alacsonyabb rendű) javak: áremelése olyan kiadásnövekedést okozhat a háztartásoknál, hogy kénytelen csökkenteni egyéb, drágább termékek fogyasztását és ezek helyett is a megemelt áru terméket vásárolja.

4. A termékpiac kínálati oldala

4. A termelés technikai összefüggése, a termelési függvény #1
Mikroökonómiai időtáv: a gazdasági (piaci) változásokra, impulzusokra való reagálás módja és időigénye alapján határolható be. 1. Nagyon rövid (piaci időtáv): nem sikerül input-ot változtatni, a piaci kereslet változása a piaci ár változásához vezet. 2. Rövid táv: tudunk egy input-ot változtatni, mégpedig a munkát, a piaci kereslet változására változhat a kínálat is. ennek van meghatározó szerepe; csak itt van értelme a ktg-ek felosztásának: fix- és változó ktg-ek.

3. Hosszú táv: ez mennyiségi változást jelent, hiszen minden input-ot képesek vagyunk megváltoztatni, a piaci kereslet változására megváltozik a kínálat. Itt minden ktg változó, nincs fix ktg. 4. Nagyon hosszú táv: ez minőségi változást jelent, hiszen az innovációt [beleértve a piac megszerzését is], a technikai, technológiai módszereket is meg tudjuk változtatni. Ez az mennyiség megváltozásához vezethet, - ez a legfontosabb. A ktg változására jó példa a bérleti díj vagy a kamat, hiszent rövid távon fix, hosszú távon változó.

Piaci egyensúly kialakulása piaci, rövid és hosszú távon: p 1. Nagyon rövid, vagy piaci időtáv. Végtelenül (teljesen) rugalmatlan. s p2 d2 p1 d1 Q Q12

Piaci egyensúly kialakulása piaci, rövid és hosszú távon: p 2. Rövid táv, némi rugalmassága van. s p2 d2 p1 d1 Q Q1 Q2

Piaci egyensúly kialakulása piaci, rövid és hosszú távon: p 3. Hosszú táv, sokkal rugalmasabb. s d2 p2 p1 d1 q q1 q2

Piaci egyensúly kialakulása piaci, rövid és hosszú távon: p 4. Nagyon hosszú táv, végtelenül rugalmas. s p12 d2 d1 q q1 q2

A vállaltok arra törekszenek, hogy a tényező ráfordítások adott mennyiségével a legnagyobb kibocsátást érjék el, vagy egy adott kibocsátási szintet a legkisebb ráfordítással valósítsanak meg. A ráfordítás és a kibocsátás kapcsolatát fejezi ki a termelési függvény.

A termelési függvény: olyan technikai összefüggés, amely az különböző termelési tényező-kombinációk által előállítható maximális kibocsátási mennyiséget (TP) adja meg a technikai fejlettség adott állapota mellett. Egy vállalat nagyon sokféle inputtal dolgozik, de biztosan alkalmaz munkát “L” és tőkét “K”. Általános alakja: a kibocsátás mennyisége a felhasznált munka és tőke függvénye. A függvény feltételezi, hogy a termelési tényezőket maximálisan kihasználják (nem ad választ a közgazdasági értelmű eredményességre – költségelemzés kell).

4.1. A rövidtávú termelési függvény #1
Rövidtávon a termelőknek azt kell vizsgálniuk, hogy a felhasznált munkamennyiség változásának eredményeként milyen mértékben növelhető a kibocsátás. Határtermék (MP = Marginal Produkt): azt az összefüggést fejezi ki, hogy milyen mértékben változik az össztermelés (TP), az adott termelési tényezőből újabb és újabb egységek felhasználása eredményeként. Ha értéke negatívvá válik úgy az a tényező túlzott pazarlására utal. A maximális termelés ott érhető el, ahol az értéke még nem nulla és az összes kibocsátás a maximális. Értéke egy szint után csökkenni kezd – tovább már nem növelhető.

Átlagtermék (AP = Average Product): Az össztermék és az összmunka hányadosa, vagyis azt mutatja, hogy egységnyi munkára jutó kibocsátás. Az élőmunka hatékonysága. A munka átlagterméke: más néven a munka termelékenysége. Ezen áll, vagy bukik egy országban az életszínvonal.

Munka határterméke / határhatékonysága (MPL = Marginal Produkt of Labour): megmutatja, hogyan változik az össztermelés (TP), ha a felhasznált munka mennyiségét egységnyivel változtatom. Tőke határterméke / határhatékonysága (MPk = Marginal Produkt of Capital): megmutatja, hogyan változik az össztermelés (TP), ha a felhasznált tőke mennyiségét egységnyivel növelem.

A föld határterméke / hatékonysága: A határtermék eleinte nő, de egy idő után szükségszerűen csökkenő tendenciát mutat. Ez a csökkenő hozadék elve.

A csökkenő hozadék elve: egy termelési célú ráfordítás újabb egységének felhasználása – ceterus paribus - egy ponton túl (határtermék érték maximuma) csökkenő határterméket (MP) eredményez. Ha ez nem lenne igaz, akkor 1m2-en el lehetne tartani Mo. lakosságát. A ceteris paribus az egyéb feltételek változatlanságát jelenti, amikor csak egy körülményt vizsgálunk.

össz-kibocsátás (Q;TP)
munka-mennyiség (L) tőke-mennyiség (K) össz-kibocsátás (Q;TP) munka átlag-terméke APL = Q/L munka határ-terméke MPL = ΔQ/ΔL 10 1 100 2 300 150 200 3 600 4 800 5 950 190 6 1080 180 130 7 1120 160 40 8 140 9 120 -40 1000 -80

4. 2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes
4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #1 A vállalatok stratégiai céljai a piaci részarány növelése, a vállalat külső megítélésének alakítása, a jó pénzügyi helyzet fenntartása, növekedés, fejlődés, korszerűsítés, innováció, jövedelmezőség, de a legfontosabb a vagyon gyarapítása, hiszen ebben az esetben a többi célkitűzés már realizálódott. Hosszú távon egy vállalat v.mennyi imputját képes megváltoztatni, ekkor az a kérdés, hogy milyen kombinációval állítsa elő az adott terméket, hogy a legnagyobb profitot tudja realizálni.

Kérdés: a felhasznált L és K milyen Q-t (TP-t) eredményez?
L 1 2 3 4 5 200 400 550 650 750 600 850 900 1000 1050 1100 1150 1200

Milyen inputkombinációval állítható elő 550 – 750 – 900 termék?
L,K 550 3,1 1,3 750 5,1 3,2 2,3 1,5 900 5,2 3,3 2,5

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #2 K 5 3 Q3=900 db Q2=750 db 1 Q1=550 db 1 3 5 L

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #3 Elő lehet állítani sok tőkével és kevés élőmunkával, ill. fordítva is. Mindig a tényező ár-aránya dönti el. A termelő közömbösségi görbéit (Q1, Q2, Q3) egyenlő termék, vagy isoquant görbéknek nevezzük: ezek a tőke (K) és a munka (L) azon kombinációit ábrázolják, amelyek ugyanakkora kibocsátáshoz szükségesek. Isoquant térkép adott termelési függvényt reprezentáló isoquant görbék összessége.

A hosszú távú termelési függvény jellemzői:
4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #4 A hosszú távú termelési függvény jellemzői: két termelési tényező helyettesítési határrátáját fejezi ki. az origótól távolodva egyre nagyobb termelési szintet képviselnek és minél távolabb helyezkednek el az origótól, annál preferáltabbak a görbék negatív meredekségűek, vagyis fordított arányosság áll fenn konvexek és nem metszhetik egymást Q=f(L,K), vagyis a termelés függ a munka és a tőke mennyiségétől

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #5 A technikai helyettesítés határrátája (MRTS) az az arányszám, amely megmutatja, hogy ha egy egységgel csökkentjük az egyik termelési tényezőt, mennyivel kell növelni a másikat ahhoz, hogy a kibocsátás ne változzon. MRTS = MRTS =

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #6 Vállalatunknak ahhoz, hogy a legnagyobb profitot realizálni tudja, a termelést a legkisebb költséggel kell folytatnia. Ehhez nyújtanak segítséget az egyenlőktg egyenesek, vagy isocost egyenesek, melynek miden pontja azonos összköltséget reprezentál, vagyis azt fejezi ki, hogy a két inputtényező milyen kombinációi vásárolhatók meg adott összegből: TC=PK*K+PL*L Az isocost egyenes meredeksége egyenlő a tényezőárak arányával, mozgását pedig a tőkében és a munkában bekövetkező változások határozzák meg.

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #7 L ára: 1 K ára: 2 Összköltség: 2 Meredekség: 1/2 K 1 A = (0,5 * 2) + (1 * 1) = 2 1 2 L

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #8 Az optimális inputkombináció meghatározható az isoquant görbék és az isocost egyenes segítségével! Egy vállalat adott mennyiségű kibocsátásának legkisebb költségű változatát az a tényező kombináció jelenti, amelyet az isoquant görbe és az azt érintő isocost egyenes közös pontja képvisel A vállalat hosszú távon akkor cselekszik profitérdekének megfelelően, ha olyan technológiát választ amely biztosítja az alábbi egyenlőség teljesülését, vagyis a tényezők árarányainak és határtermékeik arányának egyezőségét.

4.2. Az izoquant görbék rendszere és az izocost egyenes. Az optimális tényezőkombináció meghatározása. #9 : adott termelési tényező árak mellett a legkisebb költségű technológia, amellyel a Q1 – Q2 – Q3 megvalósítható. 4 -5: nem jelent opt. megoldást, mert ilyen összköltséggel 550 helyett 750 is előállítható. K 4 3 Q3=900 db 2 1 Q2=750 db 5 Q1=550 db L

5. A vállalkozások költségei és a költségfüggvények
5. A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. A bruttó, a számviteli és a gazdasági profit. A vállalat jövedelmezősége attól függ, hogy az árbevétel és a ktg-ek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha az árbevétel nagyobb, mint a ktg-ek, akkor a gazdálkodás eredményesen, azaz profittal zárul. Ellenkező esetben azonban veszteség keletkezik. A vállalati ktg-elemzés előtt meg kell határozni a különbséget a ráfordítás, a ktg és a kiadás között.

5.1. A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #1
A ráfordítás egy naturális fogalom, a ténylegesen felhasznált eszközök (élő- és holtmunka, anyagok) természetes mértékegységben kifejezett mennyisége, tehát nem értékösszeg. Pl.: kombájn/ha, m2, db, kg… A költség a tényleges ráfordítások pénzben kifejezett értéke. (Lehet pl. USD, Ft, Euró…) A kiadás nem ugyanaz, mint a ktg, vagy szűkebb, vagy tágabb fogalom, a pénzeszközök csökkenése. Általában a jövőbeni felhasználásra vásárolt készletek, anyagok beszerzésére, v. más működési feltételek felhasználására kifizetett pénzösszeg.

A vállalati ktg-ek csoportosítása: számviteli és gazdasági ktg-ek; explicit- és implicit ktg-ek; fix- és változó ktg-ek rövid távon.

Számviteli költségnek nevezzük a folyó ktg és az amortizáció (tartós lekötések értékcsökkenésé-nek) összességét. folyó költség: azon termelési ráfordítások értéke, amelyek az adott időszakban merülnek fel és a termék eladásával meg is térülnek. Gazdasági költség: a számviteli ktg-nél tágabb fogalom, mert magába foglalja a termelés érdekében felmerült v.mennyi ráfordítás pénzben kifejezett értékét, vagyis a számviteli költséget és az alternatív költséget is. Alternatív költség: egy haszonáldozat, elveszett hozam, amelyről a vállalkozás érdekében le kellett mondani. Így pl.: a kamat, a vállalkozó saját munkabére, melyek általában megtérülnek és a vállalkozóé lesznek. Az alternatív ktg a vállalatban felhasznált termelési tényezők átlagos normális, elvárt hozadékát foglalja magába, ezért ezt normál profitnak is nevezzük. A normál profit tehát egy adott üzletágban elérhető profit, adott üzletághoz kötődik, ezért nem egységes Ktg-ként értelmezhető, illetve a számviteli profit részeként is értelmezhető.

Megjelenésüket tekintve lehetnek: explicit- vagy kifejezett költségek, azok, amelyek adott időszak folyamán a termeléssel kapcsolatosan felmerülnek és számlákon, pénzügyi átutalásokban, kifizetésekben kifejezett formában megjelennek (pl: munkadíj, bérleti díj, energiaktg, szállítási díj, kamatktg.) implicit költség: rejtett költség, az alternatív ktg azon része, amely ugyan pénzkifizetés formájában nem jelenik meg, de tényleges ráfordítás, így a gazd-i döntéseknél szükséges számbavenni. (pl.: saját munka-, illetve tőkeráfordítás)

A mikroökonómiai időtáv következtében (rövid távon legalább egy term.tényező fix!) a vállalat összes ktg-e két részre osztható (TC=FC+VC): fix költségek FC: állandó költségek, amelyeket akkor is fizetni kell ha nincs kibocsátás (pl. amortizáció, bérleti díj, kölcsönök kamata – ezek tehát nem változnak a termelés volumenének változásával) változó költségek VC: a kibocsátás mennyiségével együtt változnak (pl. anyagköltség, munkabér, energiaköltség) A változó költség és a termelés volumenének változása közötti összefüggés lehet: lineáris: amikor a változó költség pontosan követi a termelés változásának ütemét és irányát degresszív: amikor a változó költség a termelésnél kisebb mértékben változik progresszív: a változó költség gyorsabb ütemben nő vagy csökken mint a termelés

Az árbevétel (R: Revenue) az eladott termékek mennyiségének és árának a szorzata. Bruttó profit: az árbevételből levonjuk a folyó, explicit költségeket (ag, munkabér, energia). Számviteli profit: az árbevételből levonjuk a számviteli költségeket (vagyis a folyó ktg-eket és az amortizációt). Gazdasági profit: az árbevételből levonjuk a gazdasági költségeket (vagyis a számviteli ktg-eket [folyó ktg +amortizáció] és az alternatív ktg-eket [saját munka- és tőkeráfordítás pénzben kifejezett értékét]).

ÁRBEVÉTEL (R) A termelés gazdasági költségei: a termelés érdekében felmerült v.mennyi ráfordítás pénzben kifejezett értéke Alternatív költség Gazdasági profit Implicitköltség Normál profit Számviteli költség: Számlákon megjelent + elszámolható az adott időszakban (közvetlen ktg + amortizáció) Számviteli profit EXPLICIT költségek Bruttó profit

A vállalat profitjának (π) összetevői (= a bevétel – költségek) mindegyike függ a termelés méretétől, vagyis: π (q)=R(q)-TC(q) R, TC R TC A jelen esetben a vállalat az „a” és „b” pontok között nyereséges Q a b

A teljes ktg tehát felírható a következő alakban: TC=FC+VC TC TC VC FC Q

Az átlagktg (ATC) az egységnyi termékre jutó ktg. Beszélhetünk az: átlagos fix ktg-ről (AFC), amely a termékegységre jutó fix ktg-et mutatja, az összes fix ktg és a termelés hányadosa: AFC=FC/Q átlagos változó ktg-ről (AVC), amely a termékegységre jutó változó ktg-et mutatja, az összes változó ktg és a termelés hányadosa: AVC=VC/Q átlagos összktg-ről (ATC), ami term.egységre jutó teljes ktg-et mutatja, az összes ktg és a termelés hányadosa: ATC=TC/Q Felírható a változó és fix összegeként is: ATC=AVC+AFC

A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #11
A határktg az egységnyi kibocsátásnövekményre jutó ktgnövekményt jelenti, vagyis azt a ktg-változást, amelyet egy egységnyi pótlólagos termékkibocsátás okoz.

MC MC MCmin Q Qopt

A határbevétel az egységnyi értékesítésnövek-ményre jutó bevételnövekményt jelenti, vagyis azt a bevételváltozást, amelyet egy egységnyi pótlólagos termékeladás okoz.

KOMPETITÍV PIAC! A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #14 MC MR = p Q

MR = p =MC A vállalkozások költségei és a költségfüggvények. #15 MC AC, MC, MR EXTRAPROFIT Fedezeti pont ATC MR1 =p1 MR0 =p0 AVC MR2 =p2 AFC Üzembezárási pont Q2 Q0 Q1 Q

A ktgfüggvények jellemzői: Ha a cég semmit nem termel, akkor is ktg-be kerül, mert a fix ktg nagysága független a kibocsátástól Kevés termék előállítása nagy indulóktg-el jár, de a ktgnövekedés lassul a termelés fokozásával. A határ- és ktgfüggvények U alakúak. Az ATC és AVC függvények közelítenek egymáshoz, hiszen a különbség közöttük az FC, ami a termelés fozozásával csökken. A határktg (MC) először csökken, majd növekszik és az ATC, illetve AVC függvényeket azok minimumánál metszi. Az MC és ATC metszési pontjánál nagyobb értékek esetén a vállalat nyereséges, attól kisebb értékeknél veszteséges.

5.2. A tökéletes versenypiac jellemzői. #1
Egy termék piacának jellegét, formáját vagy szerkezetét meghatározó tényezők: piaci szereplők száma és nagysága; piacra lépés feltételei; termék jellege; piaci szereplők befolyása az áralakulásra; az információhoz való hozzájutás lehetőségei.

Piaci szerkezeti formák: a tökéletes versenypiac (kompetitív piac); és a monopolpiac; amelyek a piaci versenyhelyzet két szélsőséges formája. A kettő között számtalan árnyalati forma működik.

A tökéletes piaci verseny (kompetitív piac): az a piaci forma, amelyben a piaci szereplők száma nagy, a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőkhöz képest, a termék homogén, a piacra jutás szabad, a szereplők árelfogadók, az információk szabadok. Valójában a piaci versenyhelyzet egyik szélsőséges formája, de mint modell jól alkalmazható.

Ha a cég költségeit adottnak vesszük, akkor a profitmaximalizálás egyetlen eszköze a bevételek növelése. A bevételeket újabb és újabb kibocsátással lehet növelni, hiszen minden kibocsátás az adott piaci árral szorozva újabb bevételnövekményt eredményez. A határbevétel, MR: megmutatja, hogyan változik az összes bevétel, ha eggyel több terméket adunk el. Az átlagbevétel, AR: az árbevétel és az eladott mennyiség hányadosa.

A kompetitív piacon fix árak esetén a határbevétel egyenlő lesz az árral, és az átlagbevétel ugyancsak egyenlő lesz ezekkel: MR=p=AR A kibocsátás növelése nemcsak a bevételt növeli, hanem a költségeket is. A kibocsátást addig érdemes növelni, amíg a bevételnövekmény nagyobb, mint a ktgnövekmény. Az utolső előállított termék az, amelynél a kettő éppen egyenlő, vagyis MR=MC Így elmondható, hogy a versenyző vállalat profitmaximalizálásának feltétele: MC=p=MR Ebben az esetben a gazd-i profit nagysága:

AC, MC ATC MC1 p1 PROFIT AVC MC2 p2 MC3 p3 AFC Q

Ha a ktgfüggvényeket kiegészítjük a keresleti függvénnyel – ami nem más, mint az ár magasságában elhelyezkedő vízszintes egyenes, akkor 4 speciális ATC esetet kapunk: 1. esetben a gazd-i profit nagysága az ár és a görbe által behatárolt nagyságú terület. MC=p1=MR 2. esetben a vállalat nem tud gazd-i profitot realizálni. MC=p2=ATCmin Ha az ár a határktg-függvényt ott metszi, ahol az átlag összköltség minimuma van, akkor ezt a pontot fedezeti pontnak (F) nevezzük. Ebben az esetben minden költség megtérül (még az alternatív ktg is), tehát a cég normálprofitot is tud realizálni. A fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiséget fedezeti mennyiségnek nevezzük.

3. esetben az ár a határktg-függvényt ott metszi, ahol az átlagos változó ktg minimuma van – p3=MC=AVCmin, –, ezt a pontot üzembezárási pontnak (Ü) nevezzük. Ebben az esetben a változó ktg-ek még éppen megtérülnek, de a fix ktg-ek teljes egésze már veszteség, ekkor a tevékenységet abba kell hagyni.

4. Abban az esetben, ha az ár az ATC minimuma és az AVC minimuma közé esik – AVCmin<p4<ATCmin –, a vállalat rövid távon a termelés folytatásával csökkenteni tudja a veszteségét. Ekkor az alternatív ktg-ek egy része megtérül, tehát valamilyen mértékű normál profitot tud realizálni. Ezt a zónát veszteség minimalizálási zónának nevezzük. A szabadon versenyző (azaz kompetitív) vállalat kínálati függvénye azonos a határktg (MC) függvénnyel az üzembezárási pont feletti árak esetén. Ennél kisebb árak esetén a kínálat nulla.

Ezek az összefüggések csak rövid távon igazak, illetve, ha a tőkeállomány adott. Hosszú távon azonban a vállalat a legkisebb ktg-ű technológiát választja. A hosszú távú ktgfüggvényt úgy kapjuk, hogy összekötjük a különböző tőkebefektetési szintekhez tartozó rövid távú átlagktg függvények minimum pontjait. Ezért a hosszú távú átlagktg függvényt un. burkoló görbének nevezzük, mivel alulról zárja be a rövid távú függvényeket.

A burkoló görbe minimum pontja az optimális üzemméret, amit Q*-al jelölünk. AC SAC – rövid távú átlagktg függvények ACmin LAC – hosszútávú átlagktg függvények Q Q*

Hosszú távon a versenyző vállalat nulla gazdasági profitra tesz szert, mert, ha egy ágazatban az árak magas gazd-i profitot biztosítanak, egyre több vállalat lép be, ami növeli a kínálatot, csökkenti az árakat, így a profitot is.

A monopolpiac a szabadverseny ellentéte, vagyis:
5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #1 A monopolpiac a szabadverseny ellentéte, vagyis: egyetlen vállalat van jelen (így a vevő nem választhat az eladók között) az adott terméket egyetlen vállalat állítja elő a termék nem helyettesíthető nincs versenytársa, hiszen egyetlen vállalat sem képes a piacra belépni így a termék áráról maga a vállalat dönt és ő birtokolja az összes információt.

A monopóliumok kialakulásának okai:
5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #2 A monopóliumok kialakulásának okai: a minimálisan hatékony méret (a kibocsátás azon szintje, amelyik a kereslet nagyságához viszonyítva minimalizálja az átlagos ktg-et) túl nagy a piac méretéhez viszonyítva. Ebben az esetben – ha még a piac mérete sem növelhető – az iparág szabályozás, vagy más állami beavatkozás tárgya lesz

5. 3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium
5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #3 1.) Versenyző piac: a kereslet nagy a minimális hatékony mérethet képest p ATC d p* Q Qd

5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #4 2.) Monopolpiac: a kereslet kicsi a minimális hatékony mérethez képest p ATC d p* Q Qd

2.1.) Egy iparág vállalatai összeállnak, kartellé szerveződnek.
5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #5 2.1.) Egy iparág vállalatai összeállnak, kartellé szerveződnek. a legtöbb országban tiltják, így a titokban kötött megállapodások betartását senki nem garantálja. Legismertebb az olajkartell, az OPEC. 2.2.) Történeti fejlődés véletlene folytán.

A monopólium különleges formái:
5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #6 A monopólium különleges formái: természetes monopólium: Ha egy adott vállalat egyedüli termelőként kisebb átlagköltséggel tudja kielégíteni a szükségleteket, mintha ugyanezt a terméket több termelő termelné, akkor ez a vállalat a természetes monopólium állapotában van. Legtöbb esetben vagy az állam, vagy az állam által szabályozott magánvállalatok működtetik. Itt általában a fix ktg-ek aránya magas, pl.: gáz-, telefon-, energia-ellátás területén.

5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #7 Monopszónia, oligopszónia a monopol, ill. az oligopolpiac sajátos formája, amikor a vásárló van uralkodó helyzetben. Oligopolpiac: az abszolút monopolhelyzet és a monopolverseny jegyeit egyidejűleg mutató piactípus. Jellemzői: néhány vállalat működik a piacon, melyek kölcsönösen függnek egymástól (vagy függetlenek, de ekkor is figyelembe kell venni a riválisok döntéseit, vagy összejátszanak). A vállalatok árkövetők, vagyis képesek befolyásolni az árakat, de áralakító szerepük korlátozott. Ez jellemző pl.: személygépkocsi-ipar, légitársaságoknál. Speciális esete a duopólium, amikor a piacon két vállalat van.

5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #8 A vállalat optimális kibocsátási döntése a stratégiai kölcsönhatások klasszikus esete, mely elemzésekre ma is széles körben alkalmazzák a játékelméletet (Neumann János!), melyek közül legismertebb a fogoly dilemmája, ami nem más, mint a kriminalisztika, játékelmélet, mindezek közgazdasági vetülete .

5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #9 Kevés az információ, mégis a legjobb döntést akarjuk hozni. Pl.: börtönben lévő két rabot – akik társak voltak egy bűntényben – egymástól elszigetelten hallgatnak ki. A foglyok választási lehetőségei: bevallja a bűntényt – ezzel társát is vádolva – vagy választja a bűntényben való részvétel tagadását. A bíró ajánlatát figyelembe véve: „A” játékos szerint: ha „B” játékos tagadja a bűntényt, akkor jobban járnak a vallomással, mert akkor szabadon engedik őket. Ha társa vall, akkor is a legjobb megoldás a vallomás, mert így 3 évvel megússza és ez jobb, mint 6 év. Tehát bármit tesz a társa, legjobb alternatíva a vallomás.

5.3. A monopólium kialakulásának okai. A természetes monopólium. A monopolpiac jellemzői. #10 „B” Itt is, de a gazdasági döntéseknél is jelen van az együttműködés szükségessége és az egymást kijátszási szándék. Vall Tagad 3, 3 0, 6 6, 0 1, 1 „A”

5.3.1. A monopólium profitmaximalizáló tevékenysége. #1
A monopólium profit maximalizálási feltétele: MC=MR Kínálati döntésnél az MR-nek van jelentősége, nem a bevételnek! Keresleti fv (d): p(Q)=a-b*Q m=-b! Bevételi fv: R(Q)=p(Q)*Q=a*Q – b*Q2 Határbrvételi fv: MR=ΔR/ΔQ=>dR/dQ=a-2*b*Q m=-2b! A határbevételi fv mindig a keresleti fv alatt helyezkedik el! A maximális profitot biztosító kibocsátás a monopólium számára is a határbevétel és a határköltség által meghatározott mennyiség. Az így meghatározott mennyiséghez tartozó ár magasabb, mint a határköltség.

P, MC MC MR pm pv d Q Qv Qm

A versenyző vállalat ott termel, ahol az ár egyenlő a határktg-el, tehát a hozzá tartozó mennyiség Qv, a hozzá tartozó ár pedig pv, ebből is látszik, hogy több versenyző esetén jóval nagyobb mennyiséget alacsonyabb áron visznek a piacra, míg monopólium esetén az ár nagyobb (pm), a termelés pedig kevesebb lesz (Qm). Ebből jól látható, hogy a monopólium kibocsátása a társadalom szempontjából nem hatékony.

A monopólium létéből származó holtteher-veszteség: az elmaradt kibocsátást méri azon az áron, amelyet az emberek hajlandóak lettek volna fizetni ennek a kieső outputnak a megtermeléséért.

P, MC MC A monopólium holtteher vesztesége MR pm pv d Q Qv Qm

Vannak olyan fogyasztók (nem mindenki!), akik a többlet kibocsátásért hajlandók többet fizetni, mint a határktg (MC); a monopóliumnak nem célja az árcsökkentés, viszont célja a kapacitás teljes kihasználása (abban az esetben, ha az növeli a profitját); ennek megoldása az árdiszkrimináció, ami a termékek különböző egységeinek, különböző árakon történő eladását jelenti.

Az elsőfokú árdiszkrimináció, vagy tökéletes árdiszkrimináció azt jelenti, hogy a különböző egységeket különböző árakon adja, ezek az árak vevőnként különböznek. (a személyben és az árban is különbséget tesz: piaci alku, …) A másodfokú árdiszkrimináció azt jelenti, hogy a különböző egységeket különböző árakon adja el, de mindenki, aki ugyanazt a mennyiséget vásárolja, ugyanazt az árat fizeti. (a személyekben nem tesz különbséget csak az árban: áramszolgáltató, …) Harmadfokú árdiszkriminációról van szó, ha a különböző egyéneknek különböző áron ad el, de ugyanaz az ember az eladott mennyiség minden egységét azonos áron kapja. Idetartozik pl: a nagycsaládosoknak és az idősebbek számára nyújtott kedvezmények. (csak a személyben tesz különbséget)

Differenciált oligopólium Monopolisztikus verseny Tiszta verseny
Tiszta monopólium Oligopólium Versenypiac Tiszta oligopólium Differenciált oligopólium Monopolisztikus verseny Tiszta verseny Résztvevők száma (eladó-vevő) 1 kevés sok Termékének jellege homogén Homogén differenciált Termékének helyettesíthetősége Nem helyettesíthető Egymást helyettesíthetik Verseny jellege Tökéletlen verseny Tökéletes verseny Árak alakulása áralakító Árkövető, képesek befolyásolni, de áralakító szerepük korlátozott Árelfogadók, számukra külső adottság Piacra jutás Lehetetlen, így nincs versenytárs Nehéz, de az ott lévők kölcsönösen függenek egymástól Szabad Kibocsátás Nem hatékony szinten működik, mert vannak olyan fogyasztók, akik a többletkibocsátásért többet fizetnének, mint a határktg. Hatékony, hiszen a piaci kereslet-kínálat befolyásolja Profitmaximalizálás feltétele MC=MR MC=p=MR Jóléti hatások A fogyasztók rosszul járnak, mivel az ár nagyobb, a termelés kevesebb. A holtteher-veszteség megadja azt a számot, amennyivel az emberek rosszabbul járnak A fogyasztók ekkor járnak jól, hiszen a termelést is és az árakat is a fogyasztók kereslete alakítja Információ egyedüli birtokosa szabad áramlás

6. A termelési tényezők piaca
6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők: Elsődleges termelési tényezők (kínálata gazd-on kívüli korlátba ütközik, így rugalmatlan) munka - mint munkaerő: (az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, amelyet a termelési tevékenység során felhasznál) – realizálható jövedelme a munkabér. természeti tényezők: amelyek természetes formájukban alkalmasak termelési célokra (pl: termőföld, vizek, erdő, bányakincsek) – realizálható jövedelme a járadék.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők: Tőketényezők ,tőkejavak: mindazon termeléssel létrehozott eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, energia stb. amelyet a termelésben használnak fel, így kínálata a gazd. igényéhez igazodik. termelt tőkejavak – ez a reáltőke, amelyek valóságos fizikai tulajdonsággal rendelkeznek (gép, berendezés) – realizálható jövedelme a bérleti díj. Fiktív tőke vagy pénz tőke –ide tartozik pl: az 1 évnél hosszabb lejáratú hitel, értékpapírok, maga a pénz. – realizálható jövedelme a kamat, osztalék, árfolyamnyereség.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők: vállalkozó: Az a személy, aki termelő tevékenységet folytat profitszerzés céljából, vagyis újít, kockáztat, szervező készséggel bír, de a legfontosabb, hogy kombinálja a termelési tényezőket. – realizálható jövedelme a gazdasági profit. A piac lehet: termékpiac tényezőpiac

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők: Jövedelem Vállalat Kiadás Erőforrások (K:L) Termékek Tényező- piac Termék-piac Reálfolyamatok Jövedelem Javak Munkaerő Kiadás Háztartás Pénzfolyamatok

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők: A termelési tényezők piaca, ahol a gazdasági szereplők, a termelési tényezők tulajdonosai jelennek meg a maguk kínálatával, hogy jövedelemre tegyenek szert fogyasztásuk finanszírozásához, és az üzleti szervezetek a termelési tényezők iránti keresletükkel. A vállalatok a termelési tényezők szolgáltatásaiért díjat fizetnek, amely számukra költség, de ugyanakkor a tényező tulajdonosok jövedelme is. A tényezőpiacon a keresleti és kínálati oldalon lévők kölcsönösen egymásra ható döntéseinek eredményeként alakul az emberek jövedelme.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete: A termelési tényezők kereslete: származékos kereslet ami azt jelenti, hogy a vállalat azért és annyiban keres egy adott erőforrást, amennyiben a vásárlók meg kívánják venni a közreműködésével előállított terméket - olyan árat kínálva érte, ami hosszú távon a termelési tényezőre fordított összegen felül legalább normálprofitot biztosít. A vállalat a termelési tényezőket együtt alkalmazza, valamennyi tőkét, valamennyi munkával kombinálva. A termelési tényezők kereslete együttes kereslet.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete: A termelési tényezők bizonyos korlátok között egymással helyettesíthetők. A vállalat hosszú távon nemcsak kínálatának nagyságáról dönt, hanem technológiát is választ. Gazdaságilag csak az a hatékony technológia, amelyik ugyanazt a kibocsátást a legkisebb költséggel képes előállítani.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete: A termelési tényezők határköltsége: megegyezik azzal az árral amin a pótlólagos egység beszerezhető. Az optimális, legkisebb költségű és a legnagyobb profitot biztosító tényezőkombináció kritériuma az, hogy a tényezők határtermékének aránya egyezzen meg a tényezők árarányával.

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete: A termelési tényezők allokációján az erőforrások különböző termelési területek közötti elosztását értjük, hiszen a szűkös erőforrásokból az a cég szerezhet be többet, amelyiknél az adott term-i tényező határtermelékenysége magasabb.

Föld ára (bérleti díj): 80 Gép ára (tőke): 30 Munkabér: 150
6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete (pl): Föld ára (bérleti díj): 80 Gép ára (tőke): 30 Munkabér: Határtermék (MPx): az a kibocsátás, ami egy pótlólagos inputegységgel nyerhető; MPx = MCx !

6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kereslete (pl): Föld menny. MPF Tőke menny. MPG Munka menny. MPM 1 120 150 300 2 100 130 260 3 80 210 4 60 70 5 40 30

A term-i tényezők kínálata:
6. A termelési tényezők piaca. A termelési tényezők keresletét meghatározó tényezők. Az optimális tényezőkombináció. A termelési tényezők kínálata: A term-i tényezők kínálata: Az erőforrások kínálói: háztartások munka tekintetében pénzmegtakarítások és a természeti erőforrások tekintetében üzleti szervezetek termelt tőketényezők eladói jelentős pénztőke kölcsönzők A tényezők tulajdonosai az árak emelkedésére kínálatuk növelésével reagálnak, viszont különbség van abban, hogy milyen időintervallumon belül.

A munkapiac szereplői:
6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #1 A munka a társadalom legfontosabb erőforrása, a jövedelmek legnagyobb birtokosa. A munkapiac szereplői: MUNKAPIAC KERESLET (munkáltató) KÍNÁLAT (munkavállaló)

A munkabér a munka ára, ami pénzbeni jövedelemként jelenik meg.
6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #2 Munkakínálat: Az egyén célja az élet minőségének maximalizálása. Ennek eszköze: fogyasztási javak megszerzése (ennek feltétele a jövedelem, ennek feltétele a munkavégzés) szabadidős tevékenységek, pihenés, szórakozás, nem piaci jellegű aktivitások (ennek feltétele a szabadidő, ennek feltétele az elegendő jövedelem) A munkabér a munka ára, ami pénzbeni jövedelemként jelenik meg.

reálbér index: a reálbér változását mutatja.
6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #3 A jövedelem lehet: nominálbér: pénzbér, ami összeget fizetéskor a borítékban találunk, vagy amelyről a munkaszerződés szól reálbér: a pénzbér vásárlóereje, azt mutatja meg, hogy a borítékban lévő összegért mit kapunk a boltban. Ez a pénzbéren kívül a fogyasztói árak alakulásától is függ. reálbér index: a reálbér változását mutatja.

A helyettesítési hatás erősebb A jövedelemhatás erősebb
6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #4 Az egyéni munkakínálati görbe: (W-munkabér, LS-munkakínálat) W A helyettesítési hatás erősebb A jövedelemhatás erősebb LS

6. 1. A munkapiac jellemzése
6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #5 Kétféle hatással találkozunk a növekvő jövedelem esetén: helyettesítési hatás: a magasabb bér csábítása a szabadidő munkával való helyettesítésére. jövedelemhatás: a magasabb jövedelem fokozott igény támaszt a szabadidőre, az élet élvezetére. A magas jövedelemre a munkakínálat csökkentése a reakció. A munkakínálat béren kívüli tényezői: nők munkaerő-állományban való részvétele – ami a kétkeresős modell miatt inkább kényszer közösségbe kerülés lehetősége (a nők motivációját erősíti) egyéb elfoglaltság időigénye (pl. automata mosógép) munkakereslet is megteremtheti a munkakínálatot (pl. új üzem létesülése)

6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #6 Munkakereslet: Származékos tényezőkereslet, a fogyasztási cikkek piaci helyzetének alakulásától függ, vagyis a gazdasági élet hullámzásától, ill. a fogy. cikkek árától. Együttes kereslet is, hiszen a tényezők egymással kölcsönhatásban állítják elő a végterméket, viszont egymással helyettesíthetők.

6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #7 A munka határterméke, határtermelékenysége azt jelenti, hogy az adott gazdálkodó egységben, minden egyéb feltételt változatlannak tekintve, a pótlólagosan felhasznált egységnyi munka, mekkora termelésnövekedést produkál. Függ a többi term-i tényező mennyiségétől, ill. a munka minőségétől. A munka határtermék bevétele, vagy a határtermék piaci értéke egyenlő a határtermék és az előállított termék árának szorzatával, vagyis (MP • p).

6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #9 A bérkülönbségek okai: Eltérő munkatermelékenység a különböző foglalkozási ágakban Kompenzációs bérkülönbségek Vannak kellemetlen (emelni kell a béreket) és kellemes (alacsonyabb bér esetén is az) szakmák; Társadalmi értékítélet (az elit munkahelyen alacsonyabb bér mellett is biztosítható a kínálat); Magasabb szakképzettség (humántőke befektetés=tanulmányokra való idő és pénzbefektetés); Kivételes tehetségek (a legjobb jövedelem feletti többletet tiszta gazd-i járadéknak nevezzük. Fontos, hiszen munkakínálatuk teljesen rugalmatlan). Munkapiac sajátosságai Munkaerő területi immobilitása; Társadalmi felfogás, diszkrimináció: ha a jövedelemkülönbség lényegtelen személyes tulajdonságból ered, pl.: faji, nemi, vallási hovatartozás miatt.

6.1. A munkapiac jellemzése. A munkapiac keresletét és kínálatát meghatározó tényezők. A bérkülönbségek okai. #10 Bér és munkakereslet nem kompetitív viszonyok között: bürokratikus minimálbér (ha ez magasabb, mint az egyensúlyi bér, akkor csökkentik a foglalkoztatottak számát a vállalatok); munkakínálat korlátozása (pl. külföldi munkavállalás); természetes monopolhelyzet esetén az egyensúlyi árnál alacsonyabb áron is kielégítheti munkaerő-igényét ; A munkabérek felső határát a vállalatok jövedelmezőségi viszonyai befolyásolják, alsó korlátja pedig a létminimum, vagyis a dolgozó rövid és hosszú távú megélhetési, képzési és családfenntartási ráfordításai.

A tőke és piaca, annak formái:
A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása A tőke és piaca, annak formái: Reáltőke (termeléshez szükséges gépek, berendezések, anyagok) – piaca az eszközpiac Nominál-, vagy kölcsöntőke (megjelenése a pénz és értékpapír) – piaca a pénzpiac, tőkepiac és értékpapírpiac

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb
A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása A pénzügyi piac levált a tényező piacról, két része van: pénzpiac (1 évnél rövidebb lejáratú kölcsöntőkék piaca) kereskedelmi váltó kincstárjegy rövid lejáratú bankbetét rövid lejáratú bankhitel rövid lejáratú letétjegy. tőkepiac (hosszabb lejáratú, vagy lejárat nélküli tőkeátcsoportosítást jelent.) hosszú lejáratú bankbetét hosszú lejáratú bankhitel kötvények részvények záloglevelek

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása TŐKE MEGNEVEZÉSE PIACA Reáltőke eszközpiac Nomináltőke pénzpiac tőkepiac értékpapírpiac Az értékpapírok adás-vétele az értékpapírpiacon történik, egyaránt része a pénzpiacnak, a tőkepiacnak, de ezektől függetlenül is létezik.

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása Megtakarítók kamat: a kölcsönadott pénz, a tőke használati díja, vagyis a tőke határktg-e. betéti kamat: a megtakarítóknak fizetett kamat hitelkamat: a hitelezők a felvett hitelek után fizetik kamatrés: a betéti kamat és a hitelkamat közötti különbség, a bank jövedelme, aminek fedeznie kell a bank költségeit és nyereségét. BANK Beruházók betét hitel betéti kamat hitelkamat

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása kamatláb (k): a kölcsöntőke kamata, a kölcsöntőke összege százalékában kifejezve, 1 éves futamidőre számítva (nominális kamatláb). Reálkamatláb: a nominális kamatláb és az inflációs ráta különbsége.

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása A bankbetét és a különböző értékpapírformák egymással versenyeznek. Ez hosszú távon a hozadékuk kiegyenlítődése irányába hat, vagyis a tőke hozadékrátája egyenlő a piaci kamatlábbal. Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat. Típusai:

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása váltó (fizetési igérvény vagy felszólítás, rövid lejáratú forgatható értékpapír) saját váltó (kiállító fizet) idegen váltó (fizetési teljesítésre egy másik személyt szólít fel) váltóforgatás: átruházható, fizetést lehet vele teljesíteni leszámítolás, diszkontálás: a bank készpénzre váltja a lejárat előtt kamat felszámításával állampapírok (az állam adósságát megtestesítő értékpapír) Formái: államkötvény (hosszúlejáratú, nagy címletű) – a ktgvetés tartós hiányát fedezi kincstárjegy (rövid lejáratú, kisebb címletű, előfordul diszkont formában is, amikor névérték alatt bocsátják ki, ilyenkor nem jár kamat, hanem a névértéken vásárolják vissza.) – rövid távú likviditási gondok megoldását szolgálja. Megvásárolhatják magánszem-ek, vállalkozások és külföldi befektetők is.

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása kötvény (hitelviszonyt megtestesítő, fix kamatozású, hosszú lejáratú értékpapír), vállalatok, intézmények bocsátják ki. A kötvénytulajdonosnak nincs tulajdonosi joga, nem vesz részt a vállalat irányításában. záloglevél (főként a mezőgazdaság hosszúlejáratú finanszírozásában játszik szerepet), jelzálogkölcsön: a bank hitelt nyújt az adósnak, melynek fedezete pl. a föld, ezt bejegyzik a telekkönyvbe, azonban más ingatlanra is bejegyezhetnek jelzálogjogot, a magánszemélyek között ez az elterjedtebb. pénzintézeti értékpapírok lehetnek pl. a letéti jegy és a pénztárjegy

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása részvény (tulajdonosi jogokat megtestesítő, lejárat nélküli értékpapír) Kibocsátási értéke nem lehet névérték alatt. Vissza nem váltható, csak adás-vétel útján juthat a befektetett tőkéjéhez. A részvény utáni jövedelem egyrészt az osztalék, másrészt az árfolyam-nyereség, melyek bizonytalanok, előre nem kiszámíthatók, hiszen ez a vállalat eredményességétől függ. Több szempont szerint lehet csoportosítani, a legfontosabb:

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása Forgalomképesség alapján szabadon átruházható korlátozottan forgalomképes, ezek átruházása szabályozott Átruházás lehetősége szerint: Bemutatóra szóló Névre szóló Tagsági jogok alapján elsőbbségi részvény – az osztalék mértéke rögzített és kisebb, viszont elsődlegesen fizetik törzsrészvény – az osztalék mértéke a váll. eredményességétől függ. dolgozói részvény, amelyhez a dolgozók kedvezményesen, vagy ingyenesen juthatnak hozzá, névre szóló, csak dolgozói körben forgalmazható.

Az értékpapírpiacnak két alaptipusa van:
A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása Az értékpapírpiacnak két alaptipusa van: elsődleges piac, amikor a beruházó, mint az értékpapír kibocsátója és a megtakarító, mint az értékpapír első vásárlója között jön létre a kapcsolat közvetítő segítségével. Ez általában egy megbízott pénzintézet. másodlagos piac, amikor a már kibocsátott értékpapír cserél gazdát az első tulajdonos és az új vásárló között. Ennek csúcsintézménye a tőzsde, amely koncentrált piac, teret biztosít a keres-let-kínálat egymásra találásának. Alsóbbrendű intézményei az előtőzsde, ill. az ún. harmadik piac.

A tőkepiac főbb jellemzői. Reálkamatláb és nominális kamatláb. A főbb értékpapírtípusok bemutatása Mivel a tőzsdei spekulációnak fontos szerepe van a piac élénkítésében, ezért nem tiltják, hanem szabályozzák a formáit, viszont szigorúan büntetik az összejátszást, hamis információk közlését, vagy az információ visszatartását, a látszat üzleteket.

A befektetést motiváló legfontosabb tényezők:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. A befektetést motiváló legfontosabb tényezők: érték megőrzése, gyarapítása – a vagyontárgyak értékállandósága, -növekedése korlátozott mennyiségük miatt biztosabb, mint a pénzformában tartás (kp, takarékbetét). folyó jövedelemszerzés – ilyen lehet az osztalék, bankbetét vagy értékpapír kamata…

A tőkebefektetések értékelésének módszerei
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. Minden esetben a befektetést a betéti kamathoz hasonlítják, hiszen ez egy jól kiszámítható, kockázatmentes befektetési forma, így kockázattal járó befektetésbe csak akkor fektetnek, ha annak hozama, haszna ennél a kamatnál magasabb. A tőkebefektetések értékelésénél mindig figyelembe kell venni az időt, csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és ktg-eket szabad összehasonlítani. Ez alapján beszélhetünk:

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. jelenérték (PV:Present Value): egy jövőbeni pénzösszeg vagy pénzösszeg sorozat mai pénzben kifejezve. t= az évek száma Ct= a t. évben esedékes összeg r= az éves pénzlekötés, bankbetét kamatlábának századrésze

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. nettó jelenérték (NPV): a befektetés révén megszerzett tőkejószág jelenértékének és a megszerzés, befektetés pénzráfordításának különbsége. NPV>0 a beruházás sikeres NPV=0 teljesen mindegy, de a kockázat miatt nem biztos, hogy megvalósul NPV<0 a befektetést nem célszerű megvalósítani

A belső kamatláb és a nettó jelenérték közötti kapcsolat:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. A belső kamatláb és a nettó jelenérték közötti kapcsolat: Mind a kettőből lehet arra következtetni, hogy a befektetést célszerű-e megvalósítani. Ha egy befektetés nettó jelenértéke negatív, a befektetést nem célszerű megvalósítani. Másik oldalról az összehasonlítást úgy is el lehet végezni, ha a piaci kamatlábat a tőkebefektetésből nyerhető százalékos profittal vetem össze. belső kamatláb: a tőkebefektetés %-os haszna. (A makroökonómiában azt a kamatlábat nevezzük így, amely mellett a beruházás-befektetés nettó jelenértéke 0.) külső kamatláb: piaci kamatláb

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Eladásra kínálnak egy államkötvényt, amit 2 év múlva ,- Ft névértéken lehet beváltani. Mennyiért érdemes megvásárolni most, ha a kamatláb 6 %-os? PV=[1/(1+0,06)2]*20000= =(1/1,1236)*20000= ,- Ft => nem több, mint ,- Ft-ért érdemes megvásárolni!

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. jövőbeni érték (FV:Future Value): az idő és a kamatláb segítségével állapítjuk meg, vagyis kamatos kamatot számítunk. C0= a jelenleg meglévő pénzösszeg

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Takaréklevelet veszek ,- Ft-ért. Mennyit ér 5 év múlva, ha a kamatláb 6 %-os? FV = 10000*(1+0,06)5= ,- Ft

Egy vállalat vagyonértékelésének módszerei:
A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. Egy vállalat vagyonértékelésének módszerei: jövedelemtermelő-képességének alapján az az érték, amennyiért korábban létrehozták, ill. amennyi ma a könyv szerinti érték egyenkénti eszközértékeléssel Egy vagyontárgy, tőkebefektetés, bérlemény üzleti értékelésének alapja a jövedelemtermelő képessége. Ennek alapján állapítható meg a jelenlegi értéke. Vagyis egy vagyontárgy tőkeértéke annak jelenértéke, ami nem más, mint jövedelmeinek a kamatlábbal diszkontált hozadékösszege.

A tőkebefektetések értékelésének módszerei. A pénz időértéke: jelenérték és jövőbeni érték. A nettó jelenérték (NPV) és a belső kamatláb. PL: Ha egy cégnél ,- Ft nyereségre lehet számítani, és az elvárt jövedelmezőség 20 %, mennyiért érdemes a céget megvenni? PV = X; Ct = X X = (X )/(1+0,2)1 => X = X/1, /1,2 X(1 – 1/1,2) = /1,2 (0,2/1,2)X = /1,2 X = (100000*1,2)/0,2*1,2 = ,- Ft

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék
A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A föld más természeti erőforrásokkal együtt sajátos termelési tényező, mivel korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, és nem szaporítható.

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A föld kereslete származékos tényezőkereslet, tehát végső soron a mezőgazdasági termékek iránti kereslet függvénye. Általánosan elmondható, hogy minden természeti tényező kereslete a velük előállítható javak keresletéből származik. A föld keresletét – mint minden más termelési tényezőét – a határtermék bevételi görbéje határozza meg, vagyis d=MPVföld.

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A föld kínálatának jellemző vonása, hogy természeténél fogva összkínálata állandó, vagyis teljesen rugalmatlan. (Ugyanilyen a többi természeti tényező kínálata is.) Járadék=MPVföld A földterületnek, mivel az állandó, annyiért kell hasznosulnia, amennyit az iránta keresletet támasztók ajánlanak. Az ilyen tényezők árát nevezzük (a múltszázadi klasszikus közgazdászok nyomán) járadéknak, vagy néha tiszta gazdasági járadéknak. A járadék tehát: valamely állandó kínálatú termelési tényező hozadéka, így a földjáradék az állandó földterület hozadéka.

A földjáradékokat két nagy csoportba soroljuk:
A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A földjáradék első tudományos elmélete Ricardo nevéhez fűződik, aki a földjáradéknak, mint különbözeti járadéknak, ma is elfogadott magyarázatát építette ki. A földjáradékokat két nagy csoportba soroljuk: 1.) Különbözeti járadék: a föld minőségi különbségén alapul.

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A szükségletek kielégítéséhez a gyengébb minőségű földeket is művelés alá kell vonni, ez határozza meg a termék árát (pl. gabona), így viszont a jobb minőségű földek tulajdonosai – mivel a terméket ugyanannyiért adják el – többletjövedelemhez jutnak. A föld minőségének többféle összetevője van, ez alapján a különbözeti járadéknak is különböző formái léteznek:

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? I. számú különbözeti járadék: egy minőségi különbség, a talaj és éghajlati adottságokból származó nagyobb termőképességből adódik. Az ebből származó többlet jövedelem neve: minőségi hozadék, vagy I. számú különbözeti járadék. II. számú különbözeti járadék (intenzitási vagy belterjességi járadék) : ez a jobb technika, technológia alkalmazásához kötődik, hiszen jobb minőségű földön a pótlólagos ráfordítás (jobb vetőmag, több műtrágya…) többlethozadékot eredményez. Helyzeti járadék: esetében a terület különösen előnyös fekvésű (pl felvevő vagy feldolgozó piachoz, nagy városhoz van közel, de más tekintetben is előnyöket élvezhet (telek, üdülő).

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? 2.) Abszolút járadék: ez a járadék a földtulajdon következménye. Oka, hogy a föld korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre, és ezzel monopolhelyzetbe hozza tulajdonosát. Ennek a jövedelemnek már nem a termelésben élvezett előny a forrása, hanem a földtulajdon. Annak aki a más földjét bérbe veszi a föld használatáért (a határföldért is) árat kell fizetnie. Ezzel a földtulajdonos olyan jövedelemhez jut, ami egyszerűen a földtulajdon következménye.

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? Az abszolút földjáradék léte megkérdőjelezi a mezőgazdasági termékek ára és a földjáradék kapcsolatára vonatkozó Ricardói elképzeléseket. A haszonbért ugyanis a bérlőnek ugyanúgy be kell számítania a költségeibe, mint ahogy beszámítja egyéb kiadásait is. Bérleti rendszer esetén tehát az ármeghatározó határföldön is növekszik a költség, amit az árban szükségszerűen érvényesíteni kell. A földjáradék, mint költségtényező, nemcsak a földtulajdonosok jövedelmének meghatározója, hanem az élelmiszerárakkal való kapcsolata révén a reáljövedelem alakító tényezője is.

A földpiac sajátosságai, a különbözeti- és az abszolút járadék. Hogyan történik a föld árának meghatározása? A föld hosszú távon az egyik legjobb értéknövekedésű vagyontárgy, vagyontartási forma. A termőföld árát a földjáradék tőkésített értéke határozza meg: a tulajdonos a földet legalább annyiért akarja eladni, amennyi pénze – ha a bankban lenne elhelyezve – az eddig kapott földjáradéknak megfelelő kamatot hoz évente. Azonban napjainkban nem használhatjuk ezt a megfogalmazást, hiszen a valóságos földár ennek általában a többszöröse. Az áralakulásban meghatározó szerepe a kereslet-kínálatnak, tehát a működő földpiacnak van; valamint értékmegőrzési/-felhalmozási szerepének van (a föld vagyontartási forma, csak kényszer hatására adják el!).

A vállalkozó jövedelme:
A vállalkozói jövedelem a vállalkozó bevétele és a folyó költségek közötti különbség. Nyeresége a gazdasági profit, vagyis a bevétel és a teljes gazd-i ktg különbsége.

A gazdasági tevékenység egyéni és társadalmi megítélése
A javakat, a szolgáltatásokat a föld, a tőketényezők és a munka felhasználásával termelik. A fogyasztók és a termelők viselkedését két tényező alakulása határozza meg: ráfordítások és az eredmények alakulása A két tényező összehasonlításánál azt a pontot keresik ahol a határráfordítás (az utolsó termékegységre jutó ráfordítás) éppen egyenlő a határeredménnyel (az egységre jutó eredménnyel). Az összevetés eszköze a piaci ár, melyet szembeállítanak az áru elfogyasztásából vagy felhasználásából nyerhető plusz haszonnal, többletbevétellel.

A láthatatlan kéz (saját önérdek) által vezérelt tökéletesen kompetitív piacon feltételezett, hogy kínálatával vagy keresletével egyetlen piaci szereplő sem képes befolyásolni a piaci árat információ áramlás tökéletes a gazdasági szereplők párhuzamosan folytatott tevékenységei nincsenek hatással egymásra minden haszon mérhetőnek tekintendő.

Így a piac működése biztosítja az allokatív hatékonysági állapotot, a termelési tényezők és a javak Pareto hatékony allokációját. Ez olyan erőforrás-elosztást jelent, amikor a gazdaság összes piacán egyidejűleg kereslet-kínálati egyensúly van és ez a piaci résztvevők számára a jólét maximumát biztosítja. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a feltételezések csak az idealizált modellben léteznek.

Pareto optimumról akkor beszélünk, ha: Az összes érintett szereplő helyzete egyidejűleg nem javítható, Nincs lehetőség valamelyik piaci résztvevő helyzetének javítására anélkül, hogy másvalakié ne romlana, A piacon nincs további kölcsönösen előnyös cserelehetőség, a cseréből minden lehetséges hasznot, nyereséget kihoztunk.

A történelem - a sorozatosan előforduló gazdasági válságok, az ipari fejlődéssel együtt járó környezetszennyezés tragikussá válása - bizonyította az idealizált piaci modell és a valóság súlyos eltérését. A piaci kudarcok ma is mindennapos jelenségek. Az alapvetően fontosnak tartott javakból, szolgáltatásokból sok helyen elégtelen a kínálat:a társadalmi optimum eltér a piaci optimumtól. Ez a helyzet a piaci mechanizmusok kiterjeszthetőségének korlátaira utal. A piaci elégtelenség vagy tökéletlenség eredménye, hogy tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett tényező allokáció eltér a társadalmilag optimálisnak tekintett erőforrás felhasználásától.

A külső gazdasági hatások
Externáliákról, vagy külső gazdasági hatásról akkor beszélünk, ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik szereplő helyzetét. Az externáliák léte a piaci kudarcok egyik legsúlyosabb formája. Az externáliák lehetnek:

1) Termelési externáliák: termelési lehetőségeire befolyást gyakorolnak egy másik termelő vagy fogyasztó döntései. Pozitív externhatás esetén az externália forrásaként tekintett szolgáltatás megvalósulása pótlólagos hasznosságot juttat az externhatás kedvezményezett szereplőjének. (pl.méhész és almásgazda) Negatív externhatás esetén az externália forrásaként tekintett tevékenység pótlólagos költségeket ró az externhatás kárvallottjára. (vegyi üzem, halász)

2) Fogyasztói externáliák: ha a fogyasztási tevékenység következtében alakul ki külső gazdasági hatás. pozitív: szomszéd virágos kertje negatív: szomszéd hangos rádiózása A fogyasztói externáliák minősítése gyakran szubjektív. Sokszor találkozhatunk olyan esettel, amikor az adott tevékenység egyszerre pozitív és negatív hatással is jár. Pl.: Infrastruktúrális fejlesztések.

A jóléti közgazdaságtan: a negatív externáliák a társadalmi hatékonyságot rontják, jóléti veszteséget okoznak: hiszen létükből adódóan az egyéni és társadalmi hasznok és költségek között különbség keletkezik. a hatékonyságvesztést (jóléti veszteséget) az externáliák internalizálásával (a külső hatások belsővé tételével, piacosításával) kívánja megszüntetni. az internalizálás lényege: az externhatás forrását és mértékét megjelölik. Így elérhető, hogy minden haszon a finanszírozójánál realizálódjon, illetve minden költséget az okozója térítsen.

A jogi iskola felfogása szerint az externális hatások létezésének oka a gazdálkodásba bevont javak egy részénél (pl. víz, levegő) a tulajdonjogok tisztázatlansága. Álláspontjuk szerint az externhatással működő piacok résztvevői hosszabb időszak alatt a szerződésekbe vonják be az externális hatásokat. Ennek feltétele a tulajdonjogok meghatározása. Így a kormányzat beavatkozása nélkül, tárgyalásos, szerződéses formában, az érintettek maguk szüntetnék meg az externáliák miatt keletkező jóléti veszteséget

A tételből levonható tanulságok: Az externáliák kezelése bizonyos esetekben állami beavatkozás nélkül is megoldható Amennyiben valamely dolog tulajdonjoga nem kerül tisztázásra a „Csáki szalmája” effektus lép életbe. Negatív externhatás esetén nem mindig az okozóra kell adót kivetni, esetenként a károsultnak is fizetnie kell, hogy az okozó csökkentse az emisszóját.

Az externáliák internalizálásának különböző szintjeit határozhatjuk meg: Önkéntes megállapodás: az externhatások okozója és az érintett fél, saját érdekeinek figyelembe vételével egy kompromisszumos megoldást keres. Vállalatok egyesülése: vagy azok tulajdonjogának egyesítése. Ez esetben a külső hatás belsővé válik. Jogi eszközökkel kényszerítés: akkor lép be, ha nem sikerül önkéntes megállapodásra jutni, első lépcsője az elismertetés : a felek közösen felkérnek egy döntőbírót, szakértőt, akinek a véleményalkotásában megbíznak.

Kényszerű kártalanítás bírósági közreműködéssel: ez az eljárás hosszadalmas, költséges megoldás és nem is biztos sikeres. Csak abban az esetben lehet sikeres, ha a tulajdonviszonyok egyértelműen meghatározottak, a jogszabályok kidolgozottak, végrehajtásuk biztosított. Adminisztratív intézkedések: ez esetben hatósági előírásokkal próbálják korlátozni, megelőzni a negatív külső hatásokat eredményező tevékenységeket. Hangsúly a megelőzésen van, ill. a pozitív externáliát is lehet vele ösztönözni. Adók és támogatások: adót kell kivetni a visszaszorítani kívánt negatív externáliák forrástevékenységére, az ösztönözni kívánt pozitív externáliák forrástevékenységét pedig szubvencionálni (támogatni ) kell. Ezeket piaci szabályzónak is nevezik. A gyakorlatban általában ezeket az eszközöket együtt alkalmazzuk.

Köszönöm a figyelmet!

KÖZGAZDASÁGTAN I..

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "KÖZGAZDASÁGTAN I.."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

KÖZGAZDASÁGTAN I..

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "KÖZGAZDASÁGTAN I.."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés