Az öngondoskodás mint életviteli magatartás, életpálya-építés

Az előadások a következő témára: "Az öngondoskodás mint életviteli magatartás, életpálya-építés"— Előadás másolata:

1 Az öngondoskodás mint életviteli magatartás, életpálya-építés
Szántó Zsuzsa Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Több kutatás eredményei, amiknek egy részét a Semmelweis Egyetem munkatársai végezték, más részét a Medián Közvéleménykutató.

2 Az egyén számára a saját anyagi eszközeinek kezelése bonyolult döntési folyamat, melyet külső és belső erők befolyásolnak. Külső tényezők: Az ország anyagi helyzete Öregedő társadalom Nemek közötti jövedelemkülönbségek Fogyasztás-centrikus magatartásminták Gazdasági aktivitás: csak részben múlik az egyénen A munkahely elvesztése A munkanélküliként eltöltött idő A gazdaságilag aktív periódus hossza Belső tényezők: Célok (értékrend) Ismeretek hiánya vagy megléte Fizikai és mentális adottságok, készségek 1. Az ország anyagi helyzete. Magyarország gazdasági nehézségei felvetették a lakosság eddiginél nagyobb részvételének szükségességét az oktatásban, egészségügyben, és a nyugdíjrendszerben. A jóléti szolgáltatások árának kitermelése egyre inkább hárul az azt igénybe vevőkre. 2. Öregedő társadalom. Magyarországon jelenleg a lakosságnak csaknem egyharmada részesül nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban. A folyó nyugdíjakat a gazdaságilag aktív népességnek kell kitermelnie. Ez a gazdaságilag aktív népességre kettős terhet ró: egyrészt a jövedelmeikből levont járulékok finanszírozzák a jelenlegi nyugdíjakat, másrészt előtakarékoskodniuk kell hosszú távú célokra (pl. egészségügyi kiadásokra, nyugdíjra). Nemek közötti jövedelemkülönbségek. A férfiak keresete átlagosan magasabb, mint a nőké, így nyugdíjas korukra a nők kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe kerülnek, mint a férfiak. Mivel a nők várható élettartama magasabb, mint a férfiaké, számolni kell azzal, hogy az idős, egyedülálló nők komoly gazdasági problémák elé néznek. Fogyasztás-centrikus magatartásminták. A piacgazdasági átmenet óta gyökeresen átalakult az ország fogyasztási kultúrája; a fogyasztás-centrikus magatartásminták az öngondoskodás szempontjából rendkívül fontos előtakarékoskodási alapok elől vonják el a forrásokat További tényezők. A munkahely elvesztése, a munkanélküliként eltöltött idő, a gazdaságilag aktív periódus hossza, ismeretek hiánya.

3 I. Egészség-viselkedés
Egészség-befektetési hajlandóság vizsgálat 2005 MTA Szociológiai Kutatóintézet Az egészségviselkedés modelljének elméleti alapjai: Antonovsky szalutogenezis elmélete: az egészség megőrzésének egyéni és környezeti erőforrásai Grossman egészség-tőke elmélete: az „öröklött egészség-tőke” elhasználódása Az Antonovsky által bevezetett szalutogenezis fogalom lényege, hogy a hangsúlyt a betegségek kockázati tényezőiről az egészség megőrzésének eszközeire helyezi. A szalutogenetikus modell szerint azokat a stratégiákat és döntéseket kell ösztönözni, amelyek elősegítik a koherencia érzésének kialakulását, illetve fennmaradását az egyénben. Ez azt a biztonságot jelenti az egyén számára, hogy összhangban van környezetével, képes felkészülni a környezetét és önmagát érintő hatásokra, és nagy valószínűsége van annak, hogy a dolgok nagyjából az elvárásainak megfelelően fognak alakulni. Grossman egészség-kereslet elméletének alapgondolata az, hogy az egyén egyszerre előállítója és fogyasztója is egészség-tőkéjének, vagyis az egészségének. Az egyén meghatározott nagyságú egészség-tőkével születik, és ezt a tőkét élete során növelheti, ugyanakkor fel is éli. Az iskolai végzettség növelése és a preventív egészségviselkedés például az egészség-tőkébe való beruházásként, a kockázati magatartások (például a dohányzás) a tőke pazarlásaként értelmezhetők a modellben. Az egészségbe való beruházás megtérül mind a munkaerőpiacon, mind a háztartásban, és haszon visszafordítható az egészségbe vagy más javakba. Az egészség-tőke ugyanakkor fokozatosan amortizálódik az öregedés folyamatában, és a születéskor „hozott” tőke a halállal véglegesen elfogy. A nagyobb „indulótőkének”, az ésszerű befektetésnek, és a pazarlás elkerülésének eredménye hosszabb élettartam és jobb életminőség lesz. Az egészség iránti kereslet két formában jelenik meg: fogyasztásként és beruházásként. Az egészség fogyasztási cikk, hiszen a jó egészségi állapot önmagáért is élvezhető, míg az egészség hiánya kellemetlen, fájdalmas, szenvedést okoz; ezért maga az egészség is a kereslet tárgya. A jó egészségi állapot ezen túl annyiban is fogyasztási cikk, amennyiben más fogyasztások feltételét jelenti: az egészséges egyén magasabb munkateljesítményre képes, nagyobb jövedelemre tehet szert, és így magasabb szintű fogyasztást képes finanszírozni, mint aki beteg; a fogyasztás, elsősorban a szabadidős tevékenységek élvezetéhez is jó egészségre van szükség. Az egészség-tőke növelésébe való befektetés elsősorban idő befektetését jelenti: más, az egyén számára valamilyen hasznossággal bíró tevékenység helyett egészségmegőrzésre fordított időt. Ezen kívül materiális befektetéseket is jelent, amennyiben az egyén például egészségügyi és szabadidős szolgáltatást, gyógyszert és eszközt, egészség-biztosítást, egészségesebb lakást vásárol, egészségesebb munkát lehetővé tevő iskolai végzettségére költ. Az egészségbe való befektetés az élet más területein való elvonással, vagy takarékossággal jár. Adott esetben például választani kell a jövedelemszerző tevékenység és az egészség (betegszabadság, pihenés) között. Szintén választásra kerülhet sor az egészség és az egészségkárosító fogyasztás (pl. alkohol, cigaretta, zsírban gazdag ételek) illetve a nem-egészségmegőrző, de nagyra értékelt tevékenységek (pl. tv-nézés) között. E választások egy részénél az egyén tudatosan számításba veszi a felmerülő kockázatokat, más részük nem tudatos. Az egészséggel kapcsolatos döntéseknek jellemző eleme a bizonytalanság: szinte minden egészségre vonatkozó döntés kimenetele kiszámíthatatlan. Egyrészt az egyén nem rendelkezik adekvát információval egészségi állapotát, veszélyeztetettségét, sebezhetőségét illetően, másrészt a jelenben hozott döntések hatása többnyire csak hosszú távon érvényesül, és az időtényező növeli a kalkuláció bizonytalanságát.

4 Az egészség-befektetési hajlandóság
A preventív egészségviselkedésre való hajlandóság = az egészséges emberek késztetése arra, hogy egészségükkel foglalkozzanak, időt, energiát, figyelmet, pénzt fektessenek egészségük megőrzésébe, a betegségek megelőzésébe Dimenziók Életmód (Táplálkozás, Fizikai aktivitás) Prevenciós szemlélet (Szűrések, Ismeretszerzés) Anyagi befektetés (eszközök, biztosítás)

5 Küszöbkorosztály Az egészség szempontjából küszöbhelyzetű
fiatal középkorosztály (35-45 év) Magyarországon 40 év körül jelentkezik egy jelentős szubjektív egészségi állapot romlás, ami nem társul betegségekkel

6 Az „egészség-befektetési hajlandóság” meghatározói a küszöbkorosztály vizsgálatban
Szocio-demográfiai jellemzők (kor, nem, iskolai végzettség, családi állapot, település-típus, szubjektív anyagi helyzet) Az egészségi állapot (saját és kortársakhoz viszonyított) A szervezet erőforrásainak percepciója (öröklött tulajdonságok) Egészség-jövőkép (várható élettartam, halálozás) Egészséggel-betegséggel kapcsolatos beállítódás Társas támogatás (család és munkatársak) Az egészségi állapot: a jelenlegi egészségi állapoton megítélése, az állapot változása, másokhoz viszonyított egészségi állapot, a korábbi betegségtapasztalatok A szervezet erőforrásainak percepciója: az egyén hogyan ítéli meg saját biológiai adottságait, a szervezete öröklött és szerzett adottságait, mennyire érzi magát védettnek vagy sebezhetőnek a betegségekkel szemben. Laikus betegségmagyarázatok: közvetítő szerep a testi állapot értelmezése (pl. tünetfelismerés, a tünetek normalizálása), és a betegviselkedés különböző formái között. Betegségmagyarázatok vizsgálata: az „Egészség és Betegség Skála” betegségmagyarázatokra vonatkozó állításai három faktorba rendeződtek el: (1) „környezeti-biológiai”, (2) „stressz”, (3) „lelki/irracionális”. A betegségek kialakulásában a küszöbkorosztály tagjai a környezeti-biológiai okokat tartották a legerősebb, a lelki/irracionális okokat pedig a leggyengébb befolyásoló tényezőnek. Intézményhasználat:A felmérést megelőző évben a kérdezettek 60 százaléka fordult háziorvosához, járóbeteg szakrendelésen a vizsgált népesség valamivel több, mint a fele jelent meg, és kb. egyötödük volt kórházban. Keveset költöttek egészségügyi kezelésre, valamivel többet gyógyszerre és gyógyászati segédeszközre. Az egészségügyi intézményrendszer igénybevételét tükröző adatok a viszonylag gyakori, de enyhe (akut illetve banális) egészségi problémák előfordulására utalnak. Egészséggel kapcsolatos beállítódás: MHQ, Többdimenziós Egészség Kérdőív: átfogó kép arról, hogy az egyén milyen kognitív és érzelmi beállítódással rendelkezik egészségi állapotával kapcsolatban, mennyiben érzi felelősnek magát vagy másokat egészségéért, és mennyire motivált az egészsége megőrzésére. Faktoranalízis segítségével négy jellegzetes viselkedés-mintázati modellt írtunk le: (1) érzelmi viszonyulás, (2) kognitív viszonyulás, (3) felelősségvállalás, (4) felelősség hárítás. Az érzelmi, a kognitív és a felelősségvállaló viszonyulás erőssége graduálisan nő a kedvező életminőség irányában. A felelősség hárító magatartás ezzel ellentétes tendenciát mutat: minél kedvezőtlenebb az egészséggel kapcsolatos életminőség, annál erőteljesebben jelentkezik a felelősség hárítása. Egészségviselkedés: testmozgás, táplálkozás, szűrések, kiadások Egészségbiztosítás: A betegekről való gondoskodás szolidaritási alapon történő megoldásában a korosztály többsége nem bízik. Csak egynegyedük gondolja úgy, hogy a betegekről a társadalomnak kell gondoskodnia, egyharmaduk a betegekről való gondoskodást családi feladatnak tekinti, és 41 százalékuk szerint a gondoskodás egyéni felelősség, az embernek előre gondoskodnia kell önmagáról. A kérdezettek egyötöde rendelkezett kiegészítő biztosítással (egészségpénztár, üzleti biztosítás), egyharmaduk takarékoskodott azzal a céllal, hogy betegség esetén felmerülő költségeit fedezni tudja. Egészség-jövőkép: A korosztály férfi tagjai saját várható élettartamukkal kapcsolatban inkább optimisták, a nők pesszimisták. A nők által adott pesszimista becslésben az egészséggel és az életkilátásokkal kapcsolatos szorongás jelenik meg, ami vélhetően fontos mozgatórugója a férfiakénál egészségtudatosabb egészség- és betegségviselkedésüknek. A kérdezettek saját magukat kevésbé látták veszélyeztetettnek valamennyi általuk említett fő halálokot (szívbetegség, rák, agyvérzés, baleset) tekintve, mint a társadalom egészét.

7 Az egészség-befektetési hajlandóság skála
„Kerülő” táplálkozás (mérsékelt só-, zsír-, koleszterinfogyasztás) „Preferáló” táplálkozás (vitaminban, rostban, kalciumban gazdag étrend) Fizikai aktivitás (testedzés illetve a testedzésre fordított költségek) Szűrővizsgálatok Ismeretszerzés (az egészséges életmóddal kapcsolatos tudatos tanulás, illetve ennek költségei) Egészségbiztosítás (egészségpénztári tagság vagy üzleti egészségbiztosítás)

8 Az egészség-befektetési hajlandóságot befolyásoló tényezők
Az egészség-befektetési hajlandóság mérésére a húsz változóból faktoranalízis segítségével skálát állítottunk elő, amellyel a küszöbkorosztály tagjainak egészségtudatosságát, jövő-orientált viselkedését = egészség-befektetési hajlandóságát mértük. A változóknak az egészség-befektetésre gyakorolt prediktív erejét lineáris regresszióval elemeztük. Ezek mind vagy dichotóm változók, vagy skála-jellegűek A legjobban illeszkedő modell paramétereit mutatjuk be az ábrán; minél nagyobb az iskolai végzettség… (Standardizált Béta értékek)

9 Társas támogatottság mértéke betegség esetén
Érzelmi, anyagi támogatás, mindennapi segítségnyújtás a családban Betegség esetén általában az egyén nincs teljesen magára utalva, a környezetében lévő személyektől illetve intézményektől kaphat segítséget. Annak függvényében, hogy mennyire érzik a környezet támogatottságát, a megbetegedés kockázatát eltérő fenyegetésnek élhetik meg az emberek. Alább elemzett kérdéseink arra vonatkoztak, hogy a társas környezet egyes szereplőiben (házastárs, gyerekek, szülők, testvérek, rokonok, szomszédok, barátok, munkatársak, önkormányzat, egyház) milyen gyakorisággal találhatnak támaszt a küszöbkorosztály tagjai. A család gondoskodó szerepét legnagyobb mértékben az alacsony végzettségűek említették (51 %), és a falusiak számára is nagyobb jelentősséggel bírt a családi gondoskodás, mint az egyéb településen élők számára (37%). Ugyanakkor a diplomások és a budapestiek az átlagosnál lényegesen kevésbé támaszkodnának a családra betegség esetén (23 %, 20 %). A diplomások több mint fele (52 %), az érettségizettek és az aktív munkavállalók 45 százaléka vélte úgy, hogy elsősorban saját magának kell gondoskodnia önmagáról. Az inaktívak és az alacsony végzettségűek körében az átlagosnál kevésbé elfogadott az öngondoskodás követelménye (28 %, 24 %).

10 Az egészség-viselkedés vizsgálat legfontosabb eredményei
A küszöbkorosztály a társadalmi helyzet függvényében megosztott: az előnyös helyzetűeket a preventív magatartás, nagyobb egészség-befektetési hajlandóság, a hátrányos helyzetűeket a reaktív egészségmagatartás jellemzi. Az egészség-befektetési hajlandóság magasabb az előnyös társadalmi helyzetűek körében, mint a hátrányosabb helyzetűek körében: a preventív egészségmagatartás a magasabb végzettségűek, a jobb egészségi állapotúak, a jobb anyagi körülmények között élők, és a nagyobb társadalmi támogatottságot élvezőkre jellemző. MHQ: Faktoranalízis segítségével négy jellegzetes viselkedés-mintázati modellt írtunk le: érzelmi illetve kognitív viszonyulás, felelősségvállalás illetve felelősség hárítás. Az egészséggel kapcsolatos beállítódások típusai szignifikáns eltéréseket mutatnak az egészségi állapot egyes szintjein. Az érzelmi, a kognitív és a felelősségvállaló viszonyulás erőssége graduálisan nő a kedvező életminőség irányában. A felelősség hárító magatartás ezzel ellentétes tendenciát mutat: minél kedvezőtlenebb az egészséggel kapcsolatos életminőség, annál erőteljesebben jelentkezik a felelősség hárítása

11 II. Egészség-kilátások és öngyilkossággal kapcsolatos attitűd
Hungarostudy-2006 Semmelweis Egyetem Az öngyilkosságot elfogadók kevésbé bíznak a társadalmi vagy saját gondoskodásban A laikusok körében végzett felmérés (HEP) 4459 fő körében történt, a kérdésre 92,3% válaszolt (4113fő). Közülük 1583-an (38,5%) toleráns módon viszonyult az öngyilkossághoz.

12 Az életkor és a suicid attitűd összefüggése (%)

13 A munkateljesítmény-csökkenés és öngyilkossági attitűd

14 III. Az öngondoskodás esélyei az egészség területén
Felmérés a lakosság öngondoskodási hajlandóságáról 2007-ben a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet és a Széchenyi István Közgazdasági Szakkollégium felmérést végzett a magyar lakosság egészségügyi magánkiadásairól és biztosításkötési hajlandóságáról. Vajon ha nem bíznak az állam gondoskodó szerepében, mennyire veszik a saját kezükbe a gondoskodást a magyar emberek? Számos nemzetközi vizsgálat hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon meglehetősen magasak a lakosság egészségügyi magánkiadásai, ugyanakkor nagyon alacsony az egészségüggyel kapcsolatos magánbiztosítások száma. Ennek az ellentmondásnak az okait keresve a korábbi hazai felméréseknél részletesebben vizsgálták az egészségügyi magánkiadások mértékét és összetételét.

15 (Vizitdíj: az adatfelvétel előtt 2 hónappal vezették be)
A felmérést megelőző évben az összkiadás: átlagosan kb. 385 milliárd forint (Vizitdíj: az adatfelvétel előtt 2 hónappal vezették be)

16 A túlnyomó többség támogatná, hogy állami és magán-biztosítás is szerepet kapjon az egészségbiztosításban A magánbiztosítókat leginkább a fiatalok, a magasabb végzettségűek és a jobb anyagi körülmények között élők támogatnák A magánbiztosítók szerepéről alkotott vélemény közvetlenül nem függ össze az emberek egészségi állapotával Az életbiztosítással rendelkezők és a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagok az átlagosnál jóval inkább pártolják a magánbiztosítók térnyerését. Biztosítás

17 Kiegészítő biztosítások
A nyugat-európai országokban ismert biztosítási termékek közül a magyarok közül a legtöbben a várólisták elkerülését és a szabad orvosválasztás további biztosítását tették az első helyre, sokan sorolták az első három közé a gyógyszerek árának részleges biztosítását és a betegség miatt kieső jövedelem pótlását. A vizit- és a kórházi ápolási díj kiváltását kevesen tették a három legfontosabb közé.

18 Mennyit fizetne havonta kiegészítő egészségbiztosításra? (%)
A megkérdezettek 29 százaléka a 16 felsorolt biztosítási terület közül egyikre sem kötne biztosítást. Egy másik kérdésre válaszolva 38 % mondta azt, hogy még havi 1000 forint biztosítási díjat sem fizetne kiegészítő biztosításért. A lakosság csaknem fele vállalna egy többé-kevésbé reális biztosítási díjat az általuk kiválasztott „csomagért”. Az átlagosnál nagyobb összegű biztosítási díjat főleg azok fizetnék meg, akik a fogorvosi kezelésre, a külföldi ellátásra, a várólisták „kikerülésére” és a szakorvos szabad választására kötnének biztosítást. % Semennyit 38 1000 forintot 62 2000 forintot 48 3000 forintot 33 4000 forintot 24 5000 forintot 23 6000 forintot 9 7000 forintot 4 8000 forintot 2 9000 forintot 1

19 IV. Hogyan készülünk a nyugdíjas éveinkre?
Felmérés a lakosság öngondoskodási hajlandóságáról 2006-ban a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet És a Széchenyi István Közgazdasági Szakkollégium felmérést végzett arról, hogy a magyar aktív korú népesség hogyan készül nyugdíjas éveire. Mit tudnak a nyugdíjrendszerről az emberek? Mennyire ismerik a rájuk vonatkozó szabályokat? Tudják-e, hogy mekkora nyugdíjra számíthatnak? Ismerik-e, és mennyire veszik igénybe az önkéntes nyugdíj-előtakarékossági formákat? Mi lesz azokkal, akik a jövedelmük jelentős részét a szürkegazdaságból szerzik? Ők tesznek-e valamit azért, hogy a járulékkikerülésből származó rövid távú előnyökből idős éveikre is megmaradjon valami? A Medián kutatása többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ. A felmérés május 26-a és június 7-e között készült, a 18 és 60 év közötti lakosság nem, életkori csoportok, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentáló 1500 fős minta személyes megkérdezésével. Mivel a kutatás egyes kérdései főleg az egyéni vállalkozókra és a mikrovállalkozások tulajdonosaira vonatkoztak, ezért a lakossági mintát egy 200 fős kisvállalkozói almintával egészítették ki.

20 Felkészülés

21 Öngondoskodás - Nyugdíj
A nyugdíj előtt állók tájékozatlanok a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. Csak nagyon kevesen készülnek a nyugdíjas éveikre, a legkevésbé éppen azok, akiknek a leginkább szükségük lenne arra, hogy a várhatóan alacsony nyugdíjukat kiegészítsék. A 60 évesnél fiatalabb felnőtt népesség kevesebb mint fele gondolkodott már el azon, hogy nyugdíjas korában miből fog megélni. Alig egyharmaduk számolt be arról, hogy valóban készül is valahogy öregkorára.

22 Életkor és jövedelem Az életkor előrehaladtával egyre többen vannak azok, akik anyagilag készülnek a nyugdíjas éveikre, de ezek aránya még az idősebbek között sem éri el az 50 százalékot. A jövedelem hatása csaknem olyan jelentős, mint az életkoré: az 50 év feletti korosztályban az átlagosnál nagyobb jövedelműek között csaknem kétszer annyian készülnek a nyugdíjas korukra, mint az átlagnál szerényebb jövedelműek. Ez alapján úgy tűnik, hogy az aktív évekre jellemző jövedelemkülönbségek újratermelődnek, sőt akár növekedhetnek is a nyugdíjas évek alatt.

23 Az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban.
Az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan – az egyébként valóban meglehetősen bonyolult – nyugdíjrendszerrel kapcsolatban. A megkérdezettek túlnyomó többsége tudta, hogy a mai nyugdíjasok nyugdíját a mostani dolgozók járulékából fedezik. A kutatásban szereplő többi  kérdésre a többség nem tudott válaszolt helyesen. Csak 44 % tudja, hogy a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár 62 év (viszont további százalék említett 60-ik, illetve 65-ik évet) Nagyjából ennyien tudták többé-kevésbé pontosan (6 és 10 százalék közé) „belőni” a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulék mértékét. Ennél jóval kevesebben tudják, hogy a munkaadók mennyi nyugdíjjárulékot fizetnek. Csak minden nyolcadik magán-nyugdíjpénztári tag tudja, hogy a TB-től milyen mértékű ellátásra számíthat.

24 A nyugdíj kiszámításának módja minden nyugdíj előtt állót nagyon komolyan érint, mégis csak 39 százalék azoknak az aránya, akik pontosan tudják, hogy a szolgálati idejüknek melyik szakasza alapján fogják megállapítani a nyugdíjuk mértékét.

25 Sokan vannak abban a tévhitben, hogy a nyugdíj kiszámításakor (még mindig) a szolgálati idő utolsó néhány – az így vélekedők többsége szerint az utolsó öt – évét veszik figyelembe. Ezt leginkább a 30 és 50 közötti korosztályhoz tartozók gondolják – az ennél fiatalabbakat valószínűleg már nem „zavarja meg” a korábbi szabályozás, az ennél idősebbek pedig talán a nyugdíjhoz közeledve jobban felfigyeltek a szabályok megváltozására

26 Bár a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők a legtöbb közéleti kérdésben és a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos más kérdésekben is tájékozottabbak a többieknél, ebben az esetben épp fordított a helyzet: a legnagyobb arányban a diplomával rendelkezők gondolják, hogy esetükben az utolsó néhány év jövedelme alapján állapítják meg a nyugdíjat, és a legfeljebb nyolc általánost végzettek mondták – alapvetően helyesen –, hogy a teljes szolgálati idő alapján állapítják majd meg a nyugdíjukat. Valószínűleg ebben az esetben sem arról van szó, hogy az alacsony végzettségűek tájékozottabbak lennének a többieknél, hanem inkább arról, hogy a félinformációk kevésbé zavarják meg őket abban, hogy a leginkább kézenfekvő választ adják erre a kérdésre. Az egyébként az átlagnál jóval tájékozottabb diplomás polgároknak inkább lehetnek emlékeik a korábbi szabályozásról, ami ebben az esetben – paradox módon – félreértésekre ad alkalmat.  

27 Előtakarékosság Az aktív korú lakosság többsége nem igazán van tisztában a különböző előtakarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel. A lakosság közel fele hallott már az önkéntes nyugdíjpénztárakról, az egyéb pénzügyi lehetőségek spontán ismertsége azonban minimális. Az összes 18 és 60 év közötti megkérdezett 23 százaléka mondta azt, hogy tagja valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárnak, az aktív keresők között ez az arány 34 százalék – a hivatalos statisztikai adatok ennél néhány százalékkal alacsonyabb taglétszámot mutatnak

28 Leginkább a jövedelem és a munkahely jellege határozza meg, hogy tagja-e valaki önkéntes nyugdíjpénztárnak A pénztártagok közel fele a munkáltatója révén lépett be valamelyik pénztárba. Leginkább a sokszor saját nyugdíjpénztárral is rendelkező állami vállalatok, a közigazgatásban dolgozók és a nagy nemzetközi vállalatok alkalmazottai tagjai az önkéntes pénztáraknak, legkevésbé pedig a kisvállalkozások alkalmazottai és a vállalkozók. Az aktív korú lakosság többsége nem igazán van tisztában a különböző előtakarékossági és öngondoskodási lehetőségekkel. A lakosság közel fele hallott már az önkéntes nyugdíjpénztárakról, az egyéb pénzügyi lehetőségek spontán ismertsége azonban minimális. Az összes 18 és 60 év közötti megkérdezett 23 százaléka mondta azt, hogy tagja valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárnak, az aktív keresők között ez az arány 34 százalék – a hivatalos statisztikai adatok ennél néhány százalékkal alacsonyabb taglétszámot mutatnak

29 A felső jövedelmi negyedbe tartozóknak csaknem a fele pénztártag.
A szürke gazdaságból származó jövedelem látszólag nem befolyásolja, hogy valaki részt vesz-e az öngondoskodásnak ebben a formájában. A felső jövedelmi negyedbe tartozóknak csaknem a fele pénztártag. Azért csak látszólag, mert a szürkegazdaságban való részesdés az esetek többségében nagyobb jövedelmet jelent, aminek elvileg nagyobb öngondoskodási hajlandóságot is kellene eredményezni. Valójában tehát a részben vagy egészben a szürkegazdaságból élők nemcsak a jelenlegi tényleges jövedelemhez képesti alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak, de kisebb a hajlandóságuk arra is, hogy részt vegyenek az öngondoskodás intézményesített formáiban.

30 Öngondoskodás és későbbi kilátások
Az alábbi tipológia a tényleges jövedelem, a szürkegazdasággal való kapcsolat és az öngondoskodás mértéke alapján készült (ez utóbbiba beleértve a háztartás megtakarításait is). Az emberek más módon is (pl. saját megtakarításokkal) biztosíthatják a nyugdíjas éveik anyagi biztonságát. Az alacsony jövedelműek és a szürkegazdaságból jövedelmet szerzők nagyobbik része azonban nemcsak a biztosítási formákból marad ki, de megtakarításai sincsenek. Az alábbi tipológia a tényleges jövedelem, a szürkegazdasággal való kapcsolat és az öngondoskodás mértéke alapján készült, ez utóbbiba beleértve a háztartás megtakarításait is. 1. magas öngondoskodási hajlamúak: főleg a magas jövedelműekre jellemző, de a 45 évnél idősebb lakosság 17 százaléka az átlagnál kisebb jövedelme ellenére is gondoskodik a jövőjéről. 2. „nyertes potyautasok”: a részben vagy egészben a szürkegazdaságból élőknek egy kisebb – az összes 45 évnél idősebb munkavállaló 7 %-át kitevő – csoportjára jellemző az öngondoskodás valamilyen formája. 2. Veszélyeztetettek: Becslésünk szerint a 45 évnél idősebb korosztály 38 százaléka nyugdíjazása után könnyen kerülhet nehéz anyagi körülmények közé. a. nincsen semmilyen komolyabb megtakarításuk, nem vesznek részt az öngondoskodás formáiban és olyan alacsony a jövedelmük, hogy a nyugdíjuk valószínűleg nagyon alacsony lesz (28 %) b. a jövedelmük olyan mértékben származik a szürkegazdaságból (12 %), hogy a nyugdíjuk valószínűleg nagyon alacsony lesz. Az ebbe a két csoportba tartozók az átlagnál nagyobb arányban tervezik, hogy nyugdíj mellett is dolgozni fognak, ám az egészségi állapotukat rosszabbnak ítélték, mint a többiek.

31 Összefoglalás Az időskori öngondoskodás azokra a társadalmi csoportokra jellemző a legkevésbé, akiknek a leginkább szüksége lenne erre ahhoz, hogy az idős éveiket kielégítő anyagi körülmények között tölthessék. Ennek részben „objektív”– a jelenlegi anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a takarékoskodást – részben „szubjektív” okai vannak. Legfőbb ok az általános tájékozatlanság. Ha az érintetteknek pontosabb képe lenne arról, hogy mit várhatnak a nyugdíjrendszertől és az öngondoskodás lehetséges formáiról, akkor ma jóval kevesebben lennének kitéve az öregkori elszegényedés veszélyének.