Szíjártó Imre A blog mint a filmértés műfaja

Az előadások a következő témára: "Szíjártó Imre A blog mint a filmértés műfaja"— Előadás másolata:

1 Szíjártó Imre A blog mint a filmértés műfaja
Kulcsszavak: blog, filmes tematikájú blogok, mozgóképértés, filmértési stratégiák, mozgókép-pedagógia

2 Bevezetés - a blog mint a filmértés műfaja - a vizsgálat célja
A tematikus blogok befolyásolják a befogadói közösség tagjainak kulturális tájékozódását, filmválasztási szokásait és filmértését. A blog: a filmekről való beszéd nem szakmai indíttatású, közvetlen élményeken alapuló, az impresszionisztikus filmértés elmeit tartalmazó, nagy tájékozottságot feltételező, mozgékony műfaj. A hallgatók munkáiból ki lehet mutatni a filmes blogokban működtetett értelmezési stratégiákat. A továbbiakban indokoltnak látszik a felsőoktatásban tanuló diákok írásos munkáinak és filmekről való szóbeli megnyilvánulásainak vizsgálata. Cél: a blogok mozgóképértési stratégiái és a hallgatók ítélkezési rendje összekapcsolása.

3 A módszer, a források A módszer: szoros szövegolvasás.
A források. A blog gyűjtőfogalom: filmajánlók, hagyományos filmkritikák, ismertetők, kommentárok, közvetlen nézői benyomásokat összefoglaló naplók, rajongói ihletésű vagy ellenérzések diktálta írások, háttérinformációkat tartalmazó forgatási beszámolók. A források jellege: a források gyakorta nem értelmező-elemző-kritikai fórumként azonosítják magukat. A blog ellenkulturális jellegű műfaj, tehát nem domináns és nem preferált olvasatokkal szolgál.

4 Értelmezői stratégiák I-II.
Öntételezés és szöveghasználat „… egyszerű szemétfilm-rajongói lelkemet is megterhelte a sztori komplikáltsága, amely leginkább egy pusztában egyenesen menő autópálya bonyolultságához hasonlítható, vagy Kelemen Anna agyhullámainak sík vonalához.” A szöveg azonosításának stratégiái Gyakori a készülő filmekről szóló előrejelzés – az ismeretek filmgyári beszámolókból és előzetesekből származnak. Ennek hatásaként mutatható ki, hogy a hallgatók készülő, még forgatás előtt álló, tehát nemlétező filmekről akarnak írni. .

5 Értelmezői stratégiák III-V.
A film mint műfaj, művészeti ág és kifejezéskészlet azonosítása „… erre találták ki a mozit. Hogy magával ragadjon, hogy elszórakoztasson, mégha pár óránál tovább nem is tart a varázslat.” A cselekmény problémája Szinte valamennyi írásban felmondják a film cselekményét. Gyakori az ’egyszerű történet – rossz film’ összefüggés. Elemzői szerepek Az elemzők gyakorta vétik el az analitikus-értelmező álláspontot: „hogyan kellett volna a filmet másként megrendezni”, milyen hibák vannak benne stb.

6 Értelmezői stratégiák VI-VIII.
A szöveg és környezete problémája A Gázt! (Drive) című filmről, betűhív átírásban: „… minden jelenet fantasztikusan jól össze van vágva (köszönhető ez annak, hogy a forgatás idejére a lakásában vágták össze a filmet a még precízebb végeredményért).” A cím mint a film alapvető azonosítója Általánosnak mondható eljárás, hogy a címet elválasztják a filmtől, és önálló tényezőként értékelik. A másik vonulatot az „illik-e a cím a filmhez” kérdése alkotja. Elváráshorizontok „Te mennyire veszel el a filmélményben? 29% Tengermély szinten, jóformán hipnózisba kerülök. 38% Szeretem átélni minél jobban. Néha sikerül, néha nem. 11% A film nekem szórakozás, ilyen kérdések nem foglalkoztatnak.”

7 Összegzés az írások legalább annyira szólnak a filmekről, mint a szerző kulturális és személyes önmeghatározásáról az írások sok olyan értelmezői sablont mozgatnak, amelyek feltételezhetően az iskolai művészetoktatásból származnak (a „keretes szerkezet”, a művek az alkotók személyes élményeit közvetlenül fejezik ki, az alkotások a rendezők érzelmeinek kifejezését szolgálják, a néző azonosulási lehetőségeket keres a filmben, a filmek önmagukban léteznek, az elemzés megsérti a mű egész mivoltát „az elemzés mint belemagyarázás”) a film azonosítása a saját cselekményével, az ún. egyszerű cselekményű filmek leminősítése az elemzői szerepek bizonytalanságai az önreflexió hiánya, a nézői ítélkezés állandó felülvizsgálatának hiánya – a primér véleményalkotás előbbrevaló a szakértelemnél a szórakoztatás és az ún. komoly tartalmak elválasztása az alkotói megnyilvánulások (interjúk, önértelmezés-foszlányok) túlértékelése a filmekről szóló háttérinformációk (alkotói interjúk, a forgatásokról szóló beszámolók, előrejelzése) beemelése az elemzésbe