AZ ÓKORI HELLÁSZ.

Az előadások a következő témára: "AZ ÓKORI HELLÁSZ."— Előadás másolata:

1 AZ ÓKORI HELLÁSZ

2

3

4 Olümposz

5

6 Tudomány és bölcsesség
Zeusz Hermész Pallasz Athéné Kereskedelem Tudomány és bölcsesség Főisten

7 Szépség és szerelem istene
Árész Aphrodité Poszeidón Tengeristen Hadisten Szépség és szerelem istene

8 Olümpia

9 Az első napon nagyszabású trombitás bevonulás és eskütétel vezette fel a játékokat. A sportolók megfogadták, hogy tisztességesen versenyeznek, a bírák pedig, hogy mindent megtesznek e tisztességért, különösképp’, hogy nem fogadnak el ajándékot.

10 A második napon rendezték a pentathlont, a fogathajtást és ekkor tisztelegtek Pelposz király – a Peloponnésszosz – félsziget névadója, egyes források szerint az olümpiai játékok megalapítója – és Achilleus előtt – más források ugyanis az ő nevéhez fűzik e versengés létrehozását. A pentatlon volt a legösszetettebb versenyszám, amely futásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt.

11 A harmadik nap ököráldozattal kezdődött, majd ezen a napon zajlott a fiúgyermekek versenye. Az ókorban ugyanis máshogy ítélték meg a gyermeklétet. A fiatal uralkodóktól az ifjú sportolókig természetesnek vették a szellem és test fölényét. Egyik sem függhetett életkortól.

12 A sportszerető nézők a negyedik napban lelték legnagyobb örömüket: ekkor zajlott a legtöbb verseny. Az ókori olimpiák klasszikus versenyszámai a következők voltak: birkózás, ökölvívás, pankráció – ahol mindössze az ellenfél szemét volt tilos kinyomni -, a futás és a fegyveres futás. Az ötödik nap a teljes áhítat jegyében telt el: lakoma és ismételt áldozathozatal.

13 Aki pedig elsőként ért célba a sztadionban vagy épp talpon maradt ellenfelével szemben, az a játékok hatodik, záró napján olajágat, kótinosz-t kapott és egy márványszobrot Olümpiában. Nevén és győzelmének dátumán túl szülőföldjét is feltüntették az emlékműven, így a győzelem olimpikonnak és hazájának egyformán hozott dicsőséget. De csak a legjobbaknak. Az ókori olimpiákon ugyanis ismeretlen volt a dobogó fogalma: csak az első helyezettet értékelték.