Társadalmi ismeretek Társadalom- és gazdaságtörténet

Az előadások a következő témára: "Társadalmi ismeretek Társadalom- és gazdaságtörténet"— Előadás másolata:

1 Társadalmi ismeretek Társadalom- és gazdaságtörténet
Andragógia szak I. évfolyam

2 Kötelező irodalom: Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a 20. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Gyáni Gábor–Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest,

3 Ajánlott irodalom: Gunst Péter: Magyarország gazdaságtörténete Magyar gazdaságtörténet 2. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest , Valuch Tibor (szerk.) Magyar társadalomtörténeti olvasókönyv 1994-től napjainkig. Argumentum–Osiris Kiadó, 2004. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.

4 Vizsgakövetelmények:
Szóbeli vizsga: 14 tétel Vizsgázóként egy-egy tétel kifejtése 8-10 percben és néhány villámkérdés a további tételekből

5 1. kiegyezés létrejötte, jelentősége a magyar gazdaság és társadalom fejlődésében, a dualista állam jellemzői, a nemzetiségi kérdés (Az esetleges kiegészítésekhez elegendő a középiskolás (gimnáziumi) tankönyv megfelelő része) A magyarországi polgári átalakulást az évi áprilisi törvények alapozták meg, a szabadságharc leverését követően a polgári átalakulást megfogalmazó törvényeket már a Habsburg-abszolutizmus hajtotta végre, és ugyancsak ezek a törvények biztosították Magyarország birodalmon belüli nagyobb függetlenségét, amit viszont elvetett a Habsburg-ház centralizációs törekvése. A Habsburgok azonban külpolitikai okok miatt (krimi háború, olasz egység, német egység) nem tudták megvalósítani centralizációs elképzeléseiket (Bach-rendszer ). A magyar nemesség passzív ellenállással válaszolt a centralizációs tervekre.

6 Deák Ferenc fogalmazta meg 1865-ben híres „Húsvéti cikkékben” a magyar nemesség egy részének elképzeléseit: alkotmányos politikai berendezkedés elfogadását, valamint az állami függetlenség elvének részleges feladását. Az 1867-ben megkötött kiegyezés eredményeként létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, (OMM) dualista (kétközpontú) állam, ezt megelőzően lényegében Habsburg Birodalomként tartották számon az államot, aminek része volt a rendi jogait védő Magyarország is . Államformája: alkotmányos monarchia, de az uralkodó (Ferenc József) jelentős jogokkal bír továbbra is (pl. hadsereg) .

7 Mindkét államrész Ausztria (Lajtán túli területek) és Magyarország is önálló kétkamarás országgyűléssel rendelkezett, a kormány pedig a parlamentnek volt felelős. Az alsóház (képviselőház) képviselőit vagyoni és műveltségi cenzushoz kötött választójog alapján választották az arra jogosultak. A közös ügyek: hadügy, külügy, pénzügy 60-60 fős delegációk Az 1851-ben létre hozott közös vámhatár életben maradt, 10 évenként kellett megújítani, mindvégig megszavazták, tehát 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen külső vámhatárral elválasztott egységes piacot képezett. Az OMM a háborús vereség hatására 1918 őszén (október vége– november közepe) bomlott fel.

8 Az új államalakulat területe Bosznia–Hercegovinával együtt megközelítette 680 ezer km²-t, lakossága pedig 38 millió főt, ami az első világháborúig 50 millió főre emelkedett. A török megszállás alól felszabaduló Bosznia-Hercegovinát 1878-ban szállták meg az OMM csapatai (okkupáció), 1908-ban a Monarchiához csatolták (annexió) Ebből a területből Magyarországé 325 ezer km² (Horvátországgal együtt), népessége 21 millió fő volt az I. világháború előtti években. Európa második legnagyobb területű, és harmadik legnépesebb állama jött létre. Európai hatalmi tényezővé vált népessége és területe alapján (Oroszország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia ).

9 A gazdasági fejlődés számára kedvező lehetőségek: a egységes nagykiterjedésű és népes piac, változatos természeti tájak, sokféle nyersanyag, jelentős agrártermelés. Az ipari forradalom kibontakozása a XIX. század közepétől a XX. század elejéig. A gazdasági fejlődés részben módosította a korábbi területi fejlettségi különbségeket, de továbbra is az osztrák és cseh területek maradtak a legiparosodottabbak. Magyarország viszont erőteljesen igyekezett felzárkózni, Budapest Bécs versenytársává vált. Egészen az I. világháborúig a Monarchiában élő nemzetiségek alkalmazkodtak az államkeretekhez, az államon belül igyekeztek törekvéseiket megvalósítani, érdekeiket érvényesíteni.

10 A centripetális (az államkeretet összetartó erők) erősödtek meg az OMM belül, vagyis a nemzetiségi mozgalmak vezető politikusai inkább a Monarchián belül próbáltak meg kedvezőbb feltételeket kiharcolni magunk számára, a törvényi lehetőségeket kihasználva. A centrifugális (az államkeret szétfeszítését célzó) politikai-nemzetiségi mozgalmak inkább csak a századforduló után erősödtek meg, amikor már az európai hatalmi politika már a Monarchia felbomlasztására törekedett. Az infrastruktúra kiépülése, felgyorsult (vasútépítés 1864-ben 2 ezer km hálózat, 1913-ban már 22 ezer km) A vasútépítések részben átrendezik a településhierarchiát, egyes települések kiemelkednek, vasúti csomóponttá válnak (Békéscsaba) folyószabályozások, (a Tisza és a Körösök vidéke), útépítések

11 Az állami és kulturális élet területén egyszerre érvényesültnek a liberalizmus alapelvei és a nemzeti szempontok . Pl. Modern, európai értelemben is előremutató a népiskolai oktatást szabályzó évi 38. törvény. Az Eötvös József által kidolgozott törvényben érvényesülnek a korabeli liberalizmus alapelvei: a szabad iskolalapítás, a tanítási nyelv megválasztása stb. A hatosztályos népiskola bevezetése, a tankötelezettség a 12., illetve a 15. éves korig, szabályozta az iskolák felügyeletét és a tanítóképzést is. A törvény végrehatására azonban nem ügyeltek, így a falusi gyerekek többsége csak 2-3 évet járt iskolába, de az írni-olvasni tudók aránya jelentősen emelkedett az I. világháború előtti évekig. A kiegyezés körüli években a hat éven felüli népesség egyharmada tudott írni-olvasni, körül pedig már kétharmada.

12 Az 1868. évi 44. törvény – Nemzetiségi törvény
Az egy politikai nemzet (magyar) elve alapján állt, „oszthatatlan magyar nemzetet képez, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja . (1920 után a szomszédos államok is hasonló elvet fogalmaztak meg, az államalkotó nemzet fogalmát.) A törvény liberális jellegű, széles körű nyelvhasználatot biztosított a közigazgatásban, az egyházi és egyesületi élet terén, de területi autonómiára nem adott lehetőséget. (Mai politikai párhuzamok a szomszédos államokban: nyelvtörvények, autonómiaellenes törekvések)

13 A dualizmus évtizedeiben a nemzetiségi törvény rendelkezéseit nem minden esetben hajtották végre, megfigyelhető egyfajta szigorodás a magyar nyelvhasználat térhódítására. Az évi 27. törvény, („Apponyi-féle oktatási törvény”) a magyar nyelv oktatását szabályozta, a nem magyar ajkú gyermekeknek is meg kellett volna tanulniuk elfogadhatóan magyarul az elemi iskolában. (Az államnyelv elsajátítatásának kérdése napjainkban is jelen van a szomszédos országokban, egyes politikusok szerint a kisebbségi magyarok nem tudják jól az állam nyelvét (Szlovákia, Ukrajna-Kárpátalja, stb.) A Monarchia államkerete a kultúrák cseréjét is jelentette, pozitív értelemben vett multikulturális jelleg .

14 2. A polgárosodással együtt járó demográfiai változások , demográfiai fogalmak, a dualizmus kori magyarországi településhálózat néhány jellemzője. (Gyáni G.–Kövér Gy. 37–65. o.) 1. Egy-egy állam, térség demográfiai arculatát, a gazdasági és társadalmi fejlődés állapotán, illetve az egészségügyi ellátás fejlettségén és igénybevehetőségén túl számos egyéb tényező (vallási, mentális) is befolyásolja. A magyarországi népesség demográfiai állapotáról a tízévenkénti népszámlálások adnak szélesebb körű tájékoztatást, 1869-től, de leginkább az évi népszámlálástól használható az említett adatbázis.

15

16

17 Demográfiai fogalmak:
Korfa: egy háromszög alakú grafikon, a vízszintes része (talpazata) jelzi az adott település vagy állam népességének nemek szerinti megoszlást, illetve a nemek lélekszámát, míg a függőleges része az egyes korcsoportokat, illetve az egyes korcsoportokhoz (évjáratokhoz) tartozók lélekszámát. A szabályos korfa közelítően háromszög alakú, jelzi a fiatal népesség sokaságát, a középkorúak mérsékelt, illetve az időskorúak nagy arányú fogyását. A korfán találhatunk ún. bemetsződéseket, amit főként hirtelen változok okozhatnak (háborúk, járványok, migráció) - ezeket elemezni kell, és a kiváltó okokat felkutatni. (Lásd az előző két dia!)

18 Természetes szaporodás: a születések és a halálozások közötti különbség. Ha a születések száma meghaladja a halálozásokét, akkor természetes szaporodásról beszélünk, ha a halálozásoké magasabb, akkor viszont természetes fogyásról. (Magyarországra 1981 óta a természetes fogyás a jellemző, és az európai államok többségére is az utóbbi évtizedekben.) A harmadik tényező, amelyik meghatározza a demográfiai viszonyokat a migráció (vándorlás) . Demográfiai átmenet: A demográfiai folyamatoknak is lehet helyi (települési) térségi-területi vagy akár regionális sajátossága is, ami az évtizedek, évszázadok során alakul ki. Ezek a demográfiai szokások, sajátosságok meg is változhatnak, ilyen egy másik fejlődési régió demográfiai szokásainak átvétele is. Ilyen változás a pl. a születésszám általános csökkenése Magyarország esetében is, a nyugat-európai tendenciák részleges és fokozatos átvétele. Vannak olyan időszakok (periódusok), amikor mindkét demográfiai jellemző a hagyományos és az átvett is egyidejűleg jelen van .

19 Demográfiai olló: a hagyományos társadalmakra jellemző bizonyos periódusokban, amikor a születésszám ugyan valamelyest csökken, de az egészségügyi ellátás következtében a halandóság is csökken, ami összességében népességnövekedéssel (természetes szaporodással) járhat. (Pl. Magyarország a dualizmus időszakában) Bizonyos esetekben akár demográfiai robbanás is bekövetkezhet – a születésszám magas marad, a halálozási arány pedig az említett okok miatt csökken. (Pl. Afrika, Arab-világ, Ázsia stb. a XX. század második felétől)

20 A települési, térségi demográfiai folyamatok feltárásának egyik módszere az ún. család rekonstrukció: az anyakönyvek alapján próbálják meg a családokat rekonstruálni, házasságkötés, születés, újraházasodás, halálesetek stb. A történeti demográfiai évkönyvek sokaságát állították össze Magyarországon is a KSH szakemberei (Dányi Dezső, Dávid Zoltán) Magyarországon 1895-től folyik polgári anyakönyvezés, a korábbi időszakra az egyházi (felekezeti) anyakönyvek nyújtanak tájékoztatást, tehát a családtörténetek tanulmányozásához elengedhetetlen az egyházi anyakönyvek igénybevétele.

21 A gazdaságtörténészek, demográfusok a XIX- XX
A gazdaságtörténészek, demográfusok a XIX- XX. századi demográfiai trendek (házasságkötés ideje, gyakorisága- nupcialitás, illetve a házas termékenység - fertilitás) alapján megpróbáltak meg a térségi-területi jellemzőket kialakítani. John Hajnal a Szentpétervár –Trieszt vonalat rajzolta meg választóvonalként. Ettől nyugatra relatíve magas (25 éves kor feletti) a nők házasodási kora, és viszonylag magas (10% fölötti) az egyedül élők aránya (Single) , míg a „vonaltól keletre” alacsonyabb (18-20 évkörüli) a házasodási kor, és minimális az egyedül maradók aránya. Ebben a rendszerben Magyarország az átmeneti zónába tartozik a nyugat-európai és kelet-európai jellemzőket egyaránt tükrözi.

22 A magyarországi településhálózat sajátos vonásai: a dualizmus időszakában
A XIX. század második felében végbement gazdasági fejlődés átalakította Magyarország települési hierarchiáját is . Beluszky Pál szerint: Budapest – a Kárpát-medence központja, mellette 10 regionális centrum alakult ki (Pozsony, Zágráb, Kolozsvár, Szeged, Kassa, Debrecen, Temesvár, Pécs, Arad, Nagyvárad). A közigazgatási hierarchiában is részben tükröződött a települések gazdasági-közlekedési szerepe, vagyis a települési (helyi) gazdasági erő hatással volt a közigazgatási besorolásra is .

23 A települési közigazgatási struktúra:
törvényhatósági jogú városok (thj): a legjelentősebb, a korábban többségében szabad királyi városok alakultak át thj városokká, így Budapest székesfőváros, a történelmi múlt (Kolozsvár, Pécs, Pozsony, Debrecen, Selmecbánya, Kassa, Szeged stb.) mellett fejlődő népesebb városok (Hódmezővásárhely, Kecskemét,Miskolc, Nagyvárad) is megkapták e címet. rendezett tanácsú városok : azok a népesebb , illetve sok száz éves városi hagyománnyal rendelkező települések , amelyek 1az évi közigazgatási reform után is vállaltak a városi közigazgatás költségét (Esztergom, Eger, Gyula, Szolnok stb.) Az alföldi mezővárosok egy része pl. (Békéscsaba, Szarvas, Orosháza, Csongrád stb.) nem vállalta a költségeket, így községi jogállásúak lettek a dualizmus időszakában, míg pl. a nagykun városok (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve vállalták az igazgatási költségeket, így megőrizhették városi jogállásukat.

24 „Mezőváros” közigazgatási fogalomként nem létezett 1876 után
„Mezőváros” közigazgatási fogalomként nem létezett 1876 után. Társadalom- és településtörténeti szempontból a mezővárosok közé soroltuk azokat az alföldi településeket, amelyek nagy határral (10 ezer ha) rendelkeztek, népességük pedig felül múlta 10 ezer főt. Lakosainak egy része (akár harmada-negyede) pedig külterületen, tanyákon élt, és a foglalkoztatásban jelentős szerepe volt a mezőgazdaságnak . A városi funkciót (piac, oktatás, igazgatás stb.) jelentős részét is ellátotta lakossága számára. A mezőváros említett értelmezése Erdei Ferenc írásai nyomán került a köztudatba az 1930-as évek végén. A mezővárosok között tehát nagyközségi és rendezett tanácsi jogállásút egyaránt található.

25 A közigazgatási hierarchia alsóbb részén találjuk a községeket, az önálló községi igazgatást kiépíteni tudó népesebb települések a nagyközségek. A községi szervezet fenntartását több, főként kisebb lélekszámú település közösen látta el: kisközségek Az évi 18. tc. a községi törvény alapján minden egyes magyarországi területnek ( pl. puszták), valamelyik községhez (városhoz) kellett tartoznia. Közigazgatásilag Magyarország 63 vármegyére és Fiume városára tagolódott a dualizmus kori megyerendezés után, ehhez jött még 8 horvátországi vármegye. A vármegyék pedig járásokra tagolódtak.

26 3. Az Osztrák–Magyar Monarchia (OMM) etnikai és felekezeti viszonyai – multikulturalitás és az asszimiláció problémái (Gyáni G.–Kövér Gy. 127–147. o.) Az OMM etnikailag és felekezetileg sokszínű államalakulat volt, a Habsburg uralkodók az évszázadok folyamán különböző országokat, országrészeket szereztek meg, ezért alakult ki az említett sokszínűség. A németek voltak a Monarchiában legtöbben: Az osztrák örökös tartományok (Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország (mintegy 6,5 millió), illetve a történelmi Csehországban, szudétanémetek (3 millió fő) , végül a történelmi Magyarország területén (Szászföld, Bánság-Bácska, Dél-Dunántúl, Szepesség) is közel 2 millió német élt

27 Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi megoszlása 1880–1910
(ezer fő) % Német 9.963 26,4 11.987 24,2 Magyar 6.445 17,1 10.050 20,3 Cseh 5.181 13,7 6.436 13,0 Szlovák 1.864 5,0 1.968 4,0 Szerb-horvát 2.916 7,7 3.528 7,6 Szlovén 1.141 3,0 1.253 2,5 Lengyel 3.239 8,6 4.948 10,0 Ukrán 3.149 8,3 3.991 8,1 Román 2.596 6,0 3.224 6,5 Olasz 669 1,7 768 1,6 Egyéb 623 1.090 2,2 Összesen 37.786 100,0 49.263

28 A magyarok csaknem teljes egészében a történelmi Magyarország területén éltek: A Kárpát-medence középső alföldi részén, a Dunántúlon, illetve a Székelyföldön éltek legnagyobb arányban. A csehek: a történelmi Csehország, Morvaország és Szilézia területén, és jelentős volt a bécsi cseh kolónia is. A szlovákok a történelmi Magyarország északi (felvidéki) részén, illetve jelentős szlovák közösségek alakultak ki a XVIII. századi telepítések eredményeként az Alföldön is, különösen Békés és Csanád megyében, illetve a Bácskában. A XIX. század végén Békéscsaba volt a legnépesebb Kárpát-medencei szlovák település. A szerbek többsége: Dél-Magyarországon (Bácska. Bánság) és Horvátország területén a Habsburgok által létrehozott egykori határőrvidéken, illetve Bosznia-Hercegovina területén élt.

29 Horvátok: Horvátország területén, Dalmáciában és az Adria-tenger partvidékén, kisebb számban Magyarországon többek között a Bácskában és a nyugati határszélen Vas és Sopron megyében éltek. Többnyire a horvátokhoz számítják a római katolikus délszlávokat (bunyevác, sokác) is. Szlovének: A mai Szlovénia, vagyis a monarchiabeli Krajna tartományban. Lengyelek, ukránok: Galícia tartományban vegyesen élt a két népcsoport, éles nemzetiségi ellentétek alakultak ki közöttük. A lengyelek kulturális központja Krakkó volt, az ukránoké Lemberg (Lvov) .

30 A románok legtöbben a történelmi Magyarországon (Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban) éltek, de Bukovinában is jelentős volt a román lakosság. Az olaszokat főként Dalmáciában találjuk. Az egyéb kategóriában szerepelnek a bosnyákok, akik Bosznia-Hercegovinában éltek, nyelvük délszláv, a szerbhez és a horváthoz hasonló, de számos török szóval is bővült, vallásuk muzulmán. A török uralom (XIV- XIX. század) alatt muzulmánná lett délszlávok, akik anatóliai népelemekkel keveredtek a századok folyamán.

31 Az Osztrák –Magyar Monarchia nemzetiségei (1910)

32 Magyarország nemzetiségei a XX. század elején

33 Magyarország lakosságának nemzetiségi megoszlása 1880 - 1910
(ezer fő) % (%) Magyar 6.404 46,6 9.945 54,5 Német 1.871 13,6 1.904 10,4 Szlovák 1.855 13,5 1.946 10,7 Román 2.403 17,5 2.948 16,1 Ruszin 353 2,6 464 2,5 Horvát* 640 4,6 199 1,1 Szerb - 546 3,0 Egyéb 224 1,6 313 1,7 Összesen 13.750 100,0 18,265 A népszámlálások során a lakosság anyanyelvére kérdeztek rá, tehát szinonim fogalomként használja a táblázat anyanyelv-nemzetiség *1880-ban a szerbeket és a horvátokat együtt mutatták ki

34 A magyar anyanyelvű népesség növekedése 1880 és 1910 között tehát több mint 3,5 millió fő – vagyis a magyarok mintegy egyharmaddal lettek többen. A magyar népesség aránya a történelmi Magyarország területén (Horvátország nélkül) 47%-ról 55%-ra emelkedett. Ez részben a relatíve magas természetes szaporodásnak köszönhető, de ennél is nagyobb jelentőségű a nem magyar ajkú népek asszimilációja. Az asszimiláció (hasonulás, hasonlóvá válás, beolvadás) etnikai értelmezésben az folyamat, amikor egy etnikum (nemzetiség) egy másikba olvad be, vagyis átveszi annak nyelvét és részben szokásait , hagyományait is, és a másik etnikumhoz (nemzetiséghez) tartozónak érzi, vallja magát.

35 Az asszimiláció lehet természetes és mesterséges
Az asszimiláció lehet természetes és mesterséges . Ez utóbbi esetben az államhatalom erőteljes beavatkozására is sor kerülhet (oktatáspolitika). A magyar történészek és a szomszédos államok szakemberei ellentétesen ítélik meg a dualizmus évtizedeinek magyarországi asszimilációs folyamatait. A magyar történészek (Katus László, Hanák Péter) szerint ugyan kimutatható egy kisebbfajta állami beavatkozás az asszimiláció erősítésére , főleg az oktatás területén, de az elmagyarosodás az említett időszakban főként önkéntes volt, nem magyar ajkú népek saját elhatározásukból váltak magyarrá, főként azokon területeken, ahol a magyarokkal éltek együtt.

36 A leginkább magyarosodó nációk, a németek és a szlovákok voltak, akik hasonló vallási (római katolikus és evangélikus) és kulturális hagyományokkal rendelkeztek. Jelentős mértékű volt a zsidóság magyarosodása is. Magyarországon nem volt hagyománya annak, hogy a zsidóságot népcsoportként tartsák számon, csak felekezetként (izraelita vallás) vették számba. A zsidóság főként a dualizmus kori liberális magyarországi politikai és gazdasági rendszer elfogadása miatt vállalta a magyarrá válást. Az OMM tartományaira és Magyarországra is jellemző volt a multikuturalitás, több nyelvű és kultúrájú, illetve felekezetű népesség többnyire békés együttélése, egymásra hatása. Ez legtöbbször egy-egy kisebb térségben vagy egy-egy településen valósult meg.

37 Magyarország felekezeti megoszlása 1910-ben (Horvátország nélkül)
Lélekszám (ezer fő) % Római katolikus 9.010 49,3 Görög katolikus 2.008 11,0 Református 2.604 14,3 Evangélikus 1.307 7,1 Görögkeleti 2.334 12,8 Unitárius 74 0,4 Izraelita 911 5,0 Egyéb 17 0,1 Összesen 18.265 100,0

38 A magyarországi vallásfelekezetekhez különböző ajkú népcsoportok tartoztak, a Kárpát-medence területén volt egyebek mellett a nyugati (római katolikus) kereszténység és a bizánci (ortodox) kereszténység találkozási pontja, határa. A római katolikus egyfajta egyesítő vallás volt, közéjük egyaránt tartoztak magyarok, németek, szlovákok, horvátok Az evangélikus hívek is hasonlóképpen több náció között oszlottak meg: németek, szlovákok és magyarok. Az ortodox egyházból a XVII-XVIII. században kiváló és a római pápa vezető szerepét elfogadó görög katolikusok a ruszinok, a románok és kisebb részben a magyarok közül kerültek ki.

39 Az ortodox (görögkeleti) egyház részben nemzeti jellegű volt
Az ortodox (görögkeleti) egyház részben nemzeti jellegű volt. A szerbek teljes egészében, míg a románok többsége tartozott közéjük, de kis számban görögök is voltak közöttük. A református és az unitárius egyház is nemzeti jellegű, híveinek csaknem teljes egésze magyar ajkú volt. Unitáriusok többsége Erdélyben élt. Ez az egyetlen magyar alapítású felekezet (Dávid Ferenc Kolozsvár, 1568). A modernizáció a zsidóságot sem hagyta érintetlenül, 1868-tól neológ (reform), ortodox (a vallási hagyományokat szigorúan megőrző és kettő közötti, status quo ante hitközségeket egyaránt találunk.

40 4. A dualizmuskori magyar társadalomfejlődés néhány kérdése – középosztály, mobilitás és fixáció
(Gyáni G.–Kövér Gy. 148–165. o.) A gazdasági és társadalmi átalakulás már a szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszakban megindult, de a kiegyezés után vett erőteljesebb lendületet. A korábbi feudális (rendi) társadalmi berendezkedés modernizációja ment végbe Magyarországon is, mégpedig úgy, hogy a korábbi időszakra jellemző társadalmi csoportok (arisztokrácia, dzsentrik) is megőrizték befolyásukat, társadalomformáló képességüket. .

41 Gondolkodásuk, életvitelük, társadalom-felfogásuk erősen hatott a feltörekvő társadalmi csoportokra.
(Ez kelet-közép-európai sajátosság, hasonlóság a porosz, az osztrák, a cseh és a lengyel fejlődéssel, természetesen különbözőségek is kimutathatók ) A társadalmi tagozódás: I. Felső réteg: feudális eredetű: arisztokrácia és részben a dzsentri réteg, felsőpapság új polgári eredetű: vállalkozók, tőkések, - gazdasági erejük és részben társadalmi befolyásuk is emelkedő

42 II. Középrétegek, középosztály:
A társadalmi hierarchia középső részén elhelyezkedő csoport, amelyik igyekszik kiegyenlíteni a társadalom két pólusa közötti feszültséget. Az ún. középosztály (vállalkozásából vagy állami és magán alkalmazásból) származó jövedelméből átlagosan vagy annál magasabb szinten képes eltartani önmagát és családját, megfelelő érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, magatartása, életvitele mintául szolgál a társadalom alsóbb feltörekvő rétegei számára.

43 A középosztály esetében is megkülönböztethető a felső és az alsó középosztály
tradicionális középosztály: felső: államhivatalnokok, katonatisztek, értelmiségek, egyetemi és középiskolai tanárok alsó: tanítók, kishivatalnok, a birtokos, az önmagát és családját is eltartani képes parasztság, önálló iparosok stb. Polgári középosztály felső: szabadfoglalkozású értelmiségiek, gazdasági szakemberek a versenyszférában, kisebb vállalatok tulajdonosai alsó: önálló iparosok, kereskedők, gyári munkavezetők stb. Képzettségük, életmódjuk, gondolkodásuk, felekezeti-kulturális hagyományuk különbözteti meg őket egymástól.

44 A dualizmus kori magyarországi középosztály sokszínű, nemzetiségi és felekezeti vonatkozásban, de kulturálisan és ideológiailag is. Egy ideig közös volt az erős magyar nemzettudat, de később a XX. század elejétől ez az egység felbomlik, és a középosztály tagjainak sorában megfogalmazódnak olyan követesések is, amelyek az ország demokratizálását tűzik ki célul, pl. általános választójog, társadalmi reformok .

45 A középosztály megosztottsága már a dualizmus időszakában tetten érhető, a két világháború közötti időszakban pedig el is mélyül. Az egyikmegosztó központi kérdés: az ún. „zsidókérdés”, vagyis a magyarországi zsidóság szerepe a hazai gazdasági és kulturális életben. A másik a társadalmi haladás kérdése, a politikai demokrácia tovább fejlesztésének kérdése, a dzsentri életmód átvételének igénye, illetve elutasítása. A harmadik pedig, a nemzetiségi kérdés, a magyarság szerepe a Kárpát-medencében.

46 A modern kori társadalmi mozgások, a társdalomban végbe menő folyamatok:
társadalmi mobilitás: (mozgás) az a jelenség, ahol két makro-szerkezeti időpont között az egyénnek vagy csoportoknak az elmozdulása. Ha változás két generáció esetében számottevő, akkor intergenerációs mobilitás, ha egy generáción belül megy végbe intragenerációs mobilitás. Pl. Egy munkáscsaládból származó fiatalból értelmiségi válik (intergenerációs), ha egy munkás maga válik értelmiségivé inteagenerációs. A mobilitás elmélete a makroszerkezeti egységeket tekinti adottnak, és a kettő közötti egyéni és csoportos elmozdulást vizsgálja, ha csak az egyén mozog: egyéni mobilitás, ha az egész csoport mozog, akkor csoportos.

47 A társadalmi fixáció (megállapodás, rögzülés): az egyént veszi alapul, és azt vizsgálja, hogy az egyén életpályája születésétől fogva hogyan rendeződik bele a körülötte levő változatlan vagy változó társadalmi szerkezetbe. A társadalmi mobilitás szempontjából nagyon fontos az iskola, az iskolarendszer, mennyire képes a mobilizálódást elősegíteni, illetve a fixációt kedvezően befolyásolni.

48 A polgári Magyarország oktatási rendszerét a liberális elveknek megfelelően rendezte az évi oktatási törvény elemi népiskola (6 évfolyamos) polgári iskola felsőkereskedelmi iskola (3 évfolyamos) óvónő- és tanítóképzők (2, illetve 5 évfolyamos) 8 osztályos gimnázium reáliskola (4 évfolyamos) A továbbtanulás (diploma) szempontjából a hagyományos gimnázium és reáliskola bírt jelentőséggel, mivel ezek az iskolatípusok adhattak csak érettségi bizonyítványt, ami az egyetemi és főiskolai diploma alapfeltétele volt.

49 5. A dualizmus kori magyarországi agárátalakulás és agrárfejlődés sajátosságai
(Kaposi Z. 176–182., 227–238. o ) 1. A földtulajdonviszonyok alakulása a jobbágyfelszabadítás után. Az évi áprilisi törvényeknek megfelelően az évi úrbéri pátens (rendelet) szabályozta a jobbágyfelszabadítást A jobbágyfelszabadítás végrehajtása mintegy két évtizedig elhúzódott. A részletszabályozás azonban kedvezőtlenebbé tette a törvényt a jobbágyok számára, mint az évi áprilisi törvények szelleméből fakadt.

50 A parasztság tulajdonába került a termőföld kb. 40-45%-a
A parasztság tulajdonába került a termőföld kb %-a. Az egykori jobbágyok mellett a korábbi szabadparaszti rétegek (jászok, kunok, hajdúk) is benne foglaltatnak az említett arányban. A földtulajdon polgári átalakítása bonyolult folyamat volt, leginkább csak a telki állományra terjedt ki, pl. az ún. kertészközségek, telepítvényes falvak megváltására nem vonatkozott , azokat egy későbbi (az évi XXII. tc.) törvény szabályozta, és önmegváltás volt, nem vonatkozott ezekre a földekre az állami kármentesítés (Csanádapáca, Újkígyós) .

51 A nagybirtokrendszer is tehát fennmaradt, és mintegy évszázadon keresztül, tehát 1945-ig a magyarországi társadalmi-politikai küzdelmekre rányomta bélyegét. A „földhiány”kérdése és ennek elméleti és gyakorlati megoldása egy évszázadon keresztül a belpolitikai élet meghatározó kérdése maradt. A földbirtokosok állami kárpótlást kaptak egykori úrbéres földjeikért (jobbágytelkeikért), amit részben megmaradt birtokaik korszerűsítésére használhattak fel.

52 A földbirtokosoknak nem maradt elég pénzük a bérmunkára, ezért különféle járadékformát alkalmaztak (napszám, részes munka stb.) Keleti Károly korabeli statisztikus szerint 1851 és 1867 között a szántó, a kert és a rét aránya növekedett a legnagyobb arányban, míg a hasznosítatlan területeké csökkent. A gabonafélék túlsúlya és viszonylag magas állatsűrűség jellemezte a gazdaságokat a kiegyezés körüli években.

53 1867 körül Magyarország népességének 4/5-e élt a mezőgazdaságból, és az export jelentős része is ebből az ágazatból származott. A kiegyezés után az OMM külső vámhatára kedvező értékesítési lehetőséget teremtett a magyarországi mezőgazdaság számára, vagyis biztos piacot teremtett. Az egyik sikerágazata lett a dualizmuskori gazdaságnak, de emellett számos nehézséggel is kellett megküzdenie. Pl. az alföldi mezővárosok infrastruktúrájának kiépülése (oktatási intézmények, kórház, városháza) is a dualizmus időszakára esett, a mezőgazdaságból származó jövedelem egy része tehát a teremélési helyen is éreztette kedvező hatását.

54 Az 1867 és 1914 közötti évtizedekben a szántó részaránya tovább emelkedett ben 34,7%-ról 1913-ban 45,5%-ra A korlátolt forgalmú birtokok (közbirtokossági földek, hitbizományok) jelentős részét, több mint harmadát foglalták el a termőföldterületnek, ez is hátráltatta a termőföldtulajdon kedvezőbb megoszlását, mivel nem lehetett szabadon értékesíteni, tehát konzerválta a korábbi birtokszerkezetet.

55 A magyarországi agrárfejlődés jellemzője, hogy egymás mellett élt és gyarapodott vagy éppen tönkrement a nagybirtok és paraszti birtok, de jelentős társadalmi feszültség is felhalmozódott (agrárszocialista mozgalmak). Ez utóbbi központja a Délkelet-Alföld, a Viharsarok (Békés, Csanád és Csongrád megye) volt. Az ágazat (a nagybirtok) korszerűsítését a megváltási járadék mellett az új hitelezési formák, jelzálog-hitelezés is segítette, de elterjedt a nagybirtok bérbeadása is.

56 A magyar mezőgazdaság üzemstruktúrája 1895
Birtokcsoport (kat. hold) Darab (ezer) Részesedése az összes birtokból (%) Elfoglalt arány a termőterületből (%) 1-5 1280 53,6 5,8 5-20 844 35,3 23,6 20-50 205 8,6 16,3 50-100 36 1,5 6,6 20 0,8 15,4 1000- 4 0,2 32,3

57 A paraszti társadalom differenciálódása:
Birtokos paraszti rétegek: a társadalom közel 40%-át jelentik családtagjaikkal együtt, e rétegen belül is erős a differenciálódás: Az 5–100 hat. holddal rendelkező paraszti birtok a termőterület majdnem felét foglalta el nagygazdák: középparasztok: törpebirtokosok: földnélküliek: agrárproletárok: (béresek, cselédek, summások)

58 6. A két világháború közötti időszak (Horthy-korszak) politikai berendezkedése, demográfiai viszonyai és szociálpolitikája (Gyáni G. – Kövér Gy. (177–185., 307–341. o.) 1. Horthy-korszak: március 1.–1944. március 19. Horthy-rendszer (Horthy Miklós kormányzóvá választásától – az ország német megszállásáig) – egyes korábbi történeti munkák augusztus 1. és 1945 április 4. közötti időszakot jelölik – Tanácsköztársaság bukásától a II. világháború magyarországi befejezésig. az ország korlátozott szuverenitását június 4.-én a trianoni békeszerződés aláírásával nyerte le, de békeszerződés, főként a honvédelem terén korlátozásokat tartalmazott, és Magyarországot jóvátétel fizetésére kötelezte.

59 Magyarország államformája továbbra is alkotmányos monarchia maradt, a királyi trón betöltetlen, az államfői tisztet pedig Horthy Miklós töltötte be kormányzóként (Két királypuccs: IV. Károly sikertelen visszatérése 1921 áprilisában, októberében) – külpolitikai okok miatt lehetetlenné vált a Habsburg uralkodók visszatérése A parlamentnek felelős kormány irányította az országot, a klasszikus értelemben vett ellenzék azonban alig tudott befolyást gyakorolni az ország életére, a cenzusos választójog megmaradt, és előfordult, hogy a demokratikus is jogok vagy a polgári jogegyenlőség is sérült

60 Pl. a numerus clausus (zárt szám) – 1920. évi XXV. tc
Pl. a numerus clausus (zárt szám) – évi XXV. tc. A magyarországi nemzetiségek és népfajok számarányuknak megfelelően vegyenek részt a felsőoktatásban (A zsidóság ellen irányult , részben a zsidó értelmiség nagyobb arányú részvétele a Tanácsköztársaság irányításban, részben az elszakított területekről Magyarországra menekült értelmiségiek elhelyezkedési esélyeinek javítására) ban nemzetközi nyomásra megszüntették. A numerus clausus alkalmazására számos országban a XX. században hosszabb-rövidebb ideig sor került, törvényi szabályozás nélkül is pl és 1963 között pl. Magyarországon ismét alkalmazták ezt az elvet, a diákokat társadalmi (osztály) helyzetük alapján vették fel a felsőoktatási intézményekbe. Előny: munkás-paraszt származás, kizáró ok pl. a szülők politikai múltja vagy a Horthy-rendszerben betöltött szerepe.

61 A Tanácsköztársaság miatt a magyarországi kommunista mozgalmat illegalitásba kényszerítették, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP) egyezséget kötött Bethlen István miniszterelnökkel (Bethlen–Peyer-paktum), amelyben elismerték a párt legális működését, parlamenti képviseletét, az MSZDP pedig lemondott néhány radikális követeléséről, és az állami alkalmazottak, vasutasok beszervezéséről, de más társadalmi csoportok körében a szakszervezetek érvényesíthették érdekvédő tevékenységüket. A korszak hivatalosan önmagát ellenforradalmi rendszernek nevezte, a Tanácsköztársaság internacionalizmusára és materializmusára válaszul nacionalista vagy nemzeti politikát folytatott – „keresztény-nemzeti kurzus”

62 Magyarország 1920 után rendkívül kedvezőtlen külpolitikai környezetbe került az ún. „kisantant gyűrű” vette körül – 1920/21-ben hozta létre Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia a Magyarország elszigetelésére, a magyar területi követelések megakadályozására, egyedül Ausztria irányába volt „átjárás „Európa nyugati részébe. 1921 decemberében tartották meg az ún. soproni népszavazást, aminek eredményeként a város és néhány környékbeli falu a Magyarországhoz való tartozás mellett foglalt állást – „civitas fidelissima” leghűségesebb magyar város. A népszavazást követően lassan javulásnak indult az osztrák–magyar viszony, ezzel csökkent Magyarország elszigeteltsége.

63 I. A trianoni békeszerződés eredménye:
az új államkeret a „trianoni (mai) Magyarország”: T.: 93 ezer km² N: = 7,6 millió fő (1910), a lélekszám 1920-ra 8,0 millióra emelkedik, oka a magyar népesség menekülése az elcsatolt a területekről, ez közel 400 ezer főt érintett. A menekültek évekig vagonokban laktak, csak az 1930-as évek középen rendeződött helyzetük, jutottak lakáshoz A történelmi Magyarország felosztása a trianoni békeszerződés alapján (1920. június 4.) A Horthy-korszak kormányainak egyik fő törekvése az igazságtalan trianoni békeszerződés revíziója, felülvizsgálata, teljes revízió vagy magyarlakta területek visszaszerzése.

64 A választási rendszer:
A magyar Országgyűlés 1926-tól ismét két kamarás lett, ekkor állították vissza a Felsőházat: születési jogon a felső arisztokrácia, az egyházak vezetői, az érdekképviseletek és a kormányzó kinevezése alapján Alsóház: képviselőház, - a képviselők választása A vagyoni és műveltségi cenzus érvényben maradt: az össznépesség 20–40%-a rendelkezett választójoggal, Nyugat-Európában, ahol az általános választójogot elfogadták a lakosság 45–65%-a rendelkezett választójoggal A képviselőválasztás vegyes (egyéni és listás) rendszerben zajlott. Sok helyen (vidéki térségekben) megmaradt a nyílt szavazás intézménye, titkos szavazás pl. Budapest és környéke, törvényhatósági jogú városok

65 A parlamenti váltógazdaság hiánya jellemző a korszakra: a kormánypártoknak nincs igazi alternatívája: A kormánypártok: Egységes Párt , NEP (Nemzeti Egység Pártja) a szavazatok 55–60%-át szervezték meg, így a kormányalakítás biztos volt. Ezek a pártok szélesebb társadalmi rétegeket igyekeztek maguk mellé állítani ( kistulajdonosok, értelmiség, birtokos paraszti réteg). Ellenzék:relatíve erőtlen: MSZDP Magyarországi Szociáldemokrata Párt: munkások, baloldali értelmiségek Független Kisgazdapárt ban az Egységes Pártból vált ki (Békési program) önálló birtokos paraszti érdekképviselet. Különféle nyilas vagy nemzetiszocialista pártok: pl. Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt: gazdasági és társadalmi reformok, a zsidóság gazdasági erejének és politikai befolyásának csökkentése, keresztény középrétegek, kispolgárok, parasztok, munkásrétegek is.

66 Magyarország népessége a két világháború között: (Gyáni G. – Kövér Gy
Magyarország népessége a két világháború között: (Gyáni G. – Kövér Gy. 177–185. o.) A népességszám emelkedése folyamatos az ún. trianoni országterületen: 1910-ben 7,6 millió, 1920-ban 8,0 millió, 1930-ban 8,7 millió, 1941-ben 9,3 millió – Három évtized alatt a népesség több mint egyötödével (22,2%) növekedett

67 A népességnövekedés forrása és ellentmondásai: a nyugat-európai tendenciák részbeni érvényesülése Magyarországon is A háború okozta születésszám-csökkenést a húszas években kedvező változások, a relatíve magas születési arány mérsékli, de az 1930-as évektől a korábbi születésszámok visszaesése a jellemző. Az orvosi ellátás javulásával növekszik az élettartam, a „korfa is változik” az idősek aránya valamelyest növekszik. A házasságkötések (nupcialitás) és a termékenység (fertilitás) is változáson megy keresztül a korszakban, különösen az utóbbi csökken a harmincas évektől, de a családonkénti átlagos gyermekszám 2 körül stabilizálódik

68 A születések száma térségenként eltérően alakul, ebben szerepet játszanak a kulturális és vallási hagyományok is: Magas a katolikus falvakban, általában a vidéki térségekben, alacsony a városokban és néhány református falusi közösségben (Ormánság) – egykézés: Népi írók hívták fel erre a problémára figyelmet. A migráció(vándorlás) : kedvezően befolyásolta a népességszám alakulását: A kivándorlás minimálisra csökkent az USA és más korábbi befogadó államok politikája miatt, ún. kvóta-rendszer bevezetése, melyik országból mennyit fogad. (Ipari és bányamunkára Franciaország, Belgium, vagy a baloldali magyar emigráció néhány ezres csoportja a Tanácsköztársaság bukása után. Szovjetunió, Nyugat-Európa) A bevándorlás erőteljesebb: a Kisebbségi sorba került magyarság egy részének átköltözése Magyarországra (350–400 ezer fő) A kisebbségi magyarság mintegy 10%-a választotta az átköltözést.

69 Szociálpolitika: Lassú változások, az évi XXI. tc. kibővítette a kötelező baleseti és betegségi biztosításban részesülők számát, ez mintegy 900 ezer főre vonatkozott, köztük az ipari munkásság döntő részére is, de a mezőgazdasági munkásokat nem érintette. A törvény életbelépést követően az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kiépítette országos hálózatát, a társadalombiztosítás tehát a kiszélesedés ellenére sem fogta át a társadalom szélesebb rétegeit.

70 A lakásépítések és a szegényebb sorsú családok , illetve a az első világháborúban frontszolgálatot teljesített családfők önálló lakáshoz jutását segítette: OFAKSZ (Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet) től a lakásépítések támogatása kedvező kölcsönökkel. A Nagyatádi-féle földreform eredményeként a húszas évek elejétől tömeges telekosztás történt, pl. háborús rokkantak vagy más igényjogosultak számára, ezeknek nyújtott segítséget ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) 1940 és 1944 között szinten minden településen ún. ONCSA-házak épültek a normális életvitelt folytató sokgyermekes családok számára, ezt kamatmentes kölcsönnel segítette az állam

71 7. A két világháború közötti időszak (Horthy-korszak) társadalomszerkezetének főbb jellemző vonásai
(Gyáni G.–Kövér Gy. 186–305. o. ) A társdalom szerkezete folyamatosan változik, átalakul, a történelmileg kialakult tagozódás, hierarchia megszilárdulhat, módosulhat vagy akár radiálisan át is alakulhat. A társadalomtudományok többféle megközelítésben vizsgálják, elemzik az egyes államok, térségek társadalomszerkezetének tagozódását és főként annak mozgását. A népszámlálási kérdőíveken alkalmazott módszer :foglalkozási szerkezetet vizsgálja pl. ágazati bontásban (mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás) vagy a tulajdonviszonyok alapján (önálló, alkalmazott, bérmunkás stb.

72 A foglakozási szerkezet átalakulása Magyarországon 1920–1941
1920-ban 55,7 % mg, 30,1% ipar-forgalom, 14,2% egyéb 1941-ben 48,7% mg, 34,9% ipar-forgalom, 16,4% egyéb – Magyarország agáripari országgá vált. Fejlettségi előnyét őrizte a délkelet-európai országokkal szemben, de a nyugat-európai államokhoz képest lemaradását kismértékben sikerült csak mérsékelni. A tulajdoni szerkezet alapján: Az 1921 és 1941 közötti időszakban a népesség 35 – 43%-a élt olyan háztartásban, ahol a megélhetést az önálló tulajdon (föld, műhely, vállalkozás) biztosította , de egy részünk számára csak a legszükségesebbeket

73 A jövedelem megoszlása Magyarországon az 1930-as években (Matolcsy Mátyás szerint)
Az ország népességéből (%) Az ország jövedelméből (%) 1 20 19 36 80 44

74 A jövedelem eloszlása kiegyensúlyozatlan maradt, emiatt társadalmi feszültségek alakultak ki, a korábbi (dualizmus kori) társadalmi ellentétetek átöröklődtek és felerősödtek. Az állami befolyás erősödött a szociális kérdés megoldásában, de az új körülmények (trianoni béke, menekültek, az ország kifosztása a szomszédos államok hadseregei által) miatt csak korlátozottan érvényesülhetett az állami szándék. Egy állam, ország társadalmi szerkezetének teljes feltérképezése nagyon sok aprómunkát munkát igényel, ezek Magyarországon inkább a 1960-as évektől váltak általánossá.

75 A két világháború közötti magyarországi társadalom.
I. Elit II. Középosztály III. Kispolgárság, parasztság, alsóosztályok

76 I. Eliten a társadalom csúcsán helyet foglaló kollektívumot vagy azok együttesét érjük, akikre a társadalom más, tehát lentebbi csoportjaival szembeni erőfölény jellemző. Ez az erőfölény egyaránt fakadhat a politikai akarat monopolizálásából, az erőforrások fölötti rendelkezés kisajátításából, valamint a termelt javak elosztásának meghatározásából. Az elit kifejezést társadalomszerkezeti fogalomként a funkcionális rétegek (a tulajdonosi és/vagy professzionális csoportok) magas státuszú meghatározott köreire alkalmazzuk. Az elit kezében különféle uralmi pozíciók halmozódnak fel . (192. o.)

77 I. Elit: Hagyományos elit: Arisztokrácia: főrendi, főnemesi családok (feudális eredetű, földbirtok és a származás ) kb. 200 család, egy részük idegen eredetű a Rákóczi-szabadságharc után kerültek Magyarországra, többük birtokát kisajátították a trianoni béke után a szomszédos államokban (Teleki, Bethlen). A Habsburg család magyarországi tagjai, Esterházy, Batthyány, Teleki, Bethlen, Széchenyi, Apponyi, Károlyi, Zichy, Wenckheim, Festetics, Grassalkovich, Odescalchi Hierarchia: királyi, hercegi, grófi, bárói családok Az uralkodók adományozhatták a címeket, a leggyakoribb a bárói cím volt

78 Hatalmuk, befolyásuk megtartását szolgálta az ún
Hatalmuk, befolyásuk megtartását szolgálta az ún. hitbizományi-rendszer (1867. IX. tc.) Ennek célja: a birtok egyben tartása, az örökös kijelölése családon belül, a tulajdonosváltás elkerülése, nem adható vagy árverezhető el. Ez ún. kötött vagy nem szabadforgalmú birtok, kedvezőtlen az agár társadalomra, a földhöz jutás lehetőségét csökkentette. Az egyházi, a katonai és a tudáselit Kevésbé zárt mint az arisztokrácia, a társadalmi mobilitás egyik színtere, az alsóbb néprétegek tehetséges gyermekei is tagjaivá válhatnak. Pl ig a mindenkori esztergomi érsek hercegi rangban volt :hercegprímás (Csernoch János, Serédi Jusztinián, Mindszenty József mindhárman paraszti származásúak voltak).

79 Politikai elit: a kormányzó réteg: a politikusokat (országgyűlési képviselők) és a közigazgatási-hivatali apparátust egyaránt jelöli A felsőbb rétegekből (elit) és középrétegekből, sőt kisebb részben az alsóbb rétegekből egyaránt származtak tagjai: pl. jelentős volt köznemesi (dzsentri leszármazottak) aránya, a politikai elit jövedelmét, hivatali előrejutását az állam biztosítja. Gazdasági elit : nagypolgárság A két világháború közötti időszakban a gyáralapítók fiai és főként unokái vették át a vállalat irányítását. Heterogén összetételű, jelentős a zsidó gyökerű nagypolgári réteg (Weisz Manfréd, Chorin, Hatvany), de számos görög, örmény eredetű családot találunk e rétegben.

80 A gazdasági életben összefonódik az arisztokráciával és kis részben a politikai elittel is. Életmódjában is hasonulni igyekezett a földbirtokosok réteghez (kastélyépítés) föld- és birtokvásárlás, de a tudományos életre és a művészetekre is nagy hatással volt (szponzor-támogató és megrendelő).

81 A középosztály: a fogalom nehezen definiálható, és nehéz kijelölni az „alsó”, főként pedig a „felső” határait, az elittől való elválasztását. Magyarországon számos társadalomtudós foglalkozott e kérdéskörrel. Erdei Ferenc a magyar társadalmi fejlődés kettősségére utal: a magyar középosztály meghatározó elemei: az úri rend, a értelmiségi, alkalmazott nagyobb részt keresztény középosztály és a zsidó polgári rétegek a magánszférában, akik önállóak vagy alkalmazottak is lehetnek. A társadalmi hierarchia középső részén foglal helyet, egyfajta kiegyenlítő szerepet is betölt, befogadja a lecsúszó és felemelkedő rétegeket. Megfelelő iskolai végzettséggel, szakértelemmel rendelkezik. Életmódja, életszemlélete jelentős hatást gyakorol a társadalom alsóbb rétegeire, számukra egyfajta példa. A széles középosztály a társadalmi stabilitás egyik alapja.

82 A köztisztviselő középosztály
A korszakban meghatározó szerepet töltöttek be a politika formálásában is. A dualizmus évtizedeiben épült ki a történelmi Magyarországon is a korszerű bürokrácia és az oktatási rendszer és a hozzákapcsolódó szakértelmiség. Az elcsatolt területekről több tízezer tisztviselő, pedagógus érkezik a mai államterületre, elhelyezésük, egzisztencia-teremtésük sokáig megoldatlan, érdekeiket határozottan érvényesítik. Az úri középosztály, a tisztviselői kar és a keresztény középosztály csaknem szinonim fogalommá váltak a két világháború közötti időszakban.

83 A köztisztviselő középosztály
A korszakban meghatározó szerepet töltöttek be a politika formálásában is. A dualizmus évtizedeiben épült ki a történelmi Magyarországon is a korszerű bürokrácia és az oktatási rendszer és a hozzákapcsolódó szakértelmiség. Az elcsatolt területekről több tízezer tisztviselő, pedagógus érkezik a mai államterületre, elhelyezésük, egzisztencia-teremtésük sokáig megoldatlan, érdekeiket határozottan érvényesítik. Az úri középosztály, a tisztviselői kar és a keresztény középosztály csaknem szinonim fogalommá váltak a két világháború közötti időszakban

84 Értelmiség: A köztisztviselői réteghez hasonlóan heterogén összetételű, jelentős jövedelmi különbségek tapasztalhatók, nehéz a határt megvonni e réteg esetében is a középosztály és a kispolgárság között. Pedagógusok, ügyvédek, orvosok, A nők emelkedő száma és aránya az értelmiségi pályákon a húszas években (pedagógus)

85 Kispolgárság: nehezen definiálható társadalmi fogalom: A középosztályhoz tartozó polgári rétegektől jövedelmi viszonyaiban és életmódjában különbözik (önálló egzisztenciák, alkalmazottak) – egy részük kisebb települések (községekben) él. Pl. kisiparosság, kiskereskedők stb., illetve a városi magántisztviselők egy része is ide sorolható csakúgy mint az állami alkalmazottak alsó rétege: altisztek: a kispolgári egzisztencia: biztos havi jövedelem, állami nyugdíj.

86 Parasztság: az önálló birtokos paraszti réteg, az ország egyharmadát jelentik családtagokkal együtt, a Horthy-rendszer társadalmi bázisa, erősen differenciált réteg a 1-5 kat. hold birtoktól a 100 kat. hold feletti birtokig. A földkérdés rendezetlen, társadalmi feszültségek (Illyés Gyula: Puszták népe, Féja Géza: Viharsarok, népi írók, szociográfia ) Agrárproletariátus: a népesség negyede sorolható ebbe a kategóriába, állandó bérmunkások: béresek, cselédek, Idénymunkások, summások Kubikosok: az árvízvédelem földmunkák során alakul ki ez a munkásréteg, a XIX. Század utolsó harmadától, főként a Tisza és Körös menti földnélküliekből (Csongrád, szentes, Endrőd) szerveződtek, megélhetési forrássá volt a földmunka számukra.

87 Munkásság: heterogén összetétel: Családtagokkal együtt a népesség negyede-ötöde.
A fővárosban és az ipari térségekben, bányavidékeken (Miskolc-Diósgyőr, Győr, Tatabánya stb.) koncentrálódnak. Jelentős jövedelmbeli különbségek: a kiemelt szakmunkás már kispolgári életszínvonal, önálló saját lakás, segédmunkás ágybérlet Ideológiai–politikai felfogás terén is jelentős különbségek: csekély számú illegális kommunisták jelentik az egyik végletet, a szociáldemokrácia jelentős befolyást gyakorol e rétegre (Peyer Károly, Kéthly Anna) és harmincas évek közepétől-végétől a különféle nyilas pártok is jelentős befolyást szereztek a munkásság körében

88 A Horthy-korszakban a társadalmi mobilitás lassú volt, de tetten érhető egyfajta változás, és ebben kiemelkedő szerepe volt az iskoláknak (pl. polgári iskola, kereskedelmi iskola, tanítóképző, gimnázium, egyetemek, főiskolák) – inkább a kétlépcsős mobilitás volt a jellemző. (Németh László: A Medve utcai polgári szociográfiája) A magyar közoktatás fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszott Klebelsberg Kunó, aki 1922 – 1932 között volt vallás- és közoktatási miniszter, és a népoktatástól az egyetemi oktatásig maradandó fejlesztéseket hajtott végre, a XX. század egyik legnagyobb magyar politikusa .