Településképi–urbanisztikai városfogalom

Az előadások a következő témára: "Településképi–urbanisztikai városfogalom"— Előadás másolata:

1 Településképi–urbanisztikai városfogalom
dr. Jeney László egyetemi adjunktus Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2015/2016, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

2 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 2

3 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom
Város: hagyományosan látványban is különbözik a falutól Uralkodó elit védelmére épült városfal: hosszú ideig elválaszthatatlanul hozzáforrt a (világi, egyházi) központi funkciót betöltő város fizimiskájához Modern nagyváros: Növekedés szétfeszítette városfalakat, igaz számos város címerében várfal (pl. Bordeaux, Budapest, Eger) Városok fizikai látványa még inkább eltér a falvakétól A városépítészet reakciója a modern idők zsúfoltságára Horizontálisan: beépítési sűrűség Vertikálisan: átlagszintszám 3

4 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 4

5 3.A Beépítési sűrűség Az ipari forradalmat követően a migrációs célponttá váló városokban hamar elfogytak a szabad területek, megnőtt a beépítési sűrűség, csökkent a telkek mérete Az XIX. századi angliai munkástelepek egyik jellegzetes városépítészeti megjelentési formáját alkották az ún. „back-to-back” típusú sorházak, amelyek az utcafront felé egy komor, zárt látványt nyújtottak 5

6 3.A Beépítési sűrűség Ahogy a városok közvetlen szomszédsága is bekapcsolódott a népességnövekedésbe, a város gyakorlatilag összenőtt a szomszédos településekkel, a folyamatos beépítés a városi agglomerációk egyik fontos ismérvévé vált A városi agglomerációk definiálásakor elsőként a folytonosan beépített területet („built-up area”), mint alapegységet határozzák meg Ennek feltétele (országoktól függően) egy bizonyos számú lakosság és a beépített területek közötti maximális beépítési távolság (50–200 méter) Ez utóbbi mérésekor bizonyos területeket (például ritkábban beépített ipari vagy szolgáltatási funkciójú vagy be nem építhető területek) nem vesznek figyelembe Ezt követően a városi agglomeráció teljes területét a fenti módon kijelölt folytonosan beépített terület kiigazításával határolják le 6

7 3.A Beépítési sűrűség Mivel az egyes országok eltérő módon határolják le agglomerációikat, egyes nemzetközi szervezetek a harmonizációt elősegítendő igyekeznek általános érvényű definíciókat megadni Az ENSZ 1978-as definíciójában például a következőképpen definiálta a városi agglomeráció fogalmát: Agglomeráció egy olyan lakott terület, mely a közigazgatási határoktól függetlenül képez beépített területet, ahol az épületek egymástól való távolsága nem haladja meg a 200 métert Ez alól kivételt képeznek a nagyobb közellátási (intézményi) infrastrukturális területek, illetve egyéb be nem építhető területek, amennyiben azok a folyamatos beépített területen belül találhatóak 7

8 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 8

9 3.B Átlagszintszám Növekvő népességű városok építészetének másik (vertikális) reakciója a zsúfoltságra: a felfelé terjeszkedés Épületek magassága megnő (többé-kevésbé ingatlanpiac törvényei szerinti spontán folyamat) Túl nagy a kereslet egy adott telekért (pl. belvárosban)  magasabb telekár  telektulajdonos maximálisan kihasználja az alapterületet  épületek magasság megnő Nincs szabad terület  nem lehet oldalirányú terjeszkedés Ókori Róma: zsúfolt beépítés  3–5 emeletes bérházak  Augustus építési törvényei: max 21 méter magas épületek 9

10 3.B Átlagszintszám Modern nagyváros is hasonló
Ipari forradalom után: városépítészet régi–új válasza a zsúfoltságra 1933-as Athéni Charta: moderrn városépítészet (Le Corbusier) Ideális épületek Felfelé terjeszkednek, magasak Szellősen, kellő távolságra helyezkednek el egymástól, közöttük zöldterületekkel Modern lakótelepek: Ny-Eu-ban is kialakultak (nem a szocialista korszak szüleményei) Szocialista országok sajátossága: Még az 1980-as években is épült betonpanelből új lakótelep Épületek közötti, corbusier-i koncepcióban még szereplő zöldterület elmaradt a gyakorlati kivitelezés során, helyett művi környezet (pl. aszfaltutak és -parkolók) 10

11 3.B Átlagszintszám – urbanizáltság fokmérője
Modern város látványa: felhőkarcoló átvette a városfal szerepét Felfelé terjeszkedés: Egyre nagyobb kereslet a városi telkekért Modernebb építőanyagok (például acél, vasbeton, üveg) Új építészeti technológiák Átlagszintszám: összefügg a városrégió urbanizáltságával Ez alapján sok városi térség elkülöníthető a vidékektől 11

12 3.B A társadalom technikai, építészeti tudása
Az épületek magasságát meghatározza a társadalom technikai, építészeti tudása a magas épületek megépítéséhez Ipari forradalommal párhuzamosan végbement tudományos fejlődés Modern nagyvárosok: lehetővé tette a magas épületek tömeges megjelenését 12

13 3.B A város épített környezetének történelmi öröksége
Számos európai város történelmi magja (pl. Budapest, Firenze, Köln, Párizs, Prága vagy Róma) páratlan építészeti örökséggel rendelkezik Az acélüveg felhőkarcolók nem rivalizálhatnak a régi gótika, reneszánsz, barokk vagy éppen romantika stílusú épületekkel Ezért több európai belváros esetében egy adott szintnél magasabb épületekre építési tilalom van érvényben, így a felhőkarcolók legfeljebb a városok perifériáin jöhetnek létre (pl. a kelet-londoni Canary Wharf) Mivel az Újvilág hirtelen kifejlődött nagyvárosaiban gyakorlatilag hiányzott a történelmi városmag a maga többszáz éves építészeti örökségével, nem volt akadálya a felhőkarcolók építésének (pl. Chicago, New York, Sydney vagy Toronto) 13

14 3.B A földrajzi környezet
A földrajzi környezet, az építőanyag minősége Nem lehet mindenhol magas épületeket építeni Manhattan gránitsziklája kifejezetten ideális talapzat a nagy tömegű felhőkarcolók számára, szemben egy vizenyős területtel, ahol megvan a süllyedés veszélye Hasonlóan hátrányosak a földrengésveszélyes területek, igaz San Francisco és Tokió példája rácáfol erre (ezt az ellentétet a következő pont oldja fel) 14

15 3.B A gazdasági fejlettség
A gazdasági fejlettség, amely finanszírozza a költséges beruházásokat Az impozáns, monumentális épületek az emberiség történelme során az ókori Alexandria világítótornyától, a new york-i Empire State Building-en keresztül a kuala lumpur-i Petronas-ikertornyokig mindig is a gazdasági és politikai erő szimbólumai voltak Éppen ezért válhatnak könnyen a rendszer áldozatává is (new york-i World Trade Center) A magas toronyházak sokáig leginkább az észak-amerikai metropoliszokat jellemezték, mára azonban nem csak a népességszám, de a legmagasabb épületek tekintetében is kiszorítják őket az ázsiai városok 15

16 A Föld legmagasabb városai (a 10 legmagasabb épületükre átlagmagassága alapján)
Sorrend Nagyváros 2001 Méter Nagyváros 2011 1. New York 1010.4 Dubai 1176.1 2. Chicago 995.1 Hong Kong 1080.9 3. Kuala Lumpur 852.1 1036.5 4. 839.6 Shanghai 1010.3 5. Houston 809.8 Guangzhou 945.7 6. Toronto 776.3 940.8 7. Szingapúr 772.3 Shenzhen 907.1 8. Los Angeles 767.1 897.7 9. Tokió 754.3 835.8 10. 747.1 Pusan 834.5 16

17 3.B Átlagszintszám Az urbánus környezettel társított felhőkarcolók megjelenése tehát számos tényezőtől függ, az átlagszintszám nem feltétlen árulja el a városi jogállást Igaz ez számos újonnan városi jogállást kapott hazai településre, de akár Európa legnagyobb településére is, a sokáig jellegzetes óorosz földszintes faházas beépítésű Moszkvára is, amely önmagában az átlagszintszám alapján alacsony fokon urbanizáltnak tűnhetett Nyilvánvalóan nem az 1980-as években vált várossá, amikortól tömegesen építették fel a 10–15 emeletes betonpanelházakat Hasznos honlapok: 17