A társas hatás Csoport és csoportjelenségek

Az előadások a következő témára: "A társas hatás Csoport és csoportjelenségek"— Előadás másolata:

1 A társas hatás Csoport és csoportjelenségek

2 A csoport fogalma Több (minimum három) személyből álló társas egység, tagjai az interakciójuk által kölcsönös függésbe kerülnek egymással (az együtt cselekvéstől a személyes csoportokig) A csoport individuálisan nem elérhető szükségleteket elégít ki A csoport viselkedésének szinte semmi köze nincs az egyes tagok jellemzőihez Egyéniség, önálló tudat kérdése(Durkheim, 1898, Le Bon, 1920)

3 Csoportképző tényezők
Térbeli közelség Érintkezések sűrűsége Csoportcélok elfogadása Megkülönböztető vonások: Csoporton belüli személyközi kapcsolatok Hierarchikus kapcsolatok a csoporton belül Kölcsönösség mértéke

4 A csoport ismérvei A tagok egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek A tagokban célok és érdekek kölcsönös összefüggésének tudata él A tagok interakcióban állnak egymással Normarendszer alakul ki, mely szabályozza és irányítja a tagok interakcióit Szabályok alakulnak ki a tagok tevékenységére, kötelezettségeire és jogaira vonatkozóan

5 Társas serkentés és gátlás
Mások jelenléte: Javítja a teljesítményt könnyű, jól begyakorolt viselkedésekben Rontja a teljesítményt bonyolult feladatok esetében (matematikai problémamegoldás, új mozdulatsorok elsajátítása, labirintusfeladatok) Oka: az érzelmi feszültség emelkedése, mely serkenti a domináns válaszokat, de gátolja a nem kevésbé hozzáférhető válaszokat (Zajonc, 1965)

6 Társas serkentés Miért növeli mások jelenléte az érzelmi feszültséget?
Az értékelés feszültségkeltő hatása (Rosenberg, 1969) Figyelemelterelés: mások jelenléte elterelheti figyelmünket az elvégzendő feladatról A társas gátlás leküzdésének lehetősége a gyakorlás (domináns válaszmintát alakítunk ki, és még az önbizalmat is növeli)

7 Csoporttípusok Primér csoport (család)
Szekunder csoport (munkatársak, baráti kör) Formális csoportok: szervezetek által létrehozott, hierarchikus szerveződésű csoport, társadalmi szükségletek kielégítését szolgálja. Kialakulhatnak benne informális kapcsolatrendszerek is. Informális csoport: önkéntes, mellérendelt kapcsolatok és rokonszenven alapuló viszonyok jellemzik

8 Formális és informális csoportok
a tagok közötti kapcsolatok (kezdetben) előírtak a vezető szerepét arra a személyre ruházzák, aki a legalkalmasabb a szervezet által meghatározott kötelességek teljesítésére a formális viselkedésnek az indítéka, hogy az egyén a szervezetileg meghatározott jutalom és büntetés rendszerét elfogadja a vezetőtől való függőségüket a tagok a szankcióktól való félelem miatt fogadják el a személyek közötti kapcsolatok kezdetben a tagok interakcióiból erednek (szükséglet készteti őket arra, hogy interakcióba lépjenek egymással) a vezető szerepét arra az egyénre bízzák, aki a legalkalmasabb a szükségleteik kielégítésére a vezetőt a tagok azért fogadják el, mert az kielégíti szükségleteiket

9 A csoportfejlődés szakaszai
Alakulás: kölcsönös megismerés, a csoportot mozgató erők tudatosítása, döntés a csoportba tartozásról. Gyakori kommunikáció, kölcsönös függés, vonzalom növekedése. A szakasz végére kialakul a csoportidentitás (mi-érzés). Kiforrás: a konfliktuskezelési módszerek kialakulása, melyet heves viták, nézeteltérések előznek meg. nézetek összeütközés, küzdelem a pozíciókért, alcsoportok kialakulása

10 A csoportfejlődés szakaszai
Normák kialakítása: összhang és egység, összetartás, kohézió és pozitív csoporttudat kialakulása. Működés: az érdemi csoportmunka elkezdése. Célközpontú erőfeszítések, feladatorientáltság. Megszűnés: törvényszerű, ha a csoport egy cél elérésére jött létre. A szerepek megszűnése, kölcsönös függés csökkenése, negatív érzelmek, bánat jelentkezése.

11 Csoportteljesítmény Társas identitás: támogatja a kohéziót, erősíti a konformitást, lehetővé teszi a magas csoportteljesítmény elérését Feladattípusok: additív feladatok (kötélhúzás), diszjunktív feladatok (problémamegoldás), konjunktív feladatok (váltóversenyzők és a leggyengébb láncszem) Összetett feladatok: többféle részfeladatból állnak. Tervezés és koordináció fontossága.

12 Nyereségek és veszteségek a csoportteljesítményben
„Több szem többet lát”: a csoportok megsokszorozhatják az egyén képességeit (párhuzamos feladatvégzés, kollektív memória, jobb megfigyelőképesség) Negatív csoportteljesítmény: társas lazsálás (motivációvesztés). A személy kevesebb erőfeszítést fektet a a feladatba, ha teljesítménye nem elkülöníthető része csoporténak. Koordinációs veszteség: szervezetlenség (amikor hiányzik a világos szereposztás)

13 Teljesítménycsökkenés forrása a csoportokban Motivációs veszteség
Az egyének csökkentik erőfeszítéseiket, társas lazításba kezdenek Koordinációs veszteség Az egyének zavarják egymást Nem tudnak hatékonyan kommunikálni a feladatról Megoldás a teljesítménycsökkenésre a csoportokban Kooperáció: az egyének a csoportcélokért dolgoznak Fenntartják erőfeszítéseiket akkor is, ha nem azonosulnak a módszerekkel Konszenzus: az egyének megegyeznek a célokról és a stratégiákról. Az egyének követik a csoportnormákat. Ha a normák helyesek, produktivitás az eredmény. A csoportkohézió és a megoldás kapcsolata Az egyének magukévá teszik a csoportcélokat. A csoport társas hatást gyakorol az egyénekre.

14 A team és a team-munka Team: szervezeti forma, mely meghatározott feladatok végrehajtására, előre megszabott időtartamra jön létre Hierarchiamentesség, specializáció Egyéni szerepek kiosztása: mindenki optimálisan járulhasson hozzá a közös célok eléréséhez Újfajta készségek: csoportos döntéshozatal és problémamegoldás, jó kommunikáció stb.

15 Teamek összetétele (Belbin)
Értelmesség és csoporthatékonyság (Belbin, 1981: Apollo-csoportok) Sokféleség és komplementaritás Teamek mérete: a hattagú csapatok bizonyulnak a leghatékonyabbaknak (4-8) Teamek hatékonysága és a fizikai környezet Az ideális team meghatározott szerepeket betöltő tagokból áll

16 Palánta (ötletgyártó)
Típus Jellemzői Előnyös tulajdonságai Elnézhető hibái Vállalatépítő Konzervatív, kötelességtudó, kiszámítható Jó szervező, gyakorlatias, fegyelmezett Rugalmatlan, kevéssé fogékony Elnök Nyugodt, magabiztos, van önuralma Célorientált, érdemek, nem előítéletek alapján értékel Átlagosan kreatív és intelligens Serkentő Ideges, aktív, dinamikus Küzd a cselekvés- képtelenség és a hatékonyság hiánya ellen Ingerültségre, türelmetlenségre, erőszakra hajlamos Palánta (ötletgyártó) Individualista, komoly gondolkodású, új utakat keres Képzeletgazdag, nagy tudású, magasan intelligens Nem törődik a részletekkel, formaságokkal, elrugaszkodott

17 Forrásfeltáró Helyzetértékelő Csapatjátékos
Típus Jellemzői Előnyös tulajdonságai Elnézhető hibái Forrásfeltáró Extravertált, törekvő, érdeklődő, kommunikatív Jó kapcsolattartó, jól értesült, meg tud felelni a kihívásoknak A lelkesedés lankadásával elveszíti érdeklődését Helyzetértékelő Megfontolt, érzelmek nélkül, józanul él Jó ítélőképességű, előrelátó, gyakorlatias Alulmotivált, másokat nem inspirál Csapatjátékos Társas hajlamú, jóindulatú, érzékeny Jól reagál különféle személyiségekre, erősíti a csapatszellemet A kritikus pillanatokban határozatlan Megvalósító Precíz, rendszerető, lelkiismeretes, szorongó Tökéletességre törekszik, nem hagy semmit befejezetlenül Aggódik,nem tudja elengedni magát

18 Csoportnormák kialakulása
A csoportban az interakcióba lévő egyének gondolatai, érzelmei, tettei hajlamosak egymás irányába változni, akár a teljes azonosulásig Sherif (1936) és Asch (1951) kísérletei Társas norma: általánosan elfogadott gondolkodás-, érzés- vagy cselekvésmód, melyben a csoporttagok megegyeznek és azt követendőnek tekintik Hagyomány, közvélemény, divat, közismereti tény, szokás

19 A függetlenek é engedékenyek (Asch) altípusai
1. Magabiztos: erőteljesen szembeszáll a többség véleményével, nem enged a maga igazából, kezeli a kialakult konfliktust. 1. Viaszember: valóban helyesnek találja a többségi véleményt, ami elsősorban igen alacsony önbizalmára vezethető vissza 2. Individualista: ügyet sem vet a többség véleményére. Megrögzött hite, hogy neki mindig igaza van. 2. Önmagában bizonytalan: azért csatlakozik a többség ítéletéhez, mert a maga ítéletében bizonytalan 3. Lelkiismeret-furdalásos: jelentősnek ítéli meg a konfliktust, kételkedik ítélete helyességében, de nem enged az igazából. 3. Kisebbrendűségi érzéstől gyötört: azért szavaz a többség álláspontjára, mert nem tudná elviselni, hogy a csoport szemében deviánsnak mutatkozzék

20 Asch kísérlete: konformitás észlelési feladatokban

21 Konformitás a csoportban
Konformitás: az egyéni válaszok igazodása a csoportnormákhoz Motívumai: hit a csoportnorma helyességében (személyes konformitás), a csoport elfogadásának és támogatásának szükséglete, félelem a visszautasítástól, nevetségességtől, kirekesztéstől (nyilvános konformitás vagy behódolás) Konformitás és kultúra: a személyes szabadság, illetve a kölcsönös függés, mint érték

22 A norma funkciói: ellenőrzés és kapcsolattartás
Személyes konformitás: a világos másokhoz hasonló módon szeretnénk látni. A normák a valóság biztosítékai Hamiskonszenzus-hatás: tendencia, hogy túlbecsüljük mások véleményének, tulajdonságainak vagy viselkedésének a miénkhez való hasonlóságát Konszenzus a piactéren (meggyőzési technikák a reklámokban: „ma már mindenki ezt használja”, „vegyen részt ön is”…)

23 Referenciacsoportok Referenciacsoport: egy adott vélemény kialakításához megfelelő információforrásnak elfogadott emberek csoportja Intellektuális feladatok: szakértők keresése a véleménykialakításhoz (norma ellenőrző szerepe) Véleményalkotási feladatok: azokat fogadjuk el információforrásnak, akik hozzánk hasonló értékekkel, kapcsolatokkal rendelkeznek (norma kapcsolattartási szerepe)

24 A társas befolyásolás folyamata
Csoportmegegyezés: a középutas megoldás. Kompromisszum többnyire egyenletesen megosztott csoportnézetek esetén jön létre Depolarizáció: a végső csoportnorma mérsékeltebb, mint a tagok korábbi nézetei Csoportpolarizáció: ha a csoporttagok többsége a vita kezdetén szélsőséges álláspontot képvisel, a vita végére még szélsőségesebb irányba mozdulnak el

25 Csoportgondolkodás Csoportos döntéshozatal, mely a konszenzus létrehozásának késztetése miatt elfogult, és nem törődik a konszenzus kialakulásának módjával (Janis, 1972) Többnyire feszült, gyors döntést igénylő helyzetekben alakul ki: független gondolkodás elnyomása, kisebbségi vélemény figyelmen kívül hagyása, nyilvános konformitás erőltetése

26 A csoportgondolkodás ellenszerei
Nyílt kérdezés és ellenvetés-kifejtés támogatása Kívülállók bevonása a csoportdöntésbe a „csoportfertőzés” elkerülése végett A konformitás irányába ható nyomás csökkentése (pl. nyilvános szavazás mellőzése) A vezető szerepének minimalizálása, kétely és önkritika kifejtésének bátorítása

27 Egyéniségvesztés Egy csoport tagjainak viselkedését kizárólag a csoportnormák szabályozzák Le Bon (1920): tömeghelyzetekben gyakori az erőszakos viselkedés, a racionalitás csökkenése, változékonyság Okok: anonimitás, azonosíthatatlanság, mely a viselkedés normatív szabályainak figyelmen kívül hagyását eredményezi Az egyéniségvesztés olyan cselekvésre késztet, mely összhangban van az aktuális csoportazonosulásunkkal (nem feltétlenül brutalizál)

28 Társas befolyásolás technikái
A „becsapott ajtó” technika: egy elutasítást kiváltó nagy kérés után egy kisebbel való előhozakodás, mely a beleegyezés valószínűségét növeli (a viszonossági norma működése miatt) Felhasználása a kereskedelemben „Ez nem minden” módszer „Csúcsmodell-módszer”

29 Társas befolyásolás technikái
Társas elkötelezettség normája: vállalt kötelezettségeink és megállapodásaink tiszteletben tartása Az „alacsony labda” módszer: a befolyásoló bebiztosít egy kérésre vonatkozó megállapodást, majd növeli a megállapodás tiszteletben tartásának költségeit Okai: a társas szerződések betartásának igénye, a következetlenség csökkentésének igénye, kognitív megerősítés

30 Behódolás a hatalomnak
A hatalomnak való engedelmeskedés normája: a legitim hatalommal rendelkező személyeknek engedelmeskedni kell Milgram kísérlete (1963): az engedelmeskedés normája minden más erkölcsi normát felülír Feltételek: legitim hatalom, a tekintélyszemély felelősségvállalása, az engedelmességi norma hozzáférhetősége Hofling és mtsai, 1966: a behódolás vizsgálata az orvosi gyakorlatban

31