Az emberi jogok regionális védelme I.; Európa

Az előadások a következő témára: "Az emberi jogok regionális védelme I.; Európa"— Előadás másolata:

1 Az emberi jogok regionális védelme I.; Európa
2017. október 3.

2 A védelem rendszerei Európa Tanács Európai Unió EBESZ

3 I. Európa Tanács Nemzetközi jogi megalapozás: Az Európa Tanács alapszabálya (1949. május 5.), 3. cikk: a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat és alapvető szabadságokat Szükséges-e egy új emberi jogi egyezmény az ENSZ keretén kívül? Parlamenti Közgyűlés 1950 novembere: Emberi jogok európai egyezményének aláírása, 1953: részes államok általi megerősítést követő hatályba lépés

4 Védett jogok élethez való jog (2. cikk)
kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma (3. cikk) rabszolgaság, szolgaság, kényszer- vagy kötelező munka tilalma (4. cikk) szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog és garanciái (5. cikk) tisztességes eljáráshoz való jog és garanciái (6. cikk) nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege (7. cikk)

5 Védett jogok magán- és családi élet, lakás és levelezés tiszteletben tartása (8. cikk) gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság (9. cikk) véleménynyilvánítás szabadsága (10. cikk) gyülekezési és egyesülési szabadság (11. cikk) házasságkötéshez és saládalapításhoz való jog (12. cikk) jogsérelem hatékony orvoslásához való jog (13. cikk) az egyezményben szereplő jogok megkülönböztetés nélküli biztosítása (14. cikk)

6 Védett jogok első jkv: tulajdonhoz való jog
negyedik jkv.: adósok börtönének tilalma, mozgásszabadság, saját állampolgár kiutasításának tilalma, külföldiek kollektív kiutasításának tilalma hatodik jkv.: halálbüntetés tilalma béke idején hetedik jkv.: külföldiek kiutasításának eljárási garanciái, elítéltek joga a fellebbezésre, bírói tévedés miatt elítéltek joga a kártalanításra, kétszeres felelősségre vonás tilalma, házastársak jogegyenlősége tizenkettedik jkv.: a diszkriminációtilalom kiszélesítése tizenharmadik jkv.: halálbüntetés teljes tilalma

7 Az Egyezmény intézményi rendszere
Eredetileg: Emberi Jogok Európai Bizottsága (az egyéni panasz elfogadhatósága) és Emberi Jogok Európai Bírósága (érdemi döntés) – egyéni panaszjog 14. kiegészítő jegyzőkönyv: teljes és alapvető eljárási reform – Bizottság október 31-én megszűnt, helyette: állandóan működő EJEB kelet-európai bővítés: új államoknak el kellett fogadnia az egyezményt, a Bíróság joghatóságát és az egyéni panaszjogot

8 Hatékony jogvédelem Az EJEB jogérvényesítés korlátja: nem semmisíthet meg belső jogi aktust, DE: jogsértés megállapítása és méltányos kártérítés megítélése európai minimumkövetelmények – valamennyi részes állam belső jogrendszerétől és joggyakorlatától elvárható minimum kizárólag az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzése autonóm jogértelmezés tulajdonképpen a közös európai jog egy részének megalkotása az egyéni panaszokon keresztül deklaratív döntések egyedi ügyekben – belső jogfejlesztő hatás

9 Másodlagos védelmi rendszer
nemzeti sajátosságok mérlegelési mozgástér méltányos egyensúly demokratikus társadalmakban uralkodó felfogás változó társadalmi körülmények

10 Egyéni panasz feltételei
Az Egyezményben, ill. jkv.-kben foglalt jog Jogsérelmet szenvedett személy Részes állammal szemben A rendelkezésre álló hatékony, rendes jogorvoslatok kimerítése után Jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül Hatályba lépés (Mo.: november 5.)

11 Az eljárás Elfogadhatósági szakasz időrendben/soron kívül
Érdemi szakasz kamara, fellebbezés lehetősége

12 További egyezmények az ET keretein belül
Kínzás elleni európai egyezmény végrehajtására bizottság helyi ellenőrzések jelentések, ajánlások Európai szociális karta a la carte állami kötelezettségek konkrét megfogalmazás Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája nyelv és a mögötte álló kultúra védelme választható jogok

13 II. Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
1975.: Helsinki záróokmány, 35 résztvevő állam (USA és Kanada) a Kelet és Nyugat hidegháborús szembenállásából fakadó feszültségek csökkentésére négy „kosár”, ebből a 3. humanitárius kérdésekkel nemzetközi jogilag nem kötelező politikai nyilatkozat ugyanakkor működő intézményrendszer az ellenőrzésre – utótalálkozók

14 II. Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
Az utótalálkozók célja: a résztvevők megvizsgálják a tagállamok emberi jogi kötelezettségvállalásainak teljesítését és értelmezzék, bővítsék a helsinki záróokmányban foglalt emberi jogi előírásokat Ellenőrzési mechanizmusok: diplomáciai jellegűek egyéni ügyek megtárgyalásának lehetősége, helyszíni ellenőrzések bécsi mechanizmus az egyéni jogvédelemre: információkérés, kétoldalú megbeszélés bármely más állammal EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala végrehajtási találkozók

15 III. Európai Unió EGK gazdasági céllal jött létre, belső piac mellett azonban politikai integráció is A jogvédelem kezdetei: az EuB szerepe a négy alapszabadság autonóm értelmezése kapcsán A fejlődés mozgatórugója: az uniós jog elsőbbsége Emberi jogok tagállami szabályozásban, de közösségi intézmények egyre fokozottabb tagállami hatáskör-átvétele

16 III. Európai Unió emberi jogok nélküli közösségi jog – feszültség a közös európai értékek szempontjából tagállami alkotmánybíróságok ellenállása a primátussal szemben (Solange I, Frontini) EuB célja: ne a tagállamok alkotmányai váljanak közvetlenül a közösségi jog forrásává Egyrészt közös alkotmányos hagyományok, másrészt a tagállamokat kötelező nemzetközi szerződések mint az alapjogi jogvédelem forrásai

17 A közösségi szintű jogvédelem kialakításának lépései
1. NSZK ügyek elutasítása (a közösségi aktusok megsértették a német Alaptörvényben biztosított jogokat) 2. Stauder-ügy: az EuB védelemben részesíti az alapvető emberi jogokat, amelyek tiszteletben tartása a közösségi jog általános elve 3. Internationale Handelsgesellschaft ügy: az emberi jogok európai bírósági védelme a tagállamok közös alkotmányos hagyományain alapul 4. Nold-ügy: a tagállamok alkotmányos tradíciói mellett az általuk kötött emberi jogi egyezmények is iránymutatással szolgálnak először a közösségi jogi aktusokkal szemben (Hauer-ügy), majd a tagállami aktusokkal szemben is (a közösségi jog végrehajtása során - Wachauf-ügy)

18 Az Alapjogi Charta Az Európai Unió Alapjogi Chartáját 2000-ben, Nizzában hirdette ki ünnepélyesen a Parlament, a Tanács és a Bizottság. Miután módosították, 2007-ben újra kihirdették. Az ünnepélyes kihirdetés azonban nem tette jogilag kötelező erejűvé a Chartát. A 2004-ben aláírt európai alkotmánytervezet elfogadása ruházta volna fel kötelező erővel. A ratifikációs folyamat bukása miatt azonban a Charta a Lisszaboni Szerződés elfogadásáig csupán az alapvető jogokról szóló nyilatkozat maradt. A Charta 2009. december 1. óta jogilag kötelező erejű. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése kijelenti, hogy „az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának [...] szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ezért a Charta az elsődleges uniós joganyag részét képezi; ily módon a másodlagos uniós joganyag és a nemzeti intézkedések megfelelősége vizsgálatának egyik szempontjává vált.

19 A jogok egyedi csoportosítása
Az I. fejezet („Méltóság”) az emberi méltósághoz, élethez és személyi sérthetetlenséghez való jogot védi, és megerősíti a kínzás és rabszolgaság tilalmát. A II. fejezet („Szabadságok”) a szabadsághoz, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogokat védi, valamint a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát. Megerősíti továbbá az oktatáshoz, a munkához, a tulajdonhoz és a menedékhez való jog védelmét is. A III. fejezet („Egyenlőség”) megerősíti az egyenlőség és megkülönböztetésmentesség, valamint a kulturális, vallási és nyelvi sokféleség tiszteletben tartásának elvét. Külön védelmet biztosít a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élők jogainak.

20 A jogok egyedi csoportosítása
A IV. fejezet („Szolidaritás”) biztosítja a munkavállalók jogainak védelmét, beleértve a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez, illetve a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogot. További jogokat és alapelveket is elismer, például a szociális biztonsági ellátásokra és az egészségügyi ellátásra való jogosultságot, valamint a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem alapelveit. Az V. fejezet („A polgárok jogai”) számba veszi az uniós polgárok jogait: az európai parlamenti és helyhatósági választásokon választójoggal rendelkeznek és választhatók, joguk van a megfelelő ügyintézéshez, petíció beadásához, dokumentumokhoz való hozzáféréshez, diplomáciai védelemhez, valamint a mozgás és a tartózkodás szabadságához. A VI. fejezet („Igazságszolgáltatás”) megerősíti a hatékony jogorvoslathoz, a tisztességes eljáráshoz, a védelemhez, a bűncselekmények törvényességéhez és arányosságához való jogot, illetve a non bis in idem elvét (a kétszeres büntetés elleni védelem).

21 Az Unió és az Egyezmény &type=TXT&ancre= 144. ponttól