Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció és hatása

Az előadások a következő témára: "Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció és hatása"— Előadás másolata:

1 Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció és hatása
dr. Jeney László egyetemi adjunktus Településföldrajz és településfejlesztés T Kar alapszakjai (BSc/BA) 2016/2017, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

2 Szigorú alap az anyagi javak elosztásában, különböző funkciók területi rendszerének kiépítésében
Belső tőkehiány  szűkös erőforrások ésszerű hasznosítása Magyarország: új gazdasági mechanizmus árnyékában 1967: kidolgozás kezdete, 1971: Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) kormányzati rangra emelkedett Hamis elméleti/elvi alapok: „racionalizálás”, „hatékonyság”, méretökonómia elve Hierarchikus, merev rend Ország teljes településhálózatának egyidejű tanulmányozása Központi gazdaságirányítás (tervgazdálkodás): települések kormányzati szintű hierarchikus kategóriákba sorolása, települési szerepkörök lehatárolása Egyes kategóriákba sorolt településekhez rendelték a központi fejlesztési kereteket Többi fejlesztés, engedély csak az iparfejlesztéshez kapcsolódott: lakásépítések, jelentős késéssel infrastrukturális fejlesztések Elméleti hibák a végrehajtás során ütköztek ki leginkább 2

3 OTK: alapvetően városfejlesztési koncepció!
Élen a főváros: növekedési ütem mérséklése, ipar szelektív fejlesztése Központi pénzeket a főváros ellenpólusai között osztották el 5 vidéki nagyváros (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs) Magyar megyeszékhelyek felemelkedése (főleg a nem megyei jogú város megyeszékhelyeké, mert az egész megye fejlesztési támogatásai felett gazdálkodhattak) 130 településre fordította a figyelmet Többi települést megyei településhálózati kerettervek hatáskörébe utalta Tervezett városhierarchia az OTK szerint 3

4 A települések kormányzati célú besorolása 1971-ben
kategóriák Települések száma Népességi arány Országos központ 1 20,0 Kiemelt felsőfokú központ 5 8,1 Felső fokú központ 7 5,7 Részleges felső fokú központ 11 5,6 Középfokú központ 65 12,6 Részleges középfokú központ 41 4,8 Kiemelt alsó fokú központ 152 8,2 Alsó fokú központ 537 13,0 Részleges alsó fokú központ 303 4,1 Központi szerepkör nélkül 2000 17,9 4

5 Területi és társadalmi szempontok háttérbe szorulása
Erősödő műszaki szemlélet Településpolitika művelői elsősorban építészek lettek (kevésbé geográfusok, közgazdászok, szociológusok) Műszaki szemléletű, fizikai kapcsolatokon alapuló településhálózat Fejlesztés helyett a rendezés erősödése a tervezésben 5

6 Egységes rendező elvek
Besorolásban egyetemesség elve Ország minden térségében azonos rendező elvek szerint épült fel a tel-k kategóriázálása Tekintet nélkül az egyes országrészek helyi, táji adottságaira, a településállomány eltérő fejlettségi szintjére Nyugat-Magyarország (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala): még jobb a helyzet, itt került legközelebb egymáshoz az elméleti modell és a gyakorlati megoldás Észak-Magyarország, Észak-Dunántúl: aprófalvas térségekben hiányoznak a nagyobb települések  funkciókorlátozás Alföld: nagy határú, ritka állományú mezővárosi hálózata  egyes mezővárosokat lefokoztak (esetükben is funkciókorlátozás) Sematizmus, egy „kaptafa” mai fejlpol-ban is jellemző Budapestről nem látni a finom helyi különbségeket, egyediségeket Van egy egészséges sztenderdizálás (LHH, IVS, ITS), LHH-s projektcsomagok: térségenként sajátos forrásokból (operatív programokból) 6

7 Alsó fokú körzetek kijelölésének problémái
Alsó fokú körzetek kijelölésekor a gyakorlatban kivitelezhetetlen javaslatok születtek Etnikai, vallási különbségek figyelmen kívül hagyása Esetenként körzetközponttá vált települések és a hatáskörükbe vont telelepülések között történelmileg kialakult feszültségek lappangtak Székhelynek kijelölt települések a vonzáskörzetükből nehezen voltak megközelíthetők 7

8 Agglomerálódó térségek sajátossága
1971-ben még nem látszott a szuburbanizáció OTK nem számolt az agglomerálódással Szerves fejlődés során kialakult agglomerációkban a területi kapcsolatok eltérő módon alakulnak Agglomerációs alközpontok már nem klasszikus térségközpontok: gyengülő kapcsolat a vidékükkel Elővárosi telelepülések nem elsősorban egymással, hanem az agglomeráció központjával (Budapesttel) alkotnak kölcsönösen kapcsolatot Agglomeráció kisvárosai és falvai is a nagyváros felé vonzódnak 8

9 Dinamikus fejlődés téves hipotézise
Nem támaszkodott reális alapokra az OTK Településfejlesztési program hátterében dinamikusan fejlődő gazdasági és népességnövekedés Optimista népgazdasági tervezés: nem látta jól a jövőt Gazdasági oldal Olajárrobbanás (1973, 1979)  globális gazdasági recesszió (1982) Ipar (különösen nehézipar) válsága  ipari alapú szocialista közép- és nagyvárosfejlesztés kérdőjelei Demográfiai oldal 1980-as évektől már fogyó népesség országosan Kisfalvak természetes szaporodása már nem tudta pótolni a „településfejlesztés” okozta vándorlási veszteséget 9

10 Településhálózati keretterv mint általános területi szerveződési modell
„Hatékonyság” érvényesítésére hivatkozva 1970-es, 1980-as évek: várossá nyilvánítások lényegében az OTK által kijelölt központokban Gazdálkodó szervek is sémaként fogadták el intézményeik területi elhelyezésekor Tsz-k összevonásakor: tsz-központ székhelye legalább alsó fokú településen (falusi agrárértelmiség elvonzása) Tagolt intézményhálózattal rendelkező irányító szervezetek (oktatás, egészségügy, kereskedelem, vállalatok) kötelezettségüknek érezték hálózatuk modellhez illesztését 10

11 20 ezer fő alatti kisvárosok romló helyzete a szocializmusban
Mezőgazdaság Tsz állami felvásárlóknak adta a terményt  kisvárosi piacok kiürültek Kisvárosok elvesztették mg-i szervező funkciójukat Ipar Kisvárosok kimaradtak az iparosítási hullámból  a kapcsolódó fejlesztésekből is: lakásépítés, infrastruktúra-fejlesztés 1970-es évektől fogyó népességűek Közigazgatás Áttérés a kétszintű közigra: kisvárosok elvesztették járási adminisztratív funkcióikat 1950-es évek: még szovjet mintára megye–járás–település Később Bulg., Mo., Lo., Rom.: megye–település (Csehszlov. nem hajtotta végre) Igaz kevesebb modern hivatali „kockaépület” 11

12 Modell új eleme: „központi szerepkör nélküli települések”
Méretökonómiai elv: intézmények „hatékonyabb” működéséhez körzetközpont alapellátási szerepvállalása 2000 település (67%): központi szerepkör nélküli kategória Egy-egy kiemelt vagy alsó fokú központ hatáskörébe utalták Legalsó szint legalább már nem volt pusztulásra ítélve (mint az 1963-as mellékfalvak!!!) Innen eltűntek a jól működő alapellátási elemek is Általános iskola felső tagozata kivonulása Falusi könyvtár megszűnése Falusi művelődési ház (1950-es évek nagy vívmánya) megszűnése 12

13 OTK nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket
Kiemelt szerepkör nélküli települések társadalmi hátrányának fokozódása Elvándorlás felgyorsulása Helyi fejlesztések megszűnése Helyi közigazgatás szervezeti egységeinek felszámolódása Közlekedési kapcsolatok átrendeződése: vasúti szárnyvonalak felszámolása  lazuló járásközi kapcsolatok, térségek fokozódó elzártsága Nem foglalkozott a hátrányos helyzetű területekkel Egyenlőtlenségek csökkentését az egyes hierarchia szinteken belül kívánta megvalósítani  szintek között tovább fokozódtak a területi egyenlőtlenségek! Eredmény: dinamikusan növekvő centrumok mellett egyre több visszafejlődő tel  később a figyelem középpontjába centrum–periféria viszonya kerül 1980-as évek: OTK társadalmi méretű viták kereszttüzében 1985: kormányhatározat hatályon kívül helyezi a településhierarchián alapuló fejlesztési elképzelést 13