Elmélet és neveléstudomány

Az előadások a következő témára: "Elmélet és neveléstudomány"— Előadás másolata:

1 Elmélet és neveléstudomány

2 Témák A neveléstudomány megítélése, helyzete
A kritikai megközelítés a tudományban A félperifériás tudományosság jellemzői Az elmélet szerepe a neveléstudományban: a re-teoretizálás

3 A neveléstudomány helyzete, megítélése (angol nyelvű szakirodalom)
A neveléstudományi kutatók gyakorlati gyökerei Az interdiszciplinaritás felületessége Alacsonyabb pozíció A tárgya: tanár-tanuló-tárgy interakciója, de szélesebb értelmezés: a társadalom pedagogizálódása; object of inquiry vs. interest in emancipation A neveléstudomány „retorikussága” (Walters, Lareau és Ranis, 2009; Ball és Forzani, 2007; Lingard és Gale, 2010)

4 Kritikai megközelítés
A „tények” és alapvető „igazságok” megkérdőjelezése Átalakítás Emancipációs cél Leleplezés Foucault-i genealógia: történetiség, lehetne/ett volna másképp

5 A kutatások szintjén A kutatás ontológiája A kutatás episztemológiája
A kutatás metodológiája Latour-féle kutatások: a tudomány működése (a mertoni CUDOS „kritikája”)

6 A félperifériás tudományosság
Erős kapcsolat egy ország gazdasági helyzete és akadémiai státusza között A félperiféria mint egyfajta „közép-osztály” A közvetítő szerep miatt inkább a mainstream átvétele, és nem új, helyi tudás termélése Akadémiai sztenderdek kevésbé rigorózusok: Nagyobb nyitottság, heterogeneitás De a nemzetközi versenyben rosszabb esélyek Az utóbbi időben ez megváltozott: a neo-liberális elszámoltathatósági politikák átvétele, a helyi tudástermelés helyett a nemzetközi trendekhez alkalmazkodás Szakadék a hivatalos diskurzus és az aktuális praxis között (nemzetköziesedés, kutatás, publikációk és ezek megvalósítása) (Bennett, 2004) Itthoni helyzet: Az egyetemi fizetések –> projektekben való részvétel kényszere A projektek tipikusan fejlesztések > elméletalkotás háttérbe szorulhat, hazai publikáció előnye, a nemzetközi háttérbe szorul ismét

7 Az elmélet szerepe a neveléstudományban (Biesta, Allan, Edwards, 2014)
Más és más utak a német, francia, „latin” és angolszász tudományosságban A legdominánsabb megközelítés: az elmélet mint az empíria megalapozója és az empíriából fakadó értelmezés Az alapkérdések felvetése, kritika, a fogalmakra rákérdezés (diskurzusok, genealógia) A neveléstudomány re-teoretizálása: alapvetően etikai, filozófiai és elméleti kérdésfeltevés jellemzi; a learning értelmezéssel való szembenállás (Gert Biesta) az antropológiai dimenziók visszahozása