Az üregalakítás alapvetései kis- és nagyörlő fogakon

Az előadások a következő témára: "Az üregalakítás alapvetései kis- és nagyörlő fogakon"— Előadás másolata:

1 Az üregalakítás alapvetései kis- és nagyörlő fogakon

2 A preparálás célja olyan üregforma létrehozása, ami tartást, elhorgonyzást ad a tömésnek szuvas foganyag maradéktalan eltávolítása a fog a tömés után visszanyerje eredeti formáját és funkcióját a fog a tömés után az esztétikai igényeknek is megfeleljen

3 A preparálás kezdeti fázisai
A preparálás általános lépései A preparálás kezdeti fázisai A preparálás befejező fázisai A szuvas dentin és a régi tömés eltávolítása Pulpavédelem, ha szükséges Másodlagos tartási és ellenállási forma Zománcszélek, preparált falak finírozása Az üreg tisztítása, ellenőrzése A szuvas lézió feltárása Az üreg határának és kezdeti mélységének meghatározása Elsődleges tartási (retenciós) forma Elsődleges ellenállási forma Kényelmes hozzáférhetőségi forma

4 KAVITÁSTERVEZÉSI MÓDOK

5 Kavitástervezési módok
A kariesz elhelyezkedésétől és a tervezett tömőanyagtól függően három kavitástervezési mód közül választhatunk: Konvencionális üregalakítás – amalgámtömés, illetve teljes kiterjedésében gyökérfelszínen kialakult szuvasság esetén Módosított konvencionális – tipikus példája a korábban amalgámtöméssel ellátott fog tömésének kompozíciós tömésre történő cseréje Módosított, adhezív üregalakítás / minimálinvazív üregalakítás – az üreg kiterjesztését minden irányban a szuvasság kiterjedése szabja meg, a tömés tartását pedig mikromechanikai retenció adja.

6 Konvencionális üregalakítás
Elsősorban: amalgámtömés gyökérfelszínen elhelyezkedő kariesz (nem zománccal határolt üreg) Jellegzetessége a kazettaforma: párhuzamos, konvergáló (amalgám), divergáló (betét) oldalfalak sík pulpális és gingivális falak ezen falak lekerekített élben ill. szögletben találkoznak az axiális falakkal zománc – tömőanyag találkozása: amalgám: 80-90° másodlagos retenciós elemek: retenciós barázda, gödröcske parapulpális csapok

7 Módosított konvencionális üregalakítás
Hasonló a konvencionális preparáláshoz, kiegészítve a zománcszélek ferdére csiszolásával. Pl. korábban amalgámmal tömött fog ellátása kompozíciós töméssel. A ferdére csiszolásnál a következő tényezőket ajánlatos figyelembe venni: a zománcprizmák iránya – pl.: az okkluzális felszínen a zománcprizmák ferdére preparálása már az üreg határainak megszabásakor megtörténik a prizmák támasztéka mind a zománc-dentin határon, mind oldalirányban – pl.: mikor preparáljunk gingiválisan ferdére? a tömés szélének helyzetét a fogon a tervezett simaság vagy durvaság fokát tömőanyag sajátosságait

8 Módosított, adhezív üregalakítás vagy minimálinvazív üregalakítás
Cél: a karieszes vagy károsodott foganyag legkonzervatívabb módon történő eltávolítása. A tömés tartását jellemzően a tömőanyag és a foganyag (zománc, dentin) között kialakuló mikromechanikai retenció Módosított, adhezív üregalakítás / minimálinvazív üregalakítás – ferdére preparálás mértéke 45° a külső zománcfelszínhez viszonyítva. Az okkluzális zománcprizmák iránya miatt, a prizmák egy részének vége már preparált, így nem indokolja a további okkluzális ferdére preparálást. Az antagonistával való érintkezés miatt a vékony kompozíciós szél letörhet. Vesztibuláris, orális felszínre hajlott és preparált barázdában a zománcprizmák ferdére csiszolása 0,25-0,5 mm szélességben, 45° -ban ajánlatos.

9 PREPARÁLÁS KOMPOZÍCIÓS TÖMÉS KÉSZÍTÉSÉHEZ

10 Üregalakítás I. osztályú kompozíciós tömés készítéséhez
Konvencionális üregalakítás: nagyobb kiterjedésű üreg esetén a falak okklúzális irányban enyhe konvergenciát mutatnak az okklúzális zománcprizmák iránya miatt , a prizmák egy részének vége már preparált, és nem indokolja a további okklúzális ferdére preparálást Módosított konvencionális ritkán, csak akkor alkalmazzuk, ha az üreg a vesztibuláris vagy orálos felszínre is kiterjed a vesztibuláris és orális felszínre hajlott és preparált barázdában a zománcprizmák ferdére csiszolása 0,25-0,5 mm szélességben 45°-ban ajánlatos Módosított, adhezív vagy minimálinvazív üregalakítás kis kiterjedésű üreg az üreg kanál vagy teknő alakú nem egyenletes mélységű kezdeti mélység 1,5 mm

11 Üregalakítás II. osztályú kompozíciós tömés készítéséhez – módosított konvencionális üregalakítás
Közepes/nagy kariesz esetén választandó üregforma. Az üreg jellemzői: Kazetta (box) forma Egységes mélység Ellenállási forma 90 ° vagy annál nagyobb felszíni határvonal Törékeny zománcszélek eltávolítása nem preparálunk másodlagos retenciós elemeket, kivéve a zománcszélek ferdére csiszolását (ahol szükséges)

12 Üregalakítás II. osztályú kompozíciós tömés készítéséhez – módosított konvencionális üregalakítás
A preparálás jellemzői: Eszköze a gyémánt fordított kúp Az okkluzális ládát az I. osztályhoz hasonlóan alakítjuk ki Konzervatív összeköttetés az okkluzális és az approximális láda között Kezdeti okkluzális mélységnek el kell érnie a zománc-dentin határt Vesztibulo-orálisan a lehető legkeskenyebb preparálás, csücskök védelme! a vesztibuláris, orális falak megközelítően 90 °-ban találkoznak a pulpális fallal Az approximális láda a fog hossztengelyével párhuzamos az axialis fal a zománc-dentin határtól 0.2 mm a dentinben, minimális konvexitással A gingivális fal sík, 90 °-os üreghatár, gingiválisan az alátámasztatlan zománcot el kell távolítani axiális fal mélysége: 0,75-1 mm Nincs másodlagos retenciós elem, kivéve ferdére preparálás

13 Üregalakítás II. osztályú kompozíciós tömés készítéséhez – módosított konvencionális üregalakítás
Hol preparálunk ferdére? az okkluzális széleket nem preparáljuk ferdére Az approximális ládák széleinek ferdére preparálását proximális kazetta vesztibulo- orális kiterjedése határozza meg. Keskeny proximális láda esetén itt sem preparálunk ferdére, viszont ha a láda vestibulo-orálisan széles, akkor a retenció fokozására a vestibuláris és orális falakon alkalmazzuk a ferdére preparálást A gingivális fal ferdére csiszolását a láda gingivális falának szintje határozza meg. Ha ez a zománc-cement határtól legalább két mm-rel okkluzálisabban helyezkedik el és kellő zománcvastagság áll rendelkezésre akkor indikált. Egyéb esetekben a gingivális széleket nem preparáljuk ferdére a megmaradt vékony zománc védelmében, viszont itt sem hagyunk alátámasztatlan zománcot.

14 Üregalakítás II. osztályú kompozíciós tömés készítéséhez – módosított, adhezív üregalakítás
Jellemzői kicsi, kezdődő léziónál Eszköze a gyémánt gömb, lekerekített fordított kúp A kariesz által meghatározott kiterjesztés és mélység jellemzi, nincs egységes mélység Kevéssé boksz forma Előnye a több ép szövet megtartása 90°-os vagy tompább zománcszél kialakítása Orovesztibulárisan kisebb approximális láda, mint konvencionális preparálás esetén Gingivális fal síkja a nyaktól legalább két mm-rel okkluzálisabban helyezkedik el a törékeny zománcszélek eltávolítása Konzervatív ferdére csiszolás mm, bukkálisan, orálisan; illetve gingiválisan a zománc mennyiségétől függően

15 Különleges üregalakítások kazettaforma (only-boksz) preparálás
Indikáció: csak az approximális felszínt érintő kis kiterjedésű szuvasság Preparálás: „Box” forma kialakítása a záróléc területének feltárásával. A kazetta forma kialakítása lekerekített fordított kúp fúróval, mélyítése gyémánt gömbbel történik. Az üreg minimális kiterjesztése 0.2 mm a dentinben a zománc-dentin határtól, az üreg teljes kiterjedését a lézió szabja meg. Nincs ferdére faragás, nincs másodlagos retenciós elem.

16 Különleges üregalakítások rés (slot) preparálás
Indikáció: csak approximális szuvasság, okkluzális felszín ép. Lényege, hogy a léziót bukkális vagy lingvális irányból közelítjük, a zárólécet nem preparáljuk. Eszköze kis gyémánt gömb fúró. A preparálás a frontfogak III. osztályú üregalakításához hasonló. A preparálás menete: A kezdeti lépés a preparálás szintjének optimális meghatározása. Ezt követi az üreg határainak megszabása, a szomszédos foghoz annyira közel, amennyire csak lehetséges (azt nem sértve), bukkális és lingvális felszínek maximális megőrzése mellett. Az üreg minimális kiterjesztése 0.2 mm a dentinben a zománc-dentin határtól, az üreg teljes kiterjedését a lézió szabja meg. Az okkluzális, bukkális és gingivális felszínek 90°, vagy annál nagyobb szögben találkoznak a fogfelszínnel.