Bevezetés a nyelvtudományba 8. Az anyanyelv elsajátítása

Az előadások a következő témára: "Bevezetés a nyelvtudományba 8. Az anyanyelv elsajátítása"— Előadás másolata:

1 Bevezetés a nyelvtudományba 8. Az anyanyelv elsajátítása
Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter November 2.

2 Az anyanyelv elsajátításának folyamata
1. Ha körkérdést intéznénk a legkülönbözőbb emberekhez: mit gondolnak,hogyan sajátítja el a kisgyermek az anyanyelvét, a legtöbben valószínűleg így válaszolnának: „Úgy, hogy utánozza azokat a mon­datokat, amelyeket környezetétől hall.” Szívósan élő elképzelés ez, amely a nyelvelsajátítás folyamatát a környezet által beszélt nyelv passzív befogadására redukálja. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 285.l.

3 Az anyanyelv elsajátításának folyamata
Üssük fel azonban bármelyik – a magyar kisgyermek beszédfejlődé­sével foglalkozó – régebbi vagy újabb munkát, és vegyük szemügyre, mondjuk, a két év körüli kisgyermekektől idézett példákat. Ilyen mondatokat találunk között: Fölveszi, mama, tégemet; Ez a Mártikáé ruha; Apuka ne isz meleg; Ott a gyerekekek. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 285.l.

4 Az anyanyelv elsajátításának folyamata
Ezek a mondatok az adott helyzetben ezt jelentették: 'Vegyen fel a mama engem!'; 'Ez a Mártika ruhája'; 'Apuka, ne idd meg, mert me­leg!'; 'Ott vannak a gyerekek.‚ Különösen formált szavak, sajátosan szerkesztett mondatok szerepel­nek a példákban, amelyeket magyar nyelvtudásunk alapján mindenkép­pen helyteleneknek kell tartanunk. El sem tudjuk képzelni, hogy akadna olyan magyar nyelvű környezet, amelyben így beszélnek – utánzásról tehát nem lehet szó. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 285.l.

5 Az anyanyelv elsajátításának folyamata
Márpedig ezek a kisgyermekek a szerzők leírása szerint az adott életkorban rendszeresen ilyen névmásokat használtak. Így fejezték ki a birtokviszonyt. Így alkottak összetett mondatot. Hasonló jelenségekkel a gyermeknyelvvel foglalkozó valamennyi szerző találkozott. A gyermekük beszédfejlődését figyelemmel kísérő szülők is hasonló nyelvhasználattal találkoznak. A gyermek valahogyan újraalkotja anyanyelv rendszerét. „Okos hibázásai” pontosan azt mutatják, hogy rendszeralkotást végez. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 285.l.

6 Az anyanyelv elsajátításának folyamata
A nyelv elsajátításának folyamata tehát bonyolul­tabb, mint eleinte hittük. Ha – egybehangzó beszámolók szerint – ilyen sajátos nyelvi formák jellemzik a magyar anyanyelvű kisgyermek beszédfejlődésének korai szakaszát, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ebben a folyamatban bizonyos törvényszerűségek érvényesülnek. Ezeknek a törvényszerűségeknek a már ismert oldala, hogy a kisgyermekek beszédfejlődése meghatározott fázisokban megy végbe. E fázisok kezdetének időpontja, valamint idő­tartamuk bizonyos határokon belül különbözhetnek, sorrendjük azon­ban megbonthatatlan. Ezt mutatja a különböző anyanyelvű gyerme­kek nyelvelsajátításának összehasonlító vizsgálata. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

7 Az anyanyelv elsajátításának folyamatának törvényszerűségei
A nyelvi közlés alapját alkotó hangok – a hangrendszer – elsajátításának éppen úgy megvannak a maga törvényszerűségei, mint a közlés elemeit összekapcsoló nyelvtani szabályok birtokbavételének vagy a szójelentés kialakulásának. Ennek a bonyolult folyamatnak az oki mechanizmusai, például az, hogy milyen szerepet játszanak benne a nyelvre nézve sajátos elsajátítási elvek, milyen az öröklés szerepe stb. még pontos feltárásra várnak. Ezeknek a tisztázása teszi olyan izgalmassá a nyelvelsajátítás kutatását a nyelvészek, a pszichológusok, a pedagógusok a biológusok számára. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 286.l.

8 Az anyanyelv elsajátításának folyamatának törvényszerűségei
2. Mielőtt a kisgyermek az első szót kimondja, már megtett egy bizonyos szakaszt a nyelvhez vezető úton. Sőt, miként Kodály Zoltán kiemelte, a zenei nevelés már az anyaméhben kezdődik, a nyelvi fejlődés is megkezdődik a méhen belül az utolsó hónapokban. Az újszülött például saját anyja hangját meg tudja különböztetni a környezet hangjaitól. Bizonyos jelek szerint az anyanyelv intonációs mintázatára is érzékeny, amit a magzatvíz közvetített számára. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 286.l.

9 Az anyanyelv elsajátításának folyamatának törvényszerűségei
A csecsemőt veleszületett biológiai adottságai, észlelési és agyi struktúrái segítik az indulásban. Ennek vizsgálatára közvetett eljárásokat kell használnunk. A két hónapos babát nem lehet megkérdezni arról, hogy ugyanannak hallja-e a baba a papa szót. A közvetett módszerek egy része hozzászokáson alapul. Ha a babák új ingert hallanak, meggyorsul a szopómozgásuk. Ezt a szájukba helyezett és érzékelővel ellátott cumival ellenőrizhetünk. A megszokás hatására ez a mozgás lelassul. Ha egy új ingert eltérőnek hall a baba, a szopás újra felgyorsul. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 286.l.

10 Az anyanyelv elsajátításának folyamatának törvényszerűségei
Ha sokszor hallja a ba, ba, ba, ba szótagot, lelassul a szopás. Mi történik, ha ez után a pa szótagot adjuk? Újra felgyorsul a szopás, ami arra utal, hogy a baba észleli az eltérést. Egy másik gyakori módszer kisgyerekek rejtett nyelvi folyamatainak vizsgálatára a szelektív nézés. Ha a gyereknek ismerős nyelv hallatszik az egyik hangszóróból, a másikból pedig hirtelen egy új nyelven szóló szöveg, és a gyermek odafordul, abból arra következtethetünk, hogy valamilyen hangtani jellemző alapján meg tudja különböztetni a két nyelvet. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

11 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei - felejtéses tanulás
Hasonló gondosan megtervezett kísérletekkel azt is kimutatták: A néhány hónapos csecsemő sokféle beszédhangot meg tud külön­böztetni. Olyanokat is, amelyek környezete nyelvéből hiányoz­nak. Az l és az r hang különbségét az angol és a japán csecse­mők egyaránt észlelni tudják. Ez a bámulatos képesség persze a tapasztalatok hatására átalakul: A későbbi fejlődés során egyre inkább a környezet nyelvének a fonémaállománya szabja meg, milyen hangokat képes megkülönböztetni a baba. Ez egy különleges ’felejtéses tanulás’. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 287.l.

12 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei - felejtéses tanulás
Minden gyerek olyan képességekkel jön világra, hogy a világ összes nyelvében fontos hangkülönbségeket kezelni tudja, de igen hamar szunnyadóvá válik az a tudás, mely az adott nyelvi környezetben nem lényeges. Ezek a megkülönböztetések igen korán végbemennek. A gyermek már jóval azelőtt megkülönbözteti anyanyelve hangjait és hanglejtését, mielőtt maga beszélne. Ennek feltehetően az a szerepe, hogy a lehetséges hangokra és hangkapcsolatokra vonatkozó észlelési gyakorlás már azelőtt végbemenjen, mielőtt a gyermek értelmileg képes lenne hangok és környezeti események összekapcsolására, azaz a jelentés alakítására. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 287.l.

13 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei - felejtéses tanulás
A táblázat egy jellegzetes példát mutat erre a ráhangolódásra. Nyelv Anyanyelv Idegen nyelv Szűrés nélkül 2090 2430 Alacsonyfrekvenciákat áteresztő szűrőkkel 2050 2300 2 hónapos csecsemők odafordulási reakcióideje a hangforráshoz anyanyelven és nem anyanyelven hangzó beszédnél ezredmásodpercben (ms) mérve. Az anyanyelv amerikai angol az idegen nyelv francia volt. A gyermek sokkal gyorsabban odafordul az anyanyelvi beszédhez, s ezt akkor is megteszi, ha csak a hanglejtést hallja, amit az "alacsony frekvenciákat áteresztő szűrők" segítségével lehet kimutatni. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 287..l.

14 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei –expresszív zsargon
Velünk született idegélettani struktúrák teszik lehetővé a nyelv előtti hangadás fejlődését is. Ez az újszülött reflexszerű sírásától az ún. „expresszív zsargon”-ig vezet. Így nevezzük az első szavak megjelenését közvetlenül megelőző korszak – fonológiai, prozódiai struktúráiban már a beszédre emlékeztető – gagyogását. Ez a bonyolult, az idegélettani érésre és a nyelvi tapasztalatra épülő fejlődési folyamat ala­pozza meg a beszéd egyik legfontosabb feltételét: a hangképzés bo­nyolult műveleteinek akaratlagos vezérlését. Az első életév második felében a hanglejtési mintáknak kiemelt jelentőségük van a későbbi közlési értékű hangelemzés és hangadás alakulásában. Az intonációs minta – például a magyarban az első szótagi nyomaték – segíti a gyermeket hogy ismétlődő elemeket, később szavakat emeljen ki a hangfolyamból. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 288.l.

15 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – érzelmi kapcsolódás
Velünk született idegélettani struktúrákon alapulnak azok a lelki folyamatok (pl. figyelem, emlékezet) is, amelyek megfelelő fejlett­ségi szintje egyben a nyelv elsajátításának is előfeltétele. Az emlékezet fejlődése például a kisgyermekkorban mind a szavak tanulásának, mind a mondathosszúság növekedésének fontos tényezője. S végül feltehetően velünk született az a tényező is, amelynek a fontosságát csak mostanában kezdik hangsúlyozni: az érzelmi kapcsolódás elemi szükséglete, a gyermek eredendő társas hajlamai, társas beállítottsága, amelyek a nyelv elsajátításának legfontosabb érzelmi és motivációs bázisát alkotják. Ezek felelősek a korai mutogatásért, az anya tekintetének követéséért, miközben az anya beszél, s azért is, hogy a baba különösen élénken figyel már 5-6 hónapos korában is a hozzá irányuló beszédre. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 288.l.

16 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – külső feltételek
Hogy ezek az adottságok valóban elvezessenek a beszédhez, ahhoz persze külső feltételekre is szükség van: társas környezetre, s benne a gyermek számára elérhető nyelvi mintára. Milyen a kisbabának, kis­gyermeknek nyújtott nyelvi minta, és milyen minta a legjobb a számára? Ezekről a kérdésekről sokféle vizsgálat, feltevés született az utóbbi időben. Az elmúlt két évtized kutatásai azt mutatják: A kisgyerekeknek szóló beszéd sok tekintetben eltérhet a felnőttek között használatos beszélési módoktól. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 288.l.

17 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – sajátos „kód”
A kisbabákkal, kisgyermekekkel használt sajátos „kód” jellegzetességei közé tartozik például a magasabb hangfekvés, a gyakoribb és erősebb hangsúlyozás, a köznyelvinél nagyobb kité­réseket mutató intonációs kontúrok, az egyszerű hangtani felépítésű szavakból álló „dajkanyelvi” szókincs például: a magyarban a baba, pipi, papa, dádá szavak, az egyszerű mondatszerkesztés. Ezek a sajátosságok alkalmazkodást tükröznek a korlátozott nyelvtudású beszédpartner, a kisbaba, kisgyermek nyelvi és értelmi szintjéhez, s egyben figyelmének ébrentartását, nyelvi aktivitásának a fokozását is szolgálják. Kísérleti adatok szerint e „kód” bizonyos sajátosságaira – például az „eltúlzott” intonációra – már a néhány napos babák is megkülönböztetetten reagálnak. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

18 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – társalgási keret
Ehhez a sajátos beszélési „stílushoz” az is hozzátartozik, hogy a felnőttek a baba hangbeli megnyilvánu­lásaihoz egyfajta „társalgási keretet” teremtenek. Vagyis társalgási válasznak, értelmes közlésnek tekintik – értelmezik és kommentálják – a baba hangprodukcióit. Nemcsak a szavakat vagy szószerű elemeket, hanem a gőgicsélést, sőt eleinte még – egyéb lehetőségek híján – a fiziológiai megnyilvánulásokat is (pl. csuklást, böfizést). A hat hónapos baba és a mama felváltva gőgicsélnek és beszélnek, mintha társalgásban adnák egymásnak a szót, csak itt ez még nem szó, csak a hangadás joga. Az interakció ilyen „társalgási” keretével, valamint az együttes figyelem tárgyához kapcsolódó beszéddel (tárgyak megnevezése, „címkézése”, a közösen megélt történések kommentálása) a család, a nyelvi közösség felnőtt tagjai gazdag és támogató környezetet teremtenek a nyelv elsajátításához. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 289.l.

19 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – társalgási keret
Ez a fajta „társalgási” beállítottság nem tekinthető egyetemesnek: Több más kultúrában ettől merőben eltérő interakciós-kommunikációs „stílusok” vannak érvényben a felnőtt–gyerek beszédkapcsolatban. A nyelvi fejlődés azonban ott is, mint mindenütt és mindenkor, a felnőtt és a gyerek együtt­működésén, a közös cselekvéshez, a közösen megélt tapasztalathoz kapcsolódó beszéden alapul. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 289.l.

20 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – 13.2 táblázat
    Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – táblázat A táblázat Összefoglalja, hogy milyen segítségeket ad a felnőtt beszéd szabályozása a gyermek elsajátítási munkája számára. A táblázat: A gyermekhez szóló beszéd módosításainak szerepe a gyermeki nyelvelsajátításban  Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

21 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – 13.2 táblázat
Feltehető szerep a nyelvelsajátításban Felnőtt beszéd Beszélgetési Dolgok és nyelv Nyelvi egységek módosulás egységek gyermek neve x felkiáltás x magas hang x suttogás x erős hanglejtés x dajkaszavak x szóválasztás x ragkihagyás x Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 290.l.

22 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – 13.2 táblázat
Feltehető szerep a nyelvelsajátításban Felnőtt beszéd Beszélgetési Dolgok és nyelv Nyelvi egységek névmáskerülés x modelltársalgás (felnőtt egyedül) x pontosabb kifejezés x x x kényszerítő kérdés x igazságérték javítása x x lassú beszéd x szünetek x rövid mondatok x x mondatkeretek x x ismétlések  Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 290.l.

23 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – természetes pedagógia
Feltehetőleg a felnőtt világ rejtett tanítási elveket használ. Ennek megfelelően módosítja kommunikációját, s ez lehetséges, hogy könnyíti a gyermek feladatát. Ezt a keretet nevezzük ma természetes pedagógiának. Ennek révén a sajátosan beszélő s ránéző felnőttől a baba tanulni akar: tanulni a nyelvet, de a világról s az emberekről is. Az éréssel, az értelmi fejlődés előrehaladtával s a nyelvi-interakciós tapasztalatok gyarapodásával a gyermek – az első életév második fe­lében – nagy jelentőségű felfedezést tesz: Ráébred arra, hogy bizonyos szándékos jelzésekkel (gesztussal, vokalizálással) maga is hatni tud környezetére, el tud érni bizonyos célokat. Így például egy-egy tárgyra való rámutatással maga is ki tudja jelölni a közös figyelem tárgyát (a referenciát), gesztussal, vokalizálással kérhet, kezdeményezhet avagy elutasíthat dolgokat, cselekvéseket. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 289.l.

24 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – intencionális kommunikáció
A szándékos (intencionális) kommunikáció kezdete döntő fordulat a gyermek fejlődésében. Ettől egyenes út vezet a nyelvhez, hiszen a nyelvi közlések is kommunikatív szándékok kifejezésére szolgálnak. A különbség „csupán” az, hogy a szándékos kommunikáció e korai formájának eszközei a gyerek sa­ját leleményei. Ebben a gesztusrendszer, főként a nyúlás és a mutogatás elkülönülése is fontos kiinduló mozzanat. Felismerni arról lehet a kezdeti nyelvi közléseket, hogy bizonyos helyzetek­ben rendszeresen és előreláthatóan ezeket használja a baba. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 290.l.

25 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – intencionális kommunikáció
Ennek alap­ján a környezet előbb-utóbb meg tudja fejteni a közlési szándékokat. Az ilyen korai, önkényes jelek egyik jellegzetes típusát képviselik az ún. „előszavak” (protoszavak) vagy „fonetikailag következetes formák” Ezek rendszeresen használt, de „felnőtt” nyelvi mintára nem visszavezethető egyéni alkotások. Például – a magyarban szoká­sos hangsor-típusoktól merőben idegen – etn „szó”, amit egy 15 hóna­pos kisgyerek egyebek között egy sor különböző cselekvés kezdemé­nyezésére használt, például 'csináld/gyerünk/menjünk' értelemben. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 291.l.

26 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – nyelvi kommunikáció
3. A nem verbális, vagyis nem nyelv által történő kommunikáció megindulását hamarosan követi a nyelvi kommunikáció kezdete egyelőre passzív formában. A kisgyermek az első életév második felétől kezdi felismerni a környezetébe tartozó tárgyak, személyek nevét, egyre több egyszerű utasítást ért meg. Kezdetben csak meghatározott helyzetekben, egy adott ingeregyüttes része­ként. A Megyünk sétálni közlés megértése kezdetben egy sor, az adott helyzethez kapcsolódó értelmezési támponton alapul: a napi rutincselekvések sorában elérkezett a séta ideje; meghatározott helyen ismerős cselekvésre kerül sor, mondjuk az előszobában a mama a gyerekkocsi után nyúl. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 291.l.

27 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – nyelvi kommunikáció
A szó „emancipációja”, a szavakat összekap­csoló szabályok megfejtése hosszú és bonyolult fejlődési folyamat eredménye. Ennek során a szavak kiszabadulnak az ingeregyüttesből. Fokozatosan elnyerik „felnőttnyelvi” jelentésüket. Egymással meg­határozott szabályok szerint összekapcsolva, helyzetek sokaságának a leírására lesznek használhatók. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 291.l.

28 Az anyanyelv elsajátításának törvényszerűségei – nyelvi kommunikáció
Hogyan, milyen fázisokban megy végbe ez a bonyolult folyamat? Milyen életkorban milyen anyanyelvi tudás tekinthető tipikusnak? Milyen erők vezérlik a nyelvi fejlődést? Az elmúlt mintegy száz évben a különböző nyelvek elsajátításáról számos leírás született. Ezek alapján az első két kérdésre többé-kevésbé megbízható választ adhatunk. A fejlődést vezérlő elvek és erők kérdése azonban a viták kereszttüzében áll ma is. A viták központi kérdései a következők: Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 291.l.

29 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései
a, Mi a velünk született adottságok és a tanulás egymáshoz viszonyított szerepe a nyelv elsajátításában? b, Egyazon nyelvi közösséghez tartozó egyének esetében azonos-e a nyelvi tudás (kompetencia) „összetétele”, vagy pedig jelentős egyéni eltérésekkel kell számolnunk? c, Azonos módon, azonos alapelvek alapján tanulják-e a gyerekek a nyelvet, vagy pedig egyéni utakon jutnak el hozzá? d, Összefügg-e a nyelvi fejlődés a pszichológiai fejlődés egyéb rész- területeivel, vagy pedig független azoktól? e, Melyek a tanulást vezérlő alapelvek? Szabályok tanulásán vagy asszociációs kapcsolatok fokozatos kiépülésén alapul-e a nyelv elsajátítása? Vajon vannak-e sajátos nyelvtan-elsajátítási módszerek, vagy a gyakoriságon és együttes előforduláson alapuló általános (ún. statisztikai) tanulási elvek magyarázzák-e a folyamatokat? Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

30 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései
Ezekre a kérdésekre ma még nincsen végleges válasz, csupán érvek, ellenérvek és – minden bizonnyal – részigazságok. Ebben a fejezetben elsősorban az első témakörről: a nyelvi fejlődés menetéről, fázisairól próbálunk meg képet adni. A nyelvelsajátítás elméleti vonatkozásaira a könyv végén felsorolt irodalomjegyzékben találhat áttekintést az érdeklődő olvasó. Az aktív beszédfejlődés menetének a megismeréséhez példaképpen nézzük meg közelebbről, milyen formai és jelentésbeli sajátosságok jellemzik a kisgyermek közléseit a nyelvelsajátítás folyamatának kezdeti szakaszaiban. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 292.l.

31 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – korai nyelvi közlés
Ezeket a korai nyelvi közléseket – formájukat, alaki sajátosságaikat tekintve – két szempontból szoktuk jellemezni (a felsorolt kritériumok egyben a beszédfejlettség általános szintjét is mutatják): a, Hány morfémát (azaz önálló jelentéssel bíró nyelvi elemet) tud a kisgyermek egy nyelvi közlésen belül összekapcsolni? b, Milyen mértékben és milyen pontossággal tudja kifejezni a mondat alkotóelemei közötti viszonyokat a szavak mondatbeli szerepét kifejező nyelvtani eszközök (ragok, jelek, szórend stb.) segítségével? A megnyilatkozások (morfémákban mért) hossza, az ún. „átlagos mondathossz” a korai nyelvi fejlődés megbízható mutatójának tekinthető. A beszédfejlődés korai szakaszainak nagy eseményei – a mondat születése, az első ragok megjelenése, a mondatszerkezet növekvő bonyolultsága – ugyanis egyaránt a megnyilatkozások hosszának a növekedését eredményezik. E két szempont figyelembevételével a kisgyermek aktív nyelvi fejlődését több szakaszra bonthatjuk. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 292.l.

32 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – egyszavas közlések korszaka
4. Az egyszavas közlések korszaka Ennek kezdete rendszerint egybeesik az első életév végével. Az ilyen típusú nyelvi megnyilatkozások egyetlen – értelemmel bíró részekre tovább már nem bontható – elemből állnak, pl. mama; ki; vau-vau; aggyá. Ezekhez a közlésekhez az adott helyzetekben ilyesféle jelentések voltak hozzárendelhetők: 'Gyere ide, mama!'; 'Ki akarok menni!'; 'Ott a kutya'; 'Add ide a csokit!‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 293.l.

33 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – egyszavas közlések korszaka
Régóta vitatott kérdés, hogy minek is tekintsük az ilyen egyetlen morfémából álló, de szemmel láthatóan tágabb jelentést hordozó köz­léseket. Vajon mondatértékűek-e ezek, amint azt korábban számos kutató állította? Vagy inkább szavaknak tekintendők-e – hiszen alakilag mégiscsak szavak? Tény, hogy az egyszavas közlésekben rejlő „üzenet” igen gyakran több, mint az elhangzott szó jelentése. Arra azonban semmi bizonyítékunk nincsen, hogy ez a tágabb jelentés szerkezetileg tagolt formában valamiképpen benne is lenne a kisgyerek fejében. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 293.l.

34 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – egyszavas közlések korszaka
A valósághoz legközelebb talán az a megközelítés áll, amely a kisgyerek egyszavas közléseit kezdetleges beszédaktusoknak tekinti. Ebben a keretben e korai közléstípus szerkezete így lenne ábrázolható: durva utalás (referálás a szó segítségével) BESZÉDAKTUS szándékkifejezés (illokúció) pl. megnevezés, kérés, válasz, hívás E felfogás szerint a kommunikációs szándék kifejezése ekkor még elsősorban az intonáció segítségével történik. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 293.l.

35 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – egyszavas közlések korszaka
Milyenek a kisgyermek primitív referálásra használt szavai? Mi­lyen szavakat tanul meg elsőként a gyerek? Az első néhány száz szó vizsgálata során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a korai szókincs összetételét egy sor tényező befolyásolja. Ilyen szempont lehet példá­ul az elsajátítandó szavak hangtani felépítése, szófaji kategóriája jelentésének és használatának bizonyos vonatkozásai. A kutatók úgy találták, hogy a nyelvelsajátítás kezdetén a gyerekek in­kább választanak olyan szavakat, amelyek számukra könnyebben kiejthetők, mint bonyolultabb hangtani felépítésű szavakat. Inkább használnak főneveket, mint más szófaji kategóriába eső szavakat. Vizs­gálati adatok szerint a kezdeti szókincs mintegy kétharmadát közne­vek és tulajdonnevek alkotják. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 293.l.

36 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – egyszavas közlések korszaka
Egyéb szókategóriák, „formaosztályok” aránya, a gyakoriság sorrendjében: akciószavak, pl. ki, le; módosítók, pl. kakás; személyes-társas” szavak, mint kérem, tessék, én; funkciószavak, pl. ott, még. Általános tapasztalat, hogy a főnevek jelentése, vonatkozása a kisgyermek számára könnyebben azonosítható, mint a bonyolultabb jelentésszerkezetű igéké. Ugyanezen vizsgálatok szerint a mindennapi interakciókban részt vevő személyek, a mindennapi tevékenységekben szerepet játszó tárgyak (az ún. tárgyi cselekvés résztvevői és tárgyai), valamint a változást mutató dolgok nevei nagyobb eséllyel kerülnek bele a korai szókincsbe, mint például a mozdulatlan tárgyakat jelölő szavak. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

37 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – tanulás üteme
A kisgyerek szókincse az értelmi fejlődés eseményeit is tükrözi. Kimutatták, hogy a tárgyak, személyek eltűnésére utaló szavak pl. angol gone 'elment', vagy a magyar elment elsajátítása egybeesik az ún. tárgyállandóság kialakulásával. Ez az a fejlődési szakasz, amelyben a gyerek megtanulja, hogy a látóterén kívül került dolgok, személyek tőle függetlenül is léteznek. A szókincs elsajátítása a kisgyermeknél rendkívül gyorsan megy végbe. Azt a kérdést, hogy vajon mire utalnak az ismeretlen, új szavak, a gyermek igen könnyen megoldja. Megfigyelések és kísérleti tapasztalatok szerint néhány találkozás elég egy új szóval ahhoz, hogy rögzüljön a szó. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 294.l.

38 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – tanulás üteme
Ez azt is jelenti, hogy a csimpánzzal vagy az embernek olyan kedves kutyával összehasonlítva az embergyerek két nagyságrenddel gyorsabb és hatékonyabb szótanuló. Egy 3-5 éves gyermek egy új szó jelentését 2-3 találkozás után tudja. Egy csimpánz csak (!) próbálkozás után. Ha egy új szóval (pl. toba) és egy új tárggyal találkozik a gyermek, néhány egyszerű elvet követ. Olyan elvek ezek, amelyek meggyorsítják a tanulást. Ezek az eszközök nem állnak a főemlősök rendelkezésére. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 294.l.

39 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szótanulás elvei
Főnéviség elve: Ha semmi egyéb nem szól ellene, a gyerek az új szót főnévként értelmezi. A ragok és a nyelvtan kialakulásakor természetesen számos felülbíráló elv lép fel, melyek például megmondják, hogy a –ni végű szó mégsem lehet főnév, hanem ige. Teljes tárgy elve: Alapértelmezésében a név az egész tárgy, s nem egy részének neve. Közepes általánosság elve: Az alapértelmezés szerint a név nem tulajdonnév, de nem is legelvontabb kategória (pl. dolog) szintjén működik, hanem pl. olyan általánosságú név, mint „pohár”, „ablak” stb. Egyediség elve: Az új név nem lehet egy már létező szó szinonimája. Ha az asztalon hever egy kés és egy ismeretlen tárgy, és a gyermek azt hallja: Add ide a tobát!, nem a kést fogja odaadni, hanem az új tárgyra értelmezi az új szót. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

40 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – társas szótanulás elve
Ezeket az elsajátítást gyorsító elveket társas tanulási elvek egészítik ki. A gyermek szótanulását a gondozó környezettel közös figyelem irányítja. A gyermek követi anyja tekintetét, s úgy értelmezi, hogy a felnőtt arról beszél, amire éppen néz, amire figyel. Ez a társas figyelem szintén a nyelvelsajátítás olyan mechanizmusa, amely legközelebbi főemlős rokonainknál is csak csírájában van meg. Úgy tűnik, a korai nyelvi fejlődés egyetemes jelensége a szójelentés „túlterjesztése” is. Újabb adatok szerint ez a jelenség a korai szókincs mintegy egyharmadát érinti. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 295.l.

41 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – túlterjesztés elve
Ilyenkor a gyerek a „felnőttnyelvben” más-más szóval jelölt tárgyakat, személyeket valamiféle részleges egyezés, hasonlóság alapján azonos szóval nevez meg pl. minden négylábú a vauvau elnevezést kapja. A szavak ilyen „felnőttnyelvitől” eltérő, korai használata olykor egymástól meglepően távol eső dolgok között létesít kapcsolatot. Egy másfél éves kislány például tejjá-nak (= teának) nevezett mindenféle folyadékot vizet, tejet, bort, tejjá-nak nevezte a Balatont, Ugyanezt mondta a talponállót meglátva, ahova szülei előző nap egy pohár italra betértek. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 295.l.

42 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – beszűkítés elve
Ennek ellenkezője, a szavak jelentésének a „beszűkítése”, vagyis a szó „felnőttnyelvinél” szűkebb körű használata. Pl.: a kutya szó használata 'farkaskutya' jelentéssel Ez nyelvelsajá­títás kezdetén megjelenő jelenség, úgy tűnik lényegesen ritkább a túlterjesztésnél. Ilyen és más jelenségek jól mutatják, hogy a szótanulás során a gyereknek többféle feladattal kell megbirkóznia. Valamilyen módon részekre kell bontania a beszédfolyamot, azonosítani a szavakat, ezen túl pedig feltevéseket kell alkotnia arra nézve, hogy ez a szó a létező dolgok milyen körére vonatkozik. Sok jel mutat arra: a világ jelenségei közötti eligazodásban a kisgyermek egyik legnagyobb segítsége, támasza éppen a nyelv – a nyelv által nyújtott kategorizációs rendszer, a világnak a nyelvben kódolt „égi mása”. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

43 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
5. A körüli szókincs elérése korszakhatárt jelez a nyelvi fejlődésben: Nagyjából erre az időre esik az első szókapcsolatok, a „kéttagú mondatok” megjelenése. Ez a fejlődési korszak általában másfél-két éves kor körül következik be. A kéttagú mondatokban összekapcsolt nyelvi elemek – ha nyelvtanilag megfor­ málatlanul is – már jelentésviszonyokat, jelentéskapcsolatokat fejeznek ki. Így a korai közléseknek ezt a típusát már joggal tekinthetjük a mondatalkotás kezdetének. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 296.l.

44 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
A kéttagú mondatokban kifejezett jelentéskapcsolatok száma kez­detben rendkívül korlátozott. A legkorábbi típusokat az alábbi magyar gyerekek beszédanyagából származó példák szemléltetik:   Pápá nem. kb. 'Nem akarok sétálni menni!' Még csoki! 'Még kérek csokit!' Cica el 'A cica elment.' Csacsi ott 'A csacsi ott van.' Vauvau hol? 'Hol van a kutya?‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 296.l.

45 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Vessünk egy pillantást e korai mondatok angol, német, orosz, finn vagy – távolabb eső nyelveket választva – luó és számoa megfelelőire! angol: there book 'ott könyv' more milk 'még tej' német: buch da 'könyv ott' mehr milch 'még tej' orosz: Toszja tam 'Toszja ott' jiscso moloko 'még tej' finn: tuossa Rina 'ott Rina' anna Rina 'ad Rina' luó: en saa 'az óra' miya tamtam 'ad-nekem cukor' számoa: Keith lea 'Keith ott' mai pepe 'ad baba‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 296.l.

46 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
angol: where ball 'hol labda‚ német: wo ball 'hol labda‚ orosz: gd'e papa 'hol papa‚ finn: missä pallo 'hol labda‚ számoa: fea Punafu 'hol Punafu‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 296.l.

47 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Azt látjuk: ezek a kezdetleges mondatok jelentésüket, szerkezetüket tekintve alig térnek el a magyar anyanyelvű kisgyermekek legkorábbi kéttagú mondataitól. Az ilyen típusú kéttagú mondatokat közelebbről megvizsgálva a kutatók azt találták: e korai közlések nagy többsége összesen négy alapjelentést képvisel. Az ez, ott, hol + főnév típusú szókapcsolat valamilyen dolog, személy azonosítását, megnevezését szolgálja; A még kezdetűekkel a gyerek dolgok, személyek újramegjelenésére utal; A nem szót tartalmazó közlések alapjelentése pedig a tagadás vagy a nemlétezés. Ezen túl persze a fenti közlések egyben különböző kom­munikatív szándékokat is képviselnek: megnevezést, kérést, vissz­autasítást stb. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 297.l.

48 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Egymástól távol eső népek gyermekeinek legkorábbi mondatszerű produkciói tehát azonos szerkesztési szabályokat és azonos jelentéskapcsolatokat tükröznek. Ez utóbbit: a tartalmi-jelentéstani hasonlóságot azonban jelenleg nem valamiféle egyetemes konstrukciós szabály számlájára írjuk, hanem az értelmi fejlődés és a korai kommunikatív szándékok hasonlóságára vezetjük vissza: A kétévesek gondolatai és vágyai, úgy látszik, meglehetősen hasonlóak szerte a világon! Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 297.l.

49 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
A további fejlődés során a jelentéskapcsolatok köre tovább bővül. A gyerekek például megtanulják egy közlésen belül összekapcsolni: A cselekvő személyt és a cselekvést: Pápá apa 'Apa elment.' Tonná Vimma 'Vilma tornázik.' A cselekvést és a cselekvés tárgyát: Medcsiná szék! 'Csináld meg (tkp. állítsd fel) a (fel­borult) széket!‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 297.l.

50 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
A birtokot és a birtokost: Zsuzsamama ágy. 'Ez Zsuzsamama ágya.‚ Vimma csoti 'Ez Vilma csokija.' a dolgot és annak tulajdonságát: Kicsi baba. '(Ez) a baba kicsi.‚ Na vauvau. '(Ez) a kutya nagy.‚ Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 297.l.

51 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Cselekvéses szempontból ezek a korai kétszavas megnyilatkozások egyszerű állítások, kérések mint az alábbi magyar példák mutatják: Állítások példa tárgy jelenléte ott van huhu jelenlét tagadása papi ej tárgy helye ott huhu tárgy birtoklása edz enyim tárgy tulajdonsága Ági kakász Kérések cselekvésre addide blabda információ ató hó? tagadás nem csicsi Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 298.l.

52 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Vessük össze a fent bemutatott kéttagú mondatokat „felnőttnyelvi” megfelelőikkel! Azonnal látjuk, hogy mondataiból a kisgyermek számos olyan elemet elhagyott, amelyek pedig az adott közlés nyelvtanilag „teljes értékű” megformálásához feltétlenül szükségesek lennének. Így például elhagyta az a, egy névelőt, az ez mutató névmást, a van igét, s mondatából persze teljes mértékben hiányoznak a szavak egymás kö­zötti viszonyait kifejező – valóságos tárgyi viszonyokra utaló – nyelvtani elemek is: a tárgyi, a hely-, ill. a birtokviszonyt jelölő morfémák. Különböző anyanyelvű kisgyermekek kéttagú megnyilatkozásait elemezve a kutatók úgy találták: korántsem véletlenszerű, hogy nyelvi fejlődésüknek ebben a szakaszában a kisgyermekek milyen szavakat (pontosabban milyen morfémákat – önálló jelentéssel bíró nyelvi ele­meket) sajátítanak el az őket körülvevő „felnőtt” beszédből. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 298.l.

53 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
Eszerint legkülönbözőbb anyanyelvű gyermekek kéttagú mondataiban sokkal gyakrabban szerepelnek konkrét jelentéssel, meghatározott tárgyi vonatkozással rendelkező ún. „tartalmas szavak” – főnevek, igék, melléknevek –, mint pusztán nyelvtani szerepet betöltő, így a jelentés szempontjából üres ún. „funkcióelemek” – névelők, névmások, elöl­járószók stb. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 298.l.

54 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – mondatalkotás kezdete
A jelenség magyarázata kézenfekvő: A kisgyermek könnyebben sa­játítja el a világos, könnyen megragadható tárgyi jelentéssel bíró s a mondat hangsúlyviszonyai által jobban kiemelt elemeket. A tartalmas szavak használata ezenfelül a kommunikációs célok szempontjából is „gazdaságos”, hiszen információs értékük igen nagy, míg a funkcióelemeké csekély. A nyelvtani funkciókat kifejező morfémák száma valamennyi nyelvben elenyészően kicsi a tartalmas szavakéhoz képest. Így a kisgyermek egy-egy adott beszédhelyzetben elhangzott megnyilatkozásait nyelvtani ismereteink alapján könnyen ki tudjuk egészíteni teljes mondatokká. Nem így lenne, ha a tartalmas szavak maradnának el! Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

55 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – távirati beszéd
Ez a szerkesztésmód – a redundáns, csekély információs értékű elemek elhagyása az adott megnyilatkozásból – a táviratok „stílusára” emlékeztet. Amikor egy üzenetet a lehető legkevesebb szóból igyekszünk megszerkeszteni természetszerűen éppen ezeket hagyjuk el. Így teljesen rendjén valónak tekintenénk egy ilyen szövegű táviratot: Apa utazik, gyerek anyunál, pénz megy. Ebből szintén hiányoznak egyes funkcióelemek: a határozott névelő, a van ige. Azok, amelyeknek az elmaradását a fenti kéttagú mondatokban megállapíthattuk. A kisgyermek ilyen típusú közléseit távirati beszédnek nevezzük. Eddigi ismereteink szerint a „távirati jelleg” a korai gyermeknyelv egyetemes fejlődési sajátossága. A távirati jelleg persze korántsem jelenti a funkcióelemek teljes hiányát. Ezek közül néhány ugyanis – a még, nem, ott, hol –, amint láttuk, éppen a legkorábbi közlések alappilléreit alkotják. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 299.l.

56 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – jelentésviszonyok korlátozottsága
A kéttagú mondatok típusainak áttekintése során láthattuk, hogy a kisgyermek már sok mindent ki tud fejezni (ha nyelvtanilag megformálatlanul is): tagadást, kérdést, birtokviszonyt, valami hol helyezkedik el. Amiben a gyerek nyelvi fejlődésének ez a szakasza alapvetően különbözik a további fejlődési fázisoktól, az az egy megnyilatkozáson belül kifejezhető jelentésviszonyok korlátozott­sága: A gyerek egy megnyilatkozáson belül a jelentésnek rendszerint csak egy aspektusát tudta kifejezni. Pl.: csak birtokviszonyt vagy csak tagadást. Amennyiben ennél több jelentéskapcsolatot akar kifejezni, akkor gyakran szünettel elválasztott mondatokat használ, mint az alábbi példákban: Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 299.l.

57 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – jelentésviszonyok korlátozottsága
Néze bácsi. Képe bácsi. 'Nézd a bácsi képét!' (evés közben): Hú pápá. Has 'A hús lement a hasamba.' (hintában ülve): Ádámpapa lö. Vimma lö. 'Ádámpapa, lökd Vilmát!' A kép, amit az előbbiekben a nyelvi fejlődés korai fázisairól ad­tunk, persze meglehetősen elnagyolt és általános. Feltétlenül hozzá kell fűznünk: Bár rendelkezésünkre álló leírások lehetővé teszik a fenti fejlődési fázisok megállapítását, ez a kép mégis inkább csak egy­fajta „statisztikai valószínűséget” tükröz, amelytől bizonyítottan lé­teznek egyéni eltérések. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

58 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – jelentésviszonyok korlátozottsága
Eltérő lehet (bizonyos életko­ri határok között) a nyelvelsajátítás kezdetének időpontja, az egyes fejlődési szakaszok időtartama. Különbözhet az első néhány száz szó összetéte­le (egyes gyerekek kezdeti szókincsében a „személyes-társas” típusú szavak dominálnak, nem a főnevek). Az egyszavas közlések korszaka után egyes gyerekek két vagy több elemből álló „vertikális mondato­kat” (jelentésükben összefüggő, de hanglejtés, hangsúlyozás szem­pontjából különálló egyszavas közléseket) kezdenek használni. Pl. Ement. Apa. Buhval. – 'Apa elment busszal.' A valódi mondat létre­jöttét ilyen esetben a jelentés szempontjából összetartozó szavakat for­mailag is összekapcsoló mondatprozódia kialakulása jelzi. Ezeket a különbségeket jelenleg az egyes gyerekeket sajátosan jellemző megismerési sémák, illetve a nyelvi környezet, a gyereknek szóló nyelv, beszédmód különbségeivel magyarázzák. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 300.l.

59 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
6. A nyelvi fejlődés következő korszakának az átlagos mondathossz állandó növekedésével együtt bekövetkező legfontosabb eseménye: a mondat alkotórészei közötti viszonyokat kifejező (valóságos tárgyi viszonyokra utaló) nyelvtani eszközök egész sorának kialakulása és egyre differenciáltabb használata. Ezeknek a grammatikai eszközöknek – például ragoknak, viszonyító jeleknek – az elsajátítása a gyermeki gondolkodás fejlődésének a szempontjából is nagy jelentőségű esemény. Ezek segítségével tudja a fejlődő gyermek a dolgok közötti viszonyokat – relációkat – a tárgyi szituációtól függetlenedve, az absztrakt gondolkodás szintjén megragadni. Hogy milyen nyelvtani megkülönböztetést mikor sajátít el a gyerek, ez persze korántsem a véletlen függvénye. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 300.l.

60 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
Sokfelől megerősített tapasztalat: A grammatikai viszonyokat jelölő morfémák (ragok, jelek) elsajátítási sorrendje egyazon nyelven belül nagyfokú állandóságot mutat. Pl.: az angol gyerekek beszédében – egybehangzó tapasztalatok szerint – a legelső grammatikai morfémák az elsajátítás sorrendjében a következők: a folyamatos jelen idejű igealak –ing ragja; az in és az on elöljárószók; a többes számot kifejező –s morféma, és egyes igen magas gyakorisággal használt szabálytalan múlt idejű alakok came 'jött', went 'ment'. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

61 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
A magyar gyerekek beszédében elsőként megjelenő grammatikai morfémák: a –t tárgyrag; a –ba/be helyhatározói rag; az –é birtokjel; az –m birtokos személyrag; a –k többesjel és a –nak/–nek részeshatározó. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 301.l.

62 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
Az elsajátítási sorrend lehetséges okait vizsgálva azt találták: a sor­rendet befolyásolhatja a megfelelő grammatikai morféma mondatszerkezeti-jelentéstani összetettsége közelebbről: a benne „kódolt” gram­matikai jelentések száma. Talán ez a tényező magyarázza, hogy a magyar gyerekek a birtokviszonyt kifejező –é birtokjelet korábban sa­játítják el, mint a birtokviszony és a személy kategóriáira együtt utaló birtokos személyragokat; vagy a nyelvtani szám kategóriájára utaló –k többesjelet jóval hamarabb tanulják meg, mint a szám és a birtokvi­szony nyelvtani kategóriáit „halmozottan” jelölő –i birtokos személyragot. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 301.l.

63 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
Túl ezen, a nyelvtani kategóriák elsajátítási sorrendjét egyebek kö­zött az is befolyásolja, hogy egy-egy adott nyelvtani kategória az adott nyelvben mennyire számít alapvetőnek, s jelenléte mennyire szembetű­nő. A héber nyelvben például a grammatikai nem szerinti megkülön­böztetés átfogóbb és szembetűnőbb, mint a franciában. Így a héber nyelvet tanuló gyerekek, akik a nyelvtani nem kategóriájának az azo­nosításában több támpontra támaszkodhatnak, mint a francia anya­nyelvűek, korábban sajátítják el ezt a nyelvtani megkülönböztetést, mint francia társaik. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 301.l.

64 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
A nyelvtani eszközök elsajátítása egyébként korántsem valamilyen egyszerű, „egyenes vonalú” fejlődésként leírható folyamat. Erre utal például az a tény, hogy a harmadik fejlődési szakaszba lépő kisgyermek a mondat elemei közötti jelentésviszonyok kifejezésében olykor nem azt a ragot, végződést használja, amelyet az adott nyelv szabályai előírnak. Így például a birtokviszonyt a kisgyermek kezdetben ilyen típusú szerkezetekkel fejezheti ki: Pannijé cica; Panninak (a) cica 'Panni cicája'. Vagyis csakis a birtokost jelöli nyelvtanilag, holott a magyar nyelv szabályai szerint a birtokra utaló szó (a birtokszó) az, amelyik mindig kap ragot. Ha tehát a harmadik szakaszban meg is jelenik a nyelvtani elemek egész sora, az adott nyelv szabályainak meg­felelő használat bizonyos esetekben csak a fejlődés későbbi szakaszai­ban alakul ki. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 301.l.

65 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – ragozott szóalakok
Vegyük most szemügyre ezeket az újonnan megjelenő ragozott szóalakokat – formai szempontból. Látni fogjuk, hogy az a mód, aho­gyan a kisgyerek a különböző szótöveket a toldalékokkal összekap­csolja - gyakran jelentősen eltér a köznyelvben szokásos eljárá­soktól, - és számos furcsa szóalakot eredményez. A magyar gyermek­nyelvi leírásokból például – szófajok szerint csoportosítva – ilyen sa­játosan formált szavakat gyűjthetünk össze:  Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 302.l.

66 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
Főnevek: piszokt (piszkot), kők (kövek), szemet (szemét), retke (retek), kezeje (keze), virágt (virágot), kalapval, késvel, lovatat, ruhátot, lókak (lovak  Igék: eszt, ett, eszett (evett), eszikni, eszni (enni), nevetettek (nevettek), kötte (kötötte), fek (fekszik) Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 302.l.

67 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
Melléknevek: kicsibb szebbebb Névmások: tiem (enyém), engembe (belém), engeddel (veled), émmel (velem), tégetek (benneteket) Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 302.l.

68 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
  Ezeket a szokatlan nyelvi formákat alaposabban megvizsgálva, látni fogjuk, hogy eltérésük „felnőttnyelvi” megfelelőiktől nem véletlenszerű. meghatározott szabályszerűséget mutat. Ilyen szabályszerűség például, hogy a kisgyermek a nem „szabályosan” ragozott (pl. tőváltakozást mutató) szavakat úgy kezeli, mintha a szabályosan ragozandó elemek csoportjába tartoznának. Például az esni-hez hasonló „szabályos” főnévi igenevek vagy a hajók-hoz hasonló többes számú alakok létrehozásának szabályát az eszik, ló típus szavakra is kiterjeszti, és ilyen alakokat mond: eszni, lók. Ez a „túlszabályosításnak” nevezett jelenség az anyanyelv elsajátításának meghatározott szakaszában törvényszerűen fellép. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 302.l.

69 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – grammatikai eszközök
A példákból kiolvasható másik ilyen szabályszerűség, hogy a feltehetően utánzás útján, ragozott formában megtanult szavakat a kisgyermek szótőnek tekinti és újabb ragokat fűz hozzá. Így jön létre a ragkettőzés, mint a lovatat, ruhátot példákban. Az is gyakori jelenség, hogy a gyermek a különböző ragokat, jeleket a kötelező kötőhang mellőzésével közvetlenül a tőhöz kapcsolja (kötte, virágt). A fenti példák meggyőzően bizonyítják, hogy amikor a kisgyermek az alaktan szabályait elsajátítja (vagyis megtanulja, hogyan változtassa a szavak hangalakját mondatbeli szerepüknek megfelelően), igen gyakran nem a környezetétől hallott ragozott szóalakokat utánozza, hanem a különböző nyelvtani elemek (ragok, jelek) használati szabá­lyainak a felismerése után maga igyekszik megalkotni a megfelelő nyelvi formákat. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

70 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – sajátos tanulási sorrend
Ez a jelenség a nyelvelsajátítás kutatásának egyik legtöbbet vitatott folyamata, a versengő elméletek egy része csupán a gyakorisággal, más része az eltérő általánosságú szabályokkal magyaráz. Az egyik felfogás szerint a gyermek a gyakoriság szerint, a másik szerint a szabályok érvényességi köre alapján alkotja meg az új szóalakokat. Azt is megállapíthatjuk, hogy a kisgyermek sajátos tanulási sorrenddel rendelkezik. Sorrend: először a nyelvi jelenségek szélesebb körére érvényes szabályt sajá­títja el (pl. hogy a tárgyi viszonyt –t raggal jelöljük) csak ezután tanulja meg az ezzel kapcsolatos – a nyelvi elemek szűkebb körére, a „kivételekre” érvényes – második szabályt: ilyen esetben bizo­nyos főnevek tövet váltanak lovat és nem lót . Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 303.l.

71 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – bonyolult tanulási folyamat
Ezek után talán nem is szükséges külön hangsúlyozni a teljes nyelvtani rendszer birtokbavétele: hosszú és bonyolult tanulási folya­mat eredménye. Számos vita folyik arról, hogy vajon ebben a folyamatban mennyire van magyarázó erejük az általános tanulási elveknek, s mennyire sajátos a nyelvtani szerveződés. Vannak kompromisszumos megoldások is. Ezek szerint a szabályos, a nyelvben termékeny formák elsajátításáért a szabály alapú rendszer a felelős, mely idegrendszerileg (lásd a nyelvről és a gondolkodásról szóló fejezetet) az elülső agyrészeknek feleltethető meg. A kivételek, illetve ritkább típusok elsajátításáért a szótanulásban résztvevő asszociatív szerveződésű, hátsóbb elhelyezkedésű agyrészek lennének a felelősek. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 303.l.

72 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – 13.3 táblázat
Néhány jellegzetes eltérés a cselekvő hozzárendelésében különböző nyelvekben Nyelv Gyermek Felnőtt Magyar Élő > Rag > Szórend Rag > Szórend > Egyeztetés > Élő Török Rag > Szórend ? Élő ? Rag > Élő > Szórend Szerbhorvát Élő > Rag > Szórend > Egyeztetés Rag > Egyeztetés > Élő >Szórend Warlpiri Élő > Rag > Szórend Rag > Élő > Szórend Holland Szórend > Rag > Élő Rag > Szórend > Élő Angol Szórend > Élő > Egyeztetés Francia Szórend > Élő Egyeztetés > Élő > Szórend

73 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – kísérleti eljárások
A nyelvtani rendszer elsajátítását kísérleti eljárásokkal is vizsgálják. Ezek próbálnak mondatértelmezési helyzetekben választ kapni arra is, hogy az egyetemes elveken belül milyen sajátosságai vannak az egyes nyelveknek. A magyar gyermek például 3 éves korára már elsajátítja, hogy a mondatszerkezet értelmezésében elsősorban a ragokra támaszkodjon, kisebb életkorban viszont még sokban támaszkodik az élőségre, mint jelentésbeli tényezőre is. A táblázat azt illusztrálja, hogy a hasonló mondatértelmezési kutatások szerint milyen eltérések vannak egyes nyelveknél a koragyermekkori és a felnőtt értelmezési minták között. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 304.l.

74 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – kutatási eredmények
A hasonló kutatások eredményeinek értelmezését számos vita kíséri. Jól látható, hogy a „ragozó nyelvekben” hamar a ragok válnak vezető tényezővé. A szórendi kódolást használó nyelveken a szórendre összpontosít a gyermek. A nyelvelméleti viták nem a tényeket illetik, hanem arra vonatkoznak, hogy: vajon csupán gyakorisági, tapasztalati tanulás eredménye-e, vagy az egyetemes nyelvtanban lehetséges paramétereknek, azaz a nyelvtípust beállító „kapcsolóknak” a biológiai alapú beszabályozásából származnak-e. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp ,304.

75 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szabályok helyes használata
A mondat- és a szövegbeli referenciaviszonyok biz­tonságos kezelése, az összetett mondatok ritkább vagy bonyolultabb változatainak az elsajátítása, a szórendi és prozódiai szabályok helyes alkalmazása, vagy – bonyolult morfológiájú nyelvek (mint a magyar) esetében – a ritkább vagy komplexebb grammatikai morfémák hasz­nálati szabályainak a feltérképezése az iskoláskorba mélyen belenyú­ló tanulási feladat. Fontos megjegyezni: Ezt a hatalmas feladatot a gyerek jórészt a maga erejéből, „explicit” tanítás–javítás nélkül végzi el. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 304.l.

76 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szabályok helyes használata
Tapasztalatok szerint a gyermeket körülvevő felnőttek a gyermeki közléseknek nem a nyelvtani megformálására, hanem igazságtartalmára, illetve szociális elfogadhatóságára figyelnek. Éppen ezért egyet­érthetünk azokkal, akik az anyanyelv nyelvtani rendszerének az elsa­játítását az embergyerek egyik legjelentősebb, legcsodálatosabb telje­sítményének tekintik. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 304.l.

77 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – későbbi szakaszok
7. A nyelvtani fejlődés tárgyalása után nézzük meg végül, hogy alakul a szójelentés elsajátítása, a szókincs fejlődése a nyelvi fejlődés későbbi szakaszaiban. Körülbelül a kétszavas mondatok korszakának a vége felé fontos fordulat következik be a kisgyermek nyelvi fejlődésében. A gyermek, aki csekély számú, lassan bővülő szókészletét nehezen meghatározható, változékony, egyéni jelentések kifejezésére vagy globális helyzetek jelzésére használta, most mintha ráébredne arra, hogy a környezetébe tartozó személyek és dolgok mindegyikéhez meghatározott hangsor tartozik – mindennek megvan a maga neve. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 305.l.

78 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szimbolikus jelleg
Úgy is jellemezhetnénk, hogy a kisgyermek bizonyos értelemben felfedezi a nyelv legalapvetőbb tulajdonságát – szimbolikus jellegét. Ennek a fontos belső fordulatnak külső jele egyrészt a szókincs ugrásszerű gyarapodása – az eddigi tízes nagyságrendű szókincs ekkor néhány hónap alatt ötszörösére, tízszeresére nő. Erre utal másrészt a nyelvi aktivitás, érdeklődés hirtelen megnövekedése. Egy idő után a kisgyerek már maga kérdezősködik az újonnan megismert dolgok, tárgyak neve után, sőt új dolgok elnevezésére maga is alkot új szavakat. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 305.l.

79 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szókincs gyarapodása
A szókincs gyarapodásával együtt a szavak jelentése is fontos változáson megy át. Egyre inkább függetlenedik a beszédhelyzettől, közeledik a szó társadalmilag érvényes használati köréhez – egyre szilárdabb, konvencionálisabb jelentésre tesz szert. A korai szavak gyakran túlságosan tág „érvényességi köre” most megoszlik a „felnőttnyelvi” jelentéshez közelebb álló új szavak között. A vauvau szó például, amely kezdetben minden négylábút jelölt, most eredeti jelentésterülete egy részét átadja az új sajátosságok, tulajdonságjegyek Pl. szín, nagyság, hangadásbeli különbségek alapján elhatárolt tehén, ló, bárány stb. szavaknak. Ahogy tehát a kisgyermek szókincse bővül, egyben a már korábban elsajátított szavak jelentése is egyre pontosabb lesz. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 305.l.

80 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szókincs gyarapodása
A szókincs elsajátítása korántsem csupán szavak és a hozzájuk tartozó szójelentések elsajátítását jelenti. A gyereknek ugyanis ezenfelül még azt is meg kell tanulnia, hogy az általa elsajátított szavak hogyan viszonyulnak egymáshoz. A szójelentések közötti részleges azonosságok, hasonlóságok, ellentétek vagy hierarchikus kapcsolatok felismerése idővel egyfajta „jelentésháló” kiépüléséhez vezet a szókincset tároló szemantikai emlékezetben. Egy-egy új szó elsajátítása nem csupán új elemmel gyarapítja a kisgyerek „mentális szótárát”, hanem e szótár megfelelő „részlegének” bizonyos fokú újraszervezését is eredményezheti. Például egy-egy új színfogalom elsajátítása módosítja egyes, már korábban megismert színelnevezések „érvényességi körét”, egymáshoz való viszonyát. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

81 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szintagmatikus váltás
Vizsgálati adatok sora bizonyítja: A szavak egymás közötti kapcsolat-rendszerének kialakulása hosszú fejlődési folyamat eredménye. Ennek egyik legfontosabb állomása, az ún. „szintagmatikus-paradigmatikus váltás” hétéves kor körül következik be. Hogy létezik ilyen váltás, arra az ún. „szabad szóasszociációs vizsgálatok” során derült fény. A szó­asszociációs vizsgálatok e típusában a vizsgálati alanyok feladata abban áll, hogy egy adott hívószóra meg kell mondaniuk az első szót, ami eszükbe jut. Hétéves kor előtt a gyerekek a megadott hívószóra olyan szóval válaszoltak, amely egy jól szerkesztett mondatban a hívószó után következhetett volna. Például a kutya hívószóra az ugat választ adták. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 306.l.

82 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szintagmatikus váltás
Hétévesnél idősebb gyerekek válaszai viszont rendszerint más, a hívószóval azonos szófaji kategóriába tartozó (és jelen­tés szempontjából hozzá közel álló) szót tartalmaztak. Ilyen például a kutya hívószóra adott macska válasz. Ezek az adatok azt mutatják: A hétéves kor körül az elsajátított szavak új osztályozási ismérvek szerint kezdenek egymáshoz kapcsolódni a szemantikai emlékezetben. Ezt a jelenséget többnyire a megismerési folyamatoknak az adott életkorban bekövetkező változásaival magyarázzák. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 306.l.

83 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szemantikai háló kiépülése
A szójelentés fejlődése, a szemantikai háló fokozatos kiépülése so­rán a szójelentés újabb és újabb dimenziói tárulnak fel. A gyerek a jelentés egyre több és egyre differenciáltabb alkotórészét ismeri fel és fűzi hozzá az eredeti – esetenként túl általános, elnagyolt, pontatlan – szójelentésekhez. Jól szemlélteti ezt egy bonyolultabb jelentésű ige jelentésének elsajátítása Pl.: a 4-5 éves gyerekek beszédében az ígér igének ilyen típusú használata is előfordul: Megígértem, hogy Mari átjön, de nem jött. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp ,306. l.

84 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – szemantikai háló kiépülése
A hibás használat e típusából kiderül: A gye­rek már megtanulta, hogy az ígér az „állít, mond” típusú igék csoport­jába tartozik. Azt is tudja, hogy az ige kimondása kötelezettség válla­lását is magában foglalja. Ugyanakkor azonban még nem tanulta meg, hogy ez a kötelezettség kire hárul. A megígért cselekvést az ígéretet tevő személynek kell végrehajtania. Egy másik, ugyancsak az ígér igével kapcsolatos vizsgálatban azt találták: A vizsgált 5-6 éves gyerekek csak a betartott, megvalósuló ígéretet tekintették ígéretnek. Ugyanezen vizsgálat adatai szerint az ígér ige „felnőttnyelvi” jelentése csak viszonylag későn, 8-9 éves kor körül alakul ki. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 306.l.

85 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
8. Ez utóbbi példa bizonyos mértékig már átvezet bennünket a beszédfejlődés során elsajátítandó szabályok egy további halmazához. Ezek a szabályok azt írják elő, hogyan kell használni a nyelvet az adott közösséget, kultúrát jellemző kommunikációs helyzetekben, az egyén mindennapi életének keretét alkotó társas interakciókban. Mi mindent kell megtanulnia a gyereknek a nyelv használatáról ah­hoz, hogy közössége teljes értékű tagja lehessen? Röviden összefog­lalva körülbelül a következőket: a) Mikor lehet/szabad/kell beszélnie és mikor lehet/szabad/kell hall­gatnia a mindennapi élet során előforduló beszédhelyzetekben? b) Milyen témákról, kivel, hol és hogyan lehet/szabad/kell beszélnie? Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 307.l.

86 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – nyelvhasználati szabályok
Bármilyen egyszerűnek tűnik a fenti felsorolás, megvalósításához szabályrendszerek sokaságát kell a gyereknek elsajátítania. A nyelvi változatok és „használati szabályaik” felismerésétől a koherens dialó­gusalkotásig; az adott közösségben érvényes beszédaktusok-típusok elsajátításától a beszélés „műfajainak”, a nyelvi közösség által hasz­nált szövegtípusoknak a kompetens alkalmazásáig. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 307.l.

87 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – nyelvhasználati szabályok
A nyelvhasználati szabályoknak a megtanulása szorosan összefonódik a nyelvi struktúra elsajátításának a folyamatával. Nem szabad elfelejtenünk: a kisgyermek, miközben a nyelv eszközeit fokozatosan birtokba veszi, használatukat begyakorolja, többnyire valakihez és valamilyen céllal beszél. Válaszol a hozzá intézett felnőtt megnyilatkozásokra. Tudatja szándékait környezete tagjaival. Szün­telenül gyarapodó nyelvi eszközök birtokában egyre változatosabb módon – és egyre eredményesebben – képes befolyásolni az őt körül­vevő felnőttek magatartását. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 307.l.

88 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
Kutatások sora bizonyítja: a kisgyermek már viszonylag korán ké­pes arra, hogy kommunikációs és cselekvési céljai érdekében, a hall­gató elvárásainak megfelelően módosítsa közlései nyelvi megformá­lását. Szemléletesen bizonyítják ezt az ún. „akciókérés” kategóriájá­nak a változatai a nyelvi fejlődés korai szakaszaiban. Az akciókérés a hallgató kérése/felszólítása valamilyen cselekvés elvégzésére – érthető módon az egyik legfontosabb közléstípusnak számít a környezetére utalt, lehetőségeiben korlátozott kisgyermek kommunikációjában. Így például egy különlegesen aktív magyar kisfiú két és fél és három­éves kora között egyebek mellett a következő szerkezeteket használta akciókérések kifejezésére (az alábbi lista korántsem teljes!): Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

89 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
1. Főnévi igenévi igealak + felszólító intonáció: Fejemelni én! ('Emelj fel engem!') 2. Főnévi igenévi igealak + felszólító intonáció + 'jó?': (tárgyat a felnőtt felé nyújtva) Ezt eltenni, jó? ('Ezt tedd el, jó?') 3. A kért tárgy megnevezése + 'jó?' Egy nagy papijt, jó? (ti. 'adjál!') Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 308.l.

90 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
4. 'Segítség!' + problémaleírás: Segítség, ez a csöngő nem megy főtekejedni! (ti. nem tudja felhúzni a felhúzható játékot – segítséget kér) 5. Indirekt kérés: Hazamész a nyócadikra? (szeretné, ha apja visszamenne a 8. emeleten lévő lakásba) 6. Saját cselekvési szándék bejelentése (a cselekvés megvalósítása a felnőtt közreműködését igényli): (a magasban felfüggesztett harangra néz, karját a felnőtt felé nyújtja) Fejkapaszkodok. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 308.l.

91 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
7. Ható ige: (labdát odaviszi a felnőttnek): Így ... így dobálhatod azt! (Kb. 'Légy szíves, így dobd azt!') 8. 'Kérlek, hogy...‚ / 'Kérlek szépen, hogy...' + alárendelt mellékmon­dat: Most ajja kéjlek szépen, hogy odaadod nekem a fénképe­zőgépet. 9. 'Tedd meg, hogy...' + alárendelt mellékmondat + feltételes mód: Tedd meg, hogy megmosnéd! (Sic!) Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 308.l.

92 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
A ható képző, a Kérlek, hogy..., vagy a Tedd meg, hogy... kezdetű mondatok és egyéb, ún. „jelentéslágyító” (s egyben felnőttet puhító) eszközök használata azt jelzi: A kisgyermek ráébredt arra, hogy kérése formájának a hallgatói elvárásokhoz igazodó módosításával kön­nyebben érheti el a kívánt cél megvalósulását. Más vizsgálatokban is bebizonyosodott: A gyerekek igen korán képesek arra, hogy bizonyos, a beszédpartner relatív társadalmi státusát jelölő, egyszerűbb nyelvi formák között különbséget tegyenek, és ilyen formákat megfelelő hely­zetben megkülönböztetett módon használjanak Pl.: felszólító módú igealakokat a kortárscsoportban, engedélykérést a „felsőbb” kategóriába tartozó beszédpartnerekkel). Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 309.l.

93 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
Ezt a tanulási folyamatot egyébként rendszerint a környezet is elő­segíti. Vizsgálati adatok és a köznapi tapasztalat egyaránt igazolja: Az udvariasság szempontjából jelölt nyelvi formák tanítása, gyakoroltatása igen sok kultúrában explicit módon történik. A szülők és a gyermeket körülvevő más felnőttek jelentős erőfeszítést tesznek, hogy az adott életkori szinten megtanítható „társas rutinokat” pl. a köszönés, kö­szöntés, búcsúzás formuláit a kisgyerek minél korábban elsajátítsa. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 309.l.

94 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
A nyelv társadalmilag elfogadott használati módjának az átadása része és egyben eszköze is a kultúra átadásának. Társadalmi szerkezet és kultúra kezdettől fogva jelen vannak a gyermek és környezete kö­zötti beszédkapcsolatban. Szerepet játszanak a kisgyermeknek szóló beszéd alakulásában. Magát a gyermeki beszédet is alakítják. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 309.l.

95 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – interakciós nyelvhasználat
Ezeknek a nyelvhasználati szabályoknak a felismerése és helyes alkalmazásuk (ami semmivel sem egyszerűbb folyamat, mint a nyelvi szimbólumok, a grammatika birtokbavétele) út a társadalmi és kultu­rális tudás megszerzéséhez. Ez semmivel sem egyszerűbb folyamat, mint a nyelvi szimbólumok, a grammatika birtokbavétele. Ezen belül út a saját identitás, a saját szerepek elsajátításához is. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 309.l.

96 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései- összegzés
9. Visszatérve a kisgyermek nyelvi fejlődésének tárgyalt szakaszai­ra, e bonyolult folyamat lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: a) A gyermek a nyelv elsajátítása során a közhiedelemmel ellentétben legtöbbször nem kész mondatokat tanul meg (utánoz), hanem kör­nyezete nyelvi megnyilatkozásainak spontán elemzésével maga alkotja meg közléseit. olyanokat is, amelyeket soha senkitől nem hallott. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 309.l.

97 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – összegzés
b) Nyelvi fejlődésének egyes szakaszaiban a kisgyermek jól leírható szabályok alapján alkotja meg nyelvi megnyilatkozásait. Az egyes fázisokban leírható tipikus szabályok nem azonosak a „felnőttnyelv” szabályaival. Fejlődése során azonban a kisgyermek egyre közelebb kerül a környezete által használt nyelv szabályrendszeréhez. Számos vita kíséri, hogy ez a szabálykiemelés mennyire a nyelv egyetemes biológiai vonásainak kibontakozásából, s mennyire a gyakorisági tanulásból ered. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , l.

98 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – összegzés
c) Egy nyelv elsajátítása a hangrendszer, a nyelvtan és a szókincs birtokbavételén túl az adott nyelv – társadalmilag és kulturálisan meg­határozott – használati szabályainak az elsajátítását is magában fog­lalja. E kettős tanulási folyamat végeredménye a Kommunikatív kom­petencia: a képesség grammatikailag helyes és a mindenkori beszéd­helyzetnek megfelelő közlések létrehozására. A nyelvelsajátítási folyamat alapvető jellemzője a kreativitás. A gyer­mek a környezetével kialakult kapcsolatok keretében alkotó módon sajátítja el a nyelvet. A nyelvi rendszer döntő részének a birtokbavé­teléhez a kisgyermeknek mindössze néhány évre van szüksége. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 310.l.

99 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – összegzés
Tágabb perspektívából nézve azonban a nyelvelsajátítás az élet vé­géig tartó folyamat. A világra vonatkozó ismereteink gyarapodása, éle­tünk új meg új nyelvi, nyelvhasználati tapasztalatai a nyelvvel kapcso­latos tudásunkat is folyamatosan tágítják és újraszervezik. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 310.l.

100 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – összegzés
Hozzá kell fűznünk, hogy a tudomány mai álláspontja szerint a nyelvelsajátítás képessége öröklött, sajátosan emberi képesség. Tehát az embergyerekbe – és csak az embergyerekbe – mintegy „be van építve” a nyelv megtanulásának képessége. Ez a képesség azonban egyáltalán nem határozza meg, hogy a gyermek melyik nyelvet fogja megtanulni. Tehát bármelyik gyerek bármelyik nyelvet elsajátíthatja anyanyelvként, ha az illető nyelvet beszélő társadalmi környezetbe kerül. Társadalmi környezet nélkül természetesen egyáltalán nem jöhet létre emberi beszéd. A sajátosan emberi nyelvi képesség és a társadalmi közeg egyaránt, egyenlő mértékben fontos feltétele az anyanyelv elsa­játításának. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 310.l.

101 Az anyanyelv elsajátításának vitás kérdései – összegzés
A közössége által beszélt nyelv birtokbavétele döntő tényező a kisgyermek szocializációjában, abban a folyamatban, amelynek eredményeként a gyermekből társadalmi lény, egy adott közösség teljes értékű tagja lesz. Réger Zita, Pléh Csaba:Az anyanyelv elsajátítása. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 310.l.