Irinyi József ( ). Irinyi János és Irinyi József ( Iskolánk névadója és családja a reformkorban)

Az előadások a következő témára: "Irinyi József ( ). Irinyi János és Irinyi József ( Iskolánk névadója és családja a reformkorban)"— Előadás másolata:

1 Irinyi János és Irinyi József ( Iskolánk névadója és családja a reformkorban)

2 Irinyi József ( )

3 irinyi József (jogász, író, politikus, a márciusi ifjak egyike)
Twitter, Facebook, mikroblogok és az RSS korában bárki bármit szabadon írhat. A nagybetűs SAJTÓSZABADSÁG az Internet korában triviális dolognak számít. Azonban ez nem mindig volt így, nagyon sokszor és nagyon sokat kellett (és kell ma is) tenni érte, hogy így legyen! A több mint 150 évvel ezelőtti küzdelem egyik vezéralakja Irinyi József volt, kinek neve máig egybeforrt a sajtószabadsággal.

4 A Bihar megyei Albison született 1822-ben, idősebb Irinyi János mezőgazdász (Édesapja, Irinyi János, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója)és Jánossy Róza, valószínűleg negyedik gyermekeként. Bátyja, a nálánál öt évvel idősebb híres vegyész, Irinyi János .Nevét hol rövid, hol hosszú i betűvel, Irínyi-nek is írta. Ez kutatásaink szerint valószínűleg összefüggésbe áll az Irinyi család nemesi ága és Irinyi János közt folyt névhasználati vitával. Gyermekkorát Albison töltötte. Édesapjához és bátyjához hasonlóan tanulmányait Nagyváradon kezdte. A nagyváradi Királyi Jogi Akadémia után (a maga 230 évével a mai Románia legrégebbi felsőoktatási intézménye), 1838-tól Debrecenben, a debreceni Református Kollégiumban tanul tovább, jogásznak készül. Egy évi joggyakorlat után Biharból Pestre költözik ügyvédi vizsgáit letenni; úgy tűnik a nagylétai uradalom vezetője büszke lehet fiára akiből nemsokára ügyvéd lesz, azonban a sors kiszámíthatatlan.

5 Pest, Magyarország tudományos, kulturális életének virágzó központja (a Magyar Tudományos Akadémia már egy évtizede működik) egyszerűen "beszippantja" az ifjú Irinyit. Irodalommal már korábban is foglalkozott, első drámáját még debreceni kollégistaként Orlay-ház címen írja. Azonban Vörösmarty Mihály már 1836-ban ír egy hasonlót Orlay címen, ezért Irinyi a sajátját soha nem adja ki. Pesten megismerkedik az irodalmi élet nagyjaival, köztük az Athenaeum szerkesztőivel, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal. Élete egyik fordulópontjához érkezik, írói pályára lép, a kor meghatározó "tudományos, criticai és szépművészeti" folyóiratának, a Pallas Athene görög istennő híres templomáról elnevezett Athenaeumnak lesz munkatársa.

6 Német-, francia-, és angolországi úti jegyzetek (1846.)
Ettől kezdve éveken keresztül rendszeresen jelennek meg írásai. Ízelítőül álljon itt két különböző hangvételű cikke, egy könnyedebb az Eszme-lánczolat a Gellért-hegyen és egy fajsúlyosabb témát feldolgozó a Helyhatóság április 14-én gőzhajón, hosszú külföldi útra indul. Bejárja Ausztria, Szászország, Poroszország, Belgium, Franciaország, Anglia különböző részeit. Hazatérve megírja úti beszámolóját, Német-, francia-, és angolországi úti jegyzetek címmel, melyet napjaink irodalomtörténészei a reformkor egyik meghatározó művének tartanak (lásd Fenyő István munkáit). Az úti jegyzetekben természetesen nem csak az országok leírása az érdekes (hogyan látta 170 évvel ezelőtt egy magyar utazó ezen országokat) hanem az, hogy Irinyi mindeközben bemutatja, mélyen elemzi, s összehasonlítja ezen államok politikai, társadalmi berendezkedését V. Ferdinánd Magyarországával.

7 (Irinyi több országot érintő utazásának főbb állomásai, a mai országhatárok feltüntetésével József )
Azért ezt mégse kellett volna! - mondanánk manapság. S ugyan ezt mondta Budán a cenzori hivatal is, mely természetesen ilyen politikai áthallásokkal tarkított könyv kiadását nem engedélyezhette. Egy közel tizenegy hónapon át tartó jogi hercehurca veszi kezdetét ,végül a két kötetes mű 1846-ban magyar nyelven, Halléban kerül kiadásra, s rögtön nagyon népszerű lesz.

8 A cenzori hivatallal vívott csatározásokon felháborodva, 1847-ben megírja a Sajtótörvényről című írását, amely Bajza József, Ellenőr című politikai "zsebkönyvében" jelenik meg. Ugyan ebben az évben kerül kiadásra Az országgyűlés rendezéséről című tanulmánya, amely Irinyi francia hatásra kialakult, radikális centralista eszméinek egyik fontos megnyilvánulása. Közben Cromwell fia címmel vígjátékot ír, s a korszak több újságjában is publikál: Szépirodalmi Lapok, Életképek, Társalkodó, Pesti Divatlap, Budapesti Hírlap, Országgyűlési Almanach). Mivel több idegen nyelvet is beszél, 1844-től 1848-ig a Kossuth Lajos irányítása alól kivont Pesti Hírlap, Külföld című rovatát vezeti nagy sikerrel. Írásaiért kétszer is párbajozott, az egyiket a Budapesti Híradó egyik szerkesztőjével vívta, akit a karján lőtt meg

9 Az elkövetkező 1848-as év márciusi eseményeit, a Forradalom és Szabadságharc kutatói, kitűnő történészek, már szinte percről percre rekonstruálták. Az események láncolata röviden a következő: A párizsi forradalom hírére Kossuth Lajos március 3-án Felirati javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amit az alsótábla azonnal elfogad, a felsőtábla persze még csak napirendre sem vesz. A javaslatokat március 4-én az Ellenzéki kör is megvitatja. Március 9-én Irányi (Halbschuh) Dániel (őt egyébként az újkori írások lépten nyomon összekeverik Irinyivel) javaslatára aki Pozsonyban Kossuthtal tárgyalt, az Ellenzéki kör tagjai elhatározzák, hogy egy országos petícióval próbálják meggyorsítani Kossuth javaslatainak elfogadását. Megbízzák az akkor 26 éves Irinyi Józsefet, hogy állítson össze egy ilyen petíciót, hiszen nála már a Német-, francia-, és angolországi úti jegyzetek-ben is megjelenik a népfelség elve, az általános választójog, a polgári egyenlőség, a szabad sajtó, az úrbériség eltörlése iránti vágy stb. Meg is szerkeszti a Tizenkét pontot amely, a későbbi apró változtatásokkal együtt is, sokkal radikálisabbra sikeredik mint ahogyan azt Kossuth szerette volna. De nincs mit tenni, a később márciusi ifjaknak nevezett csoport, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Pálfi Albert és a többiek, március 15-én kieresztik a szellemet a palackból.

10 Irinyi József "írói munkásságának" főműve a március 15
Irinyi József "írói munkásságának" főműve a március 15. forradalmi követeléslajstrom A legújabb kutatások szerint, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Nemzeti dal-t szavaló kokárdás Petőfi Sándor alakja pusztán egy szép legenda, egy illusztrátor fantáziájának szüleménye (egy későbbi kiadvány címlapján jelent meg így). Maga Petőfi sem említi visszaemlékezéseiben. Valójában a Landerer és Heckenast cég, ominózus nyomdájában Irinyi által, a forradalom nevében lefoglalt nyomdagépen kinyomtatott Tizenkét pontot, Vasvári Pál beszéde után, Irinyi József olvasta fel a szakadó esőben. (Azért egy szerdai napsütésben éljenző, kokárdás tömeg mégis csak jobban mutat a filmvásznon . . .)

11 Bihar vármegyében 1848 június 26-án tartották az országos képviselőválasztásokat, ahol a Hosszúpályi körzetben Irinyi József lett a képviselő. Az Irinyi családhoz tartozó érdekesség, hogy ugyanekkor a Magyarcsékei kerületben, nővérének Irinyi Helénának a férjét, Ioan Gozmant (Gozman János) választották képviselőnek, aki egyike volt azon keveseknek akik felvállalták a román ajkú lakosok képviseletét is, sőt egykoron Bihar vármegye alispánjaként is tevékenykedett. Irinyi József még az évi nemzetgyűlés megnyitása előtt tagja lesz a képviselőházi szabályokat előkészítő, a belügyminiszter által megbízott küldöttségnek, melynek tagjai közt találjuk báró Kemény Zsigmondot és Lónyay Gábort is. A forradalom alatt végig tagja marad a nemzetgyűlésnek, Debrecenben és Szegeden is. Mint nyelveket és a külföldi viszonyokat jól ismerő embert, a kormány 1848 október 8-án követségi tanácsosi rangban, diplomatának nevezi ki Párizsba, gróf Teleki László mellé, hogy ott képviselje Magyarországot. Az 1849 áprilisi 19-i Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után álruhában, álnévre kiállított útlevéllel Bécsen és Pesten át, a fronton átszökve, titokban visszatér Magyarországra, s még részt vesz az Országgyűlés két debreceni ülésen.

12 Kevesen tudják róla, hogy Irinyi József fordítói tehetségének köszönhetően, a megjelenését követő évben már magyar nyelven is olvasható volt, a XIX. század legtöbbet olvasott (a Biblia után a legtöbb példányban eladott) regénye, Henriette Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója, vagy néger élet a rabszolga-tartó amerikai államokban című regénye A szabadságharc bukása után külföldre próbál menekülni, de Grazban elfogják, s Pesten az Új Épületben (egykoron a mai Szabadság tér helyén állt, itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt) tartják fogva, ahol több havi fogság után halálra ítélik. Később Haynau kegyelemben részesíti március 17-én bátyjával, Irinyi Jánossal együtt szabadul. Megtörve, reményt vesztve, visszatér Biharba, majd nem sokkal később Pesten telepszik le. Közszereplést ettől kezdve nem vállal, a politikától távol tartja magát, a Bach korszak nem az ő közege. Kizárólag szépirodalommal és vallásüggyel foglalkozik, beletemetkezik az írásba (pedig milyen szuper blogot írhatott volna . . .). Pesten sorra jelennek meg könyvei, műfordításai, újságokban már csak ritkán publikál.

13 1859. február 20-án Pesten, mindössze 37 éves korában örökre eltávozik
1859. február 20-án Pesten, mindössze 37 éves korában örökre eltávozik. A kor legnagyobb példányszámú újságjában, a Vasárnapi Újság február 27. számában nem kisebb személyiség, mit a barát Jókai Mór búcsúztatja. Gyászjelentése legalján egy rövid, apróbetűs sor olvasható: Pest, Nyomatott Landerer és Heckenastnál Pesten, a Kerepesi úti sírkertbe helyezik örök nyugalomra (sírja helyét nem ismerjük). Házasságáról, gyermekeiről nem tudunk. Emlékét szülőhelyén Albison az Irinyi József Társaság, míg Budapesten elsősorban a XI. kerületben, a róla elnevezett utca 47 szám alatti épületén látható, portrédomborműves emléktábla őrzi. ( forrás:

14 IRINYI JÁNOS ( )

15 „Ha én a chemia theoriájának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat”. ( Irinyi János) Születésének helye és időpontja is bizonytalan. Egyesek szerint 1817-ben Albison, más vélemény szerint 1819-ben Nagylétán látott napvilágot, de van, aki Zsákára teszi szülőhelyét. Édesapja Irinyi János, a báró Mandel család nagylétai uradalmának tiszttartója volt. Maga az Irinyi család régi református nemesi család. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte. 19 éves korában már a bécsi műegyetemen tanult kémiát, majd Berlinbe ment, ahol az akkori híres kémikusokkal keresett kapcsolatot, amit élete végéig fenntartott. Berlinben a kémiát forradalmasító új eszmék hatására, amelyek A. L. Lavoisier és követői közreműködésével indultak el Franciaországból, 1838-ban megírta első tudományos értekezését „Über die Theorie der Chemie im Allgemeinen und der Schwefelsäure insbesondere” címmel. Ebben a munkájában a kémia elméleti kérdéseivel, különösen a savelmélettel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy vannak olyan savak, amelyekben nincs oxigén, viszont a lúgokban is van oxigén. Ezzel az értekezésével magára vonta a német kémikusok figyelmét és ezután már nyitva állott előtte az út a tudományos körökhöz. Rövid berlini tartózkodás után Hochenheimbe ment, az ottani híres gazdasági akadémiára. Mint 22 éves fiatalember, aki földbirtokon nevelődött, tudta, hogy milyen elmaradott földművelés folyik Magyarországon, úgy gondolta, hogy az ott tanultakkal használni tud majd hazájának. Irinyi Jánost általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként tartják számon, bár pillanatnyi ötletén messze túlmutató eredményei vannak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében.

16 1839-ben visszatért Magyarországra és belevetette magát a magyar tudományos életbe. Sorra jelentek meg értekezései. Egyik, ebben az évben megjelent dolgozata, a kémiai affinitásról szól, arról az erőről, amely a testeket egyesülésre kényszeríti. Ennek a címe: „A konyári tó”, amelyben az ott található sziksóval és annak előállításával foglalkozott. Ebben a szikes talajok javítására is kitért, kalciumsókkal (kalcium-klorid, kalcium-nitrát, mészkő, gipsz) akarta megkötni a sziket. Amikor 1839-ben hazatért és látta, hogy mint tanár, aligha jut tanszékhez, Budapesten gyújtógyárat alapított. Folyamodványát április 8-án adta be a városhoz, amelyben „oly gyújtófácskák” készítésére vonatkozó találmányára kért engedélyt, amelyek fellobbanásukkor: „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak.” A gyár fellendült és naponta félmillió gyufát gyártott. De vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék a jól menő gyárat, s Irinyi – a zajtalanul gyúló foszforos gyufa felfedezője – nem lehetett a városkapitány és a városi tanács szeszélye folytán gyufagyáros, a gyárat kénytelen volt eladni.

17 Az Irinyi-féle gyufa 19 éves korában a bécsi Politechnikumban kémiai tanulmányokat folytatott, itt a híres Meissner professzornak volt tanítványa ban Bécsben találta fel az új, zajtalanul gyúló foszforos gyufát.  Meissner Pálnak egy sikertelen kísérlete kapcsán merült fel benne annak megoldása, hogy miként lehetne olyan gyufát készíteni, ami zajtalan és biztonságos. Találmányának történetét maga Irinyi így mesélte el: "Meissner többek között az ólom hiperoxidjáról tartott fölolvasást s a barna port kénvirággal dörzsölgette üveg-mozsárban, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyulni. Mikor ez nem történt, nekem hamar eszembe jutott, hogy ha kén helyett foszfort vett volna, ez már régen égne. Ebből áll a találmány. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta: vegyek magamnak rá privilégiumot."

18 Az akkoriban alkalmazott gyufák a fejükben található vegyi anyagok összetétele miatt igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel, szétfreccsenve gyakran tüzet és égési sebeket okoztak. Irinyi ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-oxiddal keverte. Így jutott el a ma is használatos biztonsági gyufa őséhez, amelynek meggyulladása sokkal simábban történt, nem robbant (ezért nevezték biztonsági gyújtónak), és zajtalan volt. 1836-ban Magyarországon szabadalmi törvény nem volt, osztrák szabadalmat pedig nem akart magának Irinyi János. Így hát találmányát eladta Rómer István Bécsben élő kereskedőnek 60 pengő forintért, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert a szabadalomból, amelyet Irinyi találmányára kért, és még 1836-ban meg is kapott.

19 Irinyi a kapott összegből külföldön folytatta tanulmányait, járt Berlinben, és hallgatója volt a híres hohenheimi gazdasági akadémiának. A következő évben tért haza Magyarországra, a magyar nyelvű kémiai cikkek egész sorát jelentette meg a kémia elméleti és gyakorlati vonatkozásairól. Egyik ilyen műve "A konyári tó" (1839), amelyben az ott található sziksóval és annak előállításával foglalkozott. Ebben a szikes talajok javítására is kitért, kalciumsókkal (kalcium-klorid, kalcium-nitrát, mészkő, gipsz) akarta megkötni a sziket. A magyar szódás szikesek gipsszel történő javítását, amely később általánosan alkalmazott eljárás lett, először Irinyi javasolta.

20 Amikor 1839-ben hazatért és látta, hogy mint tanár aligha jut tanszékhez, Budapesten gyújtógyárat alapított. Folyamodványát április 8-án adta be a városhoz, amelyben "oly gyújtófácskák" készítésére vonatkozó találmányára kért engedélyt, amelyek fellobbanásukkor: "nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak." A gyár fellendült, és naponta félmillió gyufát gyártott.  Irinyi János pesti gyújtógyára komoly versenytársa lett Rómer István bécsi gyárának, de vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék, s így Irinyi 1848-ban kénytelen volt gyárát bezárni.

21 1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetésével. Mint erősen magyar érzésű nemesember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre. A szabadságharc bukása után egy ideig öccsével együtt a pesti Újépületben (Neugebäude) raboskodott. Kiszabadulása után (1850) visszavonult a politikai életből, és újra Vértesre ment gazdálkodni, hogy - mint egy krónikása írta - "ott várja a magyar tudományosság jobb időszakát, midőn oly tehetség, annyi műveltség, mint övé, nem fog heverni parlagon, hanem a nemzet és közhaza érdekében hasznosíttatik". Sajnos, hiába várt.

22 A gazdaságában meghonosított új művelési módszerek sok pénzébe kerültek, s ezek okozták eladósodását, amelytől azután sohasem tudott megszabadulni. Elhatározta, hogy állást keres. Az akkor megalakult debreceni Tisza Biztosító és Jelzálogbank mint számtanácsost alkalmazta. Később (1863) az István Gőzmalomhoz került hasonló minőségben, miközben árvaszéki ülnöki tisztet is betöltött. Későn, 51 éves korában nősült meg. Neje Baranyi Hermin volt. Két gyermekük született, Janka és Lajos, de mindketten még gyermekkorukban meghaltak

23 65 éves korában nyugdíjba ment és visszavonult Vértesre, ahol haláláig lakott. ( A képen a Létavértesi Irinyi János Általános Iskola kertjében található síremléke látható) Forrás: