(W. A. Mozart: A varázsfuvola - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Az előadások a következő témára: "(W. A. Mozart: A varázsfuvola - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)"— Előadás másolata:

1 (W. A. Mozart: A varázsfuvola - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
Hasonlítanak vagy különböznek? (W. A. Mozart: A varázsfuvola - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) Készítették: a Ledérek (Ember Anna, Kovács Veronika, Őri Kinga és Takács Katalin)

2 Hasonlítanak! A szerelem szereplői
Csongor és Tünde (Csongor és Tünde), Tamino és Pamina (A varázsfuvola) szerelme eszményi, „földön-túli”, idealizált : szerelmük plátói, mesebeli, „első látásra szerelem”, a párok hölgytagját meg kell keresni (Csongor és Tünde), vagy meg kell menteni (A varázsfuvola), a férfi kedvesek vándorolnak, nagy utat tesznek meg szerelmükért, mindannyian fiatalok és szépek, Pamina és Tünde a tökéletes nő, mind külsőleg (karcsú és gyönyörű), mind szellemileg (okos és talpraesett), Tamino és Csongor a tökéletes „hősszerelmes”, daliás alkatú, eszes és találékony, és persze halálosan szerelmes, szerelmük karcolatlanabb és tökéletesebb, mint az embereké. Balga és Ilma (Csongor és Tünde), Papageno és Papagena (A varázsfuvola) szerelme evilágibb, emberibb, anyagiasabb : segítőik a fentebb említett szerelmespároknak, szerelmük megalapozottabb, testibb szerelem, ők képviselik a történetben a földi világot, az emberiességet és a vidámságot, alakjaik, karaktereik nem tökéletesek, szerelmük testi vágyakon is alapul, „karcoltabb”, mint uraik és asszonyaik szerelme Csongor és Tünde Balga és Ilma Tamino és Pamina Papageno és Papagena

3 A varázslatok birodalma
Csongor és Tünde: az aranyalmafa A varázsfuvola: a bűvös napkör A főszereplőket mindenféle varázslatos tárgyak segítik a történet során: pl.: Csongort a bocskor, az ostor és a köpeny, Taminót pedig a varázsfuvola. Több szereplő rendelkezik varázserővel: pl.: Mirígy a boszorkányságából adódóan (Csongor és Tünde), Sarastro pedig a varázsló voltából adódóan (A varázsfuvola). Létezik a varázsvilág és a földi világ közötti átjáró: az aranyalmafa, mely Üdlakba vezet (Csongor és Tünde) a bűvös napkör, mely Sarastro birodalmának a kapuja (A varázsfuvola). A varázsvilág egyéb jellemzői is megjelennek a két műben: Csongor és Tünde: pl.: a jövendölő kút, az aranyalmafa és aranyalmái, A varázsfuvola: pl.: a varázsfuvola, a csengettyű, a napkör.

4 A mesék világa Csongor és Tünde ~ A varázsfuvola Mesebeli szereplők:
- a megmentésre váró királylány (Pamina) és a szerelmes tündérleány (Tünde), - a szerelmet kereső királyfi (Csongor) és az ifjú herceg (Tamino) - a hatalmaskodni, uralkodni vágyó gonosz Mirígy és az Éj királynője. Cselekményelemek: - a vándorlás motívuma, - próbatételek, - szerencsés befejezés – a szerelmesekre örök boldogság vár. Varázseszközök, varázstárgyak (pl.: az ördögfiak varászigéje, a varázsfuvola) A hármas szám megjelenése: Csongor és Tünde: a három vándor, a három ördögfiú, A varázsfuvola: a három pap, a három hölgy, a három rabszolga.

5 Különböznek! Szerzők és korok
A varázsfuvola: Szerzője: Wolfgang Amadeus Mozart ( ) - a bécsi klasszikusoknak nevezett triász egyike, - írt operákat, kamarazenei és versenyműveket, szimfóniákat és egyéb hangszeres műveket, dalokat. A mű 1791-ben született (idén: 225 éves), - ez a szerző utolsó operája és máig legtöbbet játszott darabja, - klasszicista alkotás, melyre hatás volt a szabadkőművesség eszmeisége is. Csongor és Tünde Írója: Vörösmarty Mihály ( ) - a magyar romantika egyik legnagyobb alakja, - költő, drámaíró, kritikus, szerkesztő, nyelvész, - a reformkor kulturális és szellemi életének vezéregyénisége. A mű 1830-ban keletkezett (az idén 186 éves) egy boldogtalan szerelem hatására. Romantikus alkotás, melynek középpontjában a boldogságkeresés motívuma áll.

6 Műfaj Csongor és Tünde: A varázsfuvola:
Vörösmarty „színjátéknak” nevezte, de drámai költeménynek, mesejátéknak, kétszintes drámának is tekinti az irodalomtörténet. A három nagy műfajcsoport határán áll: drámai, lírai és epikus elemeket is tartalmaz (párbeszédes, de monológjaiban erős az érzelmi és epikus töltet is). A budapesti Nemzeti Színházban a Paulay Ede által rendezett előadást tekintjük ősbemutatónak, dátuma: december 1. A varázsfuvola: Emanuel Schikaneder szövegkönyvét zenésítette meg Mozart. Opera, a zeneirodalom színpadi előadásra szánt műfaja. Mozart legutolsó színpadi műve. Ősbemutató:1791. szeptember 30., Bécs, Freihaustheater

7 Az Éjszaka úrnőinek szerepe
Mindkét műben fontos és híres a szerepük, monológjuk a művek kitüntetett jelenete. (Csongor és Tünde: az Éj monológja; A varázsfuvola: az Éj királynőjének az áriája az első felvonásban) Csongor és Tünde: az Éj „gyászasszonya”: a tündérbirodalom uralkodónője, száműzi Tündét Tündérhonból, amiért a földi világba húzza őt szerelmes szíve, de nem bosszúvágyból tiltja ki a lányt, hanem mert meglátja, hogy Tünde csak így lehet boldog a földi kedvesével, a drámai eseménysorozatban azonban nem vesz részt – csak a megoldáshoz segíti hozzá a szerelmeseket. Monológja a világmagyarázat, amelyben feltárul a világ önmagába visszatérő körkörös folyamatának víziója, amely az emberi létezés kicsinységére és jelentéktelenségére is figyelmeztet. A varázsfuvola: Az Éj királynője Pamina gonosz édesanyja és egy ország gonosz uralkodónője, mielőtt Pamina édesapja, a király meghalt, Sarastro főpapra bízta a lánya nevelését, így menekítve meg a lányt az édesanyja gonoszságától, a királynő ezért munkálkodik lánya „megmentésén”, mert ha visszakapja a lányát, akkor visszaszerezheti a bűvös napkört, mely most Sarastro birodalmát védi, de ez a király Paminára hagyott öröksége, Pamina akkor döbben rá, hogy édesanyja gonosz, amikor az megéri a lányát, hogy ölje meg a nevelőjét, Sarastrót, Pamina és Tamino együttes erővel legyőzik a gonosz Éj királynőjét. Ő a történet állandó szereplője, nem úgy, mint Vörösmarty alakja, aki csak egyszer lép színre, igazi arca csak az opera megoldásában válik mindenki számára egyértelművé.

8 Források: