Hangok Kenesei István Nyelv és a nyelvek alapján Tilos terjeszteni Vizsgaanyag.

Az előadások a következő témára: "Hangok Kenesei István Nyelv és a nyelvek alapján Tilos terjeszteni Vizsgaanyag."— Előadás másolata:

1 Hangok Kenesei István Nyelv és a nyelvek alapján Tilos terjeszteni Vizsgaanyag

2 bár minden bizonnyal a körülmények kényszere s nem a céltudatos fejlesztés alakította ki elődeink hangos közlési rendszerét – ez a kényszer szülte választás rendkívül szerencsésnek bizonyult – összehasonlítás: süketen születetteknek vizuális kommunikációs rendszere hangos beszéd – eredmény: az utóbbi számos, fajfenntartást szolgáló előnnyel, „túlélési értékkel” rendelkezik

3 siketek csak világosban és mindkét kezük egyidejű mozgatásával, gyakorlatilag egész felsőtestük igénybevételével alakítják közléseiket – ha valaki nem figyel eleve a partnerére, külön, más módon kell a figyelmét felhívni, hogy közlés következik hangos beszéd – orientáló, irányjelző jellegű – sötétben és világosban egyaránt működik – nagy távolságokat is át lehet hidalni vele – csu­pán az egyébként mindössze táplálkozásra használt szájat veszi igénybe

4 kísérletek: emberszabású majmokat emberi beszédre megtanítani legnagyobb siker: Viki, a csimpánz – 3 szót tudott kisebb-nagyobb nehézségek árán kimondani – a csimpánznak egyszerűen egyszerűen nincsenek az emberéhez mérhető hangképző szervei de nemcsak erről van szó...

5 még azok a szerveink is, amelyek szerkezetükben nem alakultak át a hangképzés céljait szolgálandó, működésükben annyira módosultak, adaptálódtak a beszédhez, hogy bármilyen hosszú tanulás is kevés volna ahhoz, hogy a csimpánz ezeket a funkciókat elsajátítsa

6 normális körülmények között például légzésünk egyenletes: a ki- és a belégzés időtartama alig különbözik egymástól – beszéd közben azonban belégzésünk felgyorsul, kilégzésünk pedig lelassul, méghozzá jelentős eltéréssel, s ez semmiféle életfunkciós zavart nem okoz a légzés egész ritmusa is megváltozik beszéd közben – ritkábban veszünk levegőt

7 kísérlet: – Próbáljuk meg kísérletképpen fordítva: igyekezzünk gyorsan kiléle­gezni a levegőt, majd hosszan tartó belégzés közben (suttogva) be­szélni. Két-három perc alatt kimerülünk; erre egyszerűen nem vagyunk alkalmasak, pontosabban fiziológiai módosulásaink ezt nem engedik meg.

8 Beszéd nélkül ezt a ritka lélegzést már hosszabban tudjuk fenntartani, mint a belégzéses beszédet; de nem is az az érdekes, hogy egy idő után ez is egyre kényelmetlenebbé válik, hanem hogy erősen oda kell figyelnünk, ha nem akarunk kiesni e természetellenes ritmusból, míg normális beszéd közben észre sem vesszük, hogy légzésütemünk mennyire megváltozott.

9 a hangképző szervek (hangcsatorna) – a légzést és a táplálkozást szolgáló élettani struktúrák adaptá­lódásából és/vagy specializálódásából alakultak ki vagyis: – a nyelvet a szánkban ma már nemcsak az élelem megforgatására használjuk – illetve ide vagy oda helyezve a szájüregben ennek vagy annak a hangnak a kimondására hanem: – kb. száz izom a korábbiaknál sokkal finomabb mozgásokra képes, s ezzel párhuzamosan ezeknek az izmoknak a beidegződései, azaz az idegnyúlványok, amelyek hozzájuk vezetnek, igen sűrűn hálózzák be az egész hangcsatornát (különösen a szájüreg környékét), és az azo­kon küldött utasítások hihetetlenül kifinomult mozgásokra késztethe­tik az egyes izmokat

10 ...és ez még nem minden... ezek a mozgások ugyanis rendkívül gyorsan kell, hogy kövessék egymást, mivel az átlagos emberi beszédben percenként 200-210 szótagot mondunk ki (a felső határ kb. 500) másodpercenként kb. nyolc hang minden egyes hang kiejtésekor minden egyes izom utasításokat kap – ez másodpercenként 800 olyan parancs, amelyre oda se figyelünk vajon ezek az utasítások szépen egymás után következnek?

11 nem – hangok képzésében részt vevő izmok ugyanis nincsenek egyenlő távolságra a beszéd idegi központjától – pl. ha kimondjuk a pá szót, az á képzésében közrejátszó egyik ingerület előbb hagyja el a beszédközpontot, mint a p képzésére vonatkozó utasítások egy része ennek az az oka, hogy a p-t az ajakkal képezzük, s ez lénye­gesen rövidebb idegnyúlványon érhető el, mint az á zöngéjét a gégefőben létrehozó hangszalagok

12 ha viszont a nyelvi képesség egészét tekintjük, nyilván­valóan nemcsak egyes izommozgások és beidegződések ember és állat közti különbségét kell tételeznünk, hanem a – legalábbis számunkra – sokkal fontosabb tudati struktúrák közötti eltéréseket is

13 A hangcsatorna a levegő a tüdőből a gégében lévő hangszalagokon keresztül jut a garatba a hangszalagok több különböző fokozatban zárulhatnak, illetve nyithatnak; számunkra ebből most kettő fontos: nyitott állásban nem rezegnek, zárt állásban igen – az előbbi a zöngétlen (pl. p, sz, cs), az utóbbi a zöngés hangok (pl. b, z, dzs) képzési helyzete

14 a levegőt a garat az ínycsappal két irányba terelheti – ha az orrüreget lezárja, a levegő a szájüregen át távozik – ha kinyitja, a levegő mindkét üregbe beáramlik, s egyiken vagy mindkettőn keresztül távozik – Az ínycsap (uvula) és a körülötte lévő terület nyitásával képezzük az orrhangzós mássalhangzókat (m, n, ny) és magánhangzókat (a francia mon, un szavakban, valamint pl. a magyar szombat szó o hangja is)

15 emelkedését és süllyedését tükörben bármikor ellenőrizhetjük. Maga az ínycsap is képes hangadásra – a francia és német irodalmi nyelv r hangját ennek a rezegtetése adja továbbhaladva a szájüregben az ínycsap után a hátsó vagy lágy szájpadlás (velum) a következő terület, majd ez előtt az elülső vagy kemény szájpadlás (palatum), a fogmeder (alveolus) s a fogak.

16 a nyelv teste vagy hegye ezekkel a területekkel, az ajkak pedig egymással vagy a fogsorral érintkezve alkothatnak különféle hangokat amikor a hangcsatorna bármely részén a kiáramló levegő akadályba ütközik, mássalhangzó keletkezik ha pedig akadálytalanul elhagyhatja a szájüre­ get, magánhangzókat ejtünk

17 a magánhangzók közötti különbségeket a nyelvnek a szájüregben való mozgatásával hozzuk létre – ha a nyelv elülső része magasabban van a hátulsónál, elöl képzett vagy elülső hangok keletkeznek (i, ü, e, ö) – ha viszont a nyelv hátulsó része emelkedik magasabbra, hátul kép­zett hangokról beszélünk (u, o, a, á)

18 a (magyar) magánhangzók esetében két további dimenzió – a nyelvnek a szájüregben való függőleges mozgatásával három szint helyezkedik el egymás alatt felső (i, ü, u) középső (ö, o, é és zárt ë) alsó (a, á és nyílt e) nyelvállású hangok – Az i–ü, e–ö, á–a párokat egymás között az ajkak közömbös helyzete, illetve kerekítése választja szét

19 A magyar magánhangzók alaprendszere (az ajkak balról, a torok jobbról van) 4.1 táblázatot beszúrni

20 Ugyanezt a rendszert megadhatjuk úgy is, hogy az egyes hangzókat aszerint jellemezzük, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, il­ letve milyen tulajdonságok játszanak vagy nem játszanak szerepet képzésükben. A 4. 2. táblázat tehát csak az egyes dimenziókat tünteti fel, s ezért elegendő pl. azt nézni, hogy egy magánhangzó hátsó-e vagy sem, hiszen ha nem az, akkor csak elülső lehet.

21

22 ha egy hang sem nem felső, sem nem alsó, akkor középső nyelvállású – egyszerre felső és alsó nyelvállású egyetlen hang sem lehet

23 A mássalhangzók kissé egyszerűsített osztályozása zárhangokr – amikor az akadály teljesen elzárja a levegő útját p, b, t, d, ty, gy, k, g, m, n, ny réshangok – amikor részleges, és a levegő erős súrlódás árán, de távozhat f, v, sz, z, s, zs, j, h zárréshangok (affrikáták) – amikor pedig a teljes zárt réssé alakítjuk át, vagyis a zár felpattanását késleltetjük c, dz, cs, dzs

24 Két további mássalhangzót képzésük sajátos módja miatt külön csoportba helyezünk: az l- esetében a levegő a nyelv két oldalán távo­zik, az r-t pedig a nyelv hegyének pergetésével ejtjük. E két hangot folyékonyaknak nevezzük.

25 Az ajkaktól a gége felé tartva az egyes más­ salhangzókat a következő pontokon és módokon képezzük (a párok­ban a második zöngés): – 1. az ajkak zárt alkotnak: p, b; orrhangzós: m; – 2. a felső fogsor az alsó ajakkal rést alkot: f, v; – 3. a nyelv hegye vagy elülső része a fogak mögötti ínyrészen zárt alkot: t, d; orrhangzós: n;

26 – 4. ugyanott rés: sz, z; – 5. ugyanott késleltetve felpattantott zár: c, dz; – 6. ugyanott pergetett nyelvhegy: r; – 7. ugyanott oldalsó rés: l; – 8. a nyelv hegye a fogmedernél vagy a mögött rést alkot: s, zs; – 9. ugyanott késleltetett felpattanású zár: cs, dzs; – 10. a nyelv háta a kemény szájpadlással zárt alkot: ty, gy; orrhang­zós: ny;

27 – 11. ugyanott rés: j (zöngés); – 12. a nyelv háta a lágy szájpadlással zárt alkot: k, g; – 13. gégeréshang: h. Ha most a rendszerezés kedvéért egy egyszerűsített táblázatot állí­tunk fel a magyar mássalhangzókra (melyből éppen ezért kihagyjuk az r, l és h hangokat), az előző táblázathoz hasonló sémát kapunk, lásd a 4. 3. táblázatot.

28

29 más nyel­veknek más a hangállományuk, és bárhol születik is, a gyermek „ugyanazzal a szájjal” tanulja meg környezete nyelvének a hangjait nemcsak elvben, gyakorlatilag is képesek vagyunk tehát arra, hogy bármely nyelv bármely hangját megformáljuk – persze elég korán kell kezdeni felnőtt fejjel is tudunk az előbb leírtaktól eltérő hangokat képezni

30 próbáljuk például felső fogsorunkat alsó ajkunkhoz érinteni, s most mondjunk egy m-et – ez nem a „szabályszerű” m hang mégsem mondhatjuk, hogy nincs a magyarban figyeljük meg az m ejtését, amikor a sámfa vagy a támfal szót mondjuk ki

31 végezzünk el még egy ilyen „orrhangzós” kísérletet – mondjuk ki a harang vagy lankad szót, s figyeljük meg, hogy az n kimondásakor a szájpadlás mely részével érintkezik a nyelvünk: valahol hátul, a lágy szájpadlásnál ez a hátul képzett n egészen más hang, mint amit az előbb leírtunk – vagy mondjuk ki a rakj, kapj szavakat: a j betű helyén egy furcsa h-szerű hangot hallunk, nevezetesen a j-nek a táblázatból „hi­ányzó” zöngétlen változatát

32 akkor végül is hány hang van beszédünkben? – ha ezzel azt kérdezzük, hányféle különböző hangot képzünk, miközben beszélünk, a kérdésre nem tudunk válaszolni szinte ahány ember, annyiféle hang van, aki olyan sz-eket mond, hogy fáj belé a fülünk, van, aki a nyelv hegyét visszahúzva kemény, pattogó d-ket mond, van, aki olyan pösze, hogy tökéletes angol th-t ejt az sz helyén, s akkor még nem is említettük a raccsolás különböző eseteit

33 mégis, mondhatnánk, azért mindig tudjuk, mikor milyen hangot hallunk vagy akarunk mondani – ee ha szájunkban oly sok, egymástól alig eltérő helyre tudjuk helyezni nyelvünket, akkor mi szabdalja széjjel a hangképzés kontinuumát, azaz többé-kevésbé folyamatos tartományát, számtalan, egymástól alig eltérő termékét különálló elemekre?

34 Ezt végső soron az szabja meg – hogy a nyelv milyen különbségeket jelöl meg lényeges, releváns eltérésekként – sokféleképpen ejthetjük az sz-t, de a szál szót nem ejthetjük úgy, mint a sál-t; a fáj-t, mint a száj-t, s a dér-t sem úgy, mint a gyér-t; vagy – hogy magánhangzókra térjünk át – a visz-t úgy, mint a vesz-t, az üt-öt úgy, mint az öt-öt

35 Ha egy nyelv két különböző szava csupán annyiban tér el egymás­tól, hogy ugyanazon a helyen ezek az elemek más hangot tartalmaz­ nak, a két hangot különböző absztrakt nyelvi egységek, fonémák meg­valósulásának tekintjük.

36 önmagukban a hangok tehát még nem a nyelv elemei – csak akkor lesznek azzá, ha valamely fonéma alá tartoznak – a csettintés vagy didergést „kifejező” brrr, amit a két ajak pergetésével képzünk, elvben éppúgy lehetnének a magyar nyelv hangjai, mint a b vagy az r (s vannak nyelvek, melyekben valóban előfordulnak), de nem azok, mert egyetlen fonéma alá sem tartoznak

37 A „normális” és a hátul képzett n viszont nem két különböző fonémát képvisel, mivel nincs olyan szópár a magyarban, amelynek tagjai ebben különböznek egymástól: a kong és a ko  g (ahol az n az elöl, az  pedig a hátul képzett n jele) nem két külön szó. Ezzel szemben a burmai nyelvben nemcsak e két n-nek van jelentésmegkülönböztető funkciója, hanem annak is, hogy ezek az n-ek zöngések avagy zöngétlenek-e, pl. (a karika jelöli a zöngétlenséget): na 'fájdalom'  a 'hal' na 'orr'  a 'bér'° A magyarban a láz és a ráz két külön elem, a japánban viszont a papurika ugyanaz, mint a papulika, egyaránt paprikát jelent.

38 amikor a magyar magán- és mássalhangzók (rész)rendszerét írtuk le, nem a hangokat jellemeztük, hanem a fonémákat a fonémákat azonban nem „mondjuk ki”, ezek nem a konkrétan, fizikailag észlelhető, mérhető beszéd egységei, nem annak fiziológiailag (képzésük szerint) vagy akusztikailag (hangzásuk szerint) ábrázolható, megközelíthető konkrét hangjai, hanem ezek funkcionális osztályai, amelyek másképp léteznek, mint az egyes hang

39 Felületes hasonlattal élve valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az alma, a körte, a banán a gyümölcshöz; vagy a kerékpár, a vonat, az autó a járműhöz; vagy a szék, az ágy a bútorhoz és így tovább. Szigorúan véve egy adott helyzetben nem gyümölcsöt ettem, hanem almát; nem járművön utaztam haza, hanem autón; s nem bútoron aludtam az éjjel, hanem egy ágyon, noha az igaz, hogy az alma gyümölcs, az autó jármű és az ágy bútor.

40 ugyanígy a fonémát sem ejtjük ki, csupán egyik konkrét megvalósulását, a körülményektől függően ezt vagy azt a változatát tehát a kong szó­ban az n fonéma hátul képzett változatát, míg a ront szóban az elöl képzettet A hangpár tagjai (  –n) tehát környezettől függő változatai (szak­szóval: allofónjai) az n fonémának –  hangot csakis k vagy g előtt ejtünk a magyarban

41 idézzük vissza a rakj, kapj szavakat; bennük a j fonéma zöngétlen allofónját ejtjük, méghozzá szigorúan meghatáro­zott feltételek között: ha a szóvégi j előtt zöngétlen mássalhangzó van más fonémakörnyezetben a j egy másik változatát, a zöngéset ejtjük a két változatot pedig sohasem cseréljük fel egymással: az egyik kör­nyezetben mindig a zöngés és csak az, a másikban mindig a zöngétlen és csak az fordulhat elő a fonéma előfordulási körét tehát az allofónok mintegy felosztják egymás között

42 mi tartja „egybe” az egyes fonémákat, s mi szabályozza változat­aikat, allofónjaikat? – az olyan tulajdonságok, szakszóval: megkülön­ böztető jegyek, amelyeket a magyar fonémarendszer sematikus táblá­zataiban illusztráltunk – a magyar nyelv kb. 40–50 fonémáját mind­össze 13 jeggyel kimerítően jellemezni lehet – A fonémák számának pontatlansága nem elvi bizonytalanságot takar: a nyelvjárások közti különbségek miatt szükségszerű. Van, ahol j és ly, nyílt e és zárt ë, hosszú és rövid ü stb. között különbséget tesznek, s van, ahol nem

43 bármilyen nagy mértékben különbözzék is az egyes nyelvek hang­rendszere, kb. 30 megkülönböztető jeggyel bármelyiket és az összeset le lehet írni – ezt a kb. 30 jegyet ugyanis az egyes nyelvek különféle változatokban aknázzák ki, hiszen láthattuk, hogy a négy burmai orr­hangú fonémához a magyar rendszer jegyei is elégségesek, a különbség csupán annyi, hogy a burmaiban az azonos jegyeket más lehetőségek szerint használják ki

44 egyetlen létező nyelv sem kombinálja az általa alkalmazott megkülönböztető jegyeket a lehetőségeinek határáig, de még mindig „takarékosabb” eljárás 13 jegyet ismerni, mint 50 fonémát mik ezek a jegyek? – a megkülönböztető jegyek a nyelv, az emberi nyelv általános, egyetemes tulajdonságai, univerzáléi

45 minden egyes nyelv a megkülönböztető jegyek adott halmazából „választja ki” a rá jellemzőeket, s minden gyermek az összes megkülönböztető jegy összes lehetőségét korlátozza a környezete nyelvében meglévő jegyek alapján az egyes jegyek meghatározott sorrendben, hierarchiában épülnek be a gyermek nyelvtudásába először az elöl képzett zárhangokat (b, p, m, n, t, d) és az alsó nyelvállású magánhangzókat (pl. á) képesek kiejteni – ezért, hogy szinte minden nyelvben a szülők a maguk megnevezésére az ilyen, törvényszerűen először felbukkanó mama, nana, papa, dada, baba stb. „szavakból” válogatnak – nincs olyan nyelv, ahol a szülőt gaga vagy  a  a jelölné

46 a magánhangzókat a legnagyobb különbségek mentén sajátítja el a gyermek – az elülső/hátsó választás az i és u, között áll fönn – a felső/alsó nyelvállás különbsége az előbbiek és az á között valósul meg – a viszonylag legkésőbb beépülő jegyek között van pl. az ajakkerekítés: az ü és az ö mindenhol elég későn különül el a többi hangtól, és a magyar gyerekek is viszonylag sokára „teszik rá” az ajakkerekítést az a hangra addig rövid á-t mondanak helyette

47 Ez fordított sorrendben is bizonyítva van: az afáziában, beszédleépülésben (az agy betegségeinek egyik válfajában) szenvedő pácienseknél megfigyelték, hogy először éppen az ajakkerekítés dimenziója tűnik el beszédükből, s legtovább a felsorolt zárhangok és a legnagyobb magánhangzó-különbségek maradnak fönn. Mindez statisztikailag is rávetíthető a világ nyelveire: a nyelvek a hierarchiában magasan álló megkülönböztető jegyek által meghatározott hangokat nagymértékben alkalmazzák, míg a sorrendben hátul álló jegyek megszabta különbségeket sokkal kisebb gyakorisággal használják ki.

48 legalább egy orrhang­zó minden nyelvben van de semmi sem indokolja önmagában, hogy a három orrhangzós fonéma: az m, az n és az  között milyen előfordulási rendnek kell lennie a világ nyelveiben Mégis, azt figyelték meg, hogy az  csak olyan nyelvben van meg, ahol van m és n – Ez utóbbiak előfordulása persze nem függ az  - étől

49 a megkülönböztető jegyek segítségével könnyűszerrel megálla­píthatjuk az egyes fonémaosztályokat, továbbá világos és egyértelmű megfogalmazásokat tudunk adni pl. a magyar illeszkedés (h Á z-h O z, Í v-h E z, Ö v- h Ö z) és hasonulás (a D - J a  a GGY a; bará T - S ág  bará CCS ág stb.) eseteire ezekre, csakúgy mint az allofónok változataira a fonémák viselkedését és megvalósulásait meghatározó fonoló­giai szabályok vonatkoznak

50 sőt, van még valami, ami a nyelvekben többé- kevésbé szigorúan szabályozott: az, hogy az egyes fonémák milyen sorrendben követhetik egymást egy adott nyelvben 4. 4. táblázatban azt mutatjuk be, hogy e kitalált hangsorok a japán, a magyar és a grúz közül melyik nyelvben lehetségesek mint szavak (maguk a hangok mind előfordulnak mind a három nyelvben)

51

52 A magyar nyelvnek régebben rendkívül szigorú fonémasorrendi szabályai voltak: Mo SZKV a helyett mu SZK a-t, BR ekinya helyett BER kenyé-t mondtak, ugyanis az efféle mássalhangzó-torlódások nem voltak megengedve. De nyelvelsajátításunk idején magunk is „megtanuljuk” ezeket a szabályokat: ezért mond a kisgyerek moszká–t Moszkva helyett, és tombitá-t trombita helyett. Később persze „el kell felejtenünk” őket, különben az utóbbi néhány évszázadban változatlanul átvett szavakat nem tudnánk kimondani; de ez is bizonyítja, hogy egyfajta alaprétegként e szabályok is részei nyelvtudásunknak.

53 a nyelv hangzásának szintjéhez azonban nemcsak maguk a hangok tartoznak. A hangsorokra általában még két további réteg „épül rá”: a hangsúly és a hanglejtés A magyarban a hangsúllyal, ami lényegében a hangerősség növelése, rendszerint nem sokat törődünk, hiszen minden szó az első szótagján hangsúlyos – RETtenthetetlen, Erőszakos, TEhetséges stb

54 vannak nyelvek, amelyet hasonló törvényszerűséggel, de más szótagot „tüntetnek ki”; a franciában például az utolsó szótagot – maisON 'ház', distinctiON 'megkülönböztetés', psycholoGIE 'pszichológia' stb. – a lengyelben a hangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik – az ilyen nyelvekben a hangsúly kötött

55 a szabad hangsúlyú nyelvekben a szavakon belül nincs állandó helye a hangsúlynak, s ezekben jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet – pl. orosz MUka 'kín' és muKA 'liszt': angol SUBject 'alattvaló' subJECT 'alávet' vagy IMport 'behozatal', imPORT 'importál‘ ezekben a nyelvekben további nehézséget okoz, hogy a hangsúly a szavak ragozásakor vagy képzésekor elkezd „vándorolni” – pl. orosz ruKA, 'kéz' RUki 'kezek', de ruKI 'kéznek a'. Vagy angol DEmocrat 'demokrata' deMOCracy 'demokrácia', democRAtic 'demokratikus'

56 talán nem lenne semmi baj a hangsúly elvétésekor e nyelvekben, ha a hangsúlyos/hangsúlytalan szótagok különbsége nem járna együtt a hangok s különösen a magánhangzók különböző tisztaságú kiejtésével ez megint olyasmi, amit a magyarban nem tapasztalunk: mi minden szótagot alapjában véve egyforma artikulációval ejtünk – az angolban és az oroszban viszont a hangsúlytalan szótagok több magán­hangzóját néhány középső nyelvállású és hangszínű hangba vonják össze – ezért a szó hangzó „gerince” mindig a tisztán ejtett hangsúlyos szótag

57 ha nem is gyakran, de a magyarban is megtalálhatjuk a hangsúly értelemmegkülönböztető használatát a következő mondat például kétértelmű attól függően, hogy a szerencsés görögök kifejezés mindkét tagját hangsúlyozzuk vagy csak az elsőt – A szerencsés görögök Krétán üdülhetnek. – ha a szerencsés–re nagyobb hangsúly esik, mint a görögök–re, akkor a mondatot úgy értjük, hogy 'a görögök közül a szerencsések üdülhetnek Krétán‘ – ha viszont egyforma hangsúly esik mindkettőre, akkor körülbelül így: 'a görögök szerencsések, hogy ők Krétán üdülhetnek‘ – ez azonban már nem a szóhangsúly, hanem a mondat- vagy szerkezeti hangsúly kérdéskörébe tartozik

58 A közléseken, mondatokon belüli hangmagasság-változást hanglejtésnek hívjuk ez már jobban szembeötlik a magyarban is, mint a hangsúly (a baj vele csupán az, hogy írásban szinte lehetetlen ábrázolni)

59 Megérkezett. Megérkezett? Megérkezett! A szegényes írásjelek hanglejtésbeli eltéréseket jelölnek. Még nagyon sokféleképpen lehetne ezt az egyet­len mondatot „elénekelni”, de ehhez már valóban kottázni kellene. Ki lehet fejezni meglepődést, tanácstalanságot, hitetlenséget, iróniát ('még hogy megérkezett...'), utasítást ('ha egyszer azt mondom, hogy meg­érkezett, akkor megérkezett') és még több minden mást is pusztán a hanglejtés változtatásával.

60 Vannak nyelvek, amelyek a hangmagasság dimenzióját jobban kihasználják, mint az európaiak (noha itt is vannak változatok: a svéd vagy az angol hanglejtés jelentősen eltér a magyartól, de egymástól is). Sok kelet- és délkelet-ázsiai, valamint afrikai nyelv a hanglejtést egyfajta „pluszfonémaként” használja: minden egyéb vonásában azo­nos hangsorokat, szavakat különítenek el egymástól az illető hangsorok­hoz tartozó állandó hanglejtéssel. E nyelvekben minden szónak van saját hanglejtése – e nélkül a szó nem mondható ki.

61 A kínaiban (pontosabban a pekingi ún. mandarin kínaiban) a ma vagy ba hangsornak négy különböző hanglejtése és (legalább) négy jelentése lehet: 1. mā 'anya'1. bā 'nyolc' 2. má 'kender'2. bá 'kiszakít' 3. m ă 'ló'3. b ă 'tart' 4. mà 'szid'4. bà 'gereblye‘ A mellékjelek persze nem pontosan tükrözik a hangmagasság-változást. A 4. 3. ábra ötfokú skálán ábrázolja a kínai „hanglejtés-fonémákat”.

62 A nigériai igbo nyelv két „hanglejtés-fonémával” négyféleképpen tudja megjelölni ugyanazt a hangsort (az á magasabb, mint az à): 1. ákwá 'sírás' 2. ákwà 'szövet' 3. àkwá 'tojás' 4. àkwà 'ágy'

63 az emberi agy hangelemző tevékenysége – mert erről még ma sincsenek megbízható ismereteink, jóllehet az emberi beszédet felismerő számítógépes programok terén az utóbbi évtizedekben rohamos fejlődést láthattunk – a hangok ugyanis az élőbeszédben nem úgy követik egymást, mint a betűk a papiroson: nincsenek közöttük éles határok, szinte mindegyik hang átfolyik a másikba – eudatunk mégis tévedhetetlen biztonsággal azonosítja őket, amiben nyilván fontos szerepet játszanak a hangrendszert meghatáro­zó megkülönböztető jegyek – ezt onnan is tudjuk, hogy a hangképzés szorosan összefügg a hangelemzéssel

64 a kisgyerek már rég „hallja” az r, l és j közötti különbséget, amikor az r-t még mindig j-nek vagy l-nek ejti a siketen születettek beszéde is azért hat rendkívül furcsának, tagolatlannak, mert hiányzik a hallás ellenőrző és visszacsatoló szerepe

65 valójában nem tudjuk megmondani, hány szó van a magyar nyelvben tegyük most fel azonban, hogy egymillió ehhoz, hogy ezt az ir­datlan sok különböző elemet egyáltalán ki tudjuk mondani, nem egy­millió eltérő hangegységre, azaz például körte, alma, dinnye, barack stb. gyanánt teljes egészében különböző dologra kell emlékeznünk csupán kb. 40–50 fonémára, amit mindössze 13 tulajdonság, azaz megkülönböztető jegy határoz meg

66 e nyelv kettős tagolásának ez a vonatkozása elképesztő lehetőségeket tartalékol ha csak azt számoljuk össze, hány öt hangból álló magyar szó volna lehetséges, melyben 25 mássalhangzó és 15 magánhangzó váltakozik (pl. patak, petek, betek, botek, bodag, sekély, csupasz stb.), az eredmény 3 515 625 És ezek csak az „ötbetűs” szavak! Persze a lehetőségeket nem érdemes azok végső határáig kiaknázni, hiszen így az egyes elemek között túlságosan ki­csik lennének a különbségek, s így teljes csendben is feszülten kellene figyelnünk beszédpartnerünket. Bár rendszerként rendkívül gazdasá­gos lenne, a nyelv emiatt sokat veszítene kommunikatív hatékonysá­gából.