A Közép-Tisza mente geomorfológiai adottságainak és a hullámterek feliszapolódásának vizsgálata mintaterületeken

A nagy tiszai árvizek károkozás nélküli levezetése érdekében fontos az ártér feliszapolódásának vizsgálata. Folyószabályozás+ erdőírtás -> fokozódó felszíni lefolyás+ erodáló képesség felerősödése. Geomorfológiai vizsgálatok:  Szolnok- Vezseny között: 1:  Szolnok- Szajol között: 1: > m tszfm. tökéletes sík alacsony árterek, magasabb lösszel fedett ármentes magasréti felszínek. -> Ős-Tisza nagy területeket elárasztva folyt (kis lejtőszög), kis akadály is kitérítette az útjából -> meanderezés. -> A Holocén elején kerület a mai helyére itt a Tisza -> Alföld peremi süllyedések változtatták meg a folyásirányt. Földtani viszonyok:  Felszín közeli rétegek: homok az uralkodó, agyagrétegek.  300 m alatt: felsőpliocén rétegek: kizárólag agyag.  10 m mélységben: agyagteknő, a folyószabályzásokig a Tisza vízelvezető területe volt (Tisza, Hortobágy, Berettyó mente)

Felszíni képződmények: pleisztocén korú löszök. Holocén: ártéri üledék, homok, lösziszap. Szolnoki ártér: süllyedő térszín => 400 m vastag iszapos, agyagos üledék (Északi-középhegység nagy folyói rakták le). Talajtani viszonyok: a talajvíz mélysége, a domborzat, valamint a felszín közeli kőzetek határozzák meg.  Csernozjom: legmagasabb térszíneken, folyóvízzel alakított területen, pl: Szolnoki-löszhát.  Réti csernozjom: alacsonyabban, ahol a talajvíz magasan van.  Szikes talajok: legmélyebben, talajvíz mélyen, pl: Vezsenytől K-re szolonyec, réti szolonyec.  Homoktalajok: Szolnoktól D-re, foltokban, magasréti felszíneken.

Vízrajzi viszonyok: a vizsgált Tisza-szakasz a Szolnok és Vezseny közötti területig terjednek ki.  Jobb oldali mellékfolyók: Millér, Zagyva, Gerje-Perje, Kőrös ér.  Bal oldali mellékfolyók: Bollai-főcsatorna, Alcsi-Holt-Tisza, Cibakháza- Martfűi-főcsatorna Csapadékos időszakban a vízszállítás akár 10 m 3 /s A szántókat gyakran nyári gátak védik, melyek nagy problémát okoztak a 99-es és 2000-es árvízi lefolyás akadályozásában. Ma a Tarna vezeti el a Mátra patakjainak vizét, korábban Tarnaörstől K-re lévő Holt-Tarna mederben futott, Jászapáti alatt DK-re kanyarodott, Kürtnél érte el a Tiszát. Domborzat: A Tisza vízszintesése a Közép-Tisza vidéken csekély, szakaszjelleget vált - > lassú, tartós magas vízállással vonulnak le az árhullámok. Az alacsony- és a magasártér határa 86 m.

Magasárterek: határa 86 m, észrevétlenül emelkedik ki az alacsonyártérből. Magasabb részeit lösz fedi, melyek egyhangúságát a löszös, homokos buckák törik meg. Ártéri formák: feltöltött meanderek, szikes laposok, antropogén kubikgödrök -> negatív domborzati formák. Belvízzel veszélyeztetett területek, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, szikesek, belvízelvezető fő-és mellékcsatornák. Ezeken az állandó vagy időszakos vízborítású területeken ártéri erdők alakultak ki (késleltetik az árvízi lefolyást, segítik a hordalékleülepedést).

A folyóvízi hordalékszállítás elmélete: A hordalék szemcsenagysága, mennyisége függ:  A vízfolyás hordalékmozgató képességétől.  A vízgyűjtő lejtőszögétől.  Kőzetminőségtől.  Növénytakarótól.  Éghajlati tényezőktől. A hordalékszállítás: görgetve, lebegtetve, oldva. -> a hordalékszem lebegésbe jön, ha a hidrodinamikai emelőerő egyenlő a hordalék vízben mért súlyával. Lebegtetve: 0,03-0,08 mm szemcsét A lerakott anyag szemcsemérete különböző: árvízkor görgetett hordalékszállítás (néhány óráig), kis víz estében a lebegtetett hordalék kis szemcséit is kiülepíti a folyó.

Felső szakasz: M>E Közép szakasz: M=E meanderezés Alsó szakasz: M<E hordaléklerakás Árvíz: a parti hát-> ártér-> lebegtetett hordalékot magával ragad.  Az ártéren a víz még észlelhető sebességgel mozog -> változatos szemcseméretű anyagok lerakása (finom homok, iszap).

A tiszai hullámterek szedimentációja Fokozódó hordalékszállítás: folyószabályzás + erdőirtás. ->Korábbi hordalékmérési adatok igazolják. ->Szolnok és Csongrád között nehézkes a hajózás (szabályozás előtt nem volt probléma). -> Árvízkor övzátony építő hatás fokozódása, melyek problémát okoznak a későbbi árvizeknél. A szabályozás előtt a talajokban az iszap, agyag és lösztartalom lényegesen magasabb volt.

170 cm mélyen barnás-fekete, tömődött szerkezetű, magas agyagtartalmú szabályozás előtti felszín (fekete réti talaj).

A tiszai hordalék –a szabályozások után- a hullámteret különböző vastagságban töltötte fel:  Egykori magas területek: 0-1m, 1-2m  Feltöltött meanderek: akár 4 m

Jobb part: Szürke, meszes ártéri hidromorf talaj-> Zagyva árvizei is „látogatták” ezt a területet. Bal part: magas homok és iszaptartalom, 0% mésztartalom, a szintjelző fekete réti talaj mésztartalma is alacsony A Vezsenyi öblözet mentén a mezőgazdasági területeket töltések és nyári gátak védték -> alacsonyak, az árvíz átbukott-> csökkenti a lefolyást, növeli az árvíz tartósságát-> az öblözet belső részén is 0,4 - 0,7 m tiszai üledék

Forrás: Balogh János - Nagy István - Schweitzer Ferenc A Közép-Tisza mente geomorfológiai adottságainak és a hullámterek feliszapolódásának vizsgálata mintaterületeken Földrajzi értesítő, (54. évf.) 1-2. füz old.