Tabajdi Péter, földrajz BSc, III. évf november 28.

Alapprobléma A Pesti-síkság az egyik legtöbbet vizsgált dunai teraszterület. Felszínfejlődési kérdéseire többfajta, sokszor egymásnak ellentmondó nézet látott napvilágot ban két részre tagolja Szabó J.: trachytos és trachytmentes ben Cholnoky még két szintet különböztet meg: egy ártértől elválasztható városit, és egy magas mofológiai helyzetű fellegvárit ben Pécsi M. már öt szinttel számol.

Újabb kutatások 2002-ben Burján B db Bp. környéki kavicsos minta szemcseeloszlási összeggörbéjének vizsgálatakor megállapította, hogy a törmelékes képződményekhez jellegzetes eloszlástípusok tartoznak. A Ferihegy és Vecsés körzetéből származó minták szerint két eltérő üledékcsoportról beszélhetünk, ami eltérő képződésre utalhat. Viszont megállapítható volt az is, hogy a IV. terasz részben az alatta fekvő V. terasz anyagából származik.

Az ellentmondó nézetek Több publikációban önálló üledéktestnek tekintik a IV. teraszt, míg egyesek a Gödöllői-dombság hajdani vízfolyásai által áthalmozott üledéknek. Egyesek csupán a szemcseméretek különbözőségét vizsgálták, és így juthattak elhamarkodott és téves következtetésekig. Jelen vizsgálat szerzője szerint a nehézásvány- vizsgálatok (módszer: clusteranalízis) további segítséget jelenthet a fenti probléma tisztázására.

A terület 5-20 m vastag hom-kav. Az ármentes területen futóhomok, kötött homok és löszös homok foltok. Magasabb területek: dunai kavicsösszlet v. homoklepel. Harmadidőszaki kőzetek NY- K irányban fiatalodnak. Kavics, homok, agyag, mészkő, tufa, majd agyag és mészkő.

A vizsgálat módszere Segítség: a ‘70-es években a MÁFI-ban készített 1:10000 méretarányú építésföldtani térképsorozat, mely jól mutatja Bp. geológiai viszonyait. Az Országos Földtani és Geofizikai Adattárból valóak a nehézásvány-vizsgálati adatok! Mivel a nehézásványok a kőzet finomabb frakcióiban dúsulnak, így a vizsgálathoz a 0,1-0,2 mm-es frakcióra szűkül. Viszont ez csak akkor ad korrekt képet a teljes kőzetről, ha a törmelékszemcsék méreteloszlásának maximuma erre a szemcsetartományra esik.

A vizsgálat módszere Ezért meg kellett vizsgálni az aprókavicsos-homokos minták móduszainak gyakorisági eloszlását. A vizsgálat után az adatok alkalmasnak találtattak a nehézásvány-eloszlás összehasonlítására. Az egyes mintákban található domináns nehézásványi tartalmak pontos megállapításához min. 100 szemcse azonosítását tartják a szakértők szükségesnek. Mivel ez óriási munka lett volna, így egyes mintákat genetikai alapon összevont. Így került egybe: a magnetit és ilmenit; az epidot, zoizit és klinozoizit; a hipersztén és bronzit; a klorit és kloritoid; és végül a rutil és a brookit.

A vizsgálat módszere A metamorf amfibol csoportból a kék- és zöldamfibol, a tremolit és az aktinolit; a magmás amfibol csoportból a barna- és oxiamfibol. A kiértékelésnél fontos szempont volt, hogy a határozási hibákat kiküszöbölje, ezért csak a szignifikáns, 10%-nál nagyobb eltéréseket vette figyelembe. Ezen kívül nem csak azt vette figyelembe, hogy az egyes ásványi mintáknak milyen előfordulási arányuk van, hanem a vizsgálatokban résztvevő minták relatív előfordulásával is kalkulált (pontosított).

Clusteranalízis Oka: a nagy mintaszám, és a változatos összetétel. Ez az összes minta összes nehézásványának összetételét figyelembe veszi, majd ezek súlyozott euklideszi távolságának alapján készül el. A clusteranalízis az SPSS for Windows 10.0 program segítségével valósul meg.

Eredmények Két fő, s ezeken belül 5 alcsoport: I – epidot-ziozit-klinoziozit uralkodó szerep, emellett gránátok, magnetit-ilmenit, a metamorf amfibolok és a klorit-kloritoid ásványok jelentősek. Ia – az előbbiek, kivéve a klorit-kloritoid (az V. teraszra hajaz) Ia1 – a gránátoknak van nagyobb súlyuk. Ia2 – a gránátok és a magnetit-ilmenitek aránya közel azonos, utóbbinak súlya a magmás amfibolokkal, a hipersztén-bronzittal, a muszkovittal és a biotittal együtt kisebb.

Eredmények Ib – epidot-zoizit-klinozoizit tartalma kiemelkedő. II – a gránátoknak kiugró a szerepük, az e.-z.-k. aránya csekély. Magasabb a metamorf ásványok szerepe az I- es főcsoporthoz képest (magm. amf., augit, hipersztén-bronzit). IIa – kizárólag IV. teraszból származó minták, limonit és bontottásvány-tart. magas (2/3-a a násv. spektrumnak).

Eredmények IIb – Az epidot-ziozit-klinoziozit és magnetit-ilmenit aránya közel azonos, de szerényebb súlyúak még együtt is, mint a gránát. Mindezek alapján a clusteranalízissel korrigált mintacsoportok nehézásvány-eloszlása a következő ábrán látható.

Következtetések A nehézásvány-spektrum segítségével bizonyítható az V. teraszt fedő bentonitos agyag közeli rokonsága az azt fedő üledéköszlettel. A két képződmény nehézásványos összetétele nem azonos, az V. terasz üledékének fő tömege valószínűleg helyben áthalmozott (nem szenvedett szállítást), a magas epidot- tartalom is ezt támasztja alá (Gödöllői-homok áthalmozódás). A kevert jelleg is az áthalmozódásra utal. A kavicsos lerakódások bizonyítják, hogy az Ős-Szilas- patak a felső pleisztocénig a Dunával párhuzmosan futott Vecsés felé.

Következtetések A IV. terasz átlagos nehézásvány-összetétele az V. terasz alsóbb üledékeihez hasonló, ebből az következik, hogy anyaguk egy helyről származik. A két terasz kialakulása tehát időben valószínűleg elválik, de összetételükben alig. A IV. terasz üledékeiben az epidot-tartalom alacsony, ez a gránátok és magmás-eredetű anyagok növekedése miatt van, előbbit az alpi behordódással magyarázzák, ill. börzsönyi- és visegrádi-hegységi andezitváltozatokkal.

Következtetések A gránátok aránynövekedése ezen kívül összehozható a reliefenergia-növekedéssel (mállás intenzitás). A clusteranalízissal bizonyítható volt a két terasz nehézásvány-összetételének eltérése, míg cáfolható lett az, hogy a IV. terasz – az É-on morfológiailag magasabban fekvő V. teraszról származó – átmosott lejtőüledék lenne. Láthatóvá vált, hogy a IV. terasz középső-pleisztocén korú üledéktömegének nehézásvány-összetétele határozottan elválik a bentonitos agyaggal fedett pliocén korú terasztól.