József Attila tájlírája 20-as évek eleje: Nyugat költőinek hatása (impresszionista, szimbolista, egyéni lelkiállapot) 30-as évek eleje: új típusú tájversek; A táj a történelmi-társadalmi helyzet metaforája; plasztikus, apró tájrészletek- új természetszemlélet+ új társadalomszemlélet -kölcsönösen hatnak egymásra
Külvárosi éj (1932) – A sivárság érzése Külvárosi táj- ott élő proletárok nyomora Saját érzése: lelkében is sivárság Kölcsönhatás Nappali külváros képe- sivár, józan ↔ éjszaka rejtélyes I. RÉSZ 1-2. vsz.- konkrét kép (konyha), de a fő motívumokkal (fény, víz, homály, csönd) megteremtődnek a látomás feltételei 3-6. vsz.- a konkrét képek kitágítása- a LÁTOMÁS megjelenése
7. vsz.- a temetői csendet a vonatfütty töri meg - ez osztja két részre a verset ● 8-10.vsz. A külváros jellegzetes alakjainak számbavétele (konkrét képek) ● 11-13. vsz. látomás (éj megszólítása (4X), komplex képek-szemléletessé teszik a lírai én érzelmi-tudati világát) ● 14. vsz. nyugvópont – 4 elégikus sor az ódai rész pátosza lezárul, ebben a csöndben egy jobb jövő készülődik T/1 birt. személyjeles főnevek: a költő teljes azonosulása a külvárosok világával, az ott élő emberekkel