Lénárd Fülöp (1862-1947)
Életrajz Pozsonyban született 1862. július 7-én, gimnáziumba is oda járt. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben végezte. 1886-ban a bonni egyetem professzorának, H. Hertznek lett az asszisztense. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a Nobel-díjra, melyet végül 1905-ben ítélték oda a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. 1907-ben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta.
1909-ben, az egyetem Fizikai Intézetének vezetése mellett, az újonnan alapított Radiológiai Intézet igazgatását is elvállalta. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje volt, ezt követően 1931-ben nyugalomba vonult, és haláláig Németországban élt. Messelhausenben, 1947. V. 20-án halt meg. Lénárd Fülöp a századforduló és a századelő kétségkívül egyik legjelentősebb fizikusa volt.
Kísérletei, érdemei 1893-ban Lénárd olyan katódsugárcsövet épített, amelynek vékony alumínium lemezből készített "ablaka" volt, azon a helyen, ahol a katódsugár eléri a cső falát. Az elektronok a Lénárd-ablakon kilépnek a szabadba, így tanulmányozásukhoz a korábbiaknál lényegesen tágabb lehetőség nyílt.
Maga Lénárd elsősorban a katódsugarak abszorpcióját és ionizáló hatását vizsgálta, a Lénárd-féle katódsugárcső pedig a kísérletezők egyik leghasznosabb eszközévé vált. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára kidolgozta az anyag dynamidaelméletét. E szerint az atom belsejének csak egy kis tartománya átjárhatatlan. Ezt a részt igen intenzív erőtérnek, dynamidának képzelte el. Az ő elmélete volt a Rutherford-féle atommodell alapja. Lénárd folytatta Hertz munkásságát a fényelektromos hatás vizsgálata terén is.
Készítette: Szűcs Attila Köszönöm a figyelmet! Készítette: Szűcs Attila