A Jókedv, a Bánat, a Bölcsesség.... és sok más között a Szeretet. Hol volt, hol nem volt.... Régen, nagyon régen létezett egy sziget, amelyen ott lakott az Ember minden érzése. A Jókedv, a Bánat, a Bölcsesség.... és sok más között a Szeretet.
Egy napon az érzések megtudták, hogy a szigetük el fog süllyedni Egy napon az érzések megtudták, hogy a szigetük el fog süllyedni. Mindegyikük hajót készített magának, hogy a szigetet elhagyhassa. Csak a Szeretet akart kivárni a legutolsó percig. Mielőtt a sziget elsüllyedt volna, a Szeretet segítséget kért.
Neked itt már nincs hely. Egy fényűző hajón arra ment a Gazdagság. Vigyél magaddal engem is! - kérte a Szeretet. Nem tehetem. - mondta a Gazdagság. A hajómon nagyon sok arany, ezüst és drágakő van. Neked itt már nincs hely.
Egy gyönyörű hajón arra ment a Gőg. Elvinnél magaddal? – kérte őt is... Sajnos, nem! Itt minden olyan tökéletes, valamit még megrongálnál..
A szeretet megkérte a Bánatot is : Bánat! elvinnél magaddal? Ach Kedvesem!... Szívesen vinnélek, de tudod, annyira bánatos vagyok, hogy mindíg csak egyedül akarok lenni.
Az arramenő Jókedv annyira harsányan mulatott, hogy a szeretetet észre sem vette , és tovább hajózott.....
Egyszercsak hangot hall: Gyere Szeretet! Elviszlek! Amikor partot értek, annyira el volt telve hálával, hogy meg sem kérdezte a megmentője nevét. .
Mivel érezte az adósságát, megkérdezte hát a Bölcsességtől, ki is volt a megmentője? Bizony, az maga az Idő volt – mondta.
Az Idő? - csodálkozott a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?... Mert csak az Idő ismerte fel és tudja igazán, mennyire fontos az Embernek a Szeretet.