Szeged az I. világháborúban
A háború kitörése után a képviselőház 1914 A háború kitörése után a képviselőház 1914. november 30-i ülésén Károlyi Mihály gróf az ellenzék nevében bejelentette a belpolitikai harc felfüggesztését. Ez a korábbi magatartásának ellentmondó állásfoglalása az ellenzék legalitásának megőrzése érdekében értelmezhető gesztus volt. Választójogot követelt a fronton harcoló katonáknak.
1915. január 22-től a hadügyminisztérium a szerbiai háború miatt a várost hadműveleti területté nyilvánította.
Szeged politikai vezetői, tekintet nélkül pártállásukra, közreműködtek a háborús helyi feladatok megoldásában, a háború terheinek enyhítését célzó jótékonysági és segély szerveztekben.
A háború alatt a gazdasági nehézségek Szegeden is mindinkább fokozódtak. 1917-ben az úgynevezett ellátatlan személyek legnagyobb része már a háború első éveiben, de még inkább 1917-18-ban az elsőrendű közszükségleti cikkeket, lisztet, zsírt, cukrot, burgonyát, tüzelőt, ruhát . Alig vagy egyáltalán nem tudta beszerezni.
Az élelmiszer biztosítása mellett a közigazgatás fő tevékenysége a katonai utánpótlás szervezése és a hadikórházak helyének biztosítása lett. (1914 decemberében már legalább 10—15 hadikórház működött a városban.)
Egy becslés szerint a város és határának kb Egy becslés szerint a város és határának kb. 18 000 fia küzdött a különböző harctereken. A Szegedről elindult katonai alakulatok egy részének igen súlyos volt a vérvesztesége; 46. gyalogezred állománya már a legelső Isonzó-csatában (1915 június végén) öt nap alatt 1750 főről 439 főre csökkent.