Alkalmazott növénytan 3. előadás

Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta) 3 világba, 7 törzsbe sorolhatók ma ismert fajok száma közel százezer nincsenek színtesteik, klorofilljuk egysejtűek (csupasz vagy sejtfallal rendelkező) valódi sejtmaggal rendelkeznek, szénhidrátjuk glikogén sejtfal anyaga kitin, más poliszacharid (cellulóz, hemicellulóz ) több sejtűek – fonalasak vagy álszövetesek gombafonal = hifa, gombaszövedék = micélium szaporodásuk ivaros és ivartalan úton történik Gombákkal foglalkozó tudományág a mikológia

A gombák életmódja A gombák állati és növényi eredetű szerves anyagokat bontanak le. A gombák életmód típusai: Szaprotróf: elpusztult élőlények szeres anyagait bontja le Parazita: élő szervezetek szerves anyagait használja fel, az együttélés a gazdának káros Szimbionta: élő szervezetek szerves anyagait használja fel, az együttélés a gazdának hasznos

A gombák szaporodása ivartalan szaporodás zoospórák (rajzóspórák) konidiospórák (konidiumok) - exogén lefűződés oidiospórák (oidiumok) - hifafeldarabolódás sarjsejtek klamidospórák (kitartó spórák) - vastag fal ivaros szaporodás izogámia anizogámia oogámia ivaros folyamatok: plazmogámia és kariogámia időben elkülönül nemzedékváltakozás (haploid, diploid szakaszok) rendszerezésük: a teleptest, az ivaros szaporodási forma ill. biokémiai tulajdonságok alapján történik

A gombák jelentősége Lebontó szervezetekként fontos szerepük van a bioszféra anyagkörforgalmában Táplálkozási szempontból jelentősek Gyógyászati szempontból jelentősek Növénykórtani szempontból jelentősek Bioindikátorként felhasználhatók

Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta) Myxomycota – Nyálkagombák törzse Oomycota – Petespórás gombák törzse Chytridiomycota – Rajzóspórás gombák Zygomycota – Járomspórás gombák törzse Ascomycota – Tömlősgombák törzse Basidiomycota - Bazídiumosgombák törzse Deuteromycota (Fungi imperfecti) – Konídiumosgombák

1. Nyálkagombák törzse- Myxomycota - sejtfal nélküliek (csak sejthártya) - egysejtűek, amőboid mozgás életciklusuk: plazmódium  termőtest (spórával)  zoospórák  myxamőba  plazmódium paraziták vagy szaprotrófok nyirkos erdőben, fakérgen, trágyán lebontók vagy növényeken élősködők Kakukknyál – Mucilago spongiosa

2. Petespórás gombák törzse - Oomycota Vízben és szárazföldön is előfordulnak Ivartalan és ivaros szaporodásra is képesek Állati és növényi élősködők Rendszertani helyzetük vitatott Plasmopara viticola – Szőlőperonoszpóra Saprolegnia ferax - Halpenész

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola

Halpenész – Saprolegnia ferax

4. Járomspórás gombák törzse - Zygomycota Dúsan elágazódó micélium, kitin sejtfal Főként szaprobionták Polienergidásak Ivaros szaporodásuk a zigogámia (zigospóra = járomspóra) Mucor mucedo - Fejespenész Entomophtora muscae - Légypenész

Fejespenész - Mucor mucedo

Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)

5. Tömlősgombák törzse - Ascomycota

Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák) Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban), általában 8-asával keletkeznek

Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek Hifa: gombafonal, micélium: gombafonalak szövedéke

A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése Sarjadzással Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása sem meiózis. 1. 2.

A tömlősgombák egyedfejlődése Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium). Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂ Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak. A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek. A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll. Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A termőtest kialakulása

A tömlősgombák termőtest típusai Klesztotécium: zárt (E) Peritécium: palack alakú termőtest (F) Apotécium: nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli. Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A) A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B) Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C) Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D) E F

Ascomycota - Tömlősgombák törzse Plectomycetes - Tömlőspenészek osztálya Erysiphales – Lisztharmatgombák rendje Discomycetes - Csészegombák osztálya Pezizales – Csészegombák rendje Helvellales – Papsapkagombák rendje Tuberales – Szarvasgombák rendje

Tömlőspenészek osztálya - Plectomycetes Lisztharmatgombák rendje - Erysiphales   ·  Termőtestük kleisztotécium ·  Obligát paraziták ·  Bőrszöveti sejteken élősködnek ·  Kénvegyületekkel védekeznek ellene ·   Microsphaera quercina

Discomycetes - Csészegombák osztálya termőtestük apotécium vagy módosult apotécium (csészegombák, kucsmagombák, papsapkagombák, szarvasgombák) a szaprobiontáknál csaknem teljesen hiányzik az ivartalan szaporodás Növényi kórokozók: a Lophodermium fajok és a Rhytisma fajok

Pezizales – Csészegombák rendje Kis- vagy közepes termetűek, termőtestük apotécium Fedővel nyíló aszkuszok Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila) A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest akár susogó hangot is hallathat. Szaprotrófok Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok Aleuria aurantia – narancsvörös csészegomba

Helvellales – Papsapkagombák rendje   ·        A termőtest fejlett, nyeles apotécium ·     Nagyméretű, olajcseppekkel rendelkező spórák ·        Spóraszórás fototrópikus ·        Szaprotrófok Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Tuberales – Szarvasgombák rendje ● Különleges, föld alatti termőtest ● Módosult apotéciumnak tekinthető ● Spórák száma redukálódik egyes esetekben ● Obligát mikorrhizás fajok ● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek ● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok

7. Basidiomycota – Bazídiumosgombák törzse

Basidiomycota – Bazídiumosgombák törzse A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák Sejtfaluk fő anyaga a kitin Kivételt képeznek a parazita rozsda-, és üszöggombák Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parenteszómás dolipórus alakul ki pórussapka szeptum dolium pórus

A termőtest kialakulása, szaporodási folyamatok A termőtest kialakulásának más tényezők kedveznek, mint a micélium növekedésének A termőtest kialakulása kedvezőtlen időjárás esetén több évig is elmaradhat, befolyásolhatja a tápanyag, a víz, hőmérséklet, szén-dioxid szint, vitaminok, a partnernövény jelenléte, sőt egyes gombáknál a fény is. A termőtestek kialakulását hormonok szabályozzák (auxin, gibberellin, citokinin) A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakul ki a négy bazidiospóra exogén lefűződéssel A bazídiumok a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki

A bazídiumos gombák egyedfejlődése Speciális sporangium: bazídium Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák bazidiospóra nyél (sterigma)

A bazidiospórákból hifák alakulnak ki A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia) Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak. A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll. A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia) Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

A bazídiumosgombák egyedfejlődése

Bazidiospóra Haploid hifa Magpáros hifa 4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon 8. Bazídiumképzés Csatképződés

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A tráma típusa A bazídiumokat tartalmazó egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma. Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg) Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.

A spórák morfológiája Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (glikogén) A spórák mintázata a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e: púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas

A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint Himeniális termőtest – a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek Gimnokarp: nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik Hemiangiokarp: van teljes burok (velum universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá a. b.

2. Gaszterális termőtest – a bazídiumok a gömbszerű termőréteg közepét töltik ki a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki. a. b.

A termőtestek morfológiai típusai holotécium krusztotécium nyeles gaszterotécium reszupinátus gaszterotécium holotécium pilotécium

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák) A termőtest alakja (pl.: korallgombák) A burokmaradványok (általános és részleges) Spóraszín A kalap mérete: Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb Közepes: átmérője 6-12 cm Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny A tejnedv színe A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága ritkán álló sűrűn álló elágazó váltakozó hosszúságú Lemezállások felkanyarodó foggal lefutó lefutó tönkhöz nőtt

A gombák kalapformái A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű

A kalap felszíne a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei A tönk színe, alakja Elszíneződése sérülésre Mintázata: hálózatos, korpázott, stb. Tömör vagy üreges Rostos, merev vagy rugalmas Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb. Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

Bazídiumosgombák törzse – Basidiomycota Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya Poriales - Tapló-alkatúak rendje Cantharellales - Rókagomba-alkatúak rendje (Kalaposgombák) Boletales - Tinórúgomba-alkatúak rendje Agaricales - Csiperke-alkatúak rendje Russulales - Galambgomba-alkatúak rendje (Pöffeteggombák) Phallales - Szömörcsög-alkatúak rendje Sclerodermatales - Áltrifla-alkatúak rendje Lycoperdales - Pöfeteg-alkatúak rendje

Bazídiumosgombák törzse - Basidiomycota Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya 3/1. ao. Phragmobasidiomycetidae 3/2. ao. Holobazidiomycetidae Phragmobazidiomycetidae Tagolt bazídiumú gombák Holobazidiomycetidae Tagolatlan bazídiumú gombák

r: Tapló-alkatúak – Poriales termőtestük alakja változatos, egyévesek vagy évelők a termőtest húsa fás vagy bőrszerű a himeniumot a termőtest alján fejlődő – többnyire – csöves termőrétegtartók viselik Bükkfatapló – Fomes fomentarius Lepketapló – Trametes versicolor

r. Rókagomba-alkatúak – Cantharellales tölcséres termőtest, tönkre futó ráncos, eres vagy sima termőrétegtartóval mikorrhizás fajok (pl. Cantharellus, Craterellus) Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

r. Tinórugomba alkatúak – Boletales Ehető és mérgező fajok A termőréteg könnyen leválik A termőréteg általában csöves. Mikorrhizás erdei fajok Ízletes vargánya – Boletus edulis

r. Csiperke-alkatúak – Agaricales lemezes termőréteg fontos bélyeg a lemez tönkhöz való illeszkedése és a spórapor színe többféle élőhelyen jelennek meg, túlnyomó részben szaprobionták Légyölő galóca – Amanita muscaria

r. Galambgomba-alkatúak - Russulales a termőrétegtartó lemezes, a lemezek ált. törékenyek tönkjük tömör, nem rostos a termőtestben kerek sejtekből álló csoportok találhatók tejnedvük nincs (galambgombák – Russula spp.) vagy van (tejelőgombák – Lactarius spp.) mikorrhizás erdei fajok Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha

Lycoperdales - Pöfeteg-alkatúak rendje Phallales - Szömörcsög-alkatúak rendje Sclerodermatales - Áltrifla-alkatúak rendje Lycoperdales - Pöfeteg-alkatúak rendje Zárt termőtest külső burok + húsos belső réteg lehet tönk + süveg, gömbös termőtest, vagy csillagszerűen szétnyíló

Zuzmók – Lichenes moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek felső kéreg moszatsejtek bél gombafonalak kéregtelepű leveles bokros alsó kéreg gyökérszerű hifák (rhizina)

Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

a zuzmószaporodás vegetatív úton : teleprészekkel (teleptöredékkel) szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében)  lisztszerű képződmények izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek  apró piknospórák) Peltigera praetextata zuzmó izidiumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb. Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum

Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina

Bokros zuzmók telepük apró bokrokhoz hasonló, amely nem mindig rögzül az aljzathoz a telep sallangos, szalag alakú vagy fonalas, illetve elágazó vagy egyszerű, ill. felegyenesedő vagy lelógó többnyire radiális szerveződésűek az aljzat többnyire talaj, ritkábban fakéreg egyes fajok a telep fölé felálló teleprészt (podécium) emelnek Szakállzuzmó – Usnea hirta Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina

A zuzmók ökológiai jelentősége a zuzmósav antibakteriális hatású pionír szervezetek (humuszképzés, talajkötés, kőzetmállasztás) állati takarmányok (pl. rénszarvas) emberi táplálék volt bibliai időkben (mannazuzmók) környezetvédelem (pl. nehézfémek megkötése) kémiai alapipari nyersanyag (pl. lakmuszgyártás) bioindikáció  légszennyeződés-mutatók (zuzmó-oázisok / zuzmósivatagok) műtárgyak (pl. kőszobrok, beton, vakolat, tégla) közvetlen károsítása