Egyetemes könyvtártörténet A British Múzeum olvasóterme

A British Museum-ot 1753-ban alapították, nagyrészt Sir Hans Sloane orvos és tudós gyűjteményére támaszkodva. A múzeum először 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit a közönségnek a Bloomsbury-i Montague House-ban, a mai múzeumépület helyén.Globális örökségének ingyenes közzétételével a British Múzeum mindig is a világ első számú múzeumaként tekintett magára. Gyűjteményében megtalálhatók a világ leghíresebb archeológiai leletei: az 1802-ben megszerzett Rosette-i kő, a világ legrégibb üvege Egyiptomból (i. e. 1460), a páratlan múmiagyűjtemény, valamint a világ legnagyobb ékírásos gyűjteménye.

Bibliothèque Nationale (Párizs) 1368-ban V. (Bölcs) Károly királyi könyvtárat hozott létre – a több kastélyban elhelyezett kódexek egy helyre gyűjtésével és rendszerezésével –, mely a Louvre egyik szárnyában kapott helyet. A francia forradalom idején a királyi intézmény állami intézménnyé alakult át. Állományn növekedés (lefoglalt egyházi művek, magángyűjtemények beolvasztása). Így került be körülbelül 250.000 könyv, 14.000 kézirat és 85.000 nyomtatvány. Tárolási problémák. 1858-ban III. Napóleon megbízta Henri Labrouste építészt egy nagy olvasóterem kialakításával. 1988. François Mitterrand - új könyvtárépület építésének terve. 1994-ben felépült az új Francia Nemzeti Könyvtár Dominique Perrault tervei alapján. 1997-ben megnyitották az olvasói tereket a látogatók számára, majd 1998-ban a kutatói könyvtárat is.

Deutsche Bücherei (Lipcse) A Deutsche Bücherei (Lipcse) kései kezdeményezés. Bár a berlini porosz állami könyvtár a teljes németországi anyagot gyűjtötte, nem kapott nemzeti funkciót. A német könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülése, a szász tartományi kormány és a lipcsei városvezetés 1912-ben alapította meg az első német nemzeti könyvtárt. Az 1913-tól megjelent németországi és a külföldi német könyvtermést őrizte, a korábbi időszakból a berlini könyvtár szerezte be a dokumentumokat. Az első világháború után a nemzeti bibliográfia centrumává vált.

Kongresszusi Könyvtár A könyvtár az 1800. évi kongresszusra épült, és a 19. század jelentős részében az Egyesült Államok Capitoliumában működött. Miután az 1812-ben folyó brit–amerikai háború idején gyűjteményének legnagyobb része elpusztult, Thomas Jefferson saját gyűjteményét, 6487 kötetet adott el a könyvtár részére. A könyvtár elsődleges küldetése, hogy a konresszusi tagok által felvetett kérdéseket kutassa. Bár a könyvtár nyitva áll a nyilvánosság előtt, csak könyvtártagok, kongresszusi tagok, a legfelsőbb bíróság bírói és más magas rangú hivatalnokok nézhetnek bele a könyvekbe. A könyvtár négy helyszínen működik. Legrégebbi épülete a Thomas Jefferson-épület, mely 1897-ben nyílt meg, a könyvtár fő épülete. A John Adamas-épület 1939 januárjában, a James Madison Memorial-épület 1980-ban, az audio-video központként üzemelő Packard Campus pedig 2007-ben nyílt meg.

Ókor ninivei könyvtár legkorábbi „cserépkönyvtár” → agyagtáblák Assur-bán-apli maradványok a British Museumban

A ninivei könyvtárat egyes források a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteményének tartják. Tudomány és vallás Kb. 1500 ránk maradt ékírásos anyagtábla Kr.e. 612-ben méd-újbabolóniai támadás során felégették a várost, és így égtek ki az anyagtáblák is. Assur-bán-apli Északi-palotáját és 22.000 agyagtáblát számláló könyvtárát Hormuzd Rassam fedezte fel. A leletek nagy része a British Museumba került.

Hormuzd Rassam 1847-ben kedte meg tanulmányait Oxfordban. Tolmács, helyettes kormányzó. 1864-ben egy küldöttséggel Abesszíniába utazott, ahol Theodor király elfogatta, és börtönbe záratta. Két évet töltött börtönben, míg Napier expedíciója kiszabadította. Röviddel utána kezdte meg ninivei ásatásait. Layard segítője, annak hazautazása után az ásatások irányítója. Feltárta Assur-bán-apli északi palotáját, Assur-nászir-apli egy templomát, egy teraszváros maradványait, egy közel hét méter magas bronz szárnyaskaput, és nem utolsósorban a könyvtár, és abban a Gilgames-eposz agyagtábláit.

Szinaherib prizmája Az asszír uralkodó évkönyveit tartalmazza. (Taylor-prizma) Felfedezés helye: Ninive Felfedező: R. Taylor Lelőhely: British Museum, London Jelentősége: A hatszögletű prizma Szinaherib asszír uralkodó (Kr. e. 704–681) évkönyveit tartalmazza, megemlítve benne Jeruzsálem Kr. e. 701-es, Hizqijjáhu (Ezékiás) király alatti  (sikeretelen) ostromát. Erre az eseményre utal Jesájá (Izaiás) 33. és 36., valamint a 2Kir 18. és a 2Krón 32. fejezete.

Jean-François Champollion

Cartouche

Ókor Museion Alexandria (Múzsák temploma) I. Ptolemaiosz kutatóbázis több százezer tekercs szekrényekben tűz pusztította el (i.e. 47)

Ókor Serapion → 2. alexandriai könyvtár II. Ptolemaiosz 43 ezer tekercs (görög, latin, egyiptomi, héber) 250 év folyamatos gyarapodás után leégett

Az alexandriai könyvtár Két részlege volt a könyvtárnak: egyik a Brucheion városrészben, a királyi palotában, másik része a Serapis-szentélyben. A könyvállományt 12 fő csoportra osztották: 6 irodalmi, 5 tudományos, egy vegyes csoportot. Kallimachos, a könyvtár harmadik vezetőjének katalógusa a Pinakes (Fatáblák) (i. e. 240 körül) 2 főcsoportra osztotta , költőkre és prózaírókra, ezen belül 6-6 csoportra. Az állományt kétszárnyú szekrényekben (armariumok) őrizték, a polcokon majolika vödrökben (capsa-k) voltak a tekercsek. A díszteremben írók szobrai álltak, az armariumok tetején félszobrok, hermák. A raktárban voltak az ülőhelyek az olvasók számára; az épületet körülvevő oszlopsor, a stoa pótolta a modern olvasótermet.Seneca 400 000, száz év múlva Aulus Gellius 700 000 tekercsről tud.

FÖNÍCIA Bustrophedon Moabita kő Egy görög rege szerint a betűírás tudományát Kadmosz hozta magával Föníciából. Ez a rege annyiban fedi a valóságot, hogy földrészünk minden magas kultúrájú népének írása keletről származik. Kadmosz állítólag 16 betűt hozott magával, amelyet később Palamedész még további négy betűvel egészített ki, majd pedig Epikharmész és a keoszi Szimonidész még újabb négy betűvel toldott meg. Moabita kő

Ókor Pergamon (Görögország) I. Attalos (i.e. 241- i.e. 197) 200 ezer tekercs a könyvtár vezetői írók és tudósok katalógusok szakszerű karbantartás

Pergamon " ... törlöd a régi betűt" I. e. a 2. évszázadban II. Eumenés alapította. A korai könyvtárak közül ez testesítette meg leginkább a nyilvános tudományos könyvtár típusát: templomhoz is tartozott, főiskolát is kiszolgált és uralkodói könyvtár, sőt nyilvános állami könyvtár is volt. Épülete példaképül szolgált a későbbi építkezéseknél: egy reprezentatív teremből, 70 m hosszú oszlopcsarnokból és raktárhelyiségekből állt. A pergamoni könyvtár vezette be az új írásanyagot, a pergament, mely a kései ókor, majd a középkor legfontosabb ismeret- és információhordozójává vált. Több századon át működött az ügyes szövetségi politika révén Rómával. Jelentős könyvtára volt még i. u. a 2. sz.-ban az orvosi főiskolának is, amely a világ első nagy szakkönyvtárának számít.

Írófelületek: • Papirusz • Pergamen • Viasztábla (Stylus) Külső formák: • Pergamentekercs • Pergamenkönyv • Palimpszesztus " ... törlöd a régi betűt"

Az egyiptomi Ptolemaioszok a rivalizálás miatt megtiltották a papirusz kivitelét számukra. Ennek a kényszernek a hatására kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamen lapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni.

Ókor magánkönyvtárak (Paullus, Sulla, Lucullus) közkönyvtár (Caesar) Libertas Atriuma → első nyilvános könyvtár A római hadvezérek csak i. e. a 2. sz.-tól kezdtek hadizsákmányként görög könyvtárakat hazahurcolni, de aztán gyorsan terjedt a könyvek szeretete az előkelők körében Cicero házának lelkét látta könyvtárában, Barátja volt Atticus, Róma első nagy könyvkiadója. Róma a világ fővárosának számított már, de nyilvános könyvtára még nem volt. Caesar tervezte nyilvános tudományos könyvtár alapítását , ez azonban csak halála után öt évvel valósult meg. Asinus Pollio alapította az első nyilvános k-rat Rómában. Augustus alapította következő könyvtárat 10 évvel később a Palatinus-dombon, ebben is latin és görög osztály volt. I. u. a 4. század elején 28 nyilvános k. volt Rómában. A következő fontos k. a Traianus Könyvtár (Biblioteca Ulpia) – két osztály; a római főiskolát is ellátta. Rómában nem csak az uralkodók, magánemberek is alapítottak könyvtárakat, voltak 30 000 és 60 000 tekercses magánkönyvtárak is.Itália és a provinciák városai Róma mintájára k.-rakat alapítottak.

A hadvezérek, államférfiak gazdag magánkönyvtárat gyűjtöttek össze a hadjáratok alkalmával. Ilyen magángyűjteménye volt L. Aemillius Paulusnak, Sullanak, Lucullusnak, de ezekről sajnos nem maradtak fent hiteles adatok, amelyekből értesülhetnénk a könyvtárak nagyságáról, történetéről, pusztulásáról. Rómában az első közkönyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála megakadályozta a kivitelezését. Megvalósítása egyes források szerint Augustus nevéhez fűződik, míg mások szerint Asinius Pollio történetíró valósította meg Kr.e39-ben. A Libertas-templomban rendezte be, görög és latin részre osztva, az alexandriai könyvtár példáját követte. Két további könyvtárat Augustus császár alapított: a Bibliotheca Octaviat Octavianus oszlopcsarnokában a Mars-mezőn, a Bibliotheca Palatinat pedig Apollo templomában a Palatinus dombján. A könyvtárak élén a procurator bibliothecea állt, mellette 2 librarius, azaz könyvtáros. 107 és 113 között Traianus építtetett könyvtárat Bibliotheca Ulpia néven, amely egészen az 5. század végéig fennmaradt. Könyvállományának eredetéről nincs pontos adat, de az irodalmi utalások alapján a kutatók arra következtetnek, hogy Traianus ide helyeztette át Asinius Pollio könyvtárát. Az i.u. 2-3 századra nemcsak a fővárosban, hanem a provinciák jelentősebb városaiban is létesítettek nyilvános könyvtárakat. Egy császárkori feljegyzés szerint nem kevesebb, mint 28 közkönyvtár működött csak Rómában.

Középkor Nyugat-Európa → szóbeliség túlsúlya, írásbeliség egyházi keretek közé szűkítése hasznos, szükségtelen, de a megismerést szolgáló, káros művek megkülönböztetése 6. század → pápai index (Cicero, Horatius, Vergilius, Homérosz, Platón, Arisztotelész)

Középkor Megjelenik a kódexforma (II-IV. századtól a XV. századig) fő írásanyag a pergamen Papír → Kína, i.sz. 105. 10. század → arabok 11. század → bizánciak 12. század → Nyugat-Európa

pergamen

Kódex 1.

Kódex 2.

Kódex 3.

Középkor Jellemző könyvtártípus: egyházi, főleg kolostori 13-14. századtól egyetemi, uralkodói és magánszemélyek könyvtárai könyvek sokszorosítása másolással → scriptorium

A VIII-IX. században Nagy Károly frank császár ösztönző szerepe emelendő ki: újjászervezte a meglévő kolostori, székesegyházi és káptalani iskolák rendszerét, palotai iskolát alapított, és mindezekhez könyvtárat is rendelt. Közvetlen munkatársát, az ún. karoling írásreform (a kisbetűs latin írás) megalkotóját, az angol Alkuint Toursba küldte apátnak. Alkuin mintaszerű kolostori bibliotékát szervezett. A könyvtárak kezelését általában egy átlagon felül művelt szerzetesre bízták. A kolostorokban az olvasási gyakorlat alapjában véve Szent Benedek (a bencés rend alapítója) szabályzata (Regulája) szerint formálódott: a szerzetesi közösség együtt hallgatott meg felolvasásokat, illetve a barátok egy-egy évre kaptak egyéni tanulmányozásra egy kódexet. A XIII-XIV. században létrehozott új szerzetesrendek közül főként a karthauziak (a néma barátok) és a dominikánusok (akiknek minden rendházban volt könyvgyűjteményük) ápolták gondosan könyvtáraikat. A nyugat-európai országokat és Itáliát hamarosan behálózó kolostorok (Canterbury, York, Luxeuil, Bobbio, Fulda, Sankt Gallen, Monte Casino, Regensburg stb.) csekély állományának törzsanyagát a Biblia és magyarázatai, a szentek életrajzai, az egyházatyák munkái, a beszéd- és imagyűjtemények, az énekeskönyvek, liturgikus segédletek alkották, a világi irodalomból jóformán csak a latin szónokok alkotásait és a latin nyelvtanokat, néhol más pogány szerzők írásait is őrizték.

Canterbury

Scriptorium

Reneszánsz (1350-1550) új társadalmi osztály: polgárság nagy könyvtárak száma megkétszereződik (tudósok, fejedelmek, királyok) városi könyvtárak elődei humanista könyvtárak nyilvánosságra való törekvés (első nyilvános könyvtár: Firenze, 1441-ben)

Reneszánsz könyvtárak Vaticana → a katolikus egyház legfontosabb könyvtára - 15. század második fele - V. Miklós pápa idején kezd fejlődni (1200 kötet) - IV. Sixtus pápa idején (3500 kötet)

Vaticana

Reneszánsz még mindig túlsúlyban vannak a kéziratok és a kódexek Gutenberg (1400 körül – 1468) könyvnyomtatás (1442) pultrendszer általánossá válása kötelespéldány-szolgáltatás (1537) I. Ferenc francia király - megjelenik a főhivatású könyvtáros

Az ősnyomtatvány olyan nyomtatvány, amely Európában a könyvnyomtatás feltalálásától, az 1450-es évektől kezdve 1500. december 31-éig[1] szedésnyomással, vagyis összerakható és szétszedhető betűkkel készült. Nem számít ősnyomtatványnak az úgynevezett táblanyomat. Az ősnyomtatvány terminus technicusa a latin eredetű incunabulum, többesszámban incunabula, amelynek klasszikus jelentése: pólya (bölcső), szülőföld, születéshely, első kezdet, eredet, első gyermekkor. Így az incunabulum jelentése: bölcsőnyomat. A paleotípia kifejezés ritkábban használatos. Az ősnyomtatványok kezdetben a kéziratos kódexekhez hasonlítottak, általában nem volt címlapjuk. Címlapot 1470 körül kezdtek nyomtatni, és 1500 körül vált általánossá. Az első címlappal rendelkező ősnyomtatvány 1485-ben készült Velencében, Nicolas Jenson nyomdájában. Ma a címlap nélküli műre vonatkozó cím-és megjelenési adatokat az incipit (kezdődik) és explicit (végződik) jelzésekből és a kolofonból veszik, mivel a szöveg elején és végén közölték a mű címét, a nyomtatás helyét, évét és esetleg a nyomdász nevét.

Johannes Gutenberg (1400 körül-1468) könyvnyomtató műhely

Gutenberg 42 soros Bibliája

Enciklopédikus könyvtár időszaka (1550-1750) reformáció → eszméik terjesztésének legfontosabb eszköze az iskola, az oktatás anyanyelven való olvasás szükségessége Luther Márton (1483-1546) 16-17. század: kulturális, gazdasági és vallási érdekek összekapcsolódása → városi könyvtárak fejlődése 1618. Lipcse, Lesezirkel → könyvkölcsönzés

Luther Márton (1453-1546)

Lesezirkel

19. század public library (nyilvános közkönyvtár) → információszolgáltatás Anglia és USA népkönyvtár → Európa - elsősorban kölcsönzőhely, nincs tájékoztatás, állománya nem tervszerűen fejlesztett porosz (konzervatív) és angolszász (liberális) minta

Public Library – New York

20. század új osztályozási rendszerek: - TO (Tizedes Osztályozás, Melvil Dewey, 1876) - ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás, Paul Otlet és Henry la Fontaine, 1895) - új információhordozók (hang, film, fotó, videó) → új intézménytípusok (médiatárak) Osztályozásnak nevezzük azokat a manuális vagy gépi eljárásokat, amelyek segítségével különbséget teszünk egy sokaság tagjai között. A különbség megállapítása attól függ, hogy milyen célból állunk neki az „egy kalap alá vett” dolgok valamilyen elnevezéssel (kategória) való rendszerezett (szisztematikus) társításának. A leggyakoribb cél, hogy leltárba vegyük egy tudomány, szakterület témáját alkotó elemek körét, és valamilyen technikával tükrözzük ezeknek az elemeknek a viszonyát. Ez a technika leginkább az egyszerű lista, vagy máskor strukturált (hierarchikus, esetenként számozással is azonosított) jegyzék, felsorolás lehetőleg azonos helyen és időben – közvetlenül vagy közvetve utalva (összepárosítva) a kategorizálandó elemekkel. A könyvtári osztályozás valójában a 19. század utolsó harmadában alakult ki. Régen csak megőrzési funkciója volt. Kezdetben a polcon lévő hely megegyezett a tárolási hellyel, a tartalmi osztályozás is a polcbéli helytől függött és csak egyféle feltárási és visszakeresési funkció létezett. Mára a szolgáltatás vált elsődlegessé és ismérvtárrá alakult a dokumentumtár. Több tudós is foglalkozott vele, nem mindegyikőjük volt képzett könyvtáros. Például Ranganathan, Dahlberg, Cutter, Dewey, Schneider, Shannon, Vickery, Hjorland, Ciganik, Lamser, Ungváry Rudolf, Babiczky Béla, B. Hajdu Ágnes.

Melvil Dewey (1851-1931)

Henry la Fontaine Paul Otlet (1854-1943) (1868-1944)

20. század 1945 után másolatszolgáltatás elterjedése könyvtártudomány - képzett könyvtárosok új lehetőségek → számítógépek megjelenése a könyvtárakban (1980-as évek) tér és idő korlátainak megszűnése → elektronikus könyvtárak

21. század minél kisebb helyen, minél több információ megtalálhatóság kérdése – releváns információ gyorsaság információs központból kulturális központtá válik a könyvtár

William J. Clinton Presidential Library & Museum

Shannon-entrópiafüggvény A kommunikációs kapcsolatban a hírforrás mint sztochasztikus (véletlenszerű) kibernetikai rendszer működik. Állapotait véletlenszerűen veszi fel, s az eseményekről tudósító híreket véletlenszerűen sugározza (küldi). Az entrópia akkor a legkisebb (0), ha a hírforrás biztosan mindig ugyanazt a hírt sugározza. Ekkor a bizonytalanságunk nulla, vagyis teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az adott hír fog érkezni. Az entrópia akkor a legnagyobb, ha az összes hír valószínűsége egyenlő. Ekkor a bizonytalanságunk a legnagyobb, hiszen bármelyik hír ugyanakkora valószínűséggel érkezhet.

Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C. Shannon, N. Wiener és A. N. Kolmogorov. Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Például az alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány vonat jön: "Holnap érkezem, a …… órás vonattal, Károly." Ha csak egy vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt, ha viszont naponta sok vonat jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi.