Anyagszállítás Vérképzés Véralvadás Siklódi Enikő A vér Anyagszállítás Vérképzés Véralvadás

Összetétel Térfogat: A testsúly 7-8%-a (5-6 liter) Vérplazma (50-60 % - átlag 54-56) Alakos elemek monociták granulociták (neutrofil, bazofil, eozinofil) limfociták vvt (vörösvértest) (erythrocyta) fehérvérsejtek (leukocyta) vérlemezkék (thrombocyta) víz (kb. 90%) ionok glükóz és egyéb tápanyagok bomlástermékek (karbamid, húgysav stb.) Plazmafehérjék albumin (kb. 60%) globulinok (szállító fehérjék -  és ; ellenanyagok - ) fibrinogén és egyéb alvadási faktorok

A sejtes alkotók jellemzői vörösvértestek vérlemezkék fehérvérsejtek Számuk /mm3 vér 4,5-5,5 millió 150-300 ezer 5-10 ezer Átmérő (m) 7-8 2-5 5-25 Sejtalak korong (fánk) szabálytalan nyugalomban gömbölyded, de működés közben változatos Sejtmag éretten nincs nincs van Képződés helye vöröscsontvelő vcsontvelő+thymus Élettartam (nap) 120 8-11 pár nap vagy évek Osztódás egyes típusok Pusztulás lép, máj máj, kötőszövetek, nyirokszövetek Szerepük légzési gázok szállítása véralvadás immunitás

Fehérvérsejtek típusai, jellemzőik NG EoG BasG Mo Ly %-os megoszlás 60-70 1-3 0,2-0,3 2-6 20-30 Átmérő 14 - 16 15 - 25 5 - 7 Élettartam 3-4 nap (keringésben csak 8-10 órát van) hónapok, vérben 1-3 napig van 1-2 nap, memória évek Osztódás nincs van Szerepük baktérium ölő (fagocita) antiallergiás, antiparazita hatás allergiás reakciók (hisztamin termelés) antigén prezentáció, citokin termelés adaptív immunitás NG: neutrofil granulocita EoG: eozinofil granulocita BasG: bazofil granulocita Mo: monocita Ly: limfocita

Plazmafehérjék szerepe Kolloidozmotikus nyomás kialakitása - víz visszaszívás (reabszorbció) a kapillárisokban Sav-bázis pufferrendszerek (vér pH= 7,4 fenntartása) Transzport Immunológiai funkció Véralvadás

Plazmafehérjék transzportfunkciói Albumin zsírsavak bilirubin gyógyszerek Specifikus szállítófehérjék vas (transzferrin) B12 vitamin hormonok, növekedési faktorok – glükokortikoidok, szexuálszteroidok lipoproteidek

Lipoproteidek – zsírok szállítása Az ábra magyarázatai a számozott buborékok fölé irányított kattintással jelennek meg! 1 6 3 2 4 5 A májban HDL is keletkezik, ami a vérbe kerülve a sejtektől felveszi a felesleges koleszterint és a májba szállítja. A zsírok felszívódása a vékonybélben szabad zsírsavak és monogliceridek formájában történik A vérből a kilomikronok a májba kerülnek, ahol csökken a fehérje és zsírtartalmuk és ún. VLDL formájában kerülnek vissza a vérbe A szövetek az LDL-ből veszik fel a koleszterint. A VLDL triglicerid tartalma csökken és IDL, majd LDL lesz belőle, közben zsírsavak szabadulnak fel. A vérben a zsírsavak albuminokhoz kötődve szállítódnak, míg a monogliceridek és a trigliceridek ún. kilomikronok formájában

Kilomikronok Felépítésük: Foszfatidokból és globuláris fehérjékből, valamint koleszterinből álló burok, bennük trigliceridek és koleszterin észterek.

Vérképzés Helye az egyedfejlődés során változik. Embrionális korban a lép, máj, nyirokcsomók működnek vérképző szervként, míg születés után a vöröscsontvelő (lapos csontok, szivacsos csontállomány).

A differenciálódás folyamata Kiindulása vöröscsontvelői vérképző őssejt (HSC= Hemopoetic stem cell) csontvelői sejteknek mindössze 0,02-0,05%-a őssejt pluripotens sejtek aszimmetrikusan osztódnak A-leánysejt „halhatatlan” (folyamatosan megújul) B-leánysejt tovább differenciálódik: Myeloid progenitor →erythroid, megakariocyta, basophil, eosinophil, granulocyta-monocyta CFC / CFU (colony forming cell / unit) és dendriticus sejt Lymphoid progenitor→T-, B-sejt és NKC CFC

A vérképzés szabályozásában különféle citokinek , és bonyolult génexperssziós folyamatok vesznek részt. A citokinek a sejtek közti bonyolult kommunikáció kémiai közvetítői. Nemcsak a vérképzésben, hanem az immunfolyamatokban is fontos szerepük van. Számos gén hozható kapcsolatba a vérképzés szabályozásával. Ilyenek a sejtciklus szabályozásával, a sejtosztódással, a különböző sejtvonalak iránti elköteleződéssel, a metabolikus aktivációval, valamint a kemokinekkel és adhéziós molekulákkal kapcsolatos gének. A legősibb sejtek önmegújulási folyamatainak szabályozását transzkripciós faktorok, valamint sok molekuláris szabályzó mechanizmus is megszabja. A sejtciklus G1-S átmeneténél meghatározhatják a sejt döntését a sejtmegújító osztódás vagy a differenciálódás irányába. Citokinek (limfokinek, kemokinek, interleukinek, növekedési faktorok): olyan oldható molekulák, melyeket sokféle sejt termel, és a sejtek közti kommunikációban van szerepük. Kemokinek: kemotaxist kiváltó molekulák. A kemokinek szupercsaládjába kis molekulatömegű, szerkezetileg rokon „csalogató” molekulák tartoznak, melyek funkciója a sejtek adhéziójának fokozása, kemotaxis indukálása.

Az ábra számozott részeire kattintva magyarázat érhető el. Mieloid progenitor Limfoid progenitor Csontvelői őssejt SCF IL-6 IL-3 Az ábra számozott részeire kattintva magyarázat érhető el. EPO IL-3, 6, 9, 11 IL-7 IL-2 IL-11, M-CSF IL-3,4,5,9 G-CSF IL-4 GM-CSF 1 2 Az őssejtek pluripotensek, önmegújításra és differenciálódásra képesek. Az LTR sejtek a hosszú regenerációs képességű, ún primitív őssejtek 4 A citokinek szerepe a differenciálódási folyamatok szabályozása. Az SCF és IL-6 citokinek az STR sejtek kialakulását szabályozzák. 3 Az STR sejtek valamivel elkötelezettebb, multipotens sejtek 5 6 Az SCF és IL-3 citokinek a progenitor sejtek kialakulását irányítják. A progenitor sejtek már csökkent differenciálódási képességgel rendelkeznek. Még mindig többféle sejt jöhet létre belőlük, de már nem bármelyik. 7 A progenitor sejtekből a differenciálódás további útjai a különböző citokinek hatására megy végbe, míg a folyamat végén a differenciálódott vérsejtek jönnek létre.

Véralvadás A véralvadás szakaszai: Érösszehúzódás Trombocita (vérlemezke) fázis Véralvadási kaszkád Fibrinolízis Az érfal sérülése helyi simaizom összehúzódást vált ki, ami lassítja a vér kiáramlását és fokozza a vérlemezkék kitapadását és aktiválódását.

2. Trombocita fázis Az érfal sérülésekor a vérlemezkék érintkezésbe kerülnek az érfal kötőszöveti rétegével, ami kiváltja a vérlemezkék kitapadását. Állábaikkal összekapcsolódnak és különféle anyagokat bocsátanak ki. Ezek odavonzzák a többi vérlemezkét és megkötik a felszínükön a fibrinogént. Így egy laza szerkezetű vérrög keletkezik. Mivel ez nem stabil, szükség van a véralvadási láncreakcióra, ami stabil vérlepény kialakulását eredményezi.

3. Kaszkád folyamat A véralvadási kaszkád egy szigorúan egyirányú és meghatározott sorrendű láncreakció. A folyamatban tizenkét véralvadási faktor vesz részt. A vérplazmában keringő (májban termelődő) fehérjék átalakulása történik. Inaktív faktorból aktív keletkezik. Az aktív faktor hasítja az utána következőt, míg végül létrejön a fibrinháló. A folyamat két egymást segítő, ún. intrinsic és extrinsic úton megy végbe. FILM!!!

A belső út fokozza a véralvadás hatékonyságát és vélhetően a szabaddá váló kötőszöveti kollagénnel való érintkezés aktiválja. A külső út elindítói a sérült szövetekből felszabaduló enzimek. Az érfal sérülésekor a vérlemezkék érintkezésbe kerülnek az endothel alatti kötőszövet kollagén rostjaival, melynek hatására az endothel sejtjei egy von Willebrand-faktor (vWF) nevű anyagot választanak el, ami lehetővé teszi a vérlemezkék kitapadását a sérült felületre. A szabaddá váló kötöszővet hatására az endothel sejtek szöveti faktort bocsátanak a felszínükre, ami a VII-es faktorral komplexet képezve szintén aktív Xa faktor keletkezését eredményezi. A kollagénnel érintkező XII-es faktor egy hasadásos láncreakciót indít el, melynek végén aktív Xa faktor keletkezik. A IX-es faktor a VIII-as és Ca-ion jelenlétében hasítja az inaktív X-es faktort. A Xa a láncreakció központi molekulája. Itt találkozik a két út. Az V-ös faktorral komplexet képez és hasítja a protrombint (II-es faktor). A vérlemezkék állábaikkal összekapcsolódnak és felszínükön fibrinogént kötnek meg. A trombin lehasít a fibrinogénről négy kis peptidet és finbin keletkezik. A fibrin molekulák össze tudnak kapcsolódni és létrehozzák a fibrin hálót. A folyamat leállításáért a plazmin felelős. A plazmint maga a fibrin aktiválja és hatására a fibrinszálak feldarabolódnak, a háló felbomlik (fibrinolízis).

A trombin aktiválódásának folyamata A fibrinháló kialakulása 1 2 3 A kialakuló proteáz komplex megköti a protrombint. Az Va és Xa faktor komplexet képez. Az enzimkomplex hasítja a protrombint és aktív trombin válik le. A fibrinháló kialakulása 1 2 A trombin lehasít a fibrinogénről 2-2 rövid peptidet. 3 A finbrin másodrendű kötésekkel öszekapcsolódik. A XIII-as faktor kovalens kötéseket alakít ki a fibrin molekulák közt ezzel stabilizálja a fibrinhálót.

Fibrinolízis A vérrög lebontásáért főként a plazmin nevű fehérje a felelős, ami szintén bonyolult folyamatok révén jön létre inaktív előanyagából, a plazminogénből. A plazminogén aktiválódását többféle anyag serkenti, ezek egyike maga a fibrin. Így a fibrin megjelenése aktiválja a plazmin keletkezést. A plazmin proteáz hatású, több darabra hasítja a fibrint. A véralvadást a sebgyógyulás követi. Kötőszövetet képző sejtek hálózzák be az alvadékot, és kötőszövetet építenek a seb helyén. A sérült sejtek elhalnak, alkotóelemeik lebomlanak.

FILM!!!