A lélektan biológiai alapjai; az érzékelés Általános lélektan A lélektan biológiai alapjai; az érzékelés

Az idegsejt (neuron)

A szinapszis

Az akciós potenciál

Az akciós potenciál az idegsejt aktív depolarizáció: a sejtmembrán belseje kevésbé negatív szelektív ionáramlás (Na, K, Ca, Cl) a mielin és a sebesség

Az akciós potenciál törvényei küszöbérték törvénye dendrit: veszteséges vezetés – „íj-nyílvessző elv axon és sejttest: - minden vagy semmi elv neurotranszmitterek: - acetilkolin (ACh): Alzheimer-kór - noradrenalin (NAdr): hangulat változásai - gamma-amino-vajsav (GABA): izommozgás gátlása

Az idegrendszer szerveződése

Az agykéreg kortex: bal és jobb félteke lebenyek: homlok, halánték, fali, nyakszirti

Az információ-felvétel sémája az érzékelés és észlelés folyamán

Mi az érzékelés? egyszerű ingerek tapasztalásai, nem integrált képek, csupán független vonások leképeződése érzékleti modalitások: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás az érzékenység a környezeti változásokra – a szem a fényenergia legkisebb mennyiségére is érzékeny (Hecht és mtsai, 1942)

Az abszolút érzékenységi küszöb törvénye abszolút küszöb: a legkisebb erősségű inger érzete, ami megkülönböztethető az inger hiányától meghatározása pszichofizikai módszerekkel, a detekció egyéni különbségeket mutat

Az abszolút küszöb értékei (Atkinson és mtsai, 1993) látás hallás ízlelés tapintás szaglás gyertyaláng 50 km-re sötét, sík területen óraketyegés 6m-ről, csendben egy teáskanál cukor 9l vízben egy légy szárnya az arcra ejtve egy csepp parfüm 6 szobányi térfogatú levegőben

A különbségi küszöb törvénye az éppen érzékelhető különbség (ÉÉK) két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség Weber törvény: ΔI/I = k Weber állandók Fechner törvény: É = k x logI

Az inger intenzitásának és minőségének kódolása egysejtes regisztrációk – az egységnyi idő alatti impulzusok gyakorisága az intenzitást kódolhatja az idői mintázat is – nagyobb intenzitásnál szabályosabb a mintázat specifikus kódolási elv a minőségre, moduláris szerveződés az idegimpulzusok mintázata, néha a specifikusság nem kizárólagos, azaz az idegsejt kisebb érzékenységgel reagál más minőségekre

Az analizátor részei Receptor (szem, fül, orr, nyelv, bőr) Közvetítő pálya (idegrostok, látóideg, szaglóideg, stb.) A kérgi képviselet (specifikus kérgi tartományok)

A látás

A látás ingere a tárgyakról visszaverődő fény- elektromágneses sugárzás (400-700 nm) A környezetből feldolgozott ingerek mintegy 80%-a a látáson keresztül dolgozódik fel mikro- és makromozgások : tremor és kontúrkövetés ==> a látórendszer a változásokra érzékeny (stabilizált retinakép és képszétesés)

A szem belső szerkezete

A retina szerkezete fényérzékeny eltérő formájú és funkciójú receptorsejtek: csapok (6-8 millió) és pálcikák (120 millió) a fény a foveán, itt csak csapsejtek vannak (színes látás), a periférián pálcikák (sötétben látás) bipoláris és ganglion sejtek: a neurális impulzust továbbítják

A csapok és pálcikák különbségei kis érzékenység (nappali látás) piros-sárga érzékenység nagy felbontóképesség fovea irányában nagyobb számban szín- és alakkódolás nagy érzékenység (éjszakai látás) zöld-kék érzékenység kis felbontóképesség a periféria irányába nagyobb számban világosság és mozgás kódolása

Fény- és irányérzékeny receptív mezők on-off sejtek: a ganglion sejt kör alakú receptív mezeje ==> a környezetet világos és sötét foltokként képezzük le irányérzékeny receptorok a látókéregben (Hubel és Wiesel) komplex és hiperkomplex sejtek retinotópiás leképezés a látókéregben

A látás komputációs elmélete (D. Marr, 1982) „bottom-up” feldolgozási modell a látás több független alrendszerből épül fel, moduláris szerveződés első szint: első vázlat, sötét és világos határokat, éleket jelenít meg második szint: 2½ dimenziós kép, az ábra irányulásokkal rendelkező felszíneinek megalkotása. Nézőközpontú kép, a tárgy vetülete a nézőhöz képest változik

harmadik szint: tárgyközpontú háromdimenziós kép, a tárgy természetes tengelyei körül szerveződik (fő- és melléktengelyek)

A színérzékelés elektromágneses hullámhossz látási érzékenysége: 400-700 nm 400-450: ibolya 450-500: kék 500-570: zöld 570-620: sárga és narancs 620-700: vörös

A színek dimenziói világosság: a fény észlelt intenzitása árnyalat: a fény minőségi jellemzője telítettség: a fény élénksége (fehér nélküliség) 150 szín megkülönböztetés; ÉÉK= 2nm, továbbá a fenti dimenziókból fakadó variációk színkeverés: három egymástól elég távol eső fényhullámból bármilyen szín létrehozható

A színlátás elméletei Young – Helmholtz elmélet - háromféle csapsejt létezik, ezek mindegyike különbözően érzékeny a hullámhosszakra - rövid receptor : kék - közepes receptorok: zöld - hosszú receptorok: vörös A szín minőségét a három receptor aktivitásmintázata szolgáltatja Színlátás zavarai: dikromátok és monokromátok

Hering ellenszínelmélete Minden szín leírható az alábbi négy érzékletből eggyel vagy kettővel: vörös, zöld, sárga, kék -ellentétes színek: vörös-zöld, sárga-kék ==> a látórendszerben kétféle színérzékelő egység: vörös-zöld és sárga-kék. Gyakori kisülés egyik színt eredményezi, csökkentett ingerlés más szín, egyensúlyban levő ingerlés fehéret eredményez. DeValos és Jacobs (1984): ellenszínsejtek a thalamuszban: spontán aktivitású sejtek, melyek a kékre gyakrabban, a sárgára ritkábban sülnek ki.

A hallás

A hallás fizikai vonatkozásai a levegő rezgése az információhordozó frekvencia (másodpercenkénti ciklusszám): 20-20000 Hz intenzitás dB

A hangintenzitás példái 0-70 dB: csendtől az utcai zajig 70-90 dB: zajos étterem, csúcsforgalom, kamionzaj 100 dB: légkalapács 120 dB: rockkoncert, mennydörgés 140 dB: sugárhajtású repülőgép 180 dB: rakétaindítás

A hallóanalizátor szerkezete a külső és középfül a továbbítórendszer a hallócsontocskákig belső fül, a transzdukciós rendszer. A csiga folyadékkal tele rekeszek, melyben receptor szőrsejtek vannak.

A középfül, a belsőfül és a kérgi leképezés lokalizációja

Az auditoros feldolgozás elméletei a két fül intenzitásmintázata a téri lokalizációt teszi lehetővé a vizuális észleléstől eltérően a kevert hangok nem eredményeznek új érzetet rezonancia –elv: a hangvilla és zongorahúr Békésy (1960): a magas frekvenciák az alaphártya távolabbi részeit ingerlik, helyspecifikus ingerlés

Helyelmélet: a különböző frekvenciák a csiga különböző részeit ingerlik - nem magyarázza azt a megfigyelést, miszerint az alacsony frekvenciák az egész alaphártyát mozgatják Frekvenciaelmélet: az egyes frekvenciáknak a a hallóideg azonos számú kisülése felel meg - nem magyarázza a magas frekvenciákat, túl nagyszámú kisülést kellene imitálni

A szaglás a legprimitívebb érzékelés és legközvetlenebb pálya az agyhoz, nincsenek köztes sejtek feromonok: szerelmes levelek és nekrológok rejtett biológiai funkciók: szexualitás, menstruációs ciklus igazítása 10000-40000 szag 10 millió receptor révén

Az ízlelés négy alapvető ízminőség: édes, savanyú, keserű, sós az ízlelés abszolút küszöbe nagyon alacsony, a Weber-állandó viszont nagyon magas (0,2) specifikusan aktivált receptorsejtek (ízlelősejtek) és idegrostok