Szentimentalizmus Készítette: Domján Gáborné

Szentimentalizmus Az elnevezés a sentimental = érzelmes szóból származik. Fogalma: a felvilágosodás egyik stílusirányzatát jelöli ‒ a l8. század második felében. A romantika előkészítője.

Szemlélete: Az érzelmeket, a szív jogait állítják szembe mind a feudális előítéletekkel, mind a polgári társadalom túlzott racionalizmusával. Az egyén érzelmi lázadása ez a feudalizmus és az újonnan születő polgári társ.-ak kötöttségei ellen.

Szemlélete: A szentimentalizmus szembekerül a klasszicizmussal is: a józanság helyett az érzelmek elsőbbségét, közösség helyett az egyéniség önértékét vallja, s az „általános emberi” ideája helyett a nemzeti sajátosságokat részesíti előnyben.

„Ember és polgár…” … egysége megbomlott. Rousseau fedezte fel, hogy ellentét van az ember természeti mivolta és társadalmi mivolta között. Az ember: az egyén a maga vágyaival. A polgár: a társadalmi elvárások teljesítője, a közösség számára hasznos lény.

Jelszavai: Vissza a természethez, a természet szépségeihez, Vissza az érzelmekhez, Vissza a faluhoz, Vissza az egyszerű falusi emberhez, a paraszthoz.

Alkotási módja: Spontánul, ösztönösen alkotnak, ihlet után. Az ötleteket, az eredetiséget tisztelik, nem pedig a mesterségbeli tudást. Elvetik a szabályokat, érzelmeiket követik az alkotás során.

Jellemző műfajai: Csak az irodalomban hat. A műnemek közül a líra, a műfajok közt az elégia a legkedveltebb . Az epikában népszerű műfaj még a napló- és levélregény.

A napló- és levélregény Abélard és Heloiese „Én”- regények: E/1. személyben íródnak, és a személyiség, az egyén belső világa fejeződik ki bennük. Erősen lírai jellegűek. Rousseau: Az új Heloise

Goethe: Werther

Goethe: Werther

Kármán : Fanni hagyományai

Lírai művek, alkotók: Macpherson: Osszián dalai Csokonai Vitéz Mihány elégiái, pl. A tihanyi Ekhóhoz. Ingres: Osszián álma

Stílusjegyei lírában és epikában Hangnem: borongós (lemondó, sóvárgó, elvágyódó), Kifejezésmód: finomság, lágyság párosul érzelgősséggel és terjengősséggel. Tájai sajátosak. Egyszerre mesterkéltek és természetesek. A táj két funkciójú: a társadalomból, a civilizációból való kivonulás helye ill. a hős lélekállapotának is kifejezője.

Jean-Jacques Rousseau: “Immáron tudhatjátok mit értek szép tájon. Semmi esetre sem síkvidéket, ha még oly szép is. Nekem vízesések kellenek, sziklák, fenyvesek, sötét erdők, hegyek, meredek ösvények föl, le, mellettem pedig lehetőleg minél félelmesebb szakadékok.”

A tihanyi Ekhóhoz „Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenében ül. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztult reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív.”

Stílusjegyei: A regények általában érzelmes történeteket adnak vissza. Tipikus szereplői: a reménytelen szerelmesek, akik a társadalmi vagy a vagyoni különbségek miatt nem lehetnek egymásé; A megsebzett lelkű s cselekvésképtelenné váló hősök némi vigaszt a természetben lelnek, végleges megnyugvást azonban csak a halálban találnak.

Vége