Szakértés és döntéshozatal az oktatáspolitikában *** Az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal Neumann Eszter ELTE TÁTK
Az előadás felépítése Tudományos megismerés és politikai beavatkozás modelljei: értelmezési keretek és cselekvési stratégiák Az Oktatás és Gyermekesély kerekasztal mint szakértői stratégia A közpolitikai folyamatban releváns tudások újragondolása
A szakértés és a közpolitika szociológiája Közpolitika szociológiája szakértői tudás kutatása: klasszikus kérdésfelvetés (tudományos) megértés és politikai racionalitás interakciójáról (Foucault 1991, Rose 1999, Weingart 1999, Maasen&Weingart 2005, stb.) Interakció-, diszkurzus-központú elemzés: a szakértelem mint interaktív folyamat (Nullmeier, 2005) A tudásszociológia nézőpontja: értelmiségi szerepek helyett társadalmi beavatkozás vizsgálata (Eyal-Bucholz, 2010)
(Tudományos) megismerés és politikai beavatkozás modelljei Tudomány politizálódása és a politika tudományosodása (Weingart, 2001) „Mode 1” és „Mode 2” tudástermelés (Gibbons&Nowotny 1994 és 2001, Bogner 2009, Ozga 2005) Közvetítő szerepek intézményesülése, hibrid mező mediátor, bróker, tudás-kereskedő, intézményesült formák és piacosodás: think tank, tanácsadói cégek poszt-akadémikus tudomány, transzgresszív szakértelem (Nowotny, 2005)
gazd-i verseny- képesség képesség- fejlesztés társadalmi integráció Korai fejlesztés Rendszer- fejlesztés Pedagógiai autonómia Tehetség- gondozás elszámol- tathatóság oktatástudomány pszichológia Közgazda- ságtan szociológia
Oktatás és gyermekesély kerekasztal 1. Határteremtő munka – szakértői szerepek szűk, klasszikus értelmezése Normatív dimenzió (Stehr&Grundmann 2003): Szakértői koalíció hitrendszerek közpolitikai magja körül (Sabatier&Jenkins-Smith 1999): Társadalmi inklúzió közpolitikai paradigmája ( ) közgazdász, szociológus, oktatástudós, neuro- pszichológus Gazdasági versenyképesség mesternarratívája
Oktatás és gyermekesély kerekasztal 2. Diszciplináris paradigmák formálta közpolitikai programok stratégiaalkotó központ hiánya → politikai szempontból egyaránt befolyásos paradigmák Kvantitatív, „fegyelmezett” módszertan ↔ „anekdotikus” tudás Bizonyítékokon alapuló közpolitika narratívája - szakértői diskurzusok politikai legitimációja Hoffmann-éra: akadémia-ellenesség, szakmai-korporatív tudások, hitek
A szakértelem értelmezésének kiterjesztése felé… „Peopling policy”: a közpolitika mint kreatív társas cselekvés; visszahozni a terep hangját (Ball 1997) Agora modell: „socially robust knowledge” (Nowotny 2003) - tudástermelés társadalmi kontrollja Szakértelem mint szétterülő tulajdon (Collins 1990, Dreyfus & Dreyfus 2005) → szakértés demokratizálása (Liberatore 2003) Kutató mint mediátor
…kérdések Milyen kutatói stratégiák gondolhatók el a közpolitikai folyamat dialogikus modelljében? Vissza a terepre? Kutatás és visszacsatolás: mit várunk a lokalitás „hangjától” … részvételi közpolitika kutatás?
Köszönöm a figyelmet! Neumann Eszter ELTE-TÁTK