Geomorfológiai megfigyelések a Szentendrei-szigeten Dr Mari László cikke alapján
40 éve nem készült tanulmány Régészeti leletek alapján 19.sz-i, 20.-sz-i térképek alapján A sziget geomorfológiai szintjeit
A terület kialakulása: A legidősebb üledék a Würm elejéről való A későglaciálisban az Allerödben, az éghajlatváltozás hatására,a Duna bevágódott.(ősszigetek). A fiatalabb Dryasban a szél árformálta domborzatot: (szélbarázdák, maradékgerincek, homokleplek).
A felszín kialakulásának rekonstruálásához a régészeti adatok is segítséget nyújtanak. A neolitikumi lelőhelyek (alacsony) A réz és bronzkori lelőhelyek ( magasabb) A késő bronzkor ( alacsonyabb területek ármentessé váltak) (Somogyi S.) A szubatlanti fázis: feltöltés, az alacsony ártér kiformálása a jelenleg is tartó bevágódással.
18.sz-i térképek:változások: nyomon követhetjük a sziget partvonalának változását A jelenlegi partvonal: 1992-es légifelvételek alapján A térképek tanúsága szerint a Szentendrei Sziget partvonala, part menti szigetek, zátonyok hozzáforrásával növekedett.
Az utóbbi két és fél évszázadban: Part menti szigetek, zátonyok hozzáforrása, Ok: A Duna sodorvonala mentén bevágódik kavicságyába, -korábbi zátonyok relatíve emelkednek.
A sziget geomorfológiai szintjei: a,A pleisztocén végi (II/a terasz) futóhomokformák: szélbarázdák maradékgerincek. b, magas ártér : itt sík tagolatlan átl: m magas térszinek., anyaguk meszes iszapból áll,amelynek vastagsága eléri a 2,5m-t. c, alacsony ártér: az előző két szint különálló egységeit az alacsony ártér köti össze,(ahol nincs gát) árvizek levonulása: vékonabb vastagabb iszapréteg marad viszza. A legmagasabb szint 104m magasságig emelkedik.
A bemutatott kép megtalálható: