Magyar politikai gondolkodás története 2009-2010. tanév 2. félév

4. téma Politikai válság és konszolidáció a 18. század utolsó harmadában (teréziánus reformok, jozenfinizmus, rendi ellenállás, jakobinizmus, a francia forradalom tapasztalatai)

A „felvilágosult abszolutizmus” hagyományos értelmezésben: a 17-18. század az abszolutizmus kora, azaz királyi hatalom kiteljesedésének, az intenzív államépítésnek és egy, a királyi hatalom korlátlanságát valló ideológiának a kora (vö. Perry Anderson nézeteivel) hagyományos értelmezésben: a felvilágosult abszolutizmus az európai peremterületeken megjelenő, az adott térségek felzárkózását segítő, a francia felvilágosodás hatása alatt álló abszolutista kísérletek (pl. a porosz II. Frigyes, az orosz Nagy Katalin vagy a Habsburg II. József uralma) kérdések: 1. vajon volt-e rendszerszerű ideológiája a 17. századi francia monarchiának és az valóban „abszolutizmus” volt-e? 2. vajon a periférikus országok politikáját valóban mindig a felvilágosodás által inspirált reformtörekvések határozták-e meg?

Kétségek valóban korlátlan volt-e az „abszolutista” uralkodók hatalma? zajlanak bizonyos centralizációs folyamatok, de a helyi elit és a központi hatalom között mégis inkább kooperáció jellemző valóban a „felvilágosodás” tanai vezérelték őket és valóban a fennálló viszonyok átalakítása volt a cél? Mária Teréziát biztos nem, II. József megítélése is ellentmondásos

A „teréziánus reformok” Mi határozta meg Mária Terézia politikáját? részben gyakorlati megfontolások az 1740-1748 az osztrák örökösödési háborúban Szilézia elvesztése után reformok kezdődnek a gazdaság és a hadsereg újjászervezésére, Haugwitz vezetésével az 1756-1763 hétéves háború kudarca után újabb reformok

A „teréziánus reformok” tartalma milyen típusú reformok zajlanak Mária Terézia uralma alatt? pl. adórendszer átalakítása hadsereg fejlesztése a közigazgatás centralizálása a vámrendszer átalakítása a jobbágyok helyzetének javítása az oktatás átalakítása új büntetőjogi szabályozás a cenzúra államosítása egészségügyi, járványügyi intézkedések az egyház fölötti állami kontroll megerősítése stb.

A királynő személyes megfontolása Mária Terézia mélyen vallásos katolikus, politikai döntéseit többnyire ebből levezetett morális megfontolások befolyásolták, pl. Lengyelország 1772-es felosztásakor, Sziléziához való makacs ragaszkodásakor, a jobbágykérdés rendezésére irányuló szándékában

Mária Terézia udvara a királynő hívei között számtalan, a felvilágosodás eszméit ismerő, annak hívéül szegődő tanácsadó volt, például a férje, Lotharingiai Ferenc császár is szabadkőműves volt Wenzel Kaunitz kancellár, a külügyek irányítója Joseph Sonnenfels, a kameralizmus atyja, a kínvallatás ellenzője Karl Martini, a természetjog professzora Gerard van Swieten, a királyné orvosa, az oktatás reformok és az állami cenzúra irányítója stb.

II. József és a jozefinizmus Mi a „jozefinizmus”? - szűkebb értelemben: II. Józsefnek a katolikus egyházat állami hivatalként kezelő, erősen központosító politikai gyakorlata, amelynek forrásai között a febronianizmust és a 18. század elején Bécsben gyökeret vert janzenizmust szokás emlegetni - tágabb értelemben II. József centralizáló, németesítő, radikális társadalmi reformokat feltételező politikája

Mi a „jozefinizmus” tartalma? az átöröklött intézmények (pl. a magyar oktatási rendszert finanszírozó tanügyi alap) átalakítása, államosítása, ha a szükség úgy hozza centralizáció a király szabályozó, kontrolláló hatalmának kiterjesztése egészségügyi, pénzügyi, közigazgatási, oktatási, hadügyi, szociálpolitikai, egyházpolitikai reformok az állam megerősítése érdekében jobbágyvédelem, tolerancia a protestáns felekezetekkel szemben a mezőgazdaság megerősítése egy minél népesebb birodalom eltartása érdekében a birodalom kiterjesztése aktív külpolitika, akár háborúk útján is

Mennyire „felvilágosultak” II. József reformjai? II. József gondolkodását vélhetően inkább a birodalom politikai gyakorlata, mint filozófia formálta reformjai sokszor ellentmondásosak, átmenetiek (egyszerre az állami bürokrácia feladatainak kibővítése és létszámleépítés a közigazgatásban; a toleranciarendelet Magyarországon előrelépés, Erdélyben a protestánsok törvényes jogainak lefokozása) számos intézkedése inkább a rövidtávú gazdasági racionalitás, nem egy messzire mutató nagy társadalomalakító elképzelés alapján születik (pl. a felsőoktatásba való bekerülés lehetőségeinek szűkítése)

Kik a „jozefinisták”? a császár reformjainak hívei vannak köztük protestánsok, akik most hivatalt viselhetnek vannak a felvilágosodás hívei (főleg a szabadkőművesek) vannak a dinasztia hagyományos hívei

A „jozefinus reformok” hatása a magyar politikára a toleranciarendelet lelkesedést szült a protestánsok körében az alkotmány félretétele pl. koronázás elmaradása, országgyűlés össze nem hívása, nemesi adómentesség megsértése, megyék önállóságának megszűntetése, német államnyelv általános elégedetlenséget szülnek 1789-90-re forrong az ország (Osztrák-Belgiumban már felkelés van), titkos tárgyalások poroszokkal, angolokkal, II. József belátja politika kudarcát

1790-95: átmenet 1790-91-ben hatalmas röpiratirodalom, a felvilágosodás radikálisabb eszméinek elterjedése, átfogó reformtervek 1791-92: kompromisszum az új királlyal (II. Lipót 1790-92; I. Ferenc 1792-1835), garanciák a törvényekben, ugyanakkor a régi rendi alkotmány megerősítése és bizonyos reformelőkészületek a „rendszeres bizottsági munkálatokban” 92-94: a francia forradalom egyre elrémisztőbb tapasztalatai, bizonyos csoportok radikalizálódása („jakobinusok”) 94-95: a jakobinus per és az azt követő megtorlás és rendőrállami intézkedések miatt meglehetősen nyomott politikai légkör 1796-tól fokozatos konszolidáció 1796-1812: a magyar rendi alkotmány „másodvirágzása”, konzervatív fordulat a magyar politikában, szinte évenként országgyűlések hagyományos rendi vitatémák tárgyalása, általános lojalitás a franciák elleni háborúkban, de időnként erős konfliktusok a királlyal 1812-1825: erősen megromlott viszony a királlyal, nincs országgyűlés, a sajtó és a könyvkiadás erős rendőri ellenőrzés alatt 1823-25: „nemzeti ellenállás” és egy országgyűlés kikényszerítése, alkotmányellenes adóemelés visszavonatása 1825-30: a rendi alkotmány újabb „körülbástyázása” és a reformkor nyitánya az újra elővett „rendszeres bizottsági munkálatok” körüli vármegyei vitákban

Köszönöm a figyelmet!