Háziméh (Apis mellifera) akut orális toxicitási teszt OECD No.: 213 Forrás: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=25076&h_id=82929 Készítette: Tóth András

Rendszertani besorolás 1/a. Tesztorganizmus jellemzése A háziméh a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött. Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Mint domesztikált állat, ma már a mérsékelt- és trópusi égövben világszerte elterjedt. Rendszertani besorolás Ország Állatok Törzs Ízeltlábúak Osztály Rovarok Rend Hártyásszárnyúak Alrend Fullánkosok Öregcsalád Méhek Család Méhfélék Alcsalád Apinae Nemzetiség Apini Nem Apis Faj Apis mellifera A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt. A méhanya 22 mm, a here 20 mm, a dolgozó pedig mintegy 16 mm hosszú. A méhanya sötét és teste hosszúkás; a here fullánktalan és hosszabb, mint a dolgozó; a dolgozó sötét csíkozású. Az anya néhány évig (maximum 7-8), a here 4-5 hétig, a dolgozó kb. 8 hétig él. Szívó szájszerve és nagy, összetett szemei vannak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a „kosárkába” a virágport a mellről és az elülső lábakról. Táplálékuk nektár és pollen.

1/b. Tesztorganizmus jellemzése A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. A családon belül méhanya rakja a peték túlnyomó többségét. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket, de azok nincsenek megtermékenyítve. Ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis. Forrás: http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=487%3Aamire-nyaron-is-uegyeljenek-a-biomeheszek&catid=109%3Abioallatoktartasa&Itemid=43&lang=hu

2. A teszt jellemzése A tesztben az Apis mellifera (Háziméh) fajból a felnőtt dolgozót használjuk növényvédő szerek és egyéb vegyi anyagok toxicitásának tesztelésére. A mérés végpontja a méhek mortalitása illetve halála. A teszt előnye, hogy olcsó, laboratóriumi körülmények között könnyen elvégezhető, pontos és reprodukálható. Hátránya, hogy egy fajt alkalmazó tesztként kicsi a környezeti realizmusa, a szennyezés egy fajra gyakorolt hatását extrapolálni kell a szennyezéssel érintkező többi fajra. Az akut teszt 24-96 óráig tart.

3. A vizsgálat elve - Felnőtt dolgozó méheket szennyezett cukoroldattal táplálják. - Legalább 3 párhuzamos vizsgálati csoportban, 10 méhnek kell adagolni. - Standardot (általában dimetoát) fel kell venni a vizsgálati sorozatban. - A mortalitást kell vizsgálni naponta kétszer. 48 óra múlva össze kell hasonlítani a kontrollcsoport adataival. Ha a halálozási ráta növekszik 24 és 48 óra között, akkor célszerű kiterjeszteni a teszt időtartamát legfeljebb 96 óráig. LD50 értékeket kell kiszámítani. A vizsgálat érvényességi feltétele az, hogy a kontrollcsoportban az átlagos mortalitás minden ellenőrzésnél nem haladhatja meg a 10%-ot.

4. Előkészületek Összegyűjtött méhek jellemzői A fiatal, kifejlett dolgozó méheknek ugyanahhoz a fajhoz kell tartoznia. Megfelelően táplált, egészséges, lehetőleg betegségektől mentes királyné-kolóniákból származzanak és fiziológiai állapotuk ismert legyen. Össze lehet gyűjteni a méheket a felhasználás reggelén vagy este, a vizsgálat előtt. Nem ajánlott az összegyűjtés kora tavasszal vagy késő ősszel, mivel a méhek fiziológiája megváltozik ez idő alatt. Ha mégis ilyenkor kell a vizsgálatokat elvégezni, akkor a méheket inkubátorba kell tenni és egy héten át egy speciális tápoldatot ún. „méhkenyeret" kell nekik adni. http://en.wikipedia.org/wiki/Bee_bread Vizsgálati dobozok Könnyen tisztítható és jól szellőző dobozokat kell használni. Bármilyen anyag alkalmas, például rozsdamentes acél, drótháló, műanyag stb. Egy csoportba 10 méh elhelyezése ajánlott. A vizsgálati dobozok méretei legyenek arányosak a méhek létszámához. A méhek előkészítése A befogott méheket véletlenszerűen kell elosztani a kísérleti dobozokban. Legfeljebb 2 órával a vizsgálat megkezdése előtt a méheket éheztethetni kell. Ez idő alatt a haldokló méheket ki kell venni a dobozból.

5. Az eljárás jellemzői Kezelési és etetési feltételek Szacharóz vizes oldatát kell felhasználni, amelynek maximális koncentrációja 500 g/l lehet. Az etetési rendszernek lehetővé kell tennie a táplálékfelvételt minden ketrecben. A táplálékot adó üvegcső ajánlott méretei: kb. 50 mm hosszú, 10 mm széles és 2 mm átmérőjű. Teszt és kontrollcsoport Legalább három párhuzamos vizsgálati csoportban, minden tíz méhnek kell adagolni az egyes vizsgálati koncentrációt. Toxikus standard Legalább három dózist kell kiválasztani. A leggyakrabban használt toxikus referenciaanyag a dimetoát, amelyre az orális LD50 24h után: 0,10-0,35 µg/méh. Azonban olyan toxikus referenciaanyag alkalmazása lenne elfogadható, amelynél a várható dózisreakció ellenőrzéséhez elegendő adat áll rendelkezésre. Vizsgálati körülmények A méheket sötét helyiségben kell tartani, amelynek hőmérséklete 25±2°C lehet. A relatív páratartalom 50-70% között lehet. Ezt fel kell jegyezni az egész vizsgálat alatt. Időtartam Ha 24 óra után a mortalitás több, mint 10%-kal növekszik, akkor a vizsgálati időtartamát meg kell hosszabbítani legfeljebb 96 órára, feltéve, hogy a kontrollcsoportban a mortalitás nem haladja meg a 10%-ot.

6. A vizsgálati jelentés tartalma A vizsgált anyag Fizikai jellege és fontos fizikai-kémiai tulajdonságai (pl. stabilitása vízben, gőznyomás). - Kémiai azonosító adatok, beleértve a szerkezeti képletet, tisztaságot. Teszt fajok - Tudományos név, származás, hozzávetőleges életkor, a befogás módszere és dátuma. Tájékoztatás az összegyűjtött méhek egészségügyi állapotáról. Vizsgálati körülmények - Hőmérséklet és relatív páratartalom a helyiségben. - Elhelyezési körülmények: doboz, v. ketrec típusa, mérete és anyaga. A felhasznált kísérleti koncentrációk. Az ellenőrzések száma. - A vizsgálat időpontja. Eredmények - Mortalitás minden egyes vizsgált dózisra és minden egyes megfigyelési időpontban. - Dózis-válasz görbék szerkesztése. LD50 értékek megadása 95%-os megbízhatósági határral. - Használt statisztikai eljárások meghatározására. Egyéb biológiai hatások megfigyelése.

7. Felhasznált irodalom (1) EPPO (1992). Guideline on Test Methods for Evaluation the Side-Effects of Plant Protection Products on Honeybees (No. 170). Bulletin OEPP/EPPO Bulletin, 22, 203-215. (2) Harrison, E.G. (1993). Proceedings of the Fifth International Symposium on the Hazards of Pesticides to Bees, October 26-28, 1993, Plant Protection Service, Wageningen, The Netherlands. Report IUBBS, 14pp + Appendices 180pp. (3) SETAC (1995). Procedures for Assessing the Environmental Fate and Ecotoxicity of Pesticides. Edited by Dr. Mark R. Lynch. Published by SETAC-Europe, Belgium. March 1995. (4) Stute, K. (1991). Auswirkungen von Pflanzenschutzmitteln auf die Honigbiene. Richtlinien für die Prüfung von Pflanzenschutzmitteln im Zulassungsverfahren, Teil VI, 23 - 1, Biologische Bundesanstalt für Land- und Forstwirtschaft (BBA), Braunschweig, Germany. (5) US EPA (1995). Honey Bee Acute Contact Toxicity Test (OPPTS 850.3020). Ecological Effects Test Guidelines. EPA 712-C-95-147, Washington DC, United States of America. (6) EPPO/Council of Europe. (1993). Decision-Making Scheme for the Environmental Risk Assessment of Plant Protection Products - Honeybees. EPPO bulletin, vol. 23, No.1, 151-165. March 1993. (7) Gough, H.J, McIndoe, E.C, Lewis, G.B. (1994). The use of dimethoate as a reference compound in laboratory acute toxicity tests on honey bees (Apis mellifera L.) 1981-1992. Journal of Apicultural Research, 22, 119-125. (8) Litchfield, J.T. and Wilcoxon, F. (1949). A simplified method of evaluating dose-effect, experiments. Jour. Pharmacol. and Exper. Ther., 96, 99-113. (9) Finney, D.J. (1971). Probit Analysis. 3rd ed., Cambridge, London and New York. (10) http://puck.sourceoecd.org/vl=2521209/cl=15/nw=1/rpsv/ij/oecdjournals/1607310x/v1n2/s14/p1