A realizmus az európai művelődésben Repin: Hajóvontatók (1870)

A realizmus fogalma A realizmus a 19. század közepén alakult ki. A valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. A név a latin real (valós) szóból származik.

Jellemzői A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából mondanivalóját tömöríti. A romantikával szemben, a mindennapi élet objektív bemutatása a célja. Egyszerű emberek,( parasztok, kétkezi munkások)jelennek meg a művészetekben, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Hősei hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok. A valóság bemutatásához az egyik legegyszerűbb eszközt, a hosszas, részletező leírásokat választja. Cselekmény vezetése egyenes vonalú.

A realizmus fejlődési fázisai A realizmus alapvető sajátossága, hogy nem bírál, csak megmutat. A realizmus fejlődésének második fázisa, a kritikai realizmus, amely már bíráló hangú. Ebből alakult ki a naturalizmus, amely már az ember félelmet keltő tulajdonságait is megmutatja.

A realizmus szakaszai I. A realizmus kialakulása (az 1820-as, 1830-as évektől az 1850-es, 1860-as évekig)a romantikával együtt az új világábrázolás népszerűsítése a cél II. Az ún. nagyrealizmus (az 1850-es évektől az 1870-es, 1880-as évekig) az új irodalmi irányzatoktól (szimbolizmus, impresszionizmus) elkülönül III. A naturalizmussal versengő, azzal keveredő realizmust - nevezik kritikai realizmusnak (az 1880-as évektől az 1910-es, 1920-as évekig) IV. Az ún. utórealizmus (az 1910-es évektől az 1930-as, 1940-es évekig) kísérlet az avantgárd eszközeinek, tapasztalatainak felhasználására

A realizmus az irodalomban A legjelentősebb realista írók: Franciák: Stendhal, Balzac Angolok: Dickens Thackeray Oroszok:Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij,Csehov Német: Thomas Mann Amerikai: Hemingway Dickens Thackeray Stendhal Balzac Csehov Gogol Tolsztoj Dosztojevszkij Thomas Mann Hemingway

Realista építészet EKLEKTIKA A korszakban egy épületet a rendeltetéstől függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni. Követelmény: a választott stílusnak való hű megfelelés. A történeti korokhoz forduló „neo-stílusok” együttese az eklektika. Közigazgatási, kormányzati és hivatali épületek, színházak, könyvtárak, egyetemek, múzeumok, kórházak, vasszerkezetű pályaudvarok, kereskedelmi csarnokok, fedett üzletutcák épültek. Opera, Párizs

Realizmus a festészetben A realizmus első jelentkezése a festészetben a barbizoni iskola fellépése volt. A szabályok ellen lázadva a természetbe vonultak. Festészetüket a legapróbb részletekre való törekvés jellemzi. A realizmusban a festők a modern világot, és életet ábrázolták. Elvetették a vallási, mitológiai és az allegorikus témákat.

Realista festők Gustave Coubert 1819-1877 Kőtörők (1849)

Realista festők Honore Daumier 1808-1869 Harmadosztály (1860)

Realista festők Jean Francois Millet 1814-1875

Realista festők Ilja Repin 1844-1930

Realista szobrászat Jean-Baptiste Carpeaux (1827- 1875) Francia szobrász, festő és rézkarcoló. Öt évet töltött Rómában, ahol Bernini hatott rá. 1861-ben visszatért Párizsba, ahol a királyi udvartól több megrendelést kapott. Portrékat, szobrokat és mitológiai alakokat mintázott. Munkássága Auguste Rodin művészetét készítette elő. Legjelentősebb műve: A tánc – a párizsi opera homlokzatán

A naturalizmus a művelődésben

A naturalizmus fogalma Az irányzat elnevezése a latin "natura" ('természet') szóból ered. A naturalizmus a köznapi jelenségek aprólékos ábrázolásának, a tények puszta közlésének művészete. A realizmus valóságábrázolásával elégedetlen alkotók alakították ki. Az alkotások a társadalom legmélyebb rétegeinek életét tárják fel, az ösztönök nyers világát tükrözik. A naturalista mű az érzékletekre épít, direkt hatások kiváltására irányul, óvakodik mindenfajta előítélettől.

A naturalizmus jellemzői A naturalizmus, mint ábrázolásmód és korstílus a XIX. század második felében alakult ki és terjedt el Európa nagy részén. Szülőhazája Franciaország. Elméleti alapjai: a természettudományos szemlélet, a biologizmus és a fajelmélet (Darwin), a pozitivizmus (Comte és Taine) adta ténytisztelet A naturalista művészet fő feladata annak ábrázolása, hogy az egyén sorsát öröklött vonásai, valamint a környezete milyen mértékben és hogyan determinálja.

A naturalizmus az irodalomban A naturalizmus legjellegzetesebb műfaja a regény. A regények színtere a társadalom legalsó rétegei, a nyomorgó tömegek élettere, a külváros, a falu. Témája a tengődő és kallódó emberek élete, a bűnözés. Fő képviselői Flaubert, Zola, Maupassant, Strindberg, Gorkij, Shaw, Pirandello. Flaubert Zola Maupassant Strindberg Gorkij Shaw Pirandello

Naturalizmus a képzőművészetben A képzőművészetben a naturalizmus alatt alkotói módszert és stílust is értenek. Cél: a természeti kép, esemény aprólékos, részletekig hű visszaadása. Jellemzői: a társadalmi igazságtalanságok leleplezése Fényképszerűen aprólékos, felnagyító ábrázolás Tabunak számító témák (nyomor, bűnözés, az ember mint biológiai lény, szexualitás, lélektani torzulások) bemutatása. Az egyén mellett a tömeg ábrázolása is jellemzi. Fő képviselője Wilhelm Leibl (1844-1900) Wilhelm Leibl (1844-1900)

Wilhelm Leibl

A naturalista színház Hauptmann (1862—1946) a naturalista drámaírás legnagyobbja. (Napfelkelte előtt; Takácsok) Strindberg (1849—1912) a svéd naturalizmus vezéralakja. ( Júlia kisasszony) Gorkij (1868—1936) Éjjeli menedékhely c. drámája (1902) a társadalom perifériájára süllyedt embereket mutat be a színpadon. Sztanyiszlavszkij (1863—1938), a moszkvai Művész Színház rendezője A természethű ábrázolás a színház világában: új korszak : a kortárs valóság tökéletesen hű színpadi megjelenítése. A színész életszerűen mond életszerű szöveget. Nincs (magas rendű eszményekért harcoló) hős, mert a szereplőket az öröklött tulajdonságaik és a környezet irányítják.

A naturalista filmművészet A filmművészet neorealista irányzata: Roberto Rossellini (1906-1977) (Róma, nyílt város, Stromboli, Europa 51) Luchino Visconti (1906- 1976) (Mamma Róma, Rocco és fivérei, A párduc) Luis Buñuel (1900-1983) (Egy andalúziai kutya, Az öldöklő angyal)