A realizmus az európai művelődésben Repin: Hajóvontatók (1870)

Történeti háttér A gazdaság átalakulása – a szabad verseny térnyerése Az első túltermelési válságok Harc a piacért Háborúk

A tudományok fejlődése Ismeretelmélet – pozitivizmus Új társadalomtudomány – a szociológia Közgazdaságtan, statisztika, valószínűség-számítás

A realizmus fogalma A realizmus a 19. század közepén alakult ki. A valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. A név a latin real (valós) szóból származik. A realizmus alapvető sajátossága, hogy nem bírál, csak megmutat.

Jellemzői A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából mondanivalóját tömöríti. A romantikával szemben, a mindennapi élet objektív bemutatása a célja. Egyszerű emberek,( parasztok, kétkezi munkások)jelennek meg a művészetekben, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Hősei hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok.

A realizmus szakaszai I. A realizmus kialakulása (az 1820-as, 1830-as évektől az 1850-es, 1860-as évekig)a romantikával együtt az új világábrázolás népszerűsítése a cél II. Az ún. nagyrealizmus (az 1850-es évektől az 1870-es, 1880-as évekig) az új irodalmi irányzatoktól (szimbolizmus, impresszionizmus) elkülönül III. A naturalizmussal versengő, azzal keveredő realizmust - nevezik kritikai realizmusnak (az 1880-as évektől az 1910-es, 1920-as évekig) IV. Az ún. utórealizmus (az 1910-es évektől az 1930-as, 1940-es évekig) kísérlet az avantgárd eszközeinek, tapasztalatainak felhasználására

IRODALOM

A realizmus az irodalomban A valóság bemutatására az egyik legegyszerűbb eszköz: hosszas, részletező leírások A cselekmény vezetése egyenes vonalú, mellékszálak nincsenek A hősök hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal

A legjelentősebb realista írók Franciák: Stendhal, Balzac Angolok: Dickens Thackeray Oroszok:Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij,Csehov Német: Thomas Mann Amerikai: Hemingway Dickens Thackeray Stendhal Balzac Csehov Gogol Tolsztoj Dosztojevszkij Thomas Mann Hemingway

ÉPÍTÉSZET

EKLEKTIKA A történeti korokhoz forduló „neo-stílusok” együttese az eklektika. A korszakban egy épületet a rendeltetéstől függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni. Követelmény: a választott stílusnak való hű megfelelés. Közigazgatási, kormányzati és hivatali épületek, színházak, könyvtárak, egyetemek, múzeumok, kórházak, vasszerkezetű pályaudvarok, kereskedelmi csarnokok, fedett üzletutcák épültek. Opera, Párizs Victor Emanuel emlékmű, Róma

FESTÉSZET

Realizmus a festészetben A realizmus első jelentkezése a festészetben a barbizoni iskola fellépése volt. A szabályok ellen lázadva a természetbe vonultak. Festészetüket a legapróbb részletekre való törekvés jellemzi. A realizmusban a festők a modern világot, és életet ábrázolták. Elvetették a vallási, mitológiai és az allegorikus témákat.

Realista festők Gustave Coubert 1819-1877 Kőtörők (1849)

Realista festők Honore Daumier 1808-1869 Harmadosztály (1860)

Realista festők Jean Francois Millet 1814-1875

Realista festők Ilja Repin 1844-1930

SZOBRÁSZAT

Jean-Baptiste Carpeaux (1827- 1875) Francia szobrász, festő és rézkarcoló. Öt évet töltött Rómában, ahol Bernini hatott rá. 1861-ben visszatért Párizsba, ahol a királyi udvartól több megrendelést kapott. Portrékat, és mitológiai alakokat mintázott. Munkássága Auguste Rodin művészetét készítette elő. Legjelentősebb műve: A tánc – a párizsi opera homlokzatán A tánc

Constantin Meunier (1831-1905) Kikötőmunkás

A naturalizmus a művelődésben

A naturalizmus fogalma Az irányzat elnevezése a latin "natura" ('természet') szóból ered. A naturalizmus a köznapi jelenségek aprólékos ábrázolásának, a tények puszta közlésének művészete. A realizmus valóságábrázolásával elégedetlen alkotók alakították ki. Az alkotások a társadalom legmélyebb rétegeinek életét tárják fel, az ösztönök nyers világát tükrözik. A naturalista mű az érzékletekre épít, direkt hatások kiváltására irányul, óvakodik mindenfajta előítélettől.

A naturalizmus jellemzői A naturalizmus, mint ábrázolásmód és korstílus a XIX. század második felében alakult ki és terjedt el Európa nagy részén. Szülőhazája Franciaország. Elméleti alapjai: a természettudományos szemlélet, a biologizmus és a fajelmélet (Darwin), a pozitivizmus (Comte és Taine) adta ténytisztelet A naturalista művészet fő feladata annak ábrázolása, hogy az egyén sorsát öröklött vonásai, valamint a környezete milyen mértékben és hogyan determinálja.

A naturalizmus az irodalomban A naturalizmus legjellegzetesebb műfaja a regény. A regények színtere a társadalom legalsó rétegei, a nyomorgó tömegek élettere, a külváros, a falu. Témája a tengődő és kallódó emberek élete, a bűnözés. Fő képviselői Flaubert, Zola, Maupassant, Strindberg, Gorkij, Shaw, Pirandello. Flaubert Zola Maupassant Strindberg Gorkij Shaw Pirandello

Naturalizmus a képzőművészetben A képzőművészetben a naturalizmus alatt alkotói módszert és stílust is értenek. Cél: a természeti kép, esemény aprólékos, részletekig hű visszaadása. Jellemzői: a társadalmi igazságtalanságok leleplezése Fényképszerűen aprólékos, felnagyító ábrázolás Tabunak számító témák (nyomor, bűnözés, az ember mint biológiai lény, szexualitás, lélektani torzulások) bemutatása. Az egyén mellett a tömeg ábrázolása is jellemzi. Fő képviselője Wilhelm Leibl (1844-1900) Wilhelm Leibl (1844-1900)

Wilhelm Leibl

A naturalista színház Hauptmann (1862—1946) a naturalista drámaírás legnagyobbja. (Napfelkelte előtt; Takácsok) Strindberg (1849—1912) a svéd naturalizmus vezéralakja. ( Júlia kisasszony) Gorkij (1868—1936) Éjjeli menedékhely c. drámája (1902) a társadalom perifériájára süllyedt embereket mutat be a színpadon. Sztanyiszlavszkij (1863—1938), a moszkvai Művész Színház rendezője A természethű ábrázolás a színház világában: új korszak, a kortárs valóság tökéletesen hű színpadi megjelenítése. A színész életszerűen mond életszerű szöveget. Nincs (magas rendű eszményekért harcoló) hős, mert a szereplőket az öröklött tulajdonságaik és a környezet irányítják.

A filmművészet neorealista irányzata Roberto Rossellini (1906-1977) (Róma, nyílt város, Stromboli, Europa 51) Luchino Visconti (1906- 1976) (Mamma Róma, Rocco és fivérei, A párduc)

A szocialista realizmus

Jellemzői A szocialista realizmus, vagy szocreál a marxizmus–leninizmus világnézetén alapuló alkotómódszert jelent, tehát nem stílus. Az I. világháború időszakát követően meghonosított és politikai ideológiával is telített „hivatalos” művészeti irányzat. Kibontakozásának mértéke és hatása az egyes művészeti ágak közt eltérő. Az alkotók a valóság mélyebb összefüggéseit akarták megragadni konkrét képekben. Országonként más és más megnyilvánulásai ismertek.