A színrendszerezés rövid története

A görögök Aristoteles "De Coloribus" című munkájában írja: "Az egyszerű színek az elemek tiszta színe, úgy mint a tűzé, levegőé, vízé és a földé...Kisérletek és hasonlóságok megfigyelése útján tudunk csak igaz következtetésekhez eljutni a különböző színek eredetére vonatkozóan... A sötétség a fény kizárásának tulajdonítható. ... Ahol a sötétség és a fény találkozik, keletkeznek a való világ színei... A fekete keverése napfénnyel, vagy tűzfénnyel pirossá válik. A lilát a gyenge napfénynek egy nyalábjából nyerjük, néhány ködös fehérrel való keverés útján."

A középkor és a reneszánsz Robert Grosseteste, Leon Battista Alberti, Leonardo da Vinci már nemcsak a filozófus és a művész, hanem a természettudós szemével rendszerez. Leonardo a "Trattato della Pictura"-ban írja: "A filozófusok nem ismerik el sem a fehérről, sem a feketéről, hogy szín. De minthogy a festők egyik nélkül sem tudnának meglenni, ezért a többi szín közé helyezzük őket és a dolgok ilyen rendjének megfelelően a fehér lesz az első szín, a sárga a második, a zöld a harmadik, a kék a negyedik, a piros az ötödik és a fekete a hatodik."

Színek 2 dimenziós felületen Robert Fludd angol orvos a színeket egy kör belsejében rendezte el.

Színek 2 dimenziós felületen Richard Waller angol filozófus a színeket egy négyzet belsejében úgy helyezte el, hogy a négyzet oldalainak középpontjára a sárgát a zöldet, a kéket, a pirosat, a sarkaira a sárgászöldet, kékeszöldet, a violát és a narancsot tette.

Színek a 3 dimenziós térben Az elsők, akik rájönnek arra, hogy színország csak háromdimenziós térben ábrázolható, a 18. században éltek. A gondosan kikevert színeket különböző téri elrendezésekben helyezik egymás mellé, figyelve az átmenetekre és a különböző kapcsolatokra. Tobias Mayer német matematikus a színeket egymás fölötti háromszögekben helyezte el. A háromszögek sarkain az alapszínek, oldalaik mentén ezek keverékei, belsejükben e keverékek keverékei voltak.

Színek a 3 dimenziós térben Moses Harris angol entomologus és rézmetsző. Színköre 72 részes. A színeket a vörös, sárga és kék alapszínekből kikeverten egymás fölötti körök belsejében helyezte el. A rovartan céljaira készített színatlaszában 660 színárnyalatot jelenít meg.

Szubtraktív színkeverésre épülő színtest A színeket egy-egy konkrét geometriailag meghatározott test felületén vagy belsejében, meghatározott alapszínekből szubtraktív színkeveréssel kikevertként ábrázolták, és definiálták. Philipp Otto Runge német festőművész. A színeket egy gömb felületét töltötte be. A gömb meridiánján a spektrum-színeket és a bíborokat, az északi pólusra a fehéret, a délire a feketét helyezte el. Színköre 12 színt tartalmazott.

Szubtraktív színkeverésre épülő színtest Michel Eugene Chevreul francia vegyész. Félgömb alapsíkjának kerületén a tiszta színeket, a kör középpontjában a fehéret, a gömb északi pólusán a feketét helyezte el. Színköre 72 részes. Elsőként írta le a szimultán kontraszt létrejöttének törvényeit.

Additív színkeverésre épülő színtest Új fejezetet jelentett a színkeverés egy új lehetőségének, az optikai színkeverésnek a felhasználása a színtér színeinek a létrehozásában. Ezen gondolat megvalósításában nemcsak fizikusok, hanem festőművészek is résztvettek. Ők az elsők, akik a színeket additiv színkeverési összetevőikkel definiálták.

Természettudományos megközelítés Wilhelm Ostwald német fizikus és kémikus. A színeket kettős kúp belsejében helyezte el. Színköre 24 részes. Minden színt szín-, fehér-, és feketetartalommal jellemez. Rendszere 1970-ig a legelterjedtebb volt Európában.

Természettudományos megközelítés Robert Ridgway amerikai természettudós. Additív színkeveréssel létrehozott színrendszerének színköre 36 telitett színt tartalmaz. Szürkeskálája a fehérrel és a feketével együtt 9 lépcsőből áll. A kettős kúp alakú színtestben 1115 szín van. Minden színt beűjelzéssel és számmal jellemez. Színrendszere alapján növények, virágok, rovarok színhatározására színatlaszt készített, melyet a rovartan területén még ma is használnak.

Pedagógiai megközelítés Johannes Itten svájci festő, grafikus, művészetteoretikus. Hoelzel tanitványa, a weimari Bauhaus egyik vezető mestere. Összefoglalta és oktatási célkitűzéssel bemutatta a színek között addig feltárt törvényeket.

Pedagógiai megközelítés Faber Birren amerikai festőművész. Áttekinthető formában leírta a színtér alapelemeit, a különböző színskálákat, komplementereket.

Ipari célú megközelítés Az ipar egyre több területén, egyre sürgetőbbé vált a színminősítés kérdésének a megoldása. Ennek érdekében speciális, gyakran csak egy-egy iparágat érintő színrendszereket hoztak létre. Igény lett az elméleti eredményeket minél nagyobb mértékben felhasználó színatlaszokra. A különböző célok különböző geometriai megjelenésű színtesteket eredményeztek.