A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana Major Iván

A közgazdaságtan „főáramlatának” alapelvei A neoklasszikus közgazdaságtan alapjai: a közgazdaságtan, mint „társadalmi fizika” (Jevons, Menger, Böhm-Bawerk és az osztrák iskola) Analógiák a Newton-Maxwell-i energia-elméletből hasznosság = energia általános egyensúly = az energia megmaradás törvénye Két feltevés (1) A gazdasági szereplők tökéletesen informáltak (2) A szereplők racionálisan döntenek, egyetlen racionalitási kritérium – a haszon maximalizálása – alapján

Az általános egyensúly-elméletről A piacon nincsenek „súrlódások”, a kereslet és a kínálat alkalmazkodási folyamata zökkenőmentes A neoklasszikus fogyasztói és termelői elmélet alapelvei és alapfeltevései A neoklasszikus elmélet gyengeségei Példák: (1) a banki hitelezés; (2) tulajdonos és vállalati menedzser kapcsolata (pl. az Enron-ügy, AIG-ügy); (3) biztosítások; (4) álláskeresés és a diploma értéke A piaci szereplők érdeke nem mindig mutat a Pareto-hatékony egyensúly irányába

Az ösztönzés szerepe a gazdasági kapcsolatokban (ösztönzés-elmélet) A. Smith és a mezőgazdasági szerződések Ch. Barnard és a menedzserek ösztönzése Barnard felismerte a „morális kockázat” problémát, de azt csak Arrow (1963) vezette be az irodalomba (a biztosításból vette át)

Hume, Wicksell, Grove: a potyautas probléma Ösztönzés (2) Hume, Wicksell, Grove: a potyautas probléma A „potyautas” jelenséget először D. Hume (1740) fogalmazta meg két szomszéd közös legelőjének öntözési problémája kapcsán Wicksell (1896) mutatta ki, hogy a haszon-elvű adóztatás a potyautas jelenség kialakulásához vezet

Ösztönzés (3) Borda, Bowen, Vickrey: ösztönzés a szavazásos döntésekben Arrow (1951) paradoxona: nincs minden preferencia-kritériumot kielégítő többségi szavazási rendszer, amely ne vezetne diktatórikus megoldáshoz L. Walras: a természetes monopólium szabályozása Ramsey (1927) és Bouteux (1956) optimális árazás elmélete Ársapka szabályozás – minőség-rontáshoz vezet Rate of return: átlagár, amely a tőke költségeket is fedezi - túlkapitalizációhoz vezet

Ösztönzés (4) Knight, Arrow, Pauly: ösztönzés a biztosításban Sidgwick, Vickrey, Mirrlees: ösztönzés és újraelosztás Sidgwick (1883): a nagyobb egyenlőség kisebb elosztható jövedelmet eredményez, mert növeli a pihenés relatív hasznosságát a munkával szemben A munka kínálata nem megfigyelhető (és így nem kontrollálható) Vickrey (1945) és Mirrlees (1971) az adózást olyan játékként modellezték, amely a megbízó-ügynök probléma alapesete.

Ösztönzés (6) Dupuit, Edgeworth, Pigou: árdiszkrimináció Leonid Hurwitz: mechanizmus tervezés A „kinyilvánítás elve” (Gibbard, 1973, Green és Laffont, 1977, Dasgupta, Hammond és Maskin, 1979, Myerson, 1979)

Az információ, mint áru jellemzői A gazdasági tranzakciók egyúttal információ-cserét is jelentenek Az információ sajátos „áru” közjószág-jellegű a kizárás nem lehetséges, vagy ésszerűtlenül költséges az információ terjedése „hálózatgazdaságosságot” eredményez „luxusjószág” jellegű az információ értéke a tulajdonosa számára csökken (elvész) az újratermelődésével „diszkrét” jószág: a folytonos hasznossági függvény nem létezik A (magán)információ kizárja a szereplők tökéletes informáltságát: az általános egyensúly piaci modellje megdől

A piaci tökéletlenségek egyik fajtája: aszimmetrikus információ Döntések aszimmetrikus információ mellett Kontraszelekció Morális kockázat: a megbízó-ügynök modell Szignál (információs jelzés) Szűrés Köztudott tudás Az információs járadék

Az aszimmetrikus információ alaptípusai 1. „Morális kockázat”, a „megbízó-ügynök” probléma: az „ügynök” viselkedését a „megbízó” nem ismeri előre, és/vagy nem képes ellenőrizni M szerződési ajánlata Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése nem ellenőrizhető A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések

Morális kockázat (1) Feltevések Erőfeszítés (e) 2 értéket vehet fel: e = 1, vagy e = 0 Erőfeszítés-költség: Az ügynök (agent) t összegű transzfert kap a megbízótól (principal) Az ügynök nettó hasznossága: A termelés sztochasztikus változó, amely 2 értéket vehet fel: A termelés lehetséges valószínűség-értékei:

Morális kockázat (2) Feltevések Ha a megbízó értékelő függvénye, S(q) q-ban növekvő, akkor mindig többre értékeli a magas erőfeszítést az alacsonnyal szemben: A megbízó célfüggvénye: Az ügynök morális kockázati ösztönzési korlátja: Az ügynök részvételi korlátja:

Morális kockázat (3) Ösztönzés tökéletes információ mellett A megbízó optimalizálási feladata: az ösztönzési korlát mellett (mert a részvételi korlát köt) Az elsőrendű feltételekből: Az ügynök teljes biztosításban részesül a kockázat-semleges megbízótól Az erőfeszítésre ösztönzés költsége (első legjobb költség) a megbízónak:

Morális kockázat (4) A megbízónak érdemes erőfeszítésre ösztönöznie az ügynököt, ha Ha az ügynök kockázat-semleges, az ösztönző kompenzáció pl: Ekkor A megbízó várható kifizetése: Az ügynök várható haszon-növekménye az erőfeszítésből:

Morális kockázat (5) Az ügynök kockázat-semleges, tehát Ösztönzési korlátja Részvételi korlátja: Korlátozott felelősségi korlátai A megbízó célfüggvénye:

Morális kockázat (6) A megbízó nem tudja büntetni az alacsony erőfeszítést, csak a magas erőfeszítést jutalmazhatja Két eset lehetséges Ha akkor a felelősségi korlát szigorú egyenlőtlenségre teljesül (nincs hatása) és az első legjobb megoldás megvalósítható Ha akkor az ösztönzési és az alacsony erőfeszítés felelősségi korlátja köt. Ezekből:

Morális kockázat (7) Az ügynök várható információs járadéka: Tegyük fel, hogy Ekkor a megbízó várható nyeresége az ügynök erőfeszítése esetén:

Az aszimmetrikus információ alaptípusai 2. Kontraszelekció: az „ügynök” magáninformációval rendelkezik. A megbízó képes ellenőrizni az ügynök viselkedését, de optimális döntése – vagy a döntés költsége – az ügynök „típusától” függ, amelyet azonban csak önmaga ismer Ü típusa „kívülről” adott és csak önmaga ismeri Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések M szerződési ajánlata

Kontraszelekció (Laffont) (1) Tegyük fel, hogy „P” azzal a feladattal bízza meg „A”-t, hogy utóbbi termeljen q mennyiségű outputot. „P” számára. A q mennyiségű output értéke S(q) úgy, hogy „P” nem képes megfigyelni „A” termelési költségét, de „A” költségfüggvényének lehetséges értékei köztudott tudást képeznek, azaz „A” határköltsége két értéket vehet fel: „P” t összeget fizet „A”-nak, így a szerződés változói, amelyek a megvalósítható allokációk halmazát alkotják: q és t megfigyelhetők egy harmadik fél (pl. bíróság) számára is

Kontraszelekció (Laffont) (2) Egy szerződési ajánlat kompatíbilis ösztönzési rendszert tartalmaz, ha Ösztönzési korlát Részvételi korlát: Egy további korlát a monotonitási korlát, amely szimmetrikus információs esetben nem létezik:

Az információs járadék Ha a nem hatékony „A” 0 hasznosságra tesz is szert, a hatékony „A”, azzal, hogy úgy tesz, mintha nem hatékony lenne, nagyságú információs járadékra tesz szert „P” optimalizációs problémája a részvételi és ösztönzési korlátok mellett: Várható allokációs hatékonyság Várható információs járadék

A modell megoldása: a „második legjobb megoldás” A „P” határhasznossága = „A” határköltsége feltétel alapján a második legjobb megoldás q-ra és t-re, valamint a hatékony „A” információs járadékára:

Az aszimmetrikus információ alaptípusai 3. Tranzakció jelzések mellett: az „ügynök” jelzést küld a „megbízónak” önmagáról, amelyről a megbízó nem tudja biztosan eldönteni, hogy valódi-e Ü típusa „kívülről” adott és csak önmaga ismeri Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések M szerződési ajánlata Ü jelzést küld M-nak