A mikrofázisok közötti taszító és vonzó kölcsönhatások: DLVO-elmélet Tárgyalás: részecske-részecske (pár)kölcsönhatások alapján. Elektromosan stabilizált szolokban kialakuló kölcsönhatások (a szolstabilitás DLVO-elmélete) DLVO: D: Derjaguin; L: Landau; V: Verwey; O: Overbeek; Az elmélet szerint a részecskék között elektrosztatikus (taszító) és diszperziós (vonzó) kölcsönhatás van.
Diszperziós (van der Waals) vonzás: A különböző mikrofázisokat alkotó atomok, ill. molekulák közötti vonzásból származik (univerzális). A kölcsönhatásokat páronként összegzik. London-féle diszperziós vonzás, molekulák között: 1/r6 Két kolloid részecske közötti vonzó kölcsönhatási energia (VA) jóval nagyobb hatótávolságú (H << a): VA = - (Aa/12H) A: az összetett (komplex) Hamaker állandó (mikrofázisok és a diszperziós közeg minőségétől függ).
A Hamaker-állandó értékét megszabják: A fázisok atomsűrűségei és a polarizálhatóság H < 0,3 nm végtelen energiák (elvész az összefüggés fizikai tartalma) Hamaker állandó értéke általában: 10-20 - 10-19 J. Kondenzált fázis a részecskék között csökkenti ennek értékét. POLARITÁS! Demonstráció! Durva diszperz kvarc szemcsék aggregációja és ülepedése hexánban, ill. vízben.
Elektrosztatikus taszítás: Az elektromos kettősrétegek átfedéséből származik:
Elektrosztatikus taszítás: Az elektromos kettősrétegek átfedéséből származik:
Elektrosztatikus taszítás: Az elektromos kettősrétegek átfedéséből származik:
Elektromos kettősréteg taszítás: A kettősrétegek kismértékű átlapolódása esetén: VR = 2πa(St)2 exp[-H] (Exponenciális függés a távolságtól!!!)
Analitikus megoldás nem lehetséges, számítása csak egyszerűsítő feltételek mellett lehetséges: 1. 0 = áll. (a kettősrétegek átfedése során a felületi töltéssűrűség állandó és 0 változik) vagy 0 = áll. (és 0 változik). A felületi töltéssűrűség (0) és a felületi potenciál kapcsolata diffúz kettősrétegek és kis potenciálok esetén: 0 = 0 : a diszperziós közeg abszolút permittivitása. Az elektrolit töménység () megváltozása módosíthatja a 0 , ill. 0 értékét is. Attól függ, hogyan nyert töltést a felület (disszociáció, adszorpció). 2.0 nagysága (kisebb v. nagyobb mint kT/e; értéke 25,6 mV 25 oC-on. 3. A kölcsönható fázisok geometriája (sík v. gömb) 4. Az elektromos kettősrétegek vastagsága a részecskék méretéhez képest; a >> 1 v. a << 1
A DLVO-elmélet szerint: A totális részecske-részecske kölcsönhatási energia: VT = VR + VA 3/2kT Stabil szol: Vmax > 10-15 kT Lassú vagy gyors koaguláció Born-taszítás: primer energia minimum (koaguláció) Főleg nagyobb részecskék esetén: szekunder energia minimum (flokkuláció) Aggregáció, aggregatív és eloszlási állandóság Szuszpenziók (durva diszperziók): eloszlási állandóság nincs
Kritikus koaguláltató koncentráció (c.c.c. vagy ckoag, cflok): Definíció.: az ellenionnak (koaguláltató ionnak) a tömbfázisban levő olyan legkisebb koncentrációja, amelynél a lassú koaguláció már gyors koagulációba csap át (Vmax = 0) A sebessége mérhető: ultramikroszkóppal vagy abszorbancia méréssel A tapasztalatok szerint: c.c.c ~ 1/z6 Schulze-Hardy szabály z= 1, 2, 3: 1000:16:1,3 VR + VA = 0 és (dVT/dH) = 0 feltélek alapján a c.c.c. meghatározható a DLVO- elmélet alapján is (a DLVO-elmélet kísérleti igazolása).
A c.c.c. kísérleti értékei negatív felületi töltésű AgI-szol esetén: _____________________________________________ Elektrolit c.c.c. [mmol/dm3] LiNO3 165 Ca(NO3)2 2,4 Al(NO3)3 0,067 NaNO3 140 KNO3 136 RbNO3 126 AgNO3 0,01! Demonstráció!
Turbidimetria Az átmenő fény intenzitása csökken, mert zavaros lesz a szol az aggregáció következtében d