Magyar művészet 1948-tól A kommunista diktatúra Rákosi szakasza (48-tól 56-ig) a művészet feladatának a kommunista ideológia közvetítését tartotta, a kultúrpolitika a szocreál (szocialista realizmus) megteremtését tartotta feladatának (Pinczehelyi Sándor)

Dogmatikus kultúrpolitika A modernista törekvéseket formalizmusnak (öncélú formai kísérletezésnek) minősítve tiltotta, még a nagybányai-festészet impresszionista-realizmusa is elvetendő volt számára, Munkácsy és Benczúr akadémista realizmusát tekintette követendőnek Fénykép egy 1951-ben készült szocialista-realista „remekmű”-ről, ami még most is az Anatómiai Intezétben, a professzori irodában lóg (de most már iróniából)

Somogyi József: Martinász, Dunaújváros, 1953 A kor szigorú dogmatizmusa még az ilyen, a szocialista szellemiséget óvatos expresszív monumentalitással ötvöző alkotásokat is bizalmatlanul fogadta

A kádárizmus időszaka A kádárista „puha-diktatúra” kultúrpolitikája (3T: „tűrt, támogatott, tiltott”) színesebb művészeti életet tett lehetővé, de továbbra is egészen a 80-as évek elejéig a posztimpresszionizmus és egyéb izmusok eredményeit is agitatív céllal immár felhasználhatónak vélt szocialista művészetet erőltetette (Kiss István)

Varga Imre: Radnóti, Mohács, 1969

Tűrt vagy kevésbé tiltott avantgárd a kommunista diktatúrában A szabadság hiánya az „igazi” művészetet az esztétikai problémákon túl politikai tartalmakkal is telitette, a 60-as évektől megjelenő avantgárd tendenciákban is szabadság metaforákkal találkozhatunk (Erdély Miklós)

Borsos Miklós: Madár tojással, 1968

A magyar grafika nagy alakja: Kondor Béla A 60-as évek kiemelkedő alakja erőteljes morális tartalmú művészetet teremtett Alapkérdései: a haladás viszonylagossága, ember és történelem drámája (gyilkos ideológiák, háború, az emberlét hitnélkülisége)

Kondor Béla: Rajz, 1969, Győr

Szűrrealizmus és montázselv Újító erővel hatott a szürrealizmus a 60-as évek festészetére: Bálint Endre, Ország Lili, szürnaturalizmus (Bernáth Aurél tanítványai, pl. Csernus Tibor), Szürenon-csoport (szürrealizmus és nonfigurativitás egyesítése): Haraszty István, Pauer Gyula (Bálint Endre)

(Ország Lili)

(Csernus Tibor)

Pauer Gyula: Pszeudo, 1970

Haraszty István: Kalitka, 1973, Székesfehérvár

Neoavantgárd irányzatok: Iparterv csoport Az 1968-ban lépnek fel (az Ipari tervezőintézetben rendezett kiállításukról kapták nevüket) és ők honosítják meg a pop art, a koncept, a festészet utáni absztrakció, a kinetikus művészet stb. különböző jelenségeit (Bak Imre, Keserű Ilona, Lakner László, Hencze Tamás, Molnár Sándor) (Bak Imre)

(Bak Imre)

Keserű Ilona: Forma, 1969 „Festészet utáni absztrakció”, „színes mező” festészet, „kemény él” festészet

(Lakner László)

A plasztikai gondolkodás megújulása A 60-as évek a szobrászatban is megjelennek a pop arttal és a hiperrealizmussal rokon törekvések

Schaár Erzsébet: Az utca, Székesfehérvár, 1974

Jovánovics György: Részlet a nagy Gilles-ből 1967-68

A koncept A 70-es évek legjelentősebb alakja az építészetet, szobrászatot tanult, verssel és filmmel is foglalkozó Erdély Miklós Installációi, akciói a konceptuális törekvések hazai példái

Erdély Miklós: Hűség, 1979

Szentjóby Tamás: Hülő víz, 1965

A posztmodern kor A kádárizmus agóniája még nyitottabb lehetőségeket teremtett már a rendszerváltás előtt is a magyar képzőművészetben A 80-as évek elejétől nálunk is beköszönt a posztmodern (pl. az újfestőiség)

„Frissen festve”: új szenzibilitás A transzavantgárd tendenciákat nálunk a művészettörténészek (Hegyi Lóránd) új szenzibilitás (új érzékenység) néven emlegetik (Nádler István, Bak Imre, Birkás Ákos, Fehér László stb.)

Szentendreiek A 80-as évek művészetében jelentős szerepet játszanak a stilárisan sokszínű szentendrei művészek (Wahorn András, ef Zámbó István, Fe Lugossy László)

ef Zámbó István: Új magyar népművészet II., 1987

Installáció és fotóhasználat 90-es évek nálunk is az installációk és az intermediális munkák uralmát hozta el A hagyományosabb festészeti eljárással dolgozó művészek munkáin a fotóhasználat megnövekedett szerepét láthatjuk

Mauer Dóra: Hommage a Joseph Hoffmann, 1990

Lakner László: Mosoly, 1969, Kiscelli Múzeum

Bak Imre: Ismert történet II., 1984

Bak Imre: Tao, 1993