Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1945-1991

Önfelszabadítás Önfelszabadító partizán háború a német megszállással szemben (antant támogatása) Polgárháború a hatalomért: kommunisták (= többnyire szerbek), a csetnikek (szerb nacionalisták) a polgári jobboldal és a szélsőjobb (horvát usztasa) között délszláv integralizmus (=délszláv népek egy államba tömörülése) Josip Broz Tito (pártfőtitkár) vezetése (kommunista vezetésű felszabadító háború) 2. legnagyobb európai szárazföldi hadsereg (600 ezer fős)

II. Világháború magyar vonatkozásai 1942. január: „újvidéki hideg napok”: Magyar megszállást követő magyar megtorló intézkedések (etnikai alapú tömeggyilkosság) kb. 3800 szerb és zsidó megölése 1944-45 tele délvidéki vérengzések: Vajdaságban jugoszláv kommunisták által magyar, horvát és német polgári lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosság 25-35.000 fő

Josip Broz Tito (1892-1980)

Tagköztársaságok Szerbia Szocialista Népköztársaság, székhelye Belgrád Horvátország Szocialista Népköztársaság, székhelye Zágráb Szlovénia Szocialista Népköztársaság, székhelye Ljubljana Bosznia és Hercegovina Szocialista Népköztársaság, székhelye Szarajevó Macedónia Szocialista Népköztársaság, székhelye Szkopje Montenegró Szocialista Népköztársaság, székhelye Titograd, mai neve: Podgorica Hivatalos nyelvei: szerb, horvát, szlovén, macedón, magyar és albán

Kommunista hatalom megszilárdítása 1945 kommunista győzelem (Tito diktátor) 1945 barátsági szerződés a Szovjetunióval 1946 tömeges tisztogatások a nacionalisták és a polgári ellenzék ellen Internálás: Goli Otok-i tábor Önigazgató szocializmus modellje: nagyobb fokú önállóság, korlátozott önkormányzati rendszer, munkás önigazgatás

Szakítás Sztálinnal 1947-1948 Sztálin féltékeny Tito blokkon belüli népszerűségére Regionális vezető szerep: balkáni-föderációs tervek (Bulgária-Albánia-Románia) Görög polgárháború támogatása 1948 szovjet-jugoszláv ellentétek: gazdasági blokád és emelkedő honvédelmi kiadások Az „imperializmus láncos kutyája”

Tömbön kívüli országok mozgalma Tito, Nasszer (egyiptomi elnök) és Nehru (indiai miniszterelnök) alapították 1956 brioni és 1961 belgrádi konferencia „harmadik utas” összefogás a 3. világ országai között Nem egy új tömb létrehozása a cél Sikertelen

Az el-nem kötelezett országok első hivatalos ülése - Belgrád 1961

Külpolitika 1960-1980-as évek Különleges külpolitikai státusz tömbön kívüliség az európai egyensúly fontos eleme Nemzetközi elismertség

1972 II. Erzsébet Belgrádban

Tito Carter elnöknél 1978

1960-as évek „Szabadság és jólét korszaka” (de fejletlen gazdaság) Köztársaságok autonómiájának növelése Külföldi munkavállalás engedélyezése (devizabevétel) Életszínvonal emelkedése: tartós fogyasztási cikkek megjelenése Turizmus fellendülése: mindennapi élet szabadsága „FKK-strandok”

Nemzetiségi kérdés Tito képes volt a nacionalizmust háttérbe szorítani 1960-as évek vége: nemzetiségi ellentétek, nacionalizmus megjelenése szlovén, horvát: gazdasági túlsúly szerb: katonai-politikai vezető szerep 1971 „horvát tavasz” leverése

1970-es évek a „végkimerülés” „Rendcsinálás”: Politikai tisztogatások Összetartó elem: Tito személyi hatalma (államfő, pártelnök, hadsereg legfőbb parancsnoka) Fokozódó gazdasági válság: adóság csapda (22 milliárd USD), infláció (2600%), munkanélküliség (1,2 mill + 600ezer vendégmunkás)

1980-as évek 1980 Tito halála Gyenge, eszköztelen központi kollektív vezetés Hatalom a köztársaságok szintjén Köztársasági és etnikai határok különbségei Veszély: egyes nemzetek állami szétdarabolódása

Nemzetiségi ellentétek Szerbek: legszétszórtabb, albán és muzulmán népességrobbanás következtében számaránycsökkenés Szerb katonai-politikai vezetés Horvát-szlovén területek gazdasági fejlettsége, de kimaradnak a döntéshozásból Szerbek célja: Slobodan Milošević (kommunista párt) Jugoszlávia újracentralizációja Koszovó elalbánosodása: koszovói szerbekkel szolidaritási tüntetési akciók szervezése

Jugoszlávia nemzetiségi térképe 1991

Háborúk Centralizmus-föderalizmus dilemmája: szlovének, horvátok önállósulási törekvései szerbek ragaszkodtak a horváto.-i és boszniai szerb területekhez Köztársaságközi tárgyalások sikertelensége (demokratikus úton nincs megoldás)

Nacionalizmus újjáélesztése Horvátország: Franjo Tuđman (önálló Horvátország első miniszterelnöke) Szerbia: Slobodan Milošević Bosnyákok: Alija Izetbegović (Bosznia-Hercegovina első miniszterelnöke)

Függetlenség kimondása 1991. június Horváto., Szlovénia függetlenségének proklamálása 1991. október Bosznia Hercegovina 1991. november Macedónia 1992. április Jugoszláv Szövetségi Köztársaság („Kis Jugoszlávia): Szerbia, Montenegró,

balkáni háború 1991-95 Szlovéniai és horvátországi háború 1991. június 26. szerbek fegyveres támadása

Szlovénia: viszonylag kis veszteségek (10 nap) Nincsenek szerb expanziós törekvések Horvátország: Horvátország területének 1/3-a szerb lakosú Horvát nemzeti gárda védekezett a szövetségi hadsereg (szerb vezetés, technikai fölény) és a szerb szabadcsapatok ellen véres háború 1991. december 19. Krajnai Szerb Köztársaság megalakulása

Vukovári víztorony szétlövése 1991

Véres horvát ellentámadás 1992. január: megszállt területek válságzónává nyilvánítása 1993-1995 horvátok visszafoglalják a területeket 1995., augusztus 4-7.: vihar hadművelet: Ante Gotovina vezetésével Franjo Tuđman miniszterelnök tudtával több szerb falut felgyújtottak. Kb. 2000 szerb civilt lemészárolása 150-200. ezer szerb menekült

A vukovári népirtás áldozatainak temetője Európa legnagyobb tömegsírja a II. világháború óta

Legvéresebb szakasza a délszláv-háborúknak Boszniai háború (1992-1995) Legvéresebb szakasza a délszláv-háborúknak

Véres háború 97 ezer halott Áldozatok közel fele civil 83%-a muszlim, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű volt háborúban résztvevő mindegyik náció hallatlan kegyetlenkedéseket követett el a másik kettő polgári lakossága ellen.

1992. január 10. Radovan Karadžić kikiáltja a Boszniai Szerb Köztársaságot (Bosznia 70%) Horvát-bosnyák szövetség felbomlása: fegyveres összecsapások 1994 tavaszáig (mindenki mindenki ellen) 1992. július 5. Hercegboszniai Horvát Közösség (Bosznia 20%) Muzulmánok az egység mellett Állóháború, etnikai tisztogatások

Srebrenicai mészárlás 1995. július Szerb Köztársasági Hadsereg Ratko Mladić vezetésével 8000 bosnyák megölése ENSZ Srebrenicát biztonságos területté nyilvánította, 400 holland békefenntartó jelenléte, de nem avatkoznak be (parancs hiánya)

Népírtás (Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete) „A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muzulmánok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján.”

465 azonosított bosnyák civil újratemetése 2007. július 11-én

Boszniai háború vége NATO technikai fölénye, bombázások 1995 Dayton: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Horvátország békét kötnek laza aszimmetrikus föderáció 51% bonyák-horvát föderáció 49% szerb tagállam Nemzetközi protektorátus: ENSZ csapatok jelenléte és felügyelete

Kis Jugoszlávia, koszovói háború 1999 1989 albán autonómia felszámolása Passzív ellenállás, Koszovói Felszabadító Hadsereg: összes balkáni albánok egyesítése 1998 március: Slobodan Milošević csapatok küld a szerb lakosság védelmébe 800 ezer albán kiűzése, etnikai tisztogatások NATO 77 napon bombázta Szerbiát Koszovó Jugoszlávia része marad, de ENSZ felügyelet (KFOR)

2001 Milošević kiadatása a Hágai Nemzetközi Bíróságnak (2006†) 2004. május 1: Szlovénia EU-tagsága 2005-2012: Ante Gotovina (horvát főparancsnok) kiadatása a Hágai Nemzetközi Bíróságnak (megkezdődhetett a horvát EU-csatlakozási tárgyalások) 2003 EU közvetítéssel Jugoszláv Szövetségi Köztársaság felszámolása: Szerbia és Montenegro különválása 2008. június: Koszovó függetlenségének kikiáltása (USA, EU országainak egy része elismeri) 2008. július: Radovan Karadžić kiadatása