TRIÁSZ 251-200 1,5 mr éve É-i félteke: magvas növények (Spermatophyta), D-i félteke magvaspáfrányok (Glossopteris) ősi tiszafák megjelenése, Cikászok térhódítása, ősfenyők robbanásszerű továbbfejlődése

TRIÁSZ 251-200 mai típusú korallzátonyok

TRIÁSZ 251-200 minden mai rend már van rovarok: Diptera, Hymenoptera, Trichoptera;

TRIÁSZ 251-200 Dinosaurusok elterjedése, tengeri hüllők, Eleinte a mára egy ősből levezethetőnek tekintett dinoszauruszok két csoportja különült el: a húsevő ceratoszauruszok (klasszikus példája a kecses, kétlábú ragadozó Coelophysis (2,4 – 3 m) növényevő prosauropodák. Staurikosaurus Coelophysis

Gojirasaurus = Godzilla

- édesvízi teknősök - hidasgyíkok ősei - Krokodilfélék Pteroszauruszok A prosauropodák közül talán a legismertebb az “európai” Plateosaurus (6 – 8 m) , ez növényevő volt. Emésztését zúzókövek segítették, fogai rágásra még nem voltak alkalmasak. A triász végére a dinoszauruszok fajainak száma robbanásszerűen megnövekedett, de tartozunk az igazságnak annyival, hogy megemlítjük: mégoly domináns pozíciójuk mellett, amit 4-5 millió év alatt kétségtelenül elértek. Több más, fontos csoport is ekkoriban jelenik meg: - édesvízi teknősök - hidasgyíkok ősei - Krokodilfélék Pteroszauruszok Emlősök békák Plateosaurus

Archosauria: Pterosauria fejlődése felső Triászban kezdődik, Jurában virágkor, a kréta elején kihalnak. Néhány Triász kori, ősi típus: Preondactylus Eudimorhon

TRIÁSZ 251-200 220: első emlősök A jobb állkapocsízület kialakulásával párhuzamosan, az aricularis és quadratum csontokból kialakulnak a belső fül csontjai A végtagok a test alá húzódnak, már nem állnak terpeszben. Valószínű, hogy a triász Cynodontiái endotermek.

Synapsida: Therapsidák visszaszorulnak, de megvannak a Triász végéig Synapsida: Therapsidák visszaszorulnak, de megvannak a Triász végéig. A Cynodontia nem szorul háttérbe: Cynognathus Thrinaxodon

JURA 200-145 a földtörténet legkiegyenlítettebb időszaka zárvatermők nyitvatermők, cikászok, hatalmas mocsárciprus erdők, ginkgok virágkora,

Korallzátonyok Ammonitesek spirális ház, 1 cm - 2 m. Gyors evolúció: negyedmillió éves pontos kormeghatározáshoz. Csontoshalak a maiakhoz hasonlóak (Teleostei). Megjelennek a modern cápák és ráják. Pliosaurus: a Liopleurodon, 20 m-esre is megnőtt és csúcsragadozóként más ragadozókra is vadászott. Ichthyosaurus Stenopterygius Temnodontosaurus Eurhinosaurus

középső Jura Macroplatha alsó Jura Az Ichthyosaurusok mellett a jura tengerek talán leglátványosabb állatai a Plesiosaurusok. Rhomaleosaurus alsó Jura középső Jura Plesiosaurus

A triász végén: Pterosaurusok a jurában elterjedtek egyik legjobb lelőhelyük solnhofeni térség, ahol 150 millió évvel ezelőtt a Tethys tenger egy meleg vizű lagúnája volt. A hosszú farkú Pterosaurusok közül egyetlen egy sem élte túl a jurát. Finom szőr borította őket, melegvérűek voltak. Dimorphodon Anurognathus

Dinosaurusok újabb rendje az Ornithischia, mely csak a Jurában jelenik meg. 3 alrendje : 1. Thyreophora (fent) ide tartoznak a Stego- és Ankylosaurusok, utóbbi a krétában bukkan fel) 2. Marginocephalia (lent), 3. Ornithopoda (következő dia). Az utóbbi két alrend inkább a krétára jellemző.

Ornithopoda

Jura: a madarak és emlősök megjelenése Az emlősök a Tritylodontid Therapsidákkal együtt a cickány és rágcsáló niche-t foglalták el. Adelobasileus felső triászban: átmeneti forma a cynodonták és emlősök között a Synoconodon is hasonló az alsó jurából. Emlősök megjelenése 200-195 MÉE Hadrocodium wui (bal). 180 MÉE: Megazostrodon (jobb), Didelphodon, Morganucodon. Egyes becslések szerint az emlősök megjelenése még korábban is történhetett, egészen 230 millió évvel ezelőttig vannak becslések. Megazostrodon Oligokyphus triserialis (Cynodontia: Tritylodontidae)

JURA 200-145 jegenyék, Larixok és Pinusok első alakjai

JURA 200-145 Ammoniteszek virágkora, fülbemászók

JURA 200-145 150: első madarak (Archeopteryx)

KRÉTA 145-65 130: virágos növények, + méhek => koevolúció, zárvatermők elterjedése;

KRÉTA 145-65 első lepkék; kígyók, államalkotó rovarok evolúció osztály szinten befejeződik; egy- és kétszikűek megjelenése

Pteranodon Quetzalcoatlus Ornithocheiros Pterosaurusok (Pteranodon 12.87G237, Quetzalcoatlus) folyamatosan háttérbe szorulnak, madarak pedig előtérbe kerülnek. Hatalmasra növekedtek, a Quetzalcoatlus szárnyfesztávja pl. 11 - 13 m. Pteranodon Quetzalcoatlus Ornithocheiros

Modern krokodilok kifejlődnek (Sarcosuchus, Deinosuchus) Teknősök néha hatalmasra nőnek, mint a 3-4 m-es Archelon 12.92G236.

Kronosaurus Elasmosaurus Woolungosaurus A kréta végét az Ichthyosaurusoknak csak egy családja éri meg. Hanyatlásuk valószínűleg a cápák előretörésével függ össze, amelyek a középső krétában nyerik el mai formáikat. A Plesiosaurusok viszont divergálódnak, új formák jelennek meg, mint az Elasmosauridae fajai, melyek közül az Elasmosaurus platyurus (12 m). Nyakában 70 csigolya is lehetett. Woolungosaurus

Karbon Karbon-Perm Triász Kétéltűeket csak ma is létező formák (békák és szalamandrák) képviselik, leszámítva a Temnospondyliák egy ágát, mely a karbontól a késő juráig (korai krétáig) túlél. Karbon Karbon-Perm Triász Siderops a jurából

Meniscoessus robustus Emlősök ma élő 3 csoportja megjelenik: placentások, erszényesek, kloakások + a kihalt Multituberculata (sokgumósfogúak). Valószínűleg a Rodentia szorította ki az oligocénben. Méretük egér és hód közötti volt. Meniscoessus robustus

KRÉTA 145-65 75: főemlősök (Primates) megjelenése végén: első füvek (dino ürülékből);

KRÉTA 145-65 meteorit becsapódás => tengeri állatok 70%-a kihal, dinoszauruszok is;

PALEOCÉN 65-55 Az emlősök evolúciójára jellemző volt egyfajta “miniatürizálódás”. Talán a fennmaradásuk múlott azon, hogy nem nőttek a dinoszauruszok méltó ellenfeleivé idejekorán. mai esőerdők első megjelenése => nagy termetű állatok hiánya miatt sűrű

PALEOCÉN 65-55 emlőscsaládok száma 13-ról 41-re nő; fogak még nem specializálódtak, kis agytérfogat rágcsálók, rovarevők, ragadozók, majmok, kistermetű emlősök radiációja;

PALEOCÉN 65-55 Paramys A paleocén emlősök között alig találnánk a maiakhoz hasonlóakat. Észak-Amerikában fejlődtek ki az oposszumszerű erszényesek. A mai ragadozók Carnivora rendje még nem jelent meg, rokona az akkor virágzó Creodonta rend azóta kihalt. Ectoconus, egy paleocén kori primitív patás (ungulata)

PALEOCÉN 65-55 virágos növények radiációja, jellemzőek a mai modern genusok; kaktuszok, pálmák megjelenése

PALEOCÉN 65-55 korai lovak, nagytermetű röpképtelen madarak; Phenacodus: Phenacodontidae (paleocén-eocén átmenet) az eocén lovak előfutára

EOCÉN 55-35 gyors, extrém felmelegedés, a legmelegebb Kainoz-i korszak, eleinte trópusi erdőkkel meleg miatt kistermetű emlősök (max 10 kg)

EOCÉN 55-35 beporzó rovarok radiációja, Nummuliteszek kialakulása (Foraminiferák)

EOCÉN 55-35 evolúciós robbanás: emlős családok 41-ről 91-re nő; páros- és páratlan ujjú patások Tevék Lovak Szarvasmarhák Szarvasok cickányok Elefántok Denevérek macskák, Kutyák Nyulak Ürgék Pelék Hódok hörcsögök;

Basilosaurus=>bálnák Ambulocetus natans a cetfélék egyik őse Átmenet a patás ragadozó Mesonychidae-tól a cetekig Basilosaurus=>bálnák

Coryphodon Moeritherium, egy elefántős Uintatheriumok és korai Perissodactyliák Charles Allen Knight festményén Coryphodon Moeritherium, egy elefántős Hyracotherium, a lovak kora eocénben élt róka nagyságú őse

Diatryma: észak amerikai röpképtelen ragadozó madár az eocénből Chalicotherium: óriás földlakó lajhár Dél-Amerikából

EOCÉN 55-35 40: főemlősök 2 rendje szétválik: orrtükrösök és orrtükör nélküliek (nagyobb csoport)

EOCÉN 55-35 eocén közepétől lehülés, sivatagosodás, lombhullatók É-i esőerdők helyén; végén: "nagy törés" nevű kihalás: meteorit?

OLIGOCÉN 35-24 Anktarktisz eljegesedése kezdődik (eocén-oligocén határ) => kihalások "nyugodt oligocén" kevés változás : emlőscsaládok 91-ről 92-re

OLIGOCÉN 35-24 már vannak nyitott, füves térségek: nagyobb állatok Metamynodon: egy ősorrszarvú Poebrotherium: az egyik első teveféle, talán az első kérődző állat

Igazi különlegesség a Hyracodontidae kihalt rinocéroszcsalád Közép-Ázsiából előkerült tagjai, minden idők legnagyobb szárazföldi emlőse, az Indricotherium. Ennek a tülöknélküli orrszarvúnak 5,5 méter volt a vállmagassága és a becslések szerint, tömege elérte a 15 tonnát. Elterjedtek voltak az óriási méretű emlősök, mint az észak-afrikai Arsinoitherium és az észak-amerikai Brontotherium. A medvefélék az oligocénben kis, zömök rókákra emlékeztettek (Cephalogale), és az északi féltekén éltek. Az észak-amerikai kutyák rókaszerűek voltak (Hesperocyon). A medvekutyák ragadozók és dögevők voltak. A legelterjedtebb legelő állatok birkaméretűek és disznóalkatúak voltak, fogaik tanúsága szerint vegetáriánusok. Az oligocént nehéz egységes ökoszisztémaként elképzelni, talán a dél-afrikai "fynbos" hasonlít rá jellegében. Indricotheriumok Arsinoitherium

fynboss

OLIGOCÉN 35-24 30: ó- és újvilági majmok szétválása, Aegyptopithecus: emberszabású majmok előfutára Aegyptopithecus koponya replica

OLIGOCÉN 35-24 A lovak már elérték a póni méretet (pl. Miohippus). A lovakkal együtt Észak-Amerikában életek az igen elegáns, gazellaalkatú tevék (Stenomylus) is. Stenomylus Miohippus csontváz és rekonstrukció

OLIGOCÉN 35-24 Nimravinák: macskaszerű "álkardfogú" , a macskafélék családjának egy kihalt alcsaládja Nimravus

MIOCÉN 24-5 25 mill: lehülés => flóraszegényedés; Eurázsia és Afrika kapcsolódik, változó éghajlat 15: Hominidae és orangután szétválása 10: Hominini és gorilla szétválása 7: csimpánz leválása első emberszabásúak: Dryopithecus, Sivapithecus (~Ramapithecus): orangután rokona?

MIOCÉN 24-5 10 emlőscsalád kihalt (sok növényevő is), új családok részesedése 27%; fókák, korai zsiráfok, egerek patkányok, modern lovak ősei nagy füves térségek; antilopok, legelő állatok radiációja;

MIOCÉN 24-5 jegesedés => sivatagosodás, Földközi-tenger időlegesen kiszárad (sókrízis)

MIOCÉN 24-5

PLIOCÉN 5 - 2,6 Északon jegesedés kezdődik => flóra tovább szegényedik; mai éghajlati övek, megafauna

PLIOCÉN 5 - 2,6 5-1: Australopithecus

PLIOCÉN 5 - 2,6 3-: A. (Homo) habilis

PLIOCÉN 5 - 2,6

PLEISZTOCÉN 2,6 M - 11400 jegesedés =>száraz klíma =>erdők csökkennek =>szavanna, füves térségek, sivatagosodás földhíd: É- és D-Amerika; Ázsia és É-Amerika között => biogeog. hatás további lehűlés gyapjas orrszarvú, mamut, nagytermetű emlősök; klímaváltozások hatására => kihalás

PLEISZTOCÉN 2,6 M - 11400 1,9:Homo rudolfensis 1.8 millió éve Homo erectus (H. ergaster: alfaj?): első vándor; Európa, Ázsia 600-200 H. heidelbergensis 120-200 ezer éve: H. sapiens, H. neanderthalensis (30 eéve kihalt) közös ősünk 465 eéve, 150 e éven keresztül Afrika, majd Ázsia, Ausztrália; 36e éve Eu.

PLEISZTOCÉN 2,6 M - 11400

PLEISZTOCÉN 2,6 M - 11400

HOLOCÉN 11400-

Hominid Evolution and Ancestry