A mai magyar politikai rendszer és pártpolitikai struktúra

A szocialista rendszer válsága az 1980-as években A válság külső feltételezettsége: A szocialista országok gazdasági válsága Szovjetunió 1985-től: Gorbacsov reformjai, a peresztrojka Megszállás és/vagy támogatás – helyett: a kis kommunista országok magukra maradtak

Válságjelenségek Magyarországon az 1980-as években A válság tényezői: Gazdasági válság (eladósodás, infláció, elszegényedés, stb) Társadalmi válság Önpusztító jelenségek Korrupció Tudati- és értékválság Politikai válság

A válság elmélyülése Válságkezelés helyett válságtagadás 1987 júniustól Grósz Károly a miniszterelnök, 1988 májustól az MSZMP főtitkára is A többpártrendszer születése 1988 november: miniszterelnök Német Miklós

A bukás előzményei 1989 január 28, Pozsgay Imre nyilatkozata: 1956 népfelkelés = A rendszer legitimitásának megkérdőjelezése Megoldási alternatívák: forradalom a népmozgalom erőszakos leverése az állampárt szétveri önmagát

A bukás előzményei 1989 október 5-7 az MSZMP feloszlatása az MSZP megalakulása az állampárt lekerült a politikai palettáról Modellváltás helyett rendszerváltás következik

A többpártrendszer kialakulása A pártosodás eszmei és rétegspecifikuma Az MSZMP reformerei – később MSZP A nemzeti demokratikus ellenzék( népiesek) – később MDF A demokratikus ellenzék urbánus szárnya – később SZDSZ Radikális ellenzéki egyetemi ifjúság, szakkollégisták – később FIDESZ A történelmi pártok egykori vezetői – később Kisgazdapárt, MSZDP, KDNP

A pártosodás szakaszai Látens pártosodás, 1980-1988 mozgalmak, akciók, szamizdatok, civil szerveződések Nyílt pártosodás 1988-tól Előzmény: 1987 szeptember 27, Lakitelek, a Magyar Demokrata Fórum megalakulása 1988-tól: SZDSZ, FIDESZ, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Kereszténydemokrata Párt, stb

A békés rendszerváltás előzményei 1989 március 22 az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) létrejötte 1989 június 13- szeptember 18 Nemzeti Kerekasztal tárgyalások (MSZMP-EKA) a békés átmenetről: Alkotmány módosítás, Alkotmánybíróság Pártok működése Választójog, választások Köztársasági Elnök jogköre és választása

A békés rendszerváltás előzményei 1989 szeptember 10: határnyitás az NDK menekülteknek 1989 október 23: a Magyar Köztársaság kikiáltása 1989 október az MSZMP feloszlatása, MSZP megalakulása Az első – a „négyigenes” népszavazás Az SZDSZ és MDF viszonyának megromlása

Az 1990-es országgyűlési választások (márc-ápr) A választójog: általános, titkos, közvetlen Egyéni és listás, kétfordulós 386 képviselő (176 egyéni, 158 területi listás, 58 országos listáról) Első forduló: Listás és egyéni választókerületi Második forduló: egyéni választókerületi Bejutási küszöb: 4% (1994-től 5%)

Az 1990-es választások törésvonalai 28 párt állít jelölteket Országos listát 12 párt állít Kommunista: MSZMP Szocialista: MSZP, Agrárszövetség, Hazafias Választási Koalíció (részben MSZDP) Liberális: SZDSZ, FIDESZ, Vállalkozók Pártja Nemzeti, keresztény, konzervatív: MDF, FKgP, KDNP, Magyar Néppárt

Az 1990-es választások eredményei MDF: 24,7% (listán) és 42,7% mandátumarány SZDSZ: 21,4% és 24,3 mandátumarány FKgP: 11,4% és 11,4 mandátumarány MSZP: 11% és 8,5 mandátumarány FIDESZ: 8,6% és 5,7% mandátumarány KDNP: 6,5% és 5,4% mandátumarány

1990 Az MDF, FKgP és KDNP koalíciója Miniszterelnök: Antall József 1990 május: MDF-SZDSZ paktum a kormányozhatóságról 20 kétharmados többséggel elfogadott törvény meghatározása A konstruktív bizalmatlansági intézmény A köztársasági elnököt a Parlament választja: Göncz Árpád

A Magyar Köztársaság politikai rendszere Az Alkotmány (többpártrendszer, parlamentáris demokrácia) Az Országgyűlés (és jogkörei) A Köztársasági Elnök (és jogkörei) A Kormány Alkotmánybíróság Legfelsőbb Bíróság (Elnöke)

A Magyar Köztársaság politikai rendszere A Legfőbb Ügyész Az Állami Számvevőszék Az Önkormányzati rendszer: Települési önkormányzatok (Képviselőtestület, Polgármester) Megyei Közgyűlés (és Elnöke) (Régiók)

A Magyar Köztársaság politikai rendszere A pártok (parlamenti és parlamenten kívüliek) Érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezetek (szakszervezetek, kamarák,munkáltatói szervezetek) Civil szerveződések (egyesületek, alapítványok, klubok, mozgalmak, stb)

A pártok mozgás tendeciája 1990-1994 Az MDF népszerűségi indexe csökken: A gazdasági válság (infláció, eladósodás, munkanélküliség, elszegényedés) nő. Bizalmi válság: pl.: taxisblokád. A párt erodálása, a harmadikutasok és a nemzeti liberálisok kiválása: a MIÉP és Nemzeti Demokrata Szövetség megalakulása

A pártok mozgástendenciája 1990-1994 FIDESZ népszerűsége nő 1993-ig (majd csökken a „félfordulat” miatt) SZDSZ nem tudta növelni népszerűségét MSZP népszerűségi indexe fokozatosan növekszik (ok: nosztalgia a Kádár-rendszer „jóléti időszakáért”)

Az 1994-es választások (május) 35 párt indul 15 párt állít országos listát Politikai pártcsaládok (törésvonalak) Kommunista: Munkáspárt Szociáldemokrata: MSZP, MSZDP, Agrárszövetség Liberális: SZDSZ, FIDESZ, Köztársaság Párt, Liberális Pártszövetség VP

Az 1994-es választások Nemzeti liberális: Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ) Nemzeti, keresztény, konzervatív: MDF, FKgP, KDNP, Egyesült Kisgazdapárt Radikális jobboldal: MIÉP Fasisztoid szerveződés: Magyarországi Zöld Párt

Az 1994-es választások eredményei MSZP: 33% (listán) és 54,1% mandátumarány SZDSZ: 19,7% és 17,9% mandátumarány MDF: 11,7% és 9,8 % ‘’ FKgP: 8,8% és 6,7% ‘’ KDNP: 7% és 5,7 % ‘’ FIDESZ: 7% és 5,2% ‘’

Az 1994-es választások MSZP – SZDSZ koalíció Miniszterelnök: Horn Gyula A két pártnak kétharmados többsége van

Pártok mozgástendenciái, 1994-1998 MSZP népszerűsége ingadozik. Okai: Bokros csomag (1995),Tocsik ügy SZDSZ népszerűsége csökken. Okai: Liberális gazdaságpolitika, Tocsik ügy, közbiztonság csökkenése, FIDESZ népszerűsége nő. Ok: jobboldali fordulat, a Polgári Szövetség létrehozása

Az 1998-as választások (május) 26 párt állít jelölteket 12 párt állít országos listát 12 MSZP, SZDSZ, FIDESZ-Magyar Polgári Párt, MDF, KDNP, FKgP, Munkáspárt, MIÉP, Új Szövetség Magyarországért Párt (FKgP-ből), Magyar Demokrata Néppárt (MDF-ből), Új Szövetség Magyarországért Párt (civil szerveződés), Nemzetiségi Fórum (nemzetiségiek)

Az 1998-as választások eredményei FIDESZ: 29,5% (listás) és 38% mandátumarány MSZP: 32,9 % és 34,7% mandátumarány FKgP: 13,1% és 12,4 ‘’ SZDSZ: 7,6% és 6,2% ‘’ MDF: 2,8% és 4,7% ‘’ MIÉP: 5,5% és 3,6% ‘’

Az 1998-as választások eredményei FIDESZ – Kisgazda (- és MDF) koalíció Miniszterelnök : Orbán Viktor

Pártpolitikai mozgások 1998-2002 FIDESZ, MSZP fej-fej mellett Kisgazdapárt lenullázódása (korrupciós ügyek és a szalámitaktika) MDF, KDNP nem mérhető SZDSZ küszöb körül

A 2002-es választások 39 párt állít jelölteket 9 párt indít országos listát: FIDESZ (és MDF együtt), MSZP, SZDSZ, FKgP, MIÉP, Munkáspárt, Új Baloldal, Centrum (MDNP, KDNP, Zöldek, és Harmadik oldal Magyarországért civil szervezet) Részvétel igen magas: 71% és 73 %

A 2002-es választások sajátosságai A negatív kampány dominanciája Modern kampányeszközök használata (SMS, e-mail) Az ország kettészakadása A közvéleménykutatók csődje A „nyertes nem győztes”

A 2002-es választások eredményei MSZP: 42% listás 46,1% mandátumarány FIDESZ:41% és 48,7% mandátumarány SZDSZ: 5,5% és 4,9% ‘’ FIDESZ-nek nem maradt szövetségese Miép: 4,4%, Centrum: 3,9%, Munkáspárt: 2,2%, FKgP. 0,75% = nem kerültek be

A 2002-es választások eredményei A parlamentben négy frakció: FIDESZ, MDF, MSZP, SZDSZ Koalíció: MSZP – SZDSZ Miniszterelnök: Medgyessy Péter

Pártok mozgástendenciái 2002-2006 MSZP indexe csökken. Oka: a kormányfő kétszer „100 napos” politikája a költségvetés csődjét eredményezte. Vereség a 2004-es EU parlamenti választásokon. A kormányfő lemondatása, Gyurcsány Ferenc kormánya FIDESZ és MDF viszonyának elromlása

A 2006-os választások sajátossága A negatív kampány erősödése A pártpolitikai kínálatok lecsökkenése A szociális demagógia dominanciája A FIDESZ-nek most sincs szövetségese

A 2006-os választások eredményei 21 párt állít jelölteket, Országos listát: MSZP, SZDSZ, FIDESZ-KDNP, MDF, Centrum, MIÉP-Jobbik, Magyar Kommunista Munkáspárt, Magyar Vidék és Polgári Párt, MFC Roma Összefogás Párt, Kereszténydemokratapárt-Keresztényszociális Centrum Összefogás

A 2006-os választások eredményei MSZP: 43,2% listán és 48,2% mandátumarány FIDESZ-KDNP: 42% és 42,5% mandátumarány SZDSZ: 6,5% és 4,6% ‘’ MDF: 5,04% és 2,8% ‘’ Nem jutottak be: MIÉP: 2,5%, Munkáspárt:0,4%

A 2006-os választások eredményei MSZP – SZDSZ koalíció Miniszterelnök: Gyurcsány Ferenc

A pártok mozgástendenciái 2006-tól MSZP és SZDSZ népszerűsége az első két évben drasztikusan csökkent OK: a konvergencia program – megszorítások a költségvetési válság miatt. A kormányfő 2006-os öszödi beszéde bizalomvesztést és polgári engedetlenségi mozgalmakat eredményezett.

A magyar politikai rendszer A westminsteri és a konszenzusos modell keveredése

I. A hatalmi ágak viszonya Ingadozó Inkább westminsteri A kormány dominanciája a parlament felett

II. A kormány jellege Inkább Konszenzusos (Kis) Koalíciós kormányzás

III. A törvényhozás jellege Westminsteri Egykamarás parlament

IV. A választási rendszer Inkább Konszenzusos Vegyes, mérsékelten arányos kétfordulós

V. A pártrendszer Konszenzusos (még) Mérsékelt többpártrendszer Tendencia: a kétpártrendszer felé

VI. Társadalmi, politikai törésvonalak Konszenzusos Több törésvonal

VII. Központi és helyi hatalom viszonya Westminsteri A kormány dominanciája az önkormányzatok felett

VIII. Az alkotmány jellege Konszenzusos Írott, nehezen módosítható alkotmány

IX. A képviselet jellege Inkább westminsteri Közvetett, bár lehet népszavazás

A kevertségből fakadó jellemzők Vannak szélsőségek A választások értelmezése sokszor nem egyértelmű A választási program nem kormányprogram A koalíciós kormányzásból viták lehetnek Válság esetén csere, leváltás lehetséges Túl sok törésvonal létezik - feszültségek A felelősség nem egyértelmű