A földmágnesség néhány jelensége Kis Károly kisk@ludens.elte.hu

Dipólusmomentum iránya külső földmagban található Mágneses tengely Dipólusmomentum iránya Sarki fény ovál Mágneses tér forrása a külső földmagban található

Mágnesség A mágnes szó valószínűleg a kisázsiai Magnézia (Magnesia) városáról kapta a nevét, közelében mágneskővet magnetitet (Fe3O4) találtak. A város leírása megtalálható Strabon (Kr.e. 63-Kr.u.19) Geographika című munká-jában. Thales (Kr.e. 624-549) megállapítása szerint a mágnesnek lelke van és ez mozgatja az apró vastárgyakat a mágnes felé.

Arisztoteles (Kr.e. 384- 322) De Anima (A lélekről) című munkájában röviden leírja a mágnest. Plinius, Gaius Secundus (Kr.u. 23-79) a Naturalis Historia című 37 könyvből álló enciklopédikus munkájában szintén említi a mágnes tulajdonságait.

Titus Carus Lucretius (Kr. e Titus Carus Lucretius (Kr.e. 97-55) római költő De Rerum Natura (A tárgyak természetéről) összefoglalja az epikuroszi fizikát. Megközelítése szerint a mágnes apró részecskéket sugároz ki, amelyek vákuumot hoznak létre és a vas atomok be akarnak lépni a vákuumba. Ezért mozognak a vastárgyak a mágnes felé.

Hippokrates (Kr.e. 460-357) görög orvos, az orvosi etika deklarálója a mágneskőből készült granulátum használatát javasolja a meddőség ellen. Galenus Claudius (Kr.u. 131-201) görög orvos, hosszú ideig az orvosi gyakorlat meghatározója, szembetegségek gyógyí-tására javasolta a mágneskőből készült granulátumot.

A mágnes Angol Lodestone, Magnet Görög Ηρακλτοζ és Μαρνητιζ Francia Aimant Kínai Ci shi és Xuan shi Latin Magnes Herculeus Német Magness és Siegelstein Olasz Calamnita Orosz Магнm Spanyol Piedramnat

Paramágneses momentumok

Iránytű

Az iránytű történetéről Shen Kua kínai csillagász, mérnök, magas rangú hivatalnok részletes leírást ad az iránytűről (Kr.u. 1086). A kínai Zhu Yu (Kr.u. 1117) összefoglalja az iránytű használatát navigáció során. Alexander Neckham leírja az iránytűt a De Utensilibus (Az eszközökről) című munkájában 1190-ben. Roger Bacon 1266-ban szintén ír az iránytű használa-táról. III. Edward (1327-1377) uralkodása idejében a hadi-tengerészet néhány hajóját már iránytűvel látják el.

Epistola Petri Peregrini de Maricourt ad Sygerum de Foucaucourt Militem De Magnete (1269) Leírja a gömb alakú mágnes, a terrella, kis iránytűvel történő vizs-gálatát. Megállapítja, hogy a gömb két pólus-sal rendelkezik, az iránytű azonos irányba mutat a hosszúsági kö-rök (meridiánok) men-tén.

Deklináció (elhajlás) és inklináció (lehajlás)

A mágneses tér vertikális, horizontális és totális összetevője

Mágneses pólusok és a mágneses egyenlítő

A deklináció mérése Christopher Columbus (1447-1506) fel-jegyzi a hajónaplójában a csillagászati és a mágneses északi irány eltérését. João de Castro (1500-1548) portugál flottilla parancsnoka 43 deklináció mérést végez a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon.

William Gilbert (1544-1603)

De Magnete, Magneticisque et De Magno Magnete Tellure (1600)

De Magnete Magneticisque Corporibus et De Magno Magnete Tellure (A mágnesről, mágnesezett testekről, földmágnességről) című, 1600-ban megjelent könyve össze-foglalja korának ismereteit a mágnes-ségről. Megállapításai:

a mágnes kettétörésével nem lehet a pólusokat egymástól szétválasztani; a Föld egy nagy mágnes; a mágneses tér intenzitása függ a mágnestől mért távolságtól; a hőmérséklet növelésével megszűnik a mágneses tulajdonság; leírja a deklinációt és az inklinációt.

Edmund Halley (1656-1742) deklináció térképe az Atlanti-óceán területére (1701)

Karl Friedrich Gauss (1777-1855)

Allgemeine Theorie des Erdmagnetismus című alapvető könyve 1838-ban jelent meg. Gauss, Humbolt és Weber kezdemé-nyezésére alakult Mágneses Egyesület irányításával ötven mágneses obszerva-tóriumban végeztek rendszeres méréseket 1836-1844 között.

Cristopher Hansteen (1784-1873) Mágneses deklináció térképe

A deklináció (elhajlás) és az inklináció (lehajlás) változása Londonban 1540-től 1950-ig

A normál (fekete) és a reverz (fehér) polaritású időszakok az utolsó 170 millió év során

A Föld belső szerkezete a rugalmas hullámok megfigyelése alapján

A dipólusmomentum és az északi pólus szekuláris variációja

Az északi földmágneses pólus helyzete 1831 és 2001 között

A deklináció, a horizontális és a vertikális összetevők variációi Tihanyban 1872 és 1980 között

A napkitörés és a napszél

A Nap vázlatos felépítése

Napfoltok

A Föld magnetoszférája

A napszél töltött részecskéinek mozgása a magnetoszférában

A Föld magnetoszférájának szerkezete

Nyugodt napi variációk 1950-ben Budakeszin

Mágneses háborgás nagycenki Széchenyi István obszervatórium 1983 Mágneses háborgás nagycenki Széchenyi István obszervatórium 1983. február 4-én készült regisztrátumán

Az aurora ovál az északi félgömbön

Sarki fény (az északi sarki fény az aurora borealis) Alaszkában, 1998 Sarki fény (az északi sarki fény az aurora borealis) Alaszkában, 1998. március 4-én.