Természetvédelmi biológia

3. A biodiverzitást veszélyeztető tényezők: a kihalás 3. A biodiverzitást veszélyeztető tényezők: a kihalás. Ritkaság és Veszélyeztetettség

A kihalás formái 1. Kihalt (extinct) – az a faj, melynek sehol a világon nem maradt fenn élő egyede. 2. Vadon kihalt (extinct in the wild) – az a faj, melynek csak fogságban élő egyedei maradtak. 3. Helyileg kihalt (locally extinct) – az a faj, melynek bizonyos populációi elpusztultak, de a Földön másutt maradtak fenn vadon élő populációi. 4. Ökológiai értelemben kihalt (ecologically extinct) – az a faj, melynek bár él néhány egyede akár vadon is, de olyan kicsi az egyedszáma, hogy eredeti szerepét nem tölti be, más fajokra gyakorolt hatása elhanyagolható.

Speciáció és extinkció a földtörténeti korokban A fajszám az élet keletkezése óta nő

Speciáció és extinkció a földtörténeti korokban 5 nagy kihalási hullám

Az ember okozta kihalások Történelmi korok természeti erőforrások hasznosítása, élőhelyek átalakítása nagytestű emlősök kihalása – megafauna 74-86% csak a madarak és emlősök esetén rendelkezünk viszonylag pontos adatokkal a kihalás sebességére vonatkozóan, a fajok 99%-ról legfeljebb durva becslésünk van.

Az ember okozta kihalások 1600-tól dokumentált fajkihalások Taxonok Dokumentált fajkipusztulások Becsült fajszám A kihalt fajok aránya (%) kontinens sziget óceán összesen Emlősök 30 51 4 85 4000 2,1 Madarak 21 92 113 9000 1,3 Hüllők 1 20 6300 0,3 Kétéltűek 2 4200 0,05 Halak 22 23 19100 0,1 Gerinctelenek 49 48 98 1000000 0,01 Virágos növények 245 139 384 250000 0,2

Az ember okozta kihalások A kihalás üteme fokozódik A fajok jelentős része az utóbbi 150 évben pusztult ki XVII. században évtizedenként, 1750-1800 között évenként kihalt 1-1 emlős és madárfaj

Az ember okozta kihalások Élőlénycsoport Becsült fajszám Fajok száma Fajok aránya Halak 24000 452 2 Kétéltűek 3000 59 Hüllők 6000 167 3 Boidae 17 9 53 Varanidae 29 11 38 Iguanidae 25 68 Madarak 9500 1029 Anseriformes 109 36 33 Psittaciformes 302 118 39 Emlősök 4500 505 Marsupialia 179 86 48 Canidae 34 13 Cervidae 14 79 Nyitvatermők 758 242 32 Zárvatermők 240000 21895 Pálmák 2820 925 Jelenkor

Kihalások sebessége Természetes kihalási sebesség, ember nélkül –1 faj 1-10 m évig él, tegyük fel 10 m faj van, így évente 1-10 faj kihalását jósolhatnánk Jelenleg madaraknál ill. emlősöknél kihalási ráta 1% évszázadonként, kb. 100-1000 szerese. (1850-1950 között 100 faj halt ki, természetes ráta 1-et indokol, a többiért az ember felelős) Kihalások sebessége, meghaladja a fajkeletkezés sebességét, amire korábban nem volt példa.

Endemizmusok jelentőssége Endemizmus – bennszülött faj, olyan faj, melynek természetes előfordulása szűk földrajzi régiókra szorítkozik. Különböző nagyságú földrajzi régiókra értelmezhetjük. Pinus sylvestris – Eurázsia mérsékeltövi területein endemikus pannon endemizmus – pl. Thlaspi jankae, Armoracia macrocarpa

Endemizmusok jelentőssége 3. lokális bennszülöttek csak egyes területeken, de több populáció Dianthus diutinus, Onosma tornensis egyetlen lelőhely ismert Linum dolomiticum

Bennszülött elemek aránya elsősorban az elszigetelt területeken magas. Endemizmus gócpontok Bennszülött elemek aránya elsősorban az elszigetelt területeken magas. földrajzilag elszigetelt területek (szigetek, magashegységek, öreg tavak) geológiai értelemben idős, elszigetelt mediterrán klímájú területeken Madagaszkár – 28 főemlős 93%-a, 144 békafaj 99%, növények 65% endemizmus Régió Terület (1000 km) Fajszám Endemizmusok száma Endemizmusok aránya Dél-Afrika 2573 18550 14800 80 Fokföld 90 8578 5850 68 DNy-Ausztrália 320 3600 2450 Európa 10000 10500 3500 33 Kalifornia 411 5046 1517 30 Panama 75 6800 1034 15 É-Amerika ÉK-i fele 3238 4425 599 14 Texas 751 4196 379 9

Bennszülött elemek a Kárpát-medencében Edényes növények 2% pannóniai bennszülött Mo-on 1,5% kárpáti (szub)endemizmus 9,1% bennszülött faj történelmi Magyarország területén

Bennszülött elemek a Kárpát-medencében Állatok – Változó az endemikus fajok aránya az egyes állatcsoportokban. Szárazföldi csigák több, mint 30%-a endemikus Rovarok esetében 5% alatti, közülük sok röpképtelen magashegységi faj

Kihalás a szigeteken – behurcolt fajok hatása Kihalás szempontjából fontosak, veszélyeztetettek a szigetek, área gyakran kicsi, sok endemizmus Óceáni szigeteken élő bennszülött fajok több mint 80% kihalt, vagy kihalással veszélyezettet 1600 óta kihalt növényfajok legtöbbje szigeteken élt Szigetek Őshonos fajok száma Endemzimusok száma Endemizmusok aránya (%) Veszélyeztetett endemizmusok száma Veszélyeztetett endemizmusok aránya (%) Ascensión 25 883 44 353 82 Azori-szigetek 543 229 9 135 42 Galapagosz-szigetek 600 5 23 59 Hawaii-szigetek 970 11 91 40

Kihalás a szigeteken – behurcolt fajok hatása Okok Eredendően hiányzó versenytársak, ragadozók, betegségek Fajok az evolúció során nem alkalmazkodtak, hiányzó védekező mechanizmusok Kontinensekről betelepülő idegenhonos fajok nagy károkat okoznak Ember átalakítja az élőhelyeket (szántóvá, erdőirtás, stb.) elsősorban a növényeket veszélyezteti Idegenhonos fajok pedig kiszorítják, kipusztítják az őshonos fajokat (pl. röpképtelen madarak)

Becslési módszerek a jelenkori kihalások sebességére szigetbiogeográfia elméletén alapuló becslés – Erdőirtás mértéke alapján amerikai trópusi esőerdőkben 1986 és 2000 között a növények 15, a madarak 12%-ának kipusztulása valószínűsíthető. 10 millió faj él a Földön, évente 1% esőerdő pusztul el, évente a fajok 0,2-0,3%-át kihalásra késztetve (20-30 ezer faj/év, naponta 68, óránként 3) Teljes földi fajkészlet évtizedenkénti 2-11%-a a kihalás mértéke Módszertől függetlenül valószínűsíthető, hogy fajok százezrei pusztulnak ki a következő 50 évben. Nagyobb a kihalások sebessége, mint a földtörténet során bármikor.

Magyarországon kihalt állatok és növények Vörös könyv: 5 emlős, 13 madár, 34 rovar, 35 zárvatermő

A ritkaság formái tömegesség – a faj kevés egyedből álló kis populáció(k)ból áll földrajzilag ritka faj – a faj áreája kicsi, szűk földrajzi régióban fordul elő ökológiailag ritka (specialista fajok) – speciális ökológiai igényű fajok

A ritkaság formái Elterjedési terület, área Nagy Kicsi Élőhelyi igény Tágtűrésű Specialista Az egyes populációk mérete Néhol nagy Nem ritkasági kategória (Chenopodium album) Spiraea salicifolia Tilia tomentosa Plantago schwarzenbergiana Mindenütt kicsi Cypripedium calceolus Taxus baccata Pinus cembra Linum dolomiticum, Pyrus magyarica

A veszélyeztetettség okai kis áreájú – szűk földrajzi terület egy-két pontján fordul elő egy vagy kevés populációval rendelkező fajok – véletlenszerű természeti katasztrófa könnyen kipusztulásba sodorhatja kis populációméretű fajok – környezeti, demográfiai fluktuációknak véletlenszerű hatásainak jobban kitett, genetikai változatosság könnyen csökken, pl. nagytestű ragadozók csökkenő populációméretű fajok – pusztuló tendenciát mutató populációk nagy valószínűséggel halnak ki kis egyedsűrűségű populációval rendelkező fajok – élőhelyek pusztulásával, fragmentálódásával gyorsan a kihalás közelébe sodródhatnak

A veszélyeztetettség okai 6. nagy territóriumigényű fajok – élőhelypusztulás nagyobb valószínűséggel érinti 7. nagy testméretű állatok – nagy territóriumigény, nagy táplálékigény, gyakori célpontjai a vadászatnak, pl. ragadozók 8. rosszul terjedő fajok – környezet változásaira élőlények alkalmazkodással válaszolnak, vagy elvándorolnak, 9. vándorló fajok – életben maradásuk legalább 2 élőhelytől függ, ill. a vonulási útvonal tulajdonságaitól 10. kis genetikai változatosságú fajok – genetikai változatosság az alapja a változó környezethez való alkalmazkodásnak

A veszélyeztetettség okai 11. speciális élőhelyigényű fajok – specialista fajok általában ritkábbak 12. zavartalan élőhelyek K-stratégista fajai – bolygatásmentes élőhelyekhez adaptálódott fajok nem tudják tolerálni a változásokat 13. ideiglenesen vagy állandóan kolóniát képező fajok –pl. denevérek, bölénycsordák, lazacok, tengeri teknősök 14. elszigetelten, emberrel való találkozás nélkül fejlődött fajok 15. ember által közvetlenül hasznosított fajok – túlhasználat, vadászat, begyűjtés

IUCN – Természetvédelmi kategóriák Kipusztult – Adott taxont akkor tekinthetünk kihaltnak, ha utolsó egyede is biztosan meghalt; ill. alapos, az elterjedés terület egészére ezen belül az ismert vagy feltételezett élőhelyekre kiterjedő kutatások során egyetlen egyedet sem lehet kimutatni. Vadon kipusztult – Adott taxont akkor tekinthetünk természetben kihaltnak, ha kizárólag termesztésben vagy fogságban él, vagy a valamikori elterjedési területén kívüli telepített populációja(i) van(nak); ill. alapos, az elterjedés terület egészére ezen belül az ismert vagy feltételezett élőhelyekre kiterjedő kutatások során egyetlen egyedet sem lehet kimutatni.

IUCN – Természetvédelmi kategóriák Különösen veszélyeztetett – Egy taxon különösen veszélyeztetett akkor, ha az legjobb információk szerint a kategóriára vonatkozó A-E kritériumok bármelyike igaz rá, és ezért természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy valószínűséggel kitett. Veszélyeztetett – Egy taxon veszélyeztetett akkor, ha az legjobb információk szerint a kategóriára vonatkozó A-E kritériumok bármelyike igaz rá, és ezért természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínűséggel kitett. Sebezhető – Egy taxon sebezhető akkor, ha az legjobb információk szerint a kategóriára vonatkozó A-E kritériumok bármelyike igaz rá, és ezért természetes környezetében a kihalás veszélyének elég nagy valószínűséggel kitett.

Természetvédelmi kategóriák Fenyegetettség közeli – Fenyegetettség közeli az a taxon, amelyet értékeltek a fenti kritériumok alapján, és nem felet meg a súlyosan veszélyeztetett, a veszélyeztetett és a sebezhető kategóriának sem, de közel áll ahhoz, vagy valószínű, hogy a közeli jövőben valamelyik kategória kritériumainak meg fog felelni. Legkevésbé veszélyeztetett – Legkevésbé veszélyeztetett az a taxon, amelyet értékeltek a fenti kritériumok alapján, és nem felet meg a súlyosan veszélyeztetett, a veszélyeztetett, a sebezhető (potenciálisan veszélyeztetett) és a fenyegetettség közeli kategóriának sem. Széles elterjedésű, nagy egyedszámú taxonok tartoznak ebbe a csoportba. Hiányos adat – Adathiányos az a taxon, amelynek elterjedéséről vagy populációinak státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka. Ebbe a kategóriába tartozó taxonok jól kutatottak, biológiájuk jól ismert, de egyedszámukra és elterjedésükre vonatkozó információk hiányoznak. Emiatt az adathiányos kategória nem fenyegetettségi kategória. A lista csak azt jelzi, hogy az idetartozó taxonokról több információra van szükség, ill. elismeri a lehetőséget, hogy a jövőbeli kutatások alapján eldönthető, hogy fenyegetett taxonról van-e szó. Be nem sorolt – Be nem sorolt az a taxon, amelyet még nem értékeltek a fenti kritériumok alapján.

Kritériumrendszer Becslésekhez az alábbi információk egyikével rendelkezni kell egyedszám megfigyelt csökkenése elterjedési területének mérete, létező populációk száma összes és szaporodóképes egyedek száma a populáció jelenlegi és várható méretének csökkenési trendje és az élőhelypusztulási trend mellett az adott időpontra becsülhető populációméret bizonyos generációsidőn vagy megadott időponton belül a kihalás valószínűsége

Ez alapján különösen veszélyeztetett minősítést az a faj kaphat, amelyikre 1 vagy több ráillik az alábbiak közül: Legalább 90%-os (CR) állománycsökkenés. Az elterjedési terület kevesebb mint 10 km2, az élőhely nagyon fragmentált, szélsőségesen ingadozik, vagy folyamatosan csökken. Populáció létszámát kevesebb, mint 250 egyed alkotja és legalább 25 %-os a becsült csökkenés, vagy egyetlen populáció sem számlál 50 ivarérett egyednél többet, vagy legalább az egyedek 90%-a egy populációba tömörül. A populáció létszáma kevesebb mint 50 ivarérett egyed. Olyan mennyiségi elemzés alapján, amely a természeti környezetben vadon élő populáció kihalási valószínűségét legalább 50 %-os.

Kéklista Azon vörös listás taxonokat mutatja be, amelyeknél az elmúlt időszakban – az aktív védelemnek köszönhetően – csökkent a veszélyeztetettség mértéke, adott területen tartós állománystabilizálódást vagy -növekedést lehetett tapasztalni. Hazánkban a ritka fa- és cserjefajok megőrzésére, állományaik gyarapítására csak mostanában indult feltáró munka, védelmi beavatkozás. A kéklistán ezért 2 faj, a Populus nigra, Quercus frainetto szerepel.

Hazai veszélyeztetettségi kategóriák 1. Kipusztult és eltűnt K – kipusztult = az utóbbi ötven évben többszöri keresés ellenére sem került elő, eltűnt = az elmúlt tíz évben nem találták. (pl. Arnica montana, Salix nigricans, Ligularia sibirica)

Magyarországról kipusztult és eltűnt edényes növényfajok

Hazai veszélyeztetettségi kategóriák 2. Kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett KV – Egyetlen, önfennmaradásra képes populációja sincs (kis egyedszám, elszigetelt populációk, erős visszaszorulás), illetve a termőhelyeken állandó, nem vagy csak nagy költséggel kivédhető veszélyforrások működnek. (Botrychium multifidum, Plantago maxima, Pyrus magyarica)

Hazai veszélyeztetettségi kategóriák 3. Aktuálisan veszélyeztetett AV – Valamennyi állománya csökkenőben ill. eltűnőben van, majdnem minden élőhelyét veszély fenyegeti, védelem nélkül a kipusztulástól nem menthető meg. (Ajuga laxmannii, Parnassia palustris, Senecio ovirensis, Linum dolomiticum, Aster oleifolius, Onosma tonensis)

Hazai veszélyeztetettségi kategóriák 4. Potenciálisan veszélyeztetett PV – Populációik általában gyengék, pillanatnyilag nem fenyegeti őket ugyan a kipusztulás veszélye, de bármikor veszélybe kerülhetnek. (Sternbergia colchiciflora, Spirantes spiralis, Cotoneaster niger) létében egyelőre nem veszélyeztetetett (Dictamnus albus, Centaurea sadleriana, Adonis vernalis, Doronicum hungaricum) ismeretlen veszélyeztetettségű (Lathyrus pallescens, Hypericum barbatum)

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők A termőhelyet érintő veszélyeztető tényezők 1. Területi igénybevétel – Ipari létesítmény, település, utak, autópályák, bányák, víztározó, szeméttelepek megsemmisül az élőhely, és életközösségeket. 2. Művelési ág megváltozása bányászat

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők gyepek feltörése gyümölcsösök és szőlők telepítése – hegylábi sztyeprétek helyén sziklagyepek, láprétek, sztyepprétek beerdősítése – kopárfásítás halastavak létesítése – mélyebb fekvésű nedves helyeken

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők 3. A termőhelyi viszonyok megváltozása alullegeltetés és túllegeltetés libatartás és -legeltetés intenzív gyepgazdálkodás, felülvetés

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők csatornázás, lecsapolás, tőzegkitermelés karsztvíz- és talajvíz-kiemelés

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők erdők tarvágásos üzemmódja vágásterület tuskózása, mélyszántása

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők tájidegen fafajokkal végzett erdősítés

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők túlzott létszámú vadállomány

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők tájidegen növények és gyomok terjedése

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők 4. A termőhely és a növényzet mechanikus károsítása intenzív turizmus katonai tevékenység járművek okozta taposás

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem túlzott létszámú vadállomány

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők