A ragadozás hatása a zsákmányállatok populációdinamikájára

A ragadozás a nagyvadgazdálkodást tekintve kevésbé jelentős, de természetvédelmi szempontból fontos a megítélése az apróvad gazdálkodás szempontjából kezelése kulcskérdés, és természetvédelmi problémák sorát veti fel

Forrás: Faragó, 1993

Rókateríték 2000/2001. év

A Lotka-Volterra modell A ragadozó populáció növekedése: dN1/dt = (b1 – d1)N1  A ragadozók születési aránya növekszik a zsákmányállatok számának növekedésével.  b1 = B1N2  dN1/dt = (B1N2 – d1)N1  és A zsákmánypopuláció növekedése: dN2/dt = (b2 – d2)N2  A zsákmány halálozási aránya növekszik a ragadozók számának növekedésével.  d2 = D2N1  dN2/dt = (b2 – D2N1)N2

  Egyensúlyi populáció méretek:   N1 = b2/D2 és N2 = d1/B1

Forrás: Gossow, 1976

A Lotka – Volterra modell megvalósulásának feltételei: a zsákmányállat populációja exponenciális növekedésű, a zsákmányállat véletlenszerűen mozog, és a zsákmányolás állandó valószínűséggel következik be, a zsákmányállat és a ragadozópopulációk homogének, nem veszi figyelembe ezek faji, ivari és korosztályi különbözőségét, nem veszi figyelembe a zsákmány keresésére, legyőzésére, elfogyasztására és megemésztésére fordított időt, a zsákmányállatok mennyisége újratermelődő.  

A működési válaszadás (funkcionális reakció) I. típus: A ragadozó: véletlenszerűen keresi zsákmányát, konstans időtartamot tölt el a zsákmány keresésével, étvágyát a zsákmánypopuláció sűrűsége nem tudja kielégíteni.

II. típus (Holling-féle korongegyenlet): ahol, Na – az elfogyasztott zsákmányállatok száma a – keresési hatékonyság (az időegység alatt átkutatott terület és a sikeres támadás valószínűségének függvénye) Tt – a zsákmányolásra fordított összes idő h – az egy zsákmányállat kezelési ideje III. típus: Zsákmányállat váltás

A számbeli válaszadás (numerikus reakció) Forrás: Caughley és Sinclair, 1994

A teljes válaszadás Forrás: Caughley és Sinclair, 1994 A zsákmányállat sűrűsége

A ragadozás veszteségeinek csökkentési lehetőségei: a zsákmányállat megváltoztatja otthonterületét a zsákmányállat a ragadozók territóriumának „pufferzónájában” tartózkodnak csapatképzés különválás a csapattól a születések szinkronizálása

  Megoldás lenne-e a túlnépesedett csülkösvad állományok csökkentésére a farkas megtelepedése?

Van-e esély a farkas megtelepedésére Magyarországon? Forrás: Faragó, 1990

A farkas fontosabb ökológiai jellemzői Tág tűréshatárú faj. Csapatokban él és erősen territoriális viselkedésű.

Territóriumának nagyságát meghatározza a: zsákmányállatok sűrűsége. az alkalmas ellőhelyek száma, a szomszédos farkascsaládok elterjedése, az üldöztetés erőssége.   A családok közötti átlagos távolság kb. 45 km.   A családok territóriumának nagysága 165.000 ha. A szétszóródás átlag 2 éves korban kezdődik. A szétszóródó példányok napi 60-70 km-t is megtehetnek.

Táplálkozása: Legszívesebben a nagytestű növényevőket zsákmányolja. Szívesen fogyaszt dögöt. Szívesen zsákmányol háziállatot. Hajlamos bizonyos típusú, könnyen megszerezhető táplálékra specializálódni. A zsákmányállatok korára és kondíciójára vonatkozó adatok ellentmondásosak. Egy család átlagosan 5-16 naponként zsákmányol egy felnőtt jávorszarvast. Egy farkas téli táplálékigényét 2 gímszarvas kielégíti.

A teljes válaszadás Forrás: Caughley és Sinclair, 1994 A zsákmányállat sűrűsége

Akadálya-e a ragadozás a hazai apróvadállomány növekedésének?

A róka táplálék-összetételében előforduló vadászható fajok gyakorisága %-ban (Farkas, 1984) Nyár: Mezeinyúl 5,55 Őz 0 Fácán 16,66   Ősz: Mezeinyúl 2,27 Őz 2,27 Fácán 6,82 Tél: Mezeinyúl 2,7 Őz 4,05 Fácán 10,81 Tavasz: Mezeinyúl 28,12 Őz 3,12 Fácán 18,75  

1 róka 15-18 kg élőtömegű nyulat zsákmányol (Goszczynsky, 1974, Pielowski, 1976) 1 róka évente 3 felnőtt és 17 fiatal nyulat zsákmányol (Pielowski, 1976)  

Fészek veszteség Fészek sűrűség Forrás: Potts, 1986 Dúvadapasztás nélkül Dúvadapasztás mellett Fészek sűrűség Forrás: Potts, 1986

A teljes válaszadás Forrás: Caughley és Sinclair, 1994 A zsákmányállat sűrűsége

Forrás: Heltai és tsai, 2000

Köszönöm a figyelmet!