A privatizáció területfejlesztési lehetősége Készítette: Kiss Péter Pál Oktató: Prof. Dr. Süli-Zakar István

Tartalomjegyzék: Előzmények Magyarországon Rendszerváltás időszaka A privatizáció fogalma Privatizációból származó bevételek Területfejlesztési lehetőségek(SAPARD program,külföldi beruházások,PHARE) Közigazgatás Törvénykezés

Előzmények Magyarországon Államszocialista időszak: TSZ-esítés(1960) Fokozatosság elvét betartva szervezték az embereket a TSZ-be. Ennek hatására rohamosan nőtt a TSZ tagok száma, ami 1961-re elérte a 1,1 millió főt. Háztáji a szocializmus alapjainak lerakása a föld kollektivizálása nélkül nem lehetséges. OTK(Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció,1971): Egy merev településhálózat ki-alakítását szorgalmazta, ahol az erős hierarchiához kapcsolódtak a települések funkciói, amit az állam kívánt megteremteni. Megalkottak a koncepció részeként a hat tervezési-gazdasági körzetet (Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld)

Rendszerváltás időszaka: 90-es évek eleje: Területi különbségek kiéleződése: Keleti piacok elvesztése a mezőgazdaságban szintén megingatta a korábbi szervezeti és termelési rendszert. Az ország nyugati térségei gyorsabban tudtak alkalmazkodni a változásokhoz, mivel ezekben a régiókban már a kilencvenes évek elején lezajlott a privatizáció . Több kormányzati program került kidolgozásra és alkalmazásra az ország: Keleti (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1991) Északkeleti (Borsod-Abaúj-Zemplén 1992, Nógrád 1992, Heves 1992) térségei problémáinak kezelésére Alföldi megyék (Békés 1993, Hajdú-Bihar 1993, Jász-Nagykun-Szolnok 1994) infrastrukturális és szociális feszültségeinek enyhítésére. Miniszterek: Keresztes K. Sándor(1990.IX. 15.-1993. II. 22.), Gyurkó János(1993. II. 23.-1994. VII. 15.) Területi küldönbségek kiéleződése után egyből: Közel másfélmillió munkahely szűnt meg, a korábbi ipari központokban a termelés visszaesett, megkezdődött a gazdasági szerkezet radikális átalakulása. 2-ikhoz: a gazdasági kapcsolatok Nyugat-Európa felé irányultak, s akülföldi tőke itt kedvezőtelep-helyi feltételeket talál 3.ikhoz: források döntően az infrastrukturális rendszerek kiépítését támogatták, így a gáz- és vízvezeték hálózatot (víz-minőség védelme), illetve a közlekedési kapcsolatok javítását

A privatizáció fogalma A magánosítás viszonylag új szakkifejezés a közgazdaságtanban, így általánosan elfogadott jelentése, meghatározása nincs. A nemzetközi társadalomtudományi szakirodalom cikkeit és hivatkozásait feldolgozó SSCI (Social Science Citation Index) köteteiben a privatizáció kifejezés 1977-ben bukkant fel először, azóta viszont egyre növekvő gyakorisággal szerepel. A privatizáció tágabb értelmezésben a kormányzat gazdasági szerepének csökkentését – de nem eltűnését – jelenti, tehát bizonyos fokú államtalanítást, szűkebb értelmezésben az állami vállalatok vagyonának magánbefektetők számára történő eladását (átadását) értik alatta. A privatizációt gyűjtőfogalomként értelmezzük, ami országonként más-más tartalommal bír. . Alapvető eltérés van a piacgazdasági rendszerben működő országok privatizációja és a volt szocialista országok privatizációja között, hiszen az előbbiekben a piacgazdaság hosszú évszázadai alatt a magángazdaság alapján kialakult jogi és intézményi rendszer folyamatosan működött és fejlődött, a gazdaság túlnyomó része végig magántulajdonban volt, míg a volt szocialista országok egészen más feltételek mellett láttak hozzá a magánosításhoz.

Privatizációból származó bevételek Ha a folyamatot tranzakciónként próbáljuk meg értékelni, akkor elõször is a tranzakciók számossága jelent nehezen kezelhetõ problémát. Az állami vagyonkezelõ szervek két évtized alatt több tízezer tranzakciót bonyolítottak, s ezek mögött százezres nagyságrendû döntés húzódik meg. A posztszocialista átalakulás kontextusában a privatizáció egyben országok közötti verseny is volt. De olyan verseny, amelyben nem volt – szükségszerûen nem volt – egy minden-ki számára egyformán látható, közös célvonal. Hiába igaz, hogy a privatizációt és a posztszocialista transzformációt 26 ország 1989/90-ben nagyjából egyszerre kezdte meg, a minõségi ér-tékelés más és más eredményt ad, ha 1995-nél vonjuk meg a mérleget, mint ha most, 2010-ben foglalunk állást. A „kemény mag” privatizációja.Kevés kivételtõl eltekintve, nagy értékû vállalataink mára már mind gazdára találtak. Azokon a területeken, ahol négy évtizeden át monopóliumok mûködtek, sikerült valódi versenyt teremteni. Az új tulajdonosok szinte minden esetben nagy nyugati transznacionális társaságok lettek. A fontos az, hogy ezekben a monopolizált ágazatokban megszûnt az állami tulajdon, általánossá vált, vagy legalábbis is kialakulóban van a verseny. A ma megfigyelhetõ-leírható erõviszonyok három vagy öt év múlva megváltoznak. Új szerep-lõk, új érdekek fognak megjelenni. A privatizációval „csak” annyi történt, hogy a nemzeti ha-tárokat nem ismerõ verseny szelleme kiszabadult a palackból – és ez a lényeg. A fentiekbõl következõen elégséges alapunk van ahhoz, hogy Magyarországra vonatkozó-an visszautasítsuk a kelet-európai privatizációkkal kapcsolatos korai értékelésének azt a közpon-ti gondolatát, miszerint a „privatizáció = nomenklatúra privatizáció”11. A PRIVATIZÁCIÓ ÉRTÉKELÉSE 243 11 Magyarország nem lett néhány százmilliárdos és több millió koldus országa. A bukott rendszer legfelsõbb és legszûkebb politikai elitje, illetve az 1989 elõtti nagyvállalatok elsõszámú vezetõi végeredményben nem tudták megszerezni maguknak ezeket a legértékesebb állami cégeket. Egyébként – úgy tûnik – ez sem magyar specialitás. Vezetõ pártfunkcionáriusból vagy szocialista nagyvállalat elsõ számú vezetõjébõl milliárdosnak lenni más posztszocial-ista országban sem sikerült senkinek.Még azokban az országokban sem, ahol a „kemény mag” vállalatai a privatizáció során hazai oligarchák kezébe kerültek (pl. Oroszország, Ukraj-na).

Magánszektor aránya a GDP-előállitásában A táblázatból jól látszik, hogy a kelet-európai rendszerváltás idején a magánszektor részaránya Lengyelországban volt a legmagasabb – a mezõgazdaság miatt. Ezzel együtt is 1993-ban még elsõk voltunk. csak 1994-ben elõzött meg bennünket Csehország Az elsõ fordulat 1998-ra, a választások idejére tehető: megállt a nagy cégek beáramlása. a szolgáltatásokba és az iparba áramlott a tőke. igazi nagybefektetõ 1998 és 2006 között egyáltalán nem jött Magyarországra. gazdaságnak abban a szegmensében, ahol a privatizáció szinte korlátozás nélkül és teljes mértékben végbement nem csak annyi történt, hogy a rendszerváltást követõ idõszakban a nemzetgazdasági átlagot meghaladóan növekedett a termelés, de gyorsulás ment végbe a rend-szerváltást megelõzõ két évtized átlagához képest is.

Közigazgatás átszervezése: A regionális szervezettségĦköztársasági megbízottak közül egyesek az ön-kormányzatok törvényességi felügyelete mellett a regionális szint tényleges kialakí-tását szorgalmazták, többségük azonban szigorúan ragaszkodott hivatali feladatai-hoz. Miközben rossz kapcsolatot alakítottak ki a megyékkel, a nagyvárosokkal, hi-szen felettes, ellenĘrzĘhatóságként léptek fel. A mĦködési konfliktusok természete-sek voltak, mivel az önkormányzati rendszer ekkor formálódott, a szereplĘk nem tudták, hogy mi tekinthetĘnormális, elfogadott magatartásnak, a törvények csak las-san jöttek ki, számos hiányt, kiskaput, értelmezésiproblémát tartalmaztak 1994-ben az új kormány megszünteti a „kvázi regionális” modellt, megerĘsíti a megyét, de nem a megyei önkormányzatot, hanem csak megyei szintre helyezi az önkormányzatok törvényességi ellenĘrzését. Bevezetésre kerül a közvetlen megyei szintĦválasztás intézménye, amivel a megyei önkormányzatátpolitizálása elindul.

1996. évi XXI. törvény Leteszi az új magyar területi politika alapjait, Ezzel megkezdődik az átmenet második szakasza. A törvény meghatározza a területfejlesztés célját, miszerint az ország mindegyik térségének biztosítani kell a szociális piacgazdaság kiépítését, a fenntartható fejlődés feltételeit, az innovációk térbeli terjedését, a főváros és vidék közötti különbségek mérséklését, a térszerkezet harmonikus fejlődését, s a térségi identitás megtartását és erősítését. A törvény felállítja a területfejlesztés egységes intézményrendszerét. Országos, regionális, megyei és kistérségi szinten definiálja a feladatokat, kijelöli a területfejlesztés döntéshozó szerveit, s egyben megnevezi a döntésben részt vevőszereplőket (önkormányzatok, kistérségek, kormányzati képviselet, gazdasági szféra, munkavállalói képviselet). A törvény a területfejlesztés eszközeit (Területfejlesztési Alap, majd Célelőirányzat, később Vidékfejlesztési Célelőirányzat), sőt annak forrásait is meghatározza, később külön jogszabályban intézkedik a területi egységek közötti elosztás elveiről.

Területfejlesztési lehetőségek Több szegmens,forrás: Kormányzati felzárkóztató programok. Nagy jelentőségűnek kell tekinteni az 1992-től megjelenő, majd lényegében 1995-tel évente változó ütemű Európai Uniós forrást mobilizáló Területfejlesztési PHARE programok PHARE(Poland - Hungary Assistance for the Reconstruction of the Economy) európai valutaegység (angolul European Currency Unit, rövidítve ECU

PHARE-hozadéka: Boros Imre(program kormányzati koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter) Ezek a támogatások jelentősen hozzájárultak a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének kialakításához Megkezdődött a piacgazdaság regionális politikájának és működési modelljeinek tanulása aminek eredményei megfigyelhetők voltak a kistérségi együttműködések élénkülésében (1992-1994), a szerkezetátalakítást szolgáló integrált finanszírozási rendszer kidolgozásában (1995),a regionális szintű tervezés és fejlesztés kialakításában (1996), a régiók fejlettségbeli különbségeinek mérséklésében. (1997) Az országhatár menti együttműködések új fejlesztési kereteit nyújtó programok (1995-1999) döntően az osztrák-magyar határszakaszra koncentráltak, de érintették a szlovén, a szlovák és kisebb mértékben a román-magyar határ-régiókat is, a területfejlesztés eddig ismeretlen dimenzióit nyitották meg a térségek előtt. 1990 végén kiterjesztették az akkori Csehszlovákiára, Bulgáriára, Jugoszláviára és az NDK-ra. A program kiterjesztéseivel és visszavonásaival ma 13 ország részesül Phare-pénzekből: Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Bulgária, Albánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Macedónia és Bosznia-Hercegovina.   Phare-program a legnagyobb közép-európai pénzügyi támogatási forrás. Teljes költségvetése 1990-ben 498 millió ECU volt, 1998-ban 1397 millió. Ebből Magyarország az elmúlt évben 87 milliót kapott. legfőbb pénzügyi felkészítő eszköze lett, hivatalos kifejezéssel a csatlakozás által vezérelt programmá vált. világítótorony

PHARE támogatások megoszlása szektoronként:

http://www.vati.hu/

Külföldi nagyberuházások Opel – Szentgotthárd: (Az Opel szentgotthárdi gyárát a General Motors alapította 1990-ben. A gyár termékpalettáján 1992 óta szerepelnek személyautókhoz készülő középkategóriás benzinmotorok, melyeknek gyárunk kizárólagos gyártója az Opel európai gyárai számára) Suzuki – Esztergom 1991 Megalakul a Magyar Suzuki Rt. A tulajdonosok a Suzuki Motor Corporation, az Itochu, IFC és az Autókonszern.-Az esztergomi Suzuki gyár egy 350 000 négyzetméteres területen létesült, melyből a csarnokok 33 000 négyzetmétert foglalnak el.  Audi – Győr  :1993-ban alapították meg 100 millió euró törzstőkével IBM – Székesfehérvár(1997) 1932 és 1936 között Magyarországon Organisatio Irodafelszerelési Rt. képviselte az IBM elődjét, a Computing Tabulating Recording Company nevű vállalatot.

SAPARD program Bulgária 52 124 000 euró, Cseh köztársaság 22 063 000 euró, Észtország 12 137 000 euró, Magyarország 38 054 000euró, Litvánia 29 829 000 euró, Lettország 21 848 000 euró, Lengyelország 168 683 000 euró, Románia 150 636 000 euró, Szlovénia 6 337 000 euró, Szlovákia 18 289 000 euró, Support for Pre-Accession measures for Agriculture and Rural Development. Európai Unióhoz csatlakozni kívánó 10 közép- és kelet-európai országban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén kezdeményezett, a csatlakozást előkészítő intézkedések közösségi támogatása a felkészülési időszakban. A forrásokat az Unió az egy főre eső GDP, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, a mezőgazdasági terület nagysága és a területi sajátosságok alapján osztotta el. A támogatáshoz az országoknak közel 25 százalékos önrészt kellett biztosítaniuk a program működtetéséhez.

Működési rendszere: agrárgazdaságok beruházásai, mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és marketingje, szakképzés fejlesztése, mezőgazdasági termelési módszerek a környezetvédelem és a vidéki környezet megőrzése érdekében, termelői csoportok létrehozása, vidékfejlesztési intézkedések, gazdasági tevékenység diverzifikálása, alternatív jövedelemszerző tevékenységek fejlesztése, falufejlesztés- és megújítás, a vidék tárgyi- és szellemi örökségének védelme és megőrzése, vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása.

100 legnagyobb projekt térbeli eloszlása:

Település részesedése a támogatásból

Források: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_AVF6/ch01s04.html A régiók az elmúlt 20 év területi politikájában :Rechnitzer János MIHÁLYI PÉTER: A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓ ENCIKLOPÉDIÁJA http://www.vati.hu/ Természeti környezet,népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. Főszerkesztő: Kollega Tarsoly István:

Köszönöm a figyelmet ! 