Szerzőkről elnevezett talajművelési rendszerek Jean művelési rendszer (1802 -1887) Champbell művelési rendszere (1907) Baross László művelési rendszere Id. Manninger Gusztáv Adolf sekélyművelési rendszere (1880 -1954) Sipos Sándor talajművelési rendszere (1958 -78) Gyárfás József (1875-1965) szárazgazdálkodás

Jean művelési rendszere Eke nélküli gazdálkodásra épülő rendszerét nagyon meszes, középkötött vályogtalajra (humuszos csernozjom talaj) Dél Franciaországban (Carcassone) dolgozta ki. „Őszi búza monokultúra”, átlag ötször-hatszor egymásután. Gabonatarlón őszi búza alá a talajt rugós fogú kultivátorral, grubberrel fokozatos mélyítéssel készítette elő. Felhívta a figyelmet a kedvezőtlen, aszályos körülmények között az eke mellőzésére az őszi búza talajelőkészítése során.

Carcassone

Grubber

USA Észak Amerika szárazságra hajló vidékén az évi csapadék 250-300mm. Dél-Dakota, Nebraska. Vasúttársaságok érdekei.

A vasút

Dél-Dakota 1.

Dél-Dakota 2.

Hardy Webster Campbell (1850-1937) Professzor volt Észak-Amerikában Justus von LIEBIG (1803-1873) növények ásványi táplálkozása Albrecht ROSENBERG-LIPINSKY tarlóhántás elterjesztése. PASTEUR (1822-1895) talajbaktériumok, növények tápanyagai. Hermann HELLRIEGEL (1831-1895) a pillangós virágú növények a nitrogéngyűjtő képességüket a gyökérgümő-baktériumoknak köszönhetik. DOKUCSAJEV (1846-1903) orosz

Campbell dry farmingja Őszi búza alá Vízbefogadás, vízmegőrzés Tárcsásborona és tömörítő Középkötött vagy kötött talajon évente egyszer 20cm mélyen szántott. Elmunkálás során mélytömörítő hengert és tárcsát alkalmazott. A szerzőt tekintik a tárcsa egyik feltalálójának és elterjesztőjének. Dél-Dakota

Soil Culture Manual

Mélytömörítő

Tárcsázás, Nebraska, 1906

Nebraska, 1906. Őszi búza,

Szerves-trágyaszóró

Média Eddig 03. 20.

Baross László (1865-1938) 1865. október 16-án Felsőzsember községben (akkor Hont megye, ma: Horné Zemberovce - Szlovákia) született, középbirtokos családból. 1895-ben került Bánkútra, először a László-majorba intézőnek, majd 1911-ben kinevezték a bánkúti uradalom jószágfelügyelőjévé, s itt élt élete végéig. A köztudatban mint a "bánkúti búzák atyja" szerepel. Baross a búzanemesítést 1908-ban kezdte meg. Baross, aki végtelenül szerény ember volt (világhírű fajtáit sem saját magáról nevezte el), ezekben az években beteljesülni látta korábbi álmait. Itthoni ellenzői is elhallgattak, amikor 1933-ban a kanadai Reginában rendezett búza-világkiállításon a B 1201-t jelölték a világ legjobb búzájának és Baross aranyérmet, valamint díszoklevelet kapott. Bánkút-pusztán 1938. június 3-án 73 éves korában halt meg. Búzafajtái negyedszázadon keresztül a legjobbak voltak Magyarországon, s hazánk búza vetésterületének nagyobbik részén az ő fajtáit termesztették, még 1947-ben is 60%, 1957-ben pedig 57%-án. 1959-től Baross Lászlónak Martonvásáron szobor őrzi emlékét.

Bánkút-puszta

Baross László művelési rendszere Sajátságos szárazgazdálkodási rendszert dolgozott ki középkötött csernozjom talajra. „Nyári szántás”. Fogatos művelés, 10-12 menetszám. Búza korán lekerülő előveteményei alá sekélyen szántott. A szántást fogassal majd hengerrel művelte el, majd a gyomosságtól függően kétszer háromszor tárcsázott, amit fogassal és hengerrel zárt le. Vetés előtt tárcsát és fogast alkalmazott. Későn lekerülő elővetemények után (cukorrépa, kukorica), abban az esetben, ha a korábbi években mélyszántott, grubbert járatott utána tárcsát kapcsolt. Tárcsázás és hengerezés után vetette el az őszi búzát.

„A teherautó”

Gőzgépek A magyarországi mezőgazdaságban a 19. század közepén indult el a gépesítés. Az első gőzmeghajtású gépeket csépléshez alakították ki (cséphadaró helyettesítése). A századfordulón már több, mint tízezer cséplőgépet használtak az országban. A nagyobb gazdaságokban gőzgéppel végezték a szántást is. A Georgikon Majormúzeumban egy működőképes, az angliai Fowler gyárban 1912-ben készült kétmozdonyos gőzeke garnitúra látható. A 16-16 lóerős gépek között drótsodronykötéllel vontatták a 4-7 testű ekét, amellyel egy nap alatt 30-40 cm mélységben 12-15 kat. hold terület szántását lehetett teljesíteni. 1 kat. hold = 0,58 ha, ezért kb. 7-9 ha-t tudott megszántani.

Gőzeke

Az Intéző

Id. Manninger G. Adolf (1880-1954) Manninger G. Adolf 1880. január 11-én született Sopronban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Érdeklődése már ekkor a természettudomány felé fordult. 1901-ben a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. Gyakornoki idejét alföldi és dunántúli birtokokon teljesítette. 1909-ben kapott megbízást Lippe herceg dárdai (Baranya megye) uradalmában, a rácbólyi üzemegységben mint intéző, később főintéző. Az első világháború alatt egy katonaság kezelésében levő, mintegy 17 ezer hektáros birtok kezelésével bízták meg az Isztriai-félszigeten. Leszerelése után rövid időre visszakerült a dárdai uradalomba. 1918-ban költözött Bolyba átvenni a Baranya – Tolna – Somogy megyében szétszórt, részben bérlőknek kiadott gazdaság irányítását. Itt dolgozott a második világháború befejezéséig, mint jószágkormányzó. A bolyi gazdaság irányítása alatt fejlődött az ország egyik legkiválóbb mintagazdaságává. 1945 után a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesztési Főosztályán lett szakértő. 1947-től az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetem Debreceni Osztályának növénytermesztési tanszékén professzorként dolgozott. Tudományos tevékenységének elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Bizottságától elnyerte a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot. Ezt követően megbízták a Debreceni Talajkísérleti Intézet irányításával is, ahol 1954-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.

Baranya, Tolna, Somogy

Sekélyművelési rendszer 1954-ben jelent meg az első mű. Szántás nélküli talajművelési rendszert dolgozott ki. A nyári talajmunkákból mellőzte az ekét, helyette tárcsát vagy kultivátort alkalmazott. Kedvező adottságú, löszön kialakult középkötött csernozjom és barna erdőtalaj. A tarló kizöldülésének függvényében 3, 4 esetben forgatás nélkül porhanyított. Fokozatos mélyítéssel érte el a jól átmunkált gyommentes talajállapotot. Mellőzte a szántást korán lekerülő elővetemények után. Minden tábla talaját 4 évenként mélyen megszántott gőzekével. Nem alkalmas a művelési rendszere szerkezet nélküli, gyorsan ülepedő, vizet rosszul befogadó és át nem eresztő talajokra és csapadékos termőhelyre sem. Az éles szakmai, sőt politikai bírálatok ellenére kitartott rendszerének használhatósága mellett. A henger használata és a talaj beéredése.

Sipos Sándor periodikus mélyítő művelési rendszere Melynek elve az időközönként, rendszerint 4-5 évenként, végzett mélyítő művelés, a közbeeső időszakban pedig a lehető legkevesebb költség és időráfordítást igénylő művelési módok alkalmazása. Mély rétegű csernozjom talajon elegendő 35-40 cm-es mélyszántás 4 évente, réti, szikes és erdő talajokon négy évenkénti forgatás nélküli mélylazítás 40-60 cm szükséges a megfelelő termésnövekedés elérése céljából. A mélyítő művelés előnye egyrészt a termésnövekedésben, másrészt a közbeeső években csökkenő ráfordítások nagyságában mutatkozik meg. Manapság a talajok kultúrállapotának romlása miatt ez a hosszú periódus már csak esetenként alkalmazható.

A szárazgazdálkodás talajművelése Minden növény tarlóját azonnal törjük fel! Ősszel minden talpalatnyi bevetetlen földünket mélyen műveljük meg! Kerüljük tavasszal az őszi szántás újból való megszántását. Vetés alá megfelelően készítsük el földünket. Ha a viszonyok ugartartásra kényszerítenek, az ugart míveljük meg. (Gyárfás József)