REALIZMUS

Théodore Rousseau

Millet: Kalászszedők

Constant Troyon

Paál László: A berzovai út

Munkácsy Mihály: Paál László

Munkácsy: Ásító inas

Munkácsy: Siralomház

REALIZMUS - A realizmus a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. - A név a latin real ('valós') szóból származik. A romantika virágkorában született, a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás a forrása. Az 1850-1870 közötti két évtized a realizmus diadalának a korszaka. A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza, mondanivalóját tömöríti, a belső lényeg érzékeltetése is fontos. A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétől. Témája a mindennapi élet objektív bemutatása: egyszerű emberek, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselői. Az ábrázolásmód a természethez hű kifejezésformákat honosította meg. A képzelet helyett a tárgyilagosság a legfontosabb; a részletező leírásokban is óvakodik a túlzásoktól. Az alakzatokat sem teszi dominánssá: fél az érzelmeket erősítő retorizáltságtól. A század vége felé kölcsönöz a párhuzamos irányzatoktól: a naturalizmustól, a szecessziótól és az impresszionizmustól – a keveredést erős intellektualizálással ellensúlyozza.

Realizmus az irodalomban A realizmus nem bírál, csak megmutat. (A realizmus második fázisa, a kritikai realizmus bírálóbb hangú, ebből alakult ki a naturalizmus, amely már az ember állati, dühöngő, félelmet keltő tulajdonságait emeli ki). A valóság bemutatásához eszköz a hosszas, részletező leírás. Cselekményvezetése egyenes vonalú, a romantikából ismert epizódok, mellékszálak kimaradnak a realizmusból. "Hősei" hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok. A cselekmények izgalma helyett a főhős lelkét ábrázolja (például Dosztojevszkij Raszkolnyikov lelkiállapotát a gyilkosság után). A realista irodalom csaknem egy időben jelentkezett az orosz és a francia irodalomban. Franciaországban először Stendhal regényei, elsősorban a Vörös és fekete , Az 1840-as évektől Balzac, aki nagyszabású regényciklusban, az Emberi színjátékban akart képet festeni korának társadalmáról. A francia realizmus a karrierizmust próbálta leleplezni. A cári Oroszországban az ukrán származású Gogol teremtett iskolát. Dosztojevszkij később azt állította: "Mindnyájan Golgol köpönyegéból bújtunk elő."